Már volt róla szó a blogban (például itt), hogy ha valakinek ízületi gondjai vannak, fáj a háta, a dereka, a lába vagy egyéb más testrésze, akkor mit tehet a fájdalom oldásáért. Az akkor leírtakat most egy kicsit kiegészíteném, mert nemrég egy kedves szomszédom erről kérdezett engem. Ő túrázni jár, 20 kilométereket legyalogol, amely közben meg szokott fájdulni a csípője. Nyilván nem mindennapi terhelés 20 kilométert lesétálni egy vagy két nap alatt, ez valószínűleg nagy hatással van az ízületeire, de mégis mit tehet, hogy mérsékelje az ízületi fájdalmát? És mi van akkor, ha valakinek úgy fájnak az ízületei, hogy nem teszi ki őket ilyen nagy próbának?

Tehát, mi az egészséges ízületek titka? (A teljesség igénye nélkül).

Az első, amit már nagyon sokszor említettem: az egyéni adottságoknak (testsúly) és az aktuális körülményeknek (időjárás, stb.) megfelelő mennyiségű tiszta, lágy, szénsavmentes víz fogyasztása. A csontok és az ízületek is tartalmaznak rengeteg vizet, amely folyamatosan fogy belőlünk a nap folyamán, és amit pótolni kell, különben berozsdásodunk. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy figyelünk-e eléggé a testünk jelzéseire, hogy iszunk-e eleget, amikor megszomjazunk?

A második, a korlátozott húsfogyasztás. A húsfogyasztás (amellett, hogy a hústermelés az egyik leginkább környezetszennyező gazdasági ágazat) a tapasztalatok szerint savasítja az emberi szervezetet, ezáltal az ízületeket is. Bőven elég lenne hetente 2-3 napon húst enni, a többi napon pedig beérni húsmentes étrenddel. És még ide tartozik a lúgosítás is, hogy olyan táplálékokat fogyasszunk, amelyek lúgosítanak: gyümölcsöt, zöldséget és hasonlókat. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy vajon miért kívánjuk annyira a húst?

Harmadik, a több lazítás. Ha már elindulunk egy 20 kilométeres túrára, és ha közben megfájdul a csípőnk, azt nem árt komolyan venni. Mert ilyenkor a csípőnk azt mondja, hogy “haver, nem bírom a tempót, állj már meg egy kicsit”. Valószínűleg célszerű hallgatni a testünk jelzéseire, és több pihenőt beiktatni a sétába. És érdemes azon is elgondolkodni, hogy miért hajtunk ennyire, miért muszáj nekünk ennyit gyalogolni? Mi az a kényszer a fejünkben, amit csak ekkora adag mozgás által termelt boldogsághormon képes semlegesíteni?

Negyedik, a stresszoldás. Az előző három pontban a végén feltett kérdésekre itt leljük meg a választ. Hogy miért nem iszunk eleget, miért kívánjuk a húst és miért muszáj ennyire hajtanunk… Mert ezek a stresszes viselkedés, a tudat alatti bűntudat, szégyen és egyéb önromboló érzelmek jelei. Az önpusztító viselkedés mögött mindig ilyenek állnak! Ezek semmi esetre sem azt mutatják, hogy az illető harmóniában van önmagával, és hogy megvan a lelki békéje… Például az említett kedves szomszédomnak valószínűleg azért esik olyan jól a hosszú túra, mert sokat stresszel, sok érzelmi teher nyomja a vállát. Ezért pedig sokat kell sportolnia ahhoz, hogy a szervezete elég boldogsághormont termeljen a sok stresszhormon semlegesítésére. Félreértés ne essék, nem a sportolás ellen beszélek, nagy szükségünk van a mozgásra, viszont ha fáj a csípőnk és nem múlik el, akkor fontos lenne a mozgáson kívül másfajta stresszoldást is csinálnunk. Pl. részt venni ÉFT tanácsadáson.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Érzelmi terhek a vállaidon Hátfájás... derékfájás... vállfájás... mit teszel, ha ilyenek kínoznak, akár hosszabb...
2. Menetrendszerű menekülések Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet...
3. Így gyógyul az ínhüvelygyulladás Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően...

Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük az ilyen eseményeket “lerobbanásnak” hívja, szerintem nagyon találó elnevezés, maradjunk ennél. Úgy gondolom, hogy a történet megér egy misét (illetve egy blogbejegyzést). Mármint annak a bemutatása, hogy mi történik egy ilyen lerobbanáskor, mi az oka, és hogyan lehet elkerülni őket, csökkenteni a lerobbanások számát, súlyosságát és könnyíteni a belőlük való felépülést.

Már csak azért is, mert tegnap reggel én is úgy ébredtem, hogy tele volt az orrom, két zsebkendőt is el kellett használnom. Na szép – gondoltam magamban – én járok így, aki most foglaltam össze, hogy hogyan lehet a torkot és környékét egészségesen tartani… De hogy hű legyek önmagamhoz, elkezdtem kutatni a hirtelen jött náthám okát. Rájöttem! Az a sok minden volt igencsak frusztráló számomra, ami tegnapra be volt tervezve, be volt vállalva. Az ment rá az orromra.

Először is, délelőtt egy órán belül három dolgot vártam: az irodaszerest a megrendelt holmikkal, egy barátnőmet varrnivalókkal és az asztalost a rég megrendelt és hőn áhított új dolgozóasztallal, hogy kényelmesebben tudjak blogbejegyzéseket írogatni. És tudat alatt azon agyaltam, hogy mi lesz, ha ők egyszerre zúdulnak be hozzám, hogyan fogom őket menedzselni? Utána esedékes volt egy nem hagyományos bébiszitterkedés, hogy a szomszéd, olykor vadóc kisfiú délben átjön aludni hozzánk. Ebben pedig tudat alatt attól tartottam, hogy mi lesz, ha nem tudom őket a lányommal együtt fegyelmezni – mert bizony volt már ilyen, akármennyire is jól kezelem az energiától duzzadó gyerekeket (is). Azután pedig egy csoportos ÉFT kopogtatás volt esedékes, egy olyan helyen, ahol nagy és nem egyszerű feladatok vannak.
Szó ami szó, ennyi dologtól egyszerre besokalltam és jócskán átléptem a komfortzónámat. A testem pedig jelzett, hogy csináljak vele valamit.

Mi lett az eredmény?

• Egyrészt ÉFT-s kopogtatással rájöttem, hogy ezek a feladatok nem is olyan nehezek, mint hittem, csak valamiért nehéznek éreztem őket (és amint erre rájöttem, elmúlt a náthám). És azért éreztem nehéznek, mert kicsi koromban nekem is jól lerombolták az önbizalmamat a szüleim. Sokszor gyötörtek azzal, hogy “Te ehhez béna vagy.” meg hogy “Ugyan már, mit akarsz, te…”. Például a lagzimon azt suttogta a fülembe az egyik családtag (aki nem kevésbé félt a “lerobbanástól”), hogy “ne táncolj már annyit, mert összeesel”. Azaz, ne érezzem jól magam, ne örüljek, ne nyüzsögjek, mert az rosszra vezet. Brrr! Még szerencse, hogy elég jól be tudtam csukni a fülemet és nem lett semmi bajom. Ezekből még akadnak maradék félelmek, amiket ilyen helyzetekben jól ki lehet hozni és semlegesíteni, mert nem lehetnek okok arra, hogy ne zajlódjon körülöttem az élet.

• Másrészt a ténylegesen bekövetkezett események korántsem voltak olyan ijesztőek, mint előre számítottam rájuk. Már csak azért sem, mert előtte védelmet és segítséget kértem az angyaloktól, hogy kit mikor vezéreljenek ide, hogy lehetőleg egymás után jöjjenek, ne egyszerre, hogy mindenkivel tudjak foglalkozni… (Ehhez természetesen tudnom kellett, hogy mit is akarok pontosan.) Illetve hogy a most nem aktuális, nehéz dolgok maradjanak és halasztódjanak el, és az eddigieknél jobban tudjak rájuk nemet mondani. Ez most teljesen be is vált!

Neked milyen hasonló eseteid voltak eddig?

Jövő héten írok a szülőktől hozott önbizalomhiányra egy ÉFT gyakorlatot, tarts velem!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Érzelmi terhek a vállaidon Hátfájás... derékfájás... vállfájás... mit teszel, ha ilyenek kínoznak, akár hosszabb...
2. Derékban vállas, vállban derekas Már volt róla szó a blogban, hogy ha valakinek ízületi...
3. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...

A napokban több helyről is megkaptam egy lánc e-mailt, ami arra biztat minket, hogy 2010.09.12.-én 21.30-kor rózsafüzér imában alkossunk óriási pozitív energiaforrást, hogy ezzel megmentsük a bolygónkat a “Gonosz bűzös leheletétől”. Ha pedig valaki nem szeretne rózsafüzérezni, az olvashatja helyette a Bibliában Krisztus szenvedéstörténetét, de mindenképpen meditáljon ebben az időpontban.
Köszönöm az e-mailt azoknak, akik megküldték, és megragadom az alkalmat, hogy energetikailag, a keleti filozófiák és a szeretet nyelve szerint kielemezzem (ha nem szeretnétek, hogy a közeljövőben nagyító alá vegyek ilyen e-maileket, akkor kerüljétek, hogy ezek hozzám eljussanak).
Lássuk!

A keleti filozófiák szerint (amelyek régebbiek, mint a kereszténység) a világ energiaáramlásokból áll. Alapban kétfajta energia létezik: a yin (női) és a yang (férfi). Ennek a két energiának az együttese (amit keleten csí-nek neveznek) mindenhol megnyilvánul, mindenhol kering: körülöttünk és a testünkön belül is, a meridiánjainkon. Ha úgy tetszik, ez a két energia együtt alkotja az “Isten”-t. És mivel ez az isteni energia mindenhol kering, jogosan következik belőle, hogy bennünk is megvan. Azaz, az Isten bennünk is létezik! Ezért van a szankszkrit nyelvben az a szó, hogy “Namasté”, ami annyit jelent, hogy “A bennem levő Isten üdvözli a benned levő Istent.” És ezért erősen sántít az a megközelítés, hogy Isten egy szakállas idős bácsi, aki a felhő szélén a lábát lógatva távcsővel figyeli az embereket, hogy ki mit csinál éppen, és hogy el fog minket dádázni, ha valami rosszat követünk el. És mindjárt az is ki fog derülni, hogy a “Gonosz”-nak nevezett állapot is bennünk létezik, bizonyos feltételek esetén…

Amíg ez az említett két energia harmonikusan tud keringeni bennünk és körülöttünk is, addig nincs baj, jól érezzük magunkat. Akkor van probléma, ha az energia áramlása valami oknál fogva nem harmonikus. Tehát ha túl gyors, vagy éppenséggel megakad.

Felvetődhet a kérdés, hogy mi emberek hogyan éljük meg azt az életünkben a gyakorlatban, ha az energia harmonikusan kering, és hogyan azt, ha diszharmonikusan (bennünk, illetve körülöttünk):
Szerintem valahogy így:

• Harmonikus keringés = isteni állapot = elmélyültség, boldogság, öröm, igazi szeretet, lazaság, gazdagság, cselekvőképesség, magas rezgésszint, EGY-SÉG.

• Diszharmonikus keringés = ördögi állapot = harag, félelem, szorongás, feszültség, szegénység, tehetetlenség, alacsony rezgésszint, KÉT-SÉG.

Egészséges emberi reakció szerint az energia akkor kering bennünk harmonikusan, ha valami élettel összeegyeztethetőt, valami pozitívat tapasztalunk: alkotunk, a természet lágy ölén sétálunk, a gyerekünkkel játszunk, stb. És akkor kering diszharmonikusan, ha nem ezt tesszük, például szenvedést látunk. Így azt gondolom, hogy ha valakit az ellazultság állapotába valamilyen szenvedéstörténet olvasása juttat el, és ezt másoknak még javasolja is, akkor ott bizony baj van, lelki betegség! Ez egyfajta szado-mazó, az illető az egészségeshez képest fordítva működik! (Az ÉFT ezt a jelenséget pszichológiai reverziónak hívja, és képes korrigálni.) Mert ennyi erővel a második világháború történetét is lehetne olvasgatni “pihenés” gyanánt…

Tehát, ha Te is megkaptad ezt az említett e-mailt, és szeretnél részt venni a fényláncban, akkor hajrá, de sokkal inkább javaslom azt, hogy valami felemelő történetet válassz a meditációhoz. Például, ha a Bibliánál maradunk, Jézus születéstörténetének, életének, tanításainak, csodatételeinek olvasását. Ha pedig örömet okoz neked a szenvedés, és szeretnél ezen változtatni, akkor javaslom, jelentkezz energetikai helyretételre ide kattintva, mert napjainkban a diszharmonikus energiaáramlásokból vannak a legnagyobb problémák!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Rossz munkahely, jó munkahely Vajon mi az igazi oka annak, hogy az emberek jelentős...

Sokan keresnek meg olyan problémával levélben, hogy szeretnének segíteni egy testi-lelki problémáktól szenvedő családtagjukon, mert nagyon rossz nézni a családtag kálváriáját. Hogy mondjam meg, hogyan tudnák őt meggyógyítani. Ilyenkor én többnyire azt javaslom, hogy a gyógyítást saját magukon kezdjék. Ez nagyon idegenül hangozhat a mostani kultúránkban, ahol ahhoz vagyunk szokva, hogy erőn felül cipeljük orvostól orvosig a beteg szerettünket, és minden eszközt bevetünk nála a gyógyulása érdekében. Csakhogy biztos tapasztaltad már, ez nem szokott segíteni. Mert a szerettünk csak nem gyógyul, csak megmakacsolja magát, és esetleg még rosszabbul lesz. És itt az is mindegy, hogy kiről van szó: a gyerekünkről vagy a szüleinkről.

Ez egyébként egy emberi dolog, hogy másokon előbb próbálunk segíteni, mint magunkon. Mert azt láttuk, hogy így kell csinálni. Én is nagyrészt a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyire hatékonytalan tud lenni.

Nézzük meg, miért nem lehet hatékony a mások meggyógyításának a kísérlete.

1. Mert mindenki rendelkezik szabad akarattal, ezért az egyetlen ember, akire igazán hatni tudsz, az Te magad vagy. Senki más! Mert ha másra próbálsz a kellőnél nagyobb mértékben hatni, úgy, hogy az illető nem befogadó rá, az visszaüthet.
2. Azzal, hogy mindenáron segíteni akarsz neki, a te félelmeidet vetíted ki rá. Mert ilyenkor bizony a mi fejünkben élő félelmekről van szó! Arról, hogy nem tartod képesnek őt a saját maga meggyógyítására. Azt gondolod, hogy csak a te segítségeddel tud meggyógyulni, és félsz tőle, hogy neki nincsenek a testébe öngyógyító folyamatok beprogramozva! És ez a félelmed bizony meg is állíthatja a gyógyulását. (Amúgy, szerinted tényleg igaz-e, hogy nem vagyunk képesek meggyógyulni? Ha így van, akkor vajon hogyan tudnak a sebeink maguktól beforrni, a törött csontjaink maguktól összeforrni?)
3. A családok energetikailag össze vannak kötve, és ha egyik tagban (mindegy, melyikben) gyógyulás áll be, akkor az gyógyítja a többit is! És te is lehetsz ez a gyógyult családtag!

Tehát, gyógyítsd magadat, vedd észre és kezeld valahogy a családtagoddal kapcsolatos félelmeidet, és próbálj meg bízni abban, hogy ő is képes saját magát meggyógyítani. Próbáld meg elengedni a kontrollt az ő egészségi állapota felett!

Leírnék egy példát is, hogy jobban értsük, miről van szó.
A lányomnak nemrég este 39 fok fölötti láza volt és egész nap ment a hasa. ÉFT-vel kezeltem magamon a vele kapcsolatos gyerekkori félelmeimet, amik a következők voltak: nem fog elmúlni, nagyon felmegy a láza, stb… A gyerekorvos azt mondta, hogy vírus okozza, 5 napig még lázas lesz, két hétig menni fog a hasa. Ehhez képest egy nap múlva már nem volt láza, 4 nap múlva pedig teljesen normális dolgok voltak a pelusban. És nem is diétáztattam (annyira)…
Csak annyi volt a dolgom, hogy magamban elhárítsam a gyógyulás akadályait. Hogy magamat meggyógyítsam.

Az pedig ne akadályozzon, hogy “dehát ez csak egy vírus volt, az én esetem egészen más”. Teljesen mindegy, milyen betegségről van szó, a gyógymód ugyanaz.

Te hogyan gyógyítod a hozzátartozóidat? Neked milyen félelmeid vannak a betegségeikkel kapcsolatosan?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...
2. Megnyílt az Online Öngyógyító Klub! Egy örömhírt osztok meg Veled: az előre megígérthez képest kicsit...

A mai gyakorlatban a gerincfájdalmak kezelése szerintem nagyon sokaknak azt jelenti, hogy elmegy az orvoshoz, felíratja a fájdalomcsillapítót, és minden megoldódott, az élet mehet tovább. Az idő előrehaladtával pedig, ha nem múlik el, sőt, már nagyon elviselhetetlen kezd lenni a fájdalom, akkor végső kétségbeesés és műtét következik. És mi van akkor, ha még így sem múlik el a probléma?
Jobb esetben, ha hamar észbe kap az ember, és nyitott az alternatív gyógymódok iránt, akkor elkezd gyógyászati segédeszközöket használni, sportolni, vagy elmegy egy csontkovácshoz (régebben én is ezt tettem), aki helyreteszi az elmozdult csigolyákat – igen, erre is szükség lehet, baleset után mindenképpen. Viszont mi van akkor, ha még így sem múlik el a fájdalom?

Az én tapasztalatom szerint a gerincfájdalmaknak szinte mindig érzelmi oka van. Akkor alakulnak ki, ha túl sokat vállalunk be (szellemileg és/vagy fizikailag is) és a testünk tartóoszlopa – a gerinc – nem bírja a terhelést. Szellemi leterheltségtől, szorongástól, stressztől is meg szoktunk roggyanni (sőt, valószínűsítem hogy gyakran attól alakul ki a porckorongsérv is). Pláne, ha egyik napról a másikra jön elő a derékfájás. Mert mondjuk történik valami olyan az életünkben, amit (úgy érezzük), nem bírunk elviselni és nem bírunk (de még csak nem is merünk) kontrollálni sem. Csak sodródunk az eseményekkel, és nem mondjuk azt, hogy “Állj! Csak szép sorjában! Ennyi egyszerre még egy elefántnak is megfeküdné a gyomrát!”

Ha egyszerre jön például költözés, munkahelyváltás és/vagy túlóra, és még sok más nagy változás, amiket nehéznek érzünk az addigi élettapasztalataink miatt, az egyenes út lehet a gerincproblémákhoz az erre érzékenyeknél. És, mutathatja azt, hogy az illetőnek mit lenne szükséges megtanulnia, amit eddig nem tudott: egyrészt önbizalommal nemet mondani, másrészt a nagy feladatokat projektbe szervezni – azaz, kis lépésekre bontani és megtervezni, hogy milyen sorrendben fogja véghezvinni őket. Esetleg segítséget is kérni hozzá, megbízni másokat vagy a modern technikát, hogy végezzék el. Az “egyszerre mindent egyedül” stratégia helyett!  Ennek a megtanulása életet menthet! És, természetesen, lehet kérni segítséget stresszoldó szakember személyében is.

Csak érdekességképpen megemlítem, hogy nekem is gyakran fájt a derekam a lányom születése előtt. Volt mitől… Aztán amikor várandós lettem vele, elmentem – akkor még – kineziológushoz, és a stresszoldás után, gondolom, mellékhatásként volt egy zsibbadás a lábamban… és attól kezdve nem fájt a derekam. Rendbejött. Nagy has ide vagy oda. Az egész várandósságot
lényegében teljesen derékfájás mentesen átvészeltem, (sőt, végig jól tudtam mozogni) és azóta is OK a derekam. Pedig vékony vagyok, és a lányom 3,8 kilóval született. Mert azóta folyamatosan tanulok nemet mondani, projektekben gondolkodni és tervezni…

Tehát, a magam részéről, javaslom a feladatok megtervezését… és valami stresszoldó módszert (esetemben az ÉFT-t) a gerincproblémáid enyhítésére is, ha vannak. Mert azok is lehetnek érzelmi okok miatt.

Neked milyen tapasztalataid vannak a gerincproblémákról?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Derékban vállas, vállban derekas Már volt róla szó a blogban, hogy ha valakinek ízületi...
2. Menetrendszerű menekülések Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet...
3. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...

Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy – például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.

Hogy nekem milyen bogaraim vannak?

Nálam a rendrakás a nagy favorit, illetve a méricskélés. Ezt a két bogaramat például a munkában (rendszerszervezés) és a hobbimban (varrás) is tudom hasznosítani. A harmadik nagy bogár a testi-lelki egészségmegőrzés (gondolom ezt már észrevetted…) És van még természetesen káros bogaram is, olykor elveszek a részletekben…

Úgy vélem, hogy célszerű megkülönböztetnünk hasznos és káros bogarakat a viselkedésünkben. A hasznos bogár olyan valami, ami az épülésünket, a kiteljesedésünket szolgálja. Ha valamiben tehetségesek vagyunk, és azt néha túlzásba is visszük. A káros bogár pedig az, ami rombol minket: a dohányzás, a játékszenvedély, stb. és persze ha Napóleonnak képzeljük magunkat, és éppen nincs jelmezbál.

Nagy feladat lehet nekünk, hogy megtanuljuk elfogadni a saját hasznos bogarainkat, és természetesen mások hasznos bogarait is. Legalább ilyen nagy feladat, hogy a káros bogarakat feloldjuk, persze mindenki a magáét.

Témához kapcsolódik az egyik kedvenc dalom, aminek a videóját itt láthatod:

Bogaras ünnep van ma!
A lélekápolás.hu honlap 1 éves!
Ez a honlap is az egyik bogaram, amibe elég sok munkát beleöltem eddig.
Remélem, örülni fogsz neki, elkészítettem az első év 22 legnépszerűbb lélekápolás bejegyzését letölthető és kinyomtatható formátumba.

Ide kattintva juthatsz el hozzá.

Neked milyen hasznos és káros bogaraid vannak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...
2. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...

A legújabb írásommal az eddigiekhez képest kicsit más vizekre evezek, és arról mesélek, hogy például az allergia kialakulása hogyan kapcsolható a negatív érzéseinkhez: a haraghoz, a bűntudathoz és másokhoz. Ezek az érzések tulajdonképpen érzelmi allergének, amelyek a fizikai allergénekkel együtt (a mindennapi környezetszennyező vegyi anyagok, az energiatoxinok, amiket magunkba juttatunk) meg tudnak minket betegíteni…

De van megoldás! A természetes anyagok használata és az ÉFT (Érzelmi  Felszabadítás Technika) módszer számomra már sokszor bizonyította annak az ellenkezőjét, amit az orvosok állítanak: az allergiában nem csak a tünetek kezelhetők, hanem a betegség igenis gyógyítható!

Az íráshoz jutáshoz kattints erre a linkre!

____________________________________________________________

Még az alábbiakat fűzném hozzá a cikkhez:

FIZIKAI ALLERGÉNEK KIKÜSZÖBÖLÉSE

A mindennapjainkban használt kémiai anyagok közül sok veszélyes az egészségünkre. Ha ilyeneket alkalmazunk, jogosan szoronghatunk betegségek miatt, hiszen közvetlen hatással vannak a hormonjainkra, az egész szervezetünkre. Felborítják a belső egyensúlyunkat, ami naná hogy kihat a lelki egyensúlyunkra is! Az egészségünkre veszélyes anyagokról találhatsz itt egy listát:

http://www.vivanatura.hu/images/stories/ingyenes_kiadvanyok/10_legkockazatosabb_vegyuletcsoport.pdf

A teendőd: nézd meg, mit vásárolsz, és lehetőleg válassz olyan termékeket, amelyekben ezek közül az anyagok közül minél kevesebb van!

____________________________________________________________

LELKI-ÉRZELMI ALLERGÉNEK KIKÜSZÖBÖLÉSE

Az ÉFT alapjait, ha szeretnéd, megtanulhatod ebből az ingyenesen letölthető kézikönyvből! A kézikönyv linkje a honlap oldalsávjában is megtalálható…

http://web.mac.com/solyomvary/EFT/EFT_Manual__files/eftkezi4.pdf

Ha elkezded használni az ÉFT-t, és valami nem megy, keress meg és segítek.

____________________________________________________________

ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA!

Május 27-én tízmillószoros nap lesz, teliholddal együtt! Amire ekkor gondolunk, amit ekkor érzünk, amit ekkor cselekszünk, tízmilliószorosan fog ránk visszahatni! Tehát, használjuk fel ezt a napot arra, hogy jobb hellyé tegyük a Földet. Ha ezen írás tárgyát nézzük, például arra, hogy csökkentsük a mérgező anyagok mennyiségét a környezetünkben és a szervezetünkben, és ezzel együtt csökkenhessenek az egészségünkkel (és a jövőnkkel) kapcsolatos szorongásaink!

2010 május 27. 10 milliószoros nap!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Energiatoxinok Ez a bejegyzés kapcsolódni fog az előzőhöz, ami arról szólt,...
2. Milyen hatással van ránk a környezetünk? Ez az írás arról szól, hogy milyen hátrányod lehet belőle,...
3. A természet gyógyszerreceptje Egyszer, még gyerekkoromban volt egy film a tévében, ami egy...

Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…

És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?

Azt írtam egyik javaslatként, hogy a szülő, akinek nagyon fáj a házastársa viselkedése, saját magán kezdheti a rendrakást. Egy jó szándékú, türelmes, mindent elkövető szülőnek ez a mondat elég rázós lehet, hiszen úgy értelmezheti, hogy még jobban, még többet kell tennie a gyerekéért, és már így is a teljesítőképessége határán van. Hiszen pont ő az, aki tudatosan és nagyon vigyáz a gyereke lelkivilágára, és a másik szülő az, aki folyamatosan beletapos abba.

Nos, én arra gondoltam változtatás gyanánt, hogy nem árt észrevennie és kezelnie valahogy a saját félelmeit. Mert bizony ilyenkor saját félelmekről, szorongásokról van szó, amiket a házastárs viselkedése idéz elő bennünk! Hogy milyen félelmekre gondolok? Nézzük azt az esetet példának, hogy az anyát elborzasztja, hogy az apa felhívja a potenciális vőjét / menyét, hogy hagyja békén a felnőtt gyerekét. Milyen félelmek lapulnak meg ennek az elborzadásnak hátterében?

1. Félek tőle, hogy a párom ezzel az egy lépésével tönkreteszi a gyerekem életét, amit én olyan gondosan építgettem eddig.
2. Félek tőle, hogy a gyerekem kedvese ez alapján az egy momentum alapján fogja megítélni a potenciális anyósát / apósát és elfordul a gyerekemtől.
3. Félek tőle, hogy…
4. …

Hogyan lehet ezeket a félelmeket oldani? Például átfogalmazással:

1. Bízok benne, hogy a gyerekem képes lepattintani magáról az apja negatív energiáját.
2. Bízok benne, hogy a potenciális vőm / menyem van olyan értelmes, hogy nevet egy nagyot a potenciális apósa zizi próbálkozásain (mivel nem feltétlenül igaz, hogy “Nézd meg az apját, menj hozzá a fiához…”)
3. Bízok benne, hogy…
4. …

Ha ezeket a félelmeket az anya képes észrevenni és kezelni saját magában, akkor máris nem fogja annyira szörnyűnek érezni az apa gyerekes viselkedését, és esetleg fog tudni nevetni is rajta.

Tudnál még a hozzászólások közé ilyen félelem / bizalom párosokat írni erre az esetre?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Milyen hatással van ránk a környezetünk? Ez az írás arról szól, hogy milyen hátrányod lehet belőle,...
2. Esni tudni kell Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted...
3. Hát, ez nekem nem fog menni Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan...

Az előző írásban (amit ide kattinva érhetsz el) arról volt szó, hogy milyen negatív hiedelmeink vannak a pénzzel kapcsolatban. Hogy mennyire tudunk gyűlölni egy egyszerű eszközt, ami energiát képvisel (illetve hogy mennyire tudunk félni tőle), csak mert ezt láttuk gyerekkorunkban a környezetünktől…

Pedig, ha valamitől félünk, az bizony a markában tart minket, és messze nem mi irányítjuk őt, hanem ő irányít minket! A bábjává válunk!

Tehát, a pénz napjainkban sok szorongás forrása, mégpedig azért, mert sok tévhitet vettünk át a környezetünktől a “piszkos anyagiakhoz” fűződően. Gondolj csak bele, hogy mennyi mindent elkövetünk, hogy ne legyen pénzünk. Hiszen egy gyűlölt eszközből minél kevesebb van, annál jobb. Nem kérjük meg a munkánk értékét, a meglévő pénzünket elszórjuk érzelmi alapú vásárlásokra (új függöny), eceterá. És, mint egy megvadult macska, irigykedünk, fújunk azokra az emberekre, akiknek van mit a tejbe aprítania.

Viszont a másik oldalon (tudat alatt) érezzük, hogy az élethez igenis szükségünk van a pénzre. Hiszen a pénz energia! Ugyanolyan energia, mint napenergia, ami nélkül nem élhetünk. Ezért szorongunk, mert két, egymással gyökeresen ellentétes hit munkál bennünk: érezzük, hogy szükségünk van pénzre, viszont a gyerekkorunkban a családi minták miatt kialakult szokásaink, a mumusaink odaadatják velünk a pénzünket másoknak.

Láttál már “romlatlan” gyereket, ha csak úgy pénzt adtak neki? Szerinted visszautasítja? Naná hogy nem! Örül neki és elfogadja! A gyerekek ösztönösen tudják, hogy a pénz csupán eszköz, aminek az értéke attól függ, mire fordítjuk. Ha értéket adunk másoknak belőle, akkor érték. Ha nem értékteremtésre használjuk, akkor nem érték.

És hogyan tudjuk ezeket a hiedelmeket helyretenni?

A legnagyobb baj, hogy az egészséges pénzkezelésről vagy van fogalmunk, mert a családtól megtanultuk, vagy nincsen, mert nem tanultuk meg. Ha nincsen, akkor elég nehéz összeszedni ezt a tudást, hiszen eddig nem tanították sehol. Az iskolákban biztosan nem sajátíthattuk el… De egyrészt tanulhatunk a gyerekektől, figyelhetjük őket, hogy hogyan viszonyulnak a pénzhez. Másrészt az Interneten már sok weboldalon szerezhetünk magánpénzügyi ismereteket! Kiváló könyvek is a rendelkezésünkre állnak! Az egyik ilyen könyv, ami nagyon gyakorlatias szemléletű (és ezért nagyon tetszik nekem) Louis P. Frankel: A rendes lányok miért nem lesznek gazdagok? című műve. Szeretettel ajánlom figyelmedbe! Lehet, hogy a címe előítéleteket generál benned, de javaslom, hogy próbáld meg a negatív érzéseket félretenni, és úgy olvasni a tartalmát. Sokat segíthet magadat rendbetenni anyagilag!

Te hogyan kezeled az anyagi nehézségeidet? Olvasol ilyen könyveket, megfogadod a tanácsaikat?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1 Napjainkban a szorongások egyik fő kiváltója a pénz! Lássuk hát,...
2. Látszik, hogy te nem nézel tévét… A TV valóban olyan rossz, mint ahogy beállítják, vagy lehet...
3. Pénzstressz Már többször megkaptam e-mailben egy, a pénzről szóló kínai bölcsességet,...

Szerintem mindannyiunkon vannak olyan, átlagostól eltérő testi jellegzetességek, amelyeket talán csak nem szívesen mutogatunk másoknak, de lehet hogy egyenesen szégyellünk és takargatunk. Főleg akkor, ha ezek orvosolhatatlanok, és már a szüleink is ugrattak minket velük, vagy szélsőségesen gúnyoltak miattuk ÉS érzékenyek voltunk a negatív hozzáállásukra. Ezek a kis szépséghibák hozzátartoznak az egyéniségünkhöz, mégis nagyon sok gátlás, önbizalomhiány forrásai lehetnek.

Nekem is vannak ilyen szépséghibáim. Hogy mik azok? Hogy milyen átlagtól eltérő testi jellegzetességeimet használták ki az önbizalomhiányos “jóakaróim” arra, hogy csúfoljanak miattuk (illetve, hogy a csúfolódásuk okát ráfogják erre)?

Például a fogaim nem teljesen fehérek, bármit csinálok velük, ilyenek. Egy időben csodafogkrémekkel kínoztam őket, aztán rájöttem, hogy így csak lesikálom róluk a fogzománcot és elrontom őket. Ezért úgy döntöttem, a használt fogkrém gondos megválasztása mellett megbarátkozok velük.
Másodszor, az arcom formája nagyon szögletes. Ezzel sem tudok mit tenni, mindkét szülőm arcformája ilyen, és a genetika itt bizony érvényesül. Ha nagyon akarnám, megpróbálhatnám agykontrollal megváltoztatni a sejtjeimet, de minek? Vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. Sminkkel lehet rajta enyhíteni, de amúgy olyan, amilyen. (Amúgy pedig az arc jellegzetességei sok mindent elárulnak az abban járatosaknak az arc viselőjének az egyéniségéről…)
És még sorolhatnám.

Milyen más, orvosolható vagy orvosolhatatlan (de egyébként az egészséget nem befolyásoló) szépséghibák lehetnek még, amiket az önbizalomhiányos jóakarók kipellengérezhetnek?

• Túl alacsony testalkat
• Túl magas testalkat
• Túl nagy láb
• Túl hosszú lábujjak
• Balkezesség
• Elálló fülek
• Nagy rés a fogak között
• Szabálytalan fogsor
• Egyik végtag rövidebb mint a másik
• Stb.

Ha szeretnéd, hogy a “jóakaróid” lehúzó energiája az eddigieknél könnyebben leperegjen rólad, dobj vissza kenyérrel! Hogy hogyan tudsz visszadobni kenyérrel? A részletekért kattints ide>>>

A magam részéről ÉFT tanácsadással tudok neked még segíteni abban, hogy képes legyél elfogadni magadon a nem mindennapi adottságokat, vagy, amin lehet, azon változtatni… az ÉFT tanácsadás részleteiért kattints ide>>>

Téged mi zavar/zavart magadon? Kérlek írj még ilyeneket a hozzászólásokba (már ha meg szeretnéd osztani velünk)!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
2. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
3. Testi-lelki öngyógyító ÉFT pontok A bejegyzésbe ágyazott videó azokat az akupresszúrás (meridián vég)pontokat mutatja...