Bejegyzés címkék: ‘Stressz’
A (nyelv)tanulás, mint mumus
Ez a bejegyzés megint egy kicsit hosszúra sikeredett, szerintem készíts ki rágcsálnivalót és üdítőt, amíg olvasod…
Rengeteg ember számára ijesztő dolog a tanulás, a nyelvtanulás pedig különösen. Ha meghallják azt a szót, hogy “nyelvvizsga”, szorongani kezdenek és minimum kiveri őket a víz… A felsőoktatásban végzett fiatalok jelentős része például az államvizsgát követően nem kapja kézbe a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. És valószínűleg azért nincs nyelvvizsgája, mert elszúrták a
tanítását, nem neki való módszerekkel tanították – ő pedig nem (volt) elég agilis, hogy saját nyelvtanulási módokat keressen magának… Nekem szerencsére nem volt, nincs ilyen problémám – valószínűleg tudhatok valamit.
Ezért ebben a bejegyzésben a (nyelv)tanulás iránti ellenszenvet és stresszt szeretném oldani, saját módszereket és titkokat fogok elárulni, és kedvet szeretnék csinálni eme gyönyörű tevékenységhez, mint a (nyelv)tanulás!
Az előző bejegyzésben (a tökéletességről szólóban) említettem egy hozzászólást, amit most újra megköszönök az írójának, mert fontos problémákra világított rá. A hozzászólás második részében a nyelvvizsgát említette, hogy a hiánya akadály lehet a munkahelytalálásban, még akkor is, ha nem kötődik közvetlenül az álláshoz. Idézem:
Nem kell beletörődni
Sajnos sokszor tapasztalom azt, hogy a családokban van valami olyan alapvető életviteli probléma, ami nagymértékben rontja az életminőséget, és a családtagok ezt elfogadják, “megtanulnak vele együtt élni“. Mint az allergiával. Méghozzá úgy, hogy nem teszik fel a kérdést, hogy muszáj-e ennek így lennie, vagy tudunk valamit javítani a helyzeten? Nem kihívásként, megoldandó feladatként fogják fel a nehézségeket, hanem amikor panaszkodásra kerül a sor, beszállnak abba a versengésbe, hogy ki tud több katasztrófát felsorolni, kinek van nagyobb nyűgje.







