Bejegyzés címkék: ‘víz körforgás’
Ess, eső, ess…
Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső.
Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima atomerőmű környékére, hogy segítsen a munkásoknak hűteni a reaktorokat…
Az adakozáson is töröm a fejemet.
És gondolkodok a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságain.
Mert bizony van min gondolkodni!
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.
Alapos ok a gyógyszerszedés ellen
Szerintem a gyógyszert szedő lelki és egyéb betegek (és az orvosaik, gyógyszerészeik…) egyáltalán nem gondolnak arra, hogy mi lesz a gyógyszerrel, ha elvégezte a feladatát a szervezetben.
Kiürül. Megeszi a toalettkacsa. Ez még nem lenne önmagában baj, ha a szennyvizeket megfelelően tudnánk tisztítani, mielőtt visszakerülnek az élő vizekbe. De mivel (jelenleg) nem tudjuk, a gyógyszer is a tavakban, folyókban, tengerekben, óceánokban végzi. Legyen az egy egyszerű fájdalomcsillapító, egy komolyabb antidepresszáns, vagy akár fogamzásgátló tabletta.
(Nem mondom, hogy néha nincs szükség gyógyszerre, de rendkívül károsnak tartom, ha valaki rendszeresen szed valamilyen drazsét.)
Ott aztán a kemikália bekerül a halakba, aztán a halakat fogyasztó ragadozók szervezetébe, és így tovább: a természet körforgásába.
És onnan hova jut?







