Posts Tagged ‘test energia’
Miért lehet szeretni az esőt?
szeptember 21st, 2009
Talán furcsa, hogy ilyen témát veszek elő a vénasszonyok nyarának kellős közepén, de úgy gondolom, hogy még mindig bőven elég volt a komolyságból az előzőekben, így szeretném lazítani, lágyítani a hangulatot.
Úgy vélem, sokan vannak olyanok, akik azt kívánják, bárcsak folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Hogy soha ne gyülekezzenek sötét fellegek az égen, soha ne öntsék ránk a tartalmukat, soha ne legyen mindent elnyelő pocsolya és sár az utcán.
Nem osztom a véleményüket.
És nem csak azért, mert az esőre a mezőgazdaságnak nagyon is szüksége van bizonyos időközönként. Hanem azért is, mert kicsit sok lenne a jóból, ha 
folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Az esőnek van egy bizonyos megnyugtató varázsa. Én szeretem nézni az ablakból és szeretem hallgatni, ahogy kopog a tetőn, a csatornában vagy éppen a kellőképpen terebélyes esernyőmön. És azt is gondolom, hogy ha elkap és eláztat minket, az nemcsak az eső hibája, hanem a mienk is, mert nem készültünk arra kellőképpen, hogy védekezzünk a nemkívánt égi áldás ellen. Elázni egyébként emberi dolog, nem figyelhetünk oda örökké mindenre…
Van még egy nagyon fontos szempont, ami miatt az esőt célszerű lenne örömmel fogadnunk.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!
Kategóriák: Energia és rezgés, Kikapcsolódás, Lélek, Nőiesség, Tanult minták, Víz | 
Címkék: chi energia, élet víz, éltető víz, esik eső szép csendesen, Eső, kényeztetés, lelki egyensúly, lelki harmónia, Öröm, öröm boldogság, öt elem, pozitiv energia, tengerparti nyaralás, test energia, víz hatása, víz üzenete | 
1 Comment »
A konyhabútor és a barlang
július 22nd, 2009
Az egyik kedves szomszédasszonyom mesélt nekem a minap egy mulatságos és tanulságos történetet, ami megfogott engem, ezért az ő engedélyével közkinccsé teszem.
Volt egy haladó szellemű családtagja, aki ki akarta cserélni a család réges-régi, elhasználódott, ódivatú konyhabútorát 
egy szemet gyönyörködtető új darabra. Más családtagok, akik régivágásúak voltak, ellenezték a cserét, olyan indokokkal, amit én is sokszor hallottam gyerekkoromban (többnyire amikor könnyíteni szerettem volna az életemen): “Minek az?” “Miért nem jó a régi?” Hadakoztak egy darabig, hogy menjen-e a régi bútor vagy sem, aztán a haladó szellemű rokon megmakacsolta magát és kijelentette:
