Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘szorongás félelem’

Már volt róla szó a blogban (például itt), hogy ha valakinek ízületi gondjai vannak, fáj a háta, a dereka, a lába vagy egyéb más testrésze, akkor mit tehet a fájdalom oldásáért. Az akkor leírtakat most egy kicsit kiegészíteném, mert nemrég egy kedves szomszédom erről kérdezett engem. Ő túrázni jár, 20 kilométereket legyalogol, amely közben meg szokott fájdulni a csípője. Nyilván nem mindennapi terhelés 20 kilométert lesétálni egy vagy két nap alatt, ez valószínűleg nagy hatással van az ízületeire, de mégis mit tehet, hogy mérsékelje az ízületi fájdalmát? És mi van akkor, ha valakinek úgy fájnak az ízületei, hogy nem teszi ki őket ilyen nagy próbának?

Tehát, mi az egészséges ízületek titka? (A teljesség igénye nélkül).

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük az ilyen eseményeket “lerobbanásnak” hívja, szerintem nagyon találó elnevezés, maradjunk ennél. Úgy gondolom, hogy a történet megér egy misét (illetve egy blogbejegyzést). Mármint annak a bemutatása, hogy mi történik egy ilyen lerobbanáskor, mi az oka, és hogyan lehet elkerülni őket, csökkenteni a lerobbanások számát, súlyosságát és könnyíteni a belőlük való felépülést.

Már csak azért is, mert tegnap reggel én is úgy ébredtem, hogy tele volt az orrom, két zsebkendőt is el kellett használnom. Na szép – gondoltam magamban – én járok így, aki most foglaltam össze, hogy hogyan lehet a torkot és környékét egészségesen tartani… De hogy hű legyek önmagamhoz, elkezdtem kutatni a hirtelen jött náthám okát. Rájöttem! Az a sok minden volt igencsak frusztráló számomra, ami tegnapra be volt tervezve, be volt vállalva. Az ment rá az orromra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

A napokban több helyről is megkaptam egy lánc e-mailt, ami arra biztat minket, hogy 2010.09.12.-én 21.30-kor rózsafüzér imában alkossunk óriási pozitív energiaforrást, hogy ezzel megmentsük a bolygónkat a “Gonosz bűzös leheletétől”. Ha pedig valaki nem szeretne rózsafüzérezni, az olvashatja helyette a Bibliában Krisztus szenvedéstörténetét, de mindenképpen meditáljon ebben az időpontban.
Köszönöm az e-mailt azoknak, akik megküldték, és megragadom az alkalmat, hogy energetikailag, a keleti filozófiák és a szeretet nyelve szerint kielemezzem (ha nem szeretnétek, hogy a közeljövőben nagyító alá vegyek ilyen e-maileket, akkor kerüljétek, hogy ezek hozzám eljussanak).
Lássuk! Olvasd tovább a bejegyzést »

Sokan keresnek meg olyan problémával levélben, hogy szeretnének segíteni egy testi-lelki problémáktól szenvedő családtagjukon, mert nagyon rossz nézni a családtag kálváriáját. Hogy mondjam meg, hogyan tudnák őt meggyógyítani. Ilyenkor én többnyire azt javaslom, hogy a gyógyítást saját magukon kezdjék. Ez nagyon idegenül hangozhat a mostani kultúránkban, ahol ahhoz vagyunk szokva, hogy erőn felül cipeljük orvostól orvosig a beteg szerettünket, és minden eszközt bevetünk nála a gyógyulása érdekében. Csakhogy biztos tapasztaltad már, ez nem szokott segíteni. Mert a szerettünk csak nem gyógyul, csak megmakacsolja magát, és esetleg még rosszabbul lesz. És itt az is mindegy, hogy kiről van szó: a gyerekünkről vagy a szüleinkről.

Olvasd tovább a bejegyzést »

A mai gyakorlatban a gerincfájdalmak kezelése szerintem nagyon sokaknak azt jelenti, hogy elmegy az orvoshoz, felíratja a fájdalomcsillapítót, és minden megoldódott, az élet mehet tovább. Az idő előrehaladtával pedig, ha nem múlik el, sőt, már nagyon elviselhetetlen kezd lenni a fájdalom, akkor végső kétségbeesés és műtét következik. És mi van akkor, ha még így sem múlik el a probléma?
Jobb esetben, ha hamar észbe kap az ember, és nyitott az alternatív gyógymódok iránt, akkor elkezd gyógyászati segédeszközöket használni, sportolni, vagy elmegy egy csontkovácshoz (régebben én is ezt tettem), aki helyreteszi az elmozdult csigolyákat – igen, erre is szükség lehet, baleset után mindenképpen. Viszont mi van akkor, ha még így sem múlik el a fájdalom?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy – például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.

Hogy nekem milyen bogaraim vannak?

Olvasd tovább a bejegyzést »

A legújabb írásommal az eddigiekhez képest kicsit más vizekre evezek, és arról mesélek, hogy például az allergia kialakulása hogyan kapcsolható a negatív érzéseinkhez: a haraghoz, a bűntudathoz és másokhoz. Ezek az érzések tulajdonképpen érzelmi allergének, amelyek a fizikai allergénekkel együtt (a mindennapi környezetszennyező vegyi anyagok, az energiatoxinok, amiket magunkba juttatunk) meg tudnak minket betegíteni…

De van megoldás! A természetes anyagok használata és az ÉFT (Érzelmi  Felszabadítás Technika) módszer számomra már sokszor bizonyította annak az ellenkezőjét, amit az orvosok állítanak: az allergiában nem csak a tünetek kezelhetők, hanem a betegség igenis gyógyítható!

Az íráshoz jutáshoz kattints erre a linkre!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…

És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az előző írásban (amit ide kattinva érhetsz el) arról volt szó, hogy milyen negatív hiedelmeink vannak a pénzzel kapcsolatban. Hogy mennyire tudunk gyűlölni egy egyszerű eszközt, ami energiát képvisel (illetve hogy mennyire tudunk félni tőle), csak mert ezt láttuk gyerekkorunkban a környezetünktől…

Pedig, ha valamitől félünk, az bizony a markában tart minket, és messze nem mi irányítjuk őt, hanem ő irányít minket! A bábjává válunk!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szerintem mindannyiunkon vannak olyan, átlagostól eltérő testi jellegzetességek, amelyeket talán csak nem szívesen mutogatunk másoknak, de lehet hogy egyenesen szégyellünk és takargatunk. Főleg akkor, ha ezek orvosolhatatlanok, és már a szüleink is ugrattak minket velük, vagy szélsőségesen gúnyoltak miattuk ÉS érzékenyek voltunk a negatív hozzáállásukra. Ezek a kis szépséghibák hozzátartoznak az egyéniségünkhöz, mégis nagyon sok gátlás, önbizalomhiány forrásai lehetnek.

Nekem is vannak ilyen szépséghibáim. Hogy mik azok? Hogy milyen átlagtól eltérő testi jellegzetességeimet használták ki az önbizalomhiányos “jóakaróim” arra, hogy csúfoljanak miattuk (illetve, hogy a csúfolódásuk okát ráfogják erre)?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Folytatjuk az előzőekben megkezdett “külső rendrakás” témát.

Önmagunk szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy csupa olyan dolgot tartsunk magunk mellett, amit szeretünk, ami azt az életminőséget képviseli számunkra, amit élni szeretnénk. A környezetünk szerves részei vagyunk, a körülöttünk keringő energia minősége nagyon is befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy mit vonzunk magunkhoz. A jó hír, hogy erre az energiára rendteremtéssel hatást tudunk gyakorolni, ami a mi életünket is pozitív módon befolyásolja.

Hogy miért tartom ezt fontosnak? Mert még én is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy például elfelejtem a megfelelő helyre tenni a kedvenc fotóimat. Szerencsére mindig van, aki emlékeztet rá.

Jó szokásomhoz híven, jöjjön egy szemléltető történet.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Néhány héttel ezelőtt fodrásznál voltam. Ez az évente körülbelül kétszer bekövetkező olyan alkalmak egyike, amikor elmegyek egy kis kényeztetésre. Nekem bőven elég a fodrászból ennyi, mert én se nem festetem a tengernyi hajamat (kb. két kiló hajfesték már elég is lenne rá…), se nem daueroltatom, mindig csak vágatok a végéből, hogy ne húzza annyira a fejbőrömet.
Amiért még nem túlzottan szeretek fodrászhoz járni (valószínűleg nem is nőből vagyok) az az, amit most is megtapasztaltam. Ilyenkor mindenféle illatos kence kerül az ember hajára, összekeverednek az aromáik, és húzom magam után a parfümfelhőt, bármerre megyek. Én maximum fél óráig vagyok képes egy ilyen illatorgiát elviselni. Utána megfájdul tőle a fejem, és bármit megteszek, hogy levessem. Az én jól megszokott öko-bio gyógynövényes-illóolajos biobolti és egészséghálózati samponom után brutális támadást jelentenek a közérzetem ellen. Ezek után már többször megfogadtam, hogy viszem magammal a samponomat a fodrászhoz is, lesz ami lesz, még akkor is, ha kinevet miatta.

Hogy ez miért fontos?
Olvasd tovább a bejegyzést »

Az agyféltekék összehangolásáról szóló írásomban Éva hozzászólása nyomán (köszönöm neki) előbukkant egy olyan téma, ami nagyon sok szorongást idéz elő az emberekben napjainkban. Ez a téma a “Beszéljünk a munkádról” című cikkben is ki volt vesézve, bár nem olyan módon, ahogyan a szorongást a legtöbb emberben generálja, mert a cikk csak a pénztáros alkalmazottak pénzzel kapcsolatos munkahelyi félelmeit mutatta be. Ők a munkájuk során felelősek a pénz helyes kezeléséért és megőrzéséért. A munkaadó köteles pénzkezelési szabályokat felállítani, és biztosítani a megfelelő eszközöket a pénz biztonságos tárolásához (a cikkben leírt esetben ugye ez nem történt meg, hiszen nem volt zárható szekrény). Az alkalmazottnak a szabályzatot be kell tartania. Márpedig a szabályzat legtöbbször kiköti, hogy ha hiány van, azt az alkalmazottnak a pénzért való felelőssége miatt a saját fizetéséből kell kipótolni.

De nem is ide akartam eljutni.

Hanem oda, hogy a nagy szorongásokat generáló téma napjainkban az anyagiak. Azaz, a pénz! Illetve, egészen konkrétan, a saját otthoni pénzügyeink!

Olvasd tovább a bejegyzést »