Talán furcsa, hogy ilyen témát veszek elő a vénasszonyok nyarának kellős közepén, de úgy gondolom, hogy még mindig bőven elég volt a komolyságból az előzőekben, így szeretném lazítani, lágyítani a hangulatot.

Úgy vélem, sokan vannak olyanok, akik azt kívánják, bárcsak folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Hogy soha ne gyülekezzenek sötét fellegek az égen, soha ne öntsék ránk a tartalmukat, soha ne legyen mindent elnyelő pocsolya és sár az utcán.

Nem osztom a véleményüket.

És nem csak azért, mert az esőre a mezőgazdaságnak nagyon is szüksége van bizonyos időközönként. Hanem azért is, mert kicsit sok lenne a jóból, ha folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Az esőnek van egy bizonyos megnyugtató varázsa. Én szeretem nézni az ablakból és szeretem hallgatni, ahogy kopog a tetőn, a csatornában vagy éppen a kellőképpen terebélyes esernyőmön. És azt is gondolom, hogy ha elkap és eláztat minket, az nemcsak az eső hibája, hanem a mienk is, mert nem készültünk arra kellőképpen, hogy védekezzünk a nemkívánt égi áldás ellen. Elázni egyébként emberi dolog, nem figyelhetünk oda örökké mindenre…

Van még egy nagyon fontos szempont, ami miatt az esőt célszerű lenne örömmel fogadnunk.

Előfordult már olyan veled, hogy több napi vízparti nyaralás után úgy érezted, hogy teljesen kicseréltek és feltöltődtél? Szerintem sokan nem tudják, hogy ez miért van így.

A spirituális tanok nagy része azt hirdeti, hogy a világ négy (illetve öt) elemből épül fel. A négy (élettelen) elem a tűz, a víz, a föld és a levegő. Az ötödik a fa (az élet). A fa pedig akkor lehet egyensúlyban, ha mind a négy élettelen elemből kellő mennyiségben kap. Az embernek is szüksége van mind a négy elemre az életébe, lehetőleg a természetes formájában. Ha viszont megnézzük egy átlagos emberi hétköznapot, hol találkozunk a vízzel természetes formájában? A fürdőszobában nem nagyon. Két eset lehetséges: vagy kimegyünk a vízpartra, vagy nézzük az esőt.

A vízpart (a tengerpart is) ezért különleges: mind a négy elemet magába foglalja. A tüzet (a nap), a földet (a homok), a vizet (…) és a levegőt (a szél) is. Ezért célszerű legalább nyaralásunkat vízpartra szervezni. Ezért tudunk ott olyan remekül feltöltődni a dolgos hétköznapok után! Leveszi rólunk a többlet energiánkat és pótolja a hiányokat.

Tehát, aki úgy véli, hogy nyaralás és a vízpart felesleges idő- és pénzpocsékolás, vagy víziszonya van, azt célszerű megfürdetni az esőben. Legalább onnan kapja meg a maga víz-elem adagját…

Te mit gondolsz erről?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Most lehet kérdezni! Kérdezzetek lelki témákban!...
2. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
3. A gyerek és a locsolócső Tanuljunk a gyerekektől élni és nevetni!...

Az egyik kedves szomszédasszonyom mesélt nekem a minap egy mulatságos és tanulságos történetet, ami megfogott engem, ezért az ő engedélyével közkinccsé teszem.

Volt egy haladó szellemű családtagja, aki ki akarta cserélni a család réges-régi, elhasználódott, ódivatú konyhabútorát egy szemet gyönyörködtető új darabra. Más családtagok, akik régivágásúak voltak, ellenezték a cserét, olyan indokokkal, amit én is sokszor hallottam gyerekkoromban (többnyire amikor könnyíteni szerettem volna az életemen): “Minek az?” “Miért nem jó a régi?” Hadakoztak egy darabig, hogy menjen-e a régi bútor vagy sem, aztán a haladó szellemű rokon megmakacsolta magát és kijelentette:

“Ha mindenki úgy állna a dolgokhoz, ahogyan ti, még mindig a barlangban élnénk!”

Majd megrendelte az új bútort.

Ha meg akarunk valamit változtatni a saját életünkben, szerintem nem azzal kell törődnünk, hogy mások mit mondanak. Mert mindig lesz olyan, aki ellenezni fogja, és olyan is, aki támogatni. Figyeljünk a saját hozzáállásunkra, a belső hangunkra, mert a mi életünk nem a “jóakaróinkról” szól. Ne azt a mumusunkat figyeljük elsősorban, ami azt suttogja a fülünkbe, hogy “Csak akkor vagyok értékes, ha azt csinálom, amit ő mond”.

Az élet folyamatos körforgás, változás. Ez alól nem tudjuk magunkat kihúzni, így jobb, ha a saját hasznunkra fordítjuk, amennyire lehet. Ha szeretnénk valami újat megtapasztalni, az első dolgunk az, hogy helyet csinálunk neki: elengedjük a régit. (A Feng Shui szerint is.) Úgy a tárgyakat, mint az érzelmeket. Bár ez sokszor nagyon nehéz, fájdalmas lehet, csak különböző technikák segítségével sikerül és sokáig tart, nem célszerű ragaszkodni elavult mintákhoz, tartogatni olyan dolgokat, amik már nem okoznak nekünk örömet, mert saját magunkat csapjuk be vele, elveszik az életterünket.

Most szombaton, azaz július 25-én például kiváló alkalom nyílik arra, hogy befogadjuk az újat, és megvalósítsuk a vágyainkat. 2009 egyik tízmilliószoros teremtő napja lesz. Bármi, amire gondolunk, tízmilliószorosan érvényesül az életünkben. Használd fel ezt a lehetőséget a vágyaid megvalósítására!

Te mennyire vagy újító szellemű? Akadályoz-e a terveid megvalósításában a környezeted véleménye?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...
2. A túlérzékenységről A bántásokra való túlérzékenység, depressziós hajlam nem bűn. Hanem egy...
3. A fagyiról jut eszembe Példa egy olyan mondatra, amelyet ha sokszor mondasz, megakasztod az...