Bejegyzés címkék: ‘szomorúság ellen’
Jó kislányok nem sírnak?
Mostanában több olyan levelet is kaptam (köszönet értük), amelyben az írók arra panaszkodnak, hogy sokat sírnak, sírásrohamaik vannak, amelyeket nyilván nem tudnak visszatartani, de kiengedni sem, mert a
környezetük elítéli őket ezért. Nosza, nem állhatom meg szó nélkül a témát, főleg hogy én is érintve voltam benne az utóbbi időkben.
Még ma is a szemem előtt lebeg egy mondat az emlékkönyvemből, amit gyerekkoromban még talán komolyan vettem… és amin ma már energia pszichológusként meg szoktam botránkozni.
Ez a mondat pedig a következő volt:
Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen az arcodon, ha vérzik is a szíved.
Miért is?
Jaj csak nehogy szomorú légy
Még emlékszem rá, amikor fiatalabb koromban, ha nem sikerült valami, akkor a család össznépileg jött, hogy rögtön de azonnal felvidítson. Hogy jaj, nehogy szomorú legyek. Nem is tudom, mit gondoltak, szerintem abnormális módon féltek attól, hogy a szomorúság örökké fog tartani. Ez elég groteszk jelleget is szokott ölteni akkor, amikor például egy fiúról volt szó, akiről úgymond ők “beszéltek le”. Mert bizony sok ilyen előfordult: elmagyarázták, hogy miért nem jó nekem az illető srác. Én pedig, mint amolyan gyerek, bevettem, mert egy gyerek így működik.







