Bejegyzés címkék: ‘szorongás gyermekkorban’
Test-lélek-szellem, egy kicsit másképp
Egy ismerősöm mesélte, hogy nemrég egyik este volt náluk egy érdekes eset a gyerekeivel, ami ide kívánkozik a blogra…
A 2 éves nagyobbik fia este valószínűleg látott valamit, egy szellemet a lakásban… A kisgyerek egyik pillanatról a másikra elkezdett sírni: bámult az ablak felé és üvöltött.
Hívta az édesapját, látszott rajta, hogy fél. A szülőket is kirázta a hideg, ők is érezték, hogy van valaki a lakásban. A kisgyerek csak az apja mellett tudott elaludni, később, amikor már megnyugodott.
Ha valaki foglalkozott már kisgyerekekkel, akkor tudja, hogy a gyerekek egy részének, de némely érzékeny felnőttnek is nagyon jó a látása, hallása vagy egyéb érzékszerve, és ezáltal érzékelhetnek olyan dolgokat, amelyeket a többiek nem. Például szellemeket, testtel nem rendelkező lényeket, vagy egyszerűen csak más emberek negatív szándékait, energiavámpír megnyilvánulásait…
Nálunk a családban is volt hasonló eset, amit tudtunk orvosolni, elmesélem, hogyan.
Szégyellős és lámpalázas gyerekek
Most (újra) egy olyan témáról lesz szó, amely sok embert érinthet, és amelyre egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet. Köszönet neki érte!
Egy kicsit leveleztünk ezzel az olvasóval, aki többek között tinédzserkora óta küzd pániktünetekkel, legalábbis annak diagnosztizált jelenséggel (hogy miért írom így, majd később elmagyarázom). Azt írta, hogy a társas élete leromlott, sokszor a boltba sem mer elmenni, vagy csak kísérettel. Folyton előjönnek alaptalan félelmei, pl. idegenek előtti beszéddel vagy írással kapcsolatban, hivatalos ügyintézésnél, beszámoló tartásánál, telefonálásnál.
Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, mi lehet ennek a problémájának a gyökere. Azt gyanítja, hogy az, hogy gyerekkorában nagyon szégyellős volt… A szülei pedig úgy próbálták “kinevelni” belőle, hogy rászóltak és megpofozták… hogy ne legyen már ilyen “béna”, “muja”, mert sokszor a szomszédoknak, rokonoknak sem mert szólni vagy köszönni, és ez a szüleinek nem tetszett… És más dolgok miatt is sok szapulást kapott a szüleitől…
Ha a szülőktől félni kell
Régebben sok családban az volt a divat, hogy a szülőktől a gyerekeknek félni kellett, mert az volt az általánosan elfogadott, az volt a “normális”.
Mert csak akkor tisztelte a gyerek a szülőt, ha egyben félt is tőle. Ezt tekintélyelvű nevelésnek hívjuk. Hogy miért írom ezt le? Mert ha tekintélyelvű szüleid voltak, akkor valószínűleg sokszor durva testi-lelki büntetésben volt részed, ráadásul “a szeretet nevében”, amit el kellett viselned. És mert az ÉFT tanácsadásokon gyakran előjönnek ilyen gyerekkori büntetés-élmények, mert az energiarendszerünk megőrizte az emléküket. Ezeknek a negatív hatását semlegesíteni kell ahhoz (például ÉFT-vel), hogy a szorongás oldódjon.
Kérdezd meg a gyerekedet
Még régebben olvastam egy cikket, amelyben egy aggódó nagymama arról faggatta az orvost, hogy vajon az unokájának (aki már tud beszélni) mi lehet a
baja: ez, vagy egy másik fajta betegség. Hogy hol fáj az unokának, és így tovább. Mintha az orvos ott lett volna, amikor a gyerek problémája kialakult… mintha sokkal jobban tudná, hogy mi a baja a gyereknek. Mintha abban a kicsi testben, amit kívülről érez a gyerkőc, nem is a gyerek lakna, hanem az orvos…
Aztán a napokban ismételten találkoztam olyan esettel, hogy a szülőnek a gyereket is érintő dilemmáiban (itt nem betegségről volt szó) nem jutott eszébe, hogy kifaggassa a csemetét: hogy hova szeretne menni, mit szeretne csinálni.
Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt
Legújabb írásom arról a mondásról szól, amelyet még a kineziológiai tanulmányaim során hallottam az oktatómtól, és amelynek az igazságát a saját gyerekemen, a saját bőrömön is megtapasztaltam. Azaz, ha egy kicsi gyerek lelkileg beteg, biztos, hogy a szülőn is van tennivaló!
A cikk a HősNők.hu-n található, az olvasásához kattints ide!
Te szoktad magadban keresni a kisgyereked testi-lelki betegségének az okát?
A hernyó nem tud repülni
Már írtam egy bejegyzést az előzőekben a spirituális gyereknevelésről, ez is abba a témakörbe fog belekóstolni.
Gondolom, az, hogy a hernyó nem tud repülni, számodra egyértelműnek tűnik, de sajnos sokan vannak olyanok, akiknek nem az, és még csak nem is tudnak róla, hogy az ellenkezőjét feltételezik. Mindjárt kiderül, mire gondolok pontosan.
A szomszédunkban lakik egy 3 éves kislány, nevezzük Ancsának. Az anyja tanár. Szoktunk velük elég sokat beszélgetni, eljátszogatnak az 1 éves lányommal. Ebből adódnak néha olyan bonyodalmak is, amiket csak akkor tudok ép lélekkel átvészelni, ha meggyőzöm magamat róla, hogy nem az én ügyem és becsukom a fülemet.
Szeretet vagy elvárás?
Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.
Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.
Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.
Spirituális gyereknevelés
Napjainkban nagyon sok szó esik például a médiában, baba-mamaújságokan és a többi hírforrásban arról, hogyan kell, hogyan kellene bánni a gyerekekkel, hogy lelkileg ép, önbizalommal teli, a jogaikat és a kötelezettségeiket egyaránt ismerő felnőttekké váljanak. Mégsem lehet róla eleget beszélni, mert úton-útfélen tapasztalok olyan (sokszor akaratlan, öntudatlan) szülői viselkedést, amely sajnos épp az ellenkezőjét fogja elérni, ha tovább folytatódik.
Tehát, számomra mit jelent a spirituális gyereknevelés?
Lássunk néhány szemelvényt a teljesség igénye nélkül.
A megfelelési kényszerről
Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.
Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.
Mit tesz erre a gyerek?








