Mostanában gyakran látok egészséggel foglalkozó magazinokban olyan cikkeket, amelyekben az áll, hogy szorongás és stressz nélkül nincs élet. Természetesen jókat mosolygok rajtuk. Aki a cikket írja, nem tudja, amit mi már tudunk (remélem, előbb-utóbb megtudja, és megváltoztatja a véleményét). Merthogy de, szorongás és stressz nélkül, illetve ezek egyre csökkenő mértéke mellett is VAN élet, ezt már elég sok kollégámmal és gyógyulni vágyó kliensemmel együtt megtapasztaltuk ahhoz, hogy ki merjem jelenteni tényként. Ezt az állapotot úgy hívják, hogy belső (lelki) béke. Az elérése viszont a legtöbb esetben nem történik meg egyik pillanatról a másikra, fejlődés és rengeteg, kitartó (energetikai) munka szükséges hozzá.

Az ÉFT-ben van egy olyan munkamódszer, amit Belső Béke Eljárásnak hívunk. Ez dióhéjban azt takarja, hogy listát írsz az életedben eddig Veled történt sokkoló eseményekről, traumákról, és az ÉFT használatával egyenként elsimítod őket. Azért van erre szükség, mert ezen traumák emlékeinek a tudat alatti, agyunkban kísértő hatása okozza a szorongást, a stresszt és a betegségeket! De ha végigviszed rajtuk a Belső Béke Eljárást, akkor feloldod a kísértő hatásukat, és a jövőben valószínűleg egyre lazább és egészségesebb leszel, egyre jobban képes leszel örülni az Életnek, egyre jobban képes leszel kiállni magadért is.

Amiért erre szeretném felhívni a figyelmedet, az az, hogy a Lélekápolás weboldal blogja decemberre szabadságra vonul. Az írás helyett élni fogok az adventi időszak által kínált elcsendesedési lehetőséggel, és csinálni fogom a félbehagyott saját Belső Béke Eljárásomat. Mikor, ha nem most? És ezt a munkamódszert Neked is nagyon melegen tudom javasolni. A leírását megtalálod az ingyenes ÉFT kézikönyv 121-126. oldalain. (Ha még nem olvastad el az ÉFT kézikönyvet, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megtedd.)

A blog szabadsága annyiban fog megnyilvánulni, hogy decemberben valószínűleg nem lesznek új blogbejegyzések az oldalon. Ha fel vagy iratkozva a hírlevélre, továbbra is fogod kapni az automata, ingyenes szorongásoldó tippeket, és lehet, hogy ajánlatokat is, de az új bejegyzésekkel, segítő ötletekkel (a Belső Béke Eljárás elvégzéséhez kapcsolatosan is) elsősorban az Online Öngyógyító Klub tagjait fogom megörvendeztetni. A mini e-mail tanácsadás keretében érkező e-mailekre sem fogok tudni válaszolni.

Ezért, ha januárig nem találkoznánk, köszönöm szépen az idei eddigi megtisztelő figyelmedet, kívánok Neked nagyon békés és meghitt adventet, igazán boldog karácsonyt, sok ajándékot a Mikulástól, a Jézuskától, nagyon Boldog Új Évet, és kitartó munkát a Belső Béke Eljáráshoz!

Ha ezalatt mégiscsak szeretnél velem kapcsolatba lépni, a Lélekápolás programokban továbbra is jelen vagyok:
http://www.lelekapolas.hu/programok

Jusson eszedbe megtekinteni az (karácsonyi) ajándékötleteinket is!
http://www.lelekapolas.hu/ajandekotletek/

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Elsősegély szorongás és pánik esetén Hat olyan praktika, amikkel azonnal tudsz magadon segíteni, ha úgy...
2. Testi-lelki öngyógyító ÉFT pontok A bejegyzésbe ágyazott videó azokat az akupresszúrás (meridián vég)pontokat mutatja...

Most (újra) egy olyan témáról lesz szó, amely sok embert érinthet, és amelyre egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet. Köszönet neki érte!
Egy kicsit leveleztünk ezzel az olvasóval, aki többek között tinédzserkora óta küzd pániktünetekkel, legalábbis annak diagnosztizált jelenséggel (hogy miért írom így, majd később elmagyarázom). Azt írta, hogy a társas élete leromlott, sokszor a boltba sem mer elmenni, vagy csak kísérettel. Folyton előjönnek alaptalan félelmei, pl. idegenek előtti beszéddel vagy írással kapcsolatban, hivatalos ügyintézésnél, beszámoló tartásánál, telefonálásnál.

Mimóza

Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, mi lehet ennek a problémájának a gyökere. Azt gyanítja, hogy az, hogy gyerekkorában nagyon szégyellős volt… A szülei pedig úgy próbálták “kinevelni” belőle, hogy rászóltak és megpofozták… hogy ne legyen már ilyen “béna”, “muja”, mert sokszor a szomszédoknak, rokonoknak sem mert szólni vagy köszönni, és ez a szüleinek nem tetszett… És más dolgok miatt is sok szapulást kapott a szüleitől…

Azt tudnod kell, hogy a rendszeres szapulás és dorgálás nem célravezető szülői viselkedés, ha a gyerek szégyellősségét szeretnénk oldani… A szülői testi-lelki verés csak nagyon kevés esetben orvosság, mert csak még nagyobb szorongásokat idéz elő a gyerekben! És hogy mi a célravezető módja annak, hogy egy szégyellős és lámpalázas gyereket oldjunk? Véleményem szerint, például ha idegen helyre megyünk, és a gyerekünk lámpalázas lesz, akkor gondolhatunk arra, ami az igazság: egy gyereknek a felnőtteknél több időre van szüksége, míg megszokja az új helyet. Energetikailag alkalmazkodnia kell hozzá! Tehát a szülő várjon, míg a gyerek feloldódik. A lányomnál ez bevált: ha rokonlátogatáskor megérkezés után erőltetem, hogy moströgtöndeazonnal puszild meg a nagymamát, akkor mögém bújik és ellenszegül. De ha kap tőlem fél órát, és bízom benne hogy lesz ez jobb, akkor feloldódik és önszántából megy a nagymamának puszit adni!

És most már azt is elárulom, hogy ha valakiből a fent leírt helyzetek hozzák elő a rosszullétet, az nem feltétlenül pánikbetegség, sokkal inkább szociális fóbia. A kettő között az az egyik fő különbség, hogy a pánik előreláthatatlan alkalmakkor tör rá az emberre, a fóbia pedig mindig valamihez köthető: tárgyhoz, állathoz, élethelyzethez, és egyszerűbb is ÉFT-vel feloldani.

Milyen módokon enyhítheted magadon a szociális fóbia tüneteit? Például:

• Többször elmeditálhatsz azon, hogy milyen érzés lett volna neked, ha a szüleid nem dorgáltak volna a szégyellősséged miatt, hanem adtak volna neked feloldódásra időt. Ez elég nehéz lehet, ha nincs hozzá mintád. (Elárulok egy dolgot: a most készülő könyvem témája az lesz, hogy milyen a szorongásgeneráló és milyen a szorongásoldó szülő, az ő viselkedése… hogy el tudd képzelni magadnak!)

• Humorral kifigurázhatod a helyzetet. Konkrét tapasztalatok, minta nélkül ez sem lehet egyszerű, ennek a segítésére is lesz könyvünk a későbbiekben.

• Új helyzetekben mindig adj magadnak időt a feloldódáshoz. “Éles” bevetések előtt pedig akár többször is térképezd fel a helyet.

• Előadások tartása esetén MINDIG használj “mankót”, puskát, jegyzetet. Amit az iskolában a fejünkbe plántáltak, hogy mindent fejből kell vágni dolgozatíráskor, el lehet felejteni, mert egészségtelen szemlélet.

• Szorult helyzetekben “intézz” magadnak valamilyen védelmet. Ezeknek a lehetőségeiről részletesen írtam a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvemben. Például, ha mész az utcán és elfog a félelem, magad köré képzelsz egy sárkányt, ami megvéd. Vagy ha beszámolót kell tartani valahol, akkor hívsz angyali segítséget és a hallgatóság elé képzelsz egy vastag üveglapot.

• Hosszabb távon pedig célszerű valahogy feloldanod az érzelmi blokkjaidat, erre az ÉFT kiváló.

• És még sok más módszer lehet rá.

Neked mi jutott még eszedbe?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a...
2. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
3. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...

A kettővel ezelőtti lélekápolás írásomban volt egy videó, amely az agyunk működését mutatta be. Andi azt írta a hozzászólásában, hogy szívesen olvasna az agyféltekék összehangolásáról. Éva már ki is fejtette a témát egy kicsit (köszönöm neki), mely szerint az agyféltekék összehangolása abból áll, hogy a testünk és lelkünk egymással való kapcsolatát megismerjük. Hogy meglátjuk, hogy nem a test irányít minket, hanem hogy mi irányítjuk a testünket. Mégpedig a gondolatainkkal! Valamint, ami szerintem ennél fontosabb, az érzéseinkkel! A jó érzések vezérelnek minket, egyfajta belső érzékként, aminek a használatát Jézus is tanította anno. És ha nem ezt a belső érzéket követjük, nem a szívünk szava szerint cselekszünk, akkor a testünk betegséggel jelez, hogy letértünk az utunkról.

Én most egy kicsit gyakorlatiasabban közelíteném meg a témát.

Mint a blogbejegyzés említette, a jobb agyféltekénk úgymond a képzelet lakhelye, a bal agyféltekénk pedig a cselekvésé. Ezt azt takarja szerintem, hogy akkor működik harmóniában a két agyfélteke, ha képesek vagyunk elképzelni valami szépet, álmodozni, és azt tudatos cselekvéssel meg is valósítani. Én például, mivel hobbivarrónő is vagyok, ha meglátok egy textíliát, már rögtön látom is magam előtt azt a ruhadarabot, amit meg lehet belőle alkotni. Rá vagyok a témára hangolódva, van célom vele: a kész ruha. Viszont tudnom kell látni azt a lépés-sorozatot is, a folyamatot, amit a ruhadarab elkészítése jelent. És tudnom kell a kezeimmel kiszabni a ruha részeit, és a megfelelő sorrendben össze is varrni azt. Ez utóbbi, a szabás-varrás már bal agyféltekés tevékenység, de közben a jobb agyfélteke is működik, hiszen a belső szemeimmel folyamatosan látnom kell magam előtt a kész ruhát, hiszen ha nem látom, nem tudom, hova tartok.

Amikor gyerekek voltunk, ezek a képességek még megvoltak bennünk. A gond valószínűleg a mi kultúránkban ott van, hogy kinevelték belőlünk az álmodozás képességét. Szerintem azért, hogy ha nem valósul meg az álmunk, akkor ne csalódjunk. Merthogy a csalódás jaj de borzalmas dolog. És kinevelték belőlünk azt a képességet is, hogy az álmaink megvalósulásáért tudatosan tanulni és cselekedni tudjunk.

Viszont szerintem ezeket a képességeket soha nem késő visszahozni!

Úgy vélem, először az álmodozáshoz való bátorságunkat kell visszavenni, fejleszteni a képzeletünket. Gondolkodtam, milyen módszert javasoljak erre, valamilyen meditációs CD-t szerettem volna felhozni példaként (az is jó lehet), amikor jobb ötletem támadt. Egy jó mese! Mostanában az én gyerekkori Süsü, a sárkány audió mesekazettáimat hallgatjuk a lányommal. Nos, ha jól van megszerkesztve a hanganyag, akkor könnyen el tudjuk képzelni a képeket vizuálisan is. Márpedig ez a Süsü, a sárkány mese szerintem nagyon jól segíti a képzelet fejlődését. Minden szereplő hangja, minden effekt, minden zene annyira a helyén van, hogy azt el sem lehet mondani (ezúton is szeretném kifejezni végtelen hálámat Csukás Istvánnak a sok nagyszerű meséért, amit írt, Bergendy Istvánnak a zenéért, és az összes szereplőnek, akik ennek a hanganyagnak az elkészültén dolgozott).
Nem is beszélve arról, hogy nagyon jókat mulatok azon, hogy mennyire emberből vannak a figurák.

Neked milyen meséket meséltek gyerekkorodban? Szoktál felnőtt fejjel mesét hallgatni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az agyunk működése Az agyunk két részből áll, amelyeknek a külön-külön kellő fejlettsége...
2. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
3. A depressziót az iskolában is tanítják Ha van dolog, amiben igazán meg kellene reformálni a magyar...

Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.

Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…

Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.

Amikor a közgazdász főiskolára jártam, tanultunk egy “Értékelemzés” nevű tantárgyat, amely a kedvenc tárgyaim egyike volt. Dióhéjban arról szólt, hogy ha egy cég termel egy terméket, akkor hogyan tudja azt a lehető legjobban rászabni a vásárlók igényeire úgy, hogy a gyártásához az alapanyagokat a lehető legjobban használja fel. Ehhez rengeteget kell töprengeni, gondolkozni, rengeteg agymunka és ötlet szükséges hozzá, amely honnan máshonnan származhatna, mint a cégek dolgozóitól, az ő agysejtjeiktől! És így azok a cégek, amelyek minden terméküket úgymond “értékelemzik”, a cég összes dolgozóját bevonják ebbe a folyamatba. Mert minél többen vannak az ötletelők, annál több ötlet születik, és annál jobb ötlet előhozatalára képesek együtt. Lehet, hogy a legutolsó portás is részt vesz a termékek fejlesztésében, mert az ő ötleteit is értékesnek tartják… És most következik a poén: a japánok az értékelemzés tanárom elmondása szerint minden terméküket értékelemzik! Ennek az ötletelő és megvalósító hozzáállásnak köszönhető a japánok kimagasló technikai fejlettsége. (Nézzük például az autókat: a japán autók többsége rendkívül jó minőségű.) Mert ők nem csak a lakosság 10-20 %-kának az agyi kapacitását használják, hanem annál jóval többet! És lehet, hogy az is ennek a hozzáállásnak a következménye, hogy a japánok lelkileg egészségesek. Egyrészt, az aktív agytorna, a tanulás képes távol tartani a lelki problémákat. Másrészt, gondolj bele, te is megtisztelve éreznéd magadat, ha a munkahelyed így számítana rád, és még jutalmazna is az ötleteidért, nem?

Másodszor, az eszkimók.

Voltál-e már úgy, hogy gyerekkorodban, télen, beöltözve egy jót hógolyóztál vagy korcsolyáztál, és aztán hullafáradtan, de kellemes bágyadtsággal bedőltél a fotelbe? És hogy akkor eszedbe nem jutott volna görcsölni valamin, egyszerűen csak el voltál lazulva? A mozgástól tele voltál boldogsághormonnal, és lemozogtad a stresszhormonjaidat. Nos, az eszkimóknál az év nagy részében tél van, így ők folyamatosan nyakig beöltözve (én csak szkafandernek hívom) közlekednek, és folyamatosan fél méteres hóban gyalogolnak. El tudsz képzelni ennél jobb fizikai edzést?

Neked jut még eszedbe valami, ami a japán és az eszkimó életmódból felhasználható lenne a lelki gubancok orvoslására?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása A testi-lelki hiányállapotokat okosan kell orvosolni ahhoz, hogy ne szenvedjünk...
2. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
3. Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz? A lelki egészség olyan összetevője, amely a testi szinten, méghozzá...

Két hete hétvégén “hivatalosan” is beléptem az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technika) alkalmazóinak egyre bővülő körébe azzal, hogy részt vettem az első szintű képzésen. Ez alkalommal szeretném megosztani veletek azt a nagyon inspiráló gondolatot, amelyet a tanfolyam jegyzetében olvastam. Az tetszik benne a leginkább, hogy egyáltalán semmilyen egészségtelen és lehúzó emberi játszma nincsen benne, semmilyen érzelmi zsarolást vagy egymásra mutogatást nem tartalmaz, senki sem húzza a rövidebbet, hanem mindenki nyer!

A kedvesség ajándéka

Egyszer, réges-régen állt valahol egy templom, amelynek közössége nagyon nehéz időket élt át. A hívők száma egyre csökkent, már csak öten maradtak: a lelkipásztor és négy másik tag, valamennyien elmúltak már 60 évesek.

A hegyekben, nem messze a templomtól élt egy visszavonult püspök. A lelkipásztor elhatározta, hogy megkérdezi a püspököt, tudna-e valamit tanácsolni, ami megmenthetné a templomot. A püspök és a lelkipásztor hosszasan beszélgetett, de amikor a tanácsadásra került sor, a püspök egyszerűen azt mondta: “Semmit sem tudok tanácsolni. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy közületek az egyik a Messiás.”

A lelkipásztor visszatért a templomba, és elmondta, hogy mit hallott a püspöktől. A következő hónapokban az idős tagok folyton a püspök szavain tűnődtek. “Egyikünk lenne a Messiás?” – kérdezgették minduntalan.

Amint ezt latolgatták, valamennyien különleges tisztelettel és kedvességgel kezdték kezelni egymást, arra a csekély lehetőségre gondolva, hogy hátha tényleg köztük van a Messiás. És arra a mindennél csekélyebb eshetőségre is gondolt valamennyi tag, hogy esetleg ő saját maga a Messiás. És erre gondolván saját magukat is különleges figyelemmel és törődéssel kezdték kezelni.

Ahogy múlt az idő, a templom látogatói egyre többször vették észre a tisztelet és a kedves gyöngédség különleges légkörét, amely a kis templom öreg tagjait körüllengte. Senki sem tudta miért, egyre több látogató tért vissza a templomba. Egyre többen hívták el a barátaikat, és azután azok is elhívták a barátaikat. Néhány éven belül a kis templom ismét ugyanúgy virágzott, mint régen – hála a püspök csodálatos ajándékának.

Ti se feledjétek: a Messiás köztünk van!

(Ismeretlen szerző)

Forrás: Gary Craig honlapja: www.emofree.com

Benned milyen érzéseket ébresztett ez a történet?

Nincs kapcsolódó bejegyzés.

Még emlékszem rá, amikor fiatalabb koromban, ha nem sikerült valami, akkor a család össznépileg jött, hogy rögtön de azonnal felvidítson. Hogy jaj, nehogy szomorú legyek. Nem is tudom, mit gondoltak, szerintem abnormális módon féltek attól, hogy a szomorúság örökké fog tartani. Ez elég groteszk jelleget is szokott ölteni akkor, amikor például egy fiúról volt szó, akiről úgymond ők “beszéltek le”. Mert bizony sok ilyen előfordult: elmagyarázták, hogy miért nem jó nekem az illető srác. Én pedig, mint amolyan gyerek, bevettem, mert egy gyerek így működik.

A család véresen komolyan tekintette az ilyen fiús ügyeket, már látták az ásó-kapa-nagyharangot, és egyáltalán nem gondoltak arra, hogy ezek csak tinédzserkori próbálkozások a részemről. Nem mások, mint ismerkedések a másik nemmel, amelyek később úgysem jutnak el egy magasabb szintre, ha a fiú tényleg nem illik hozzám.
Szóval elég groteszk (és sokszor álságosnak tűnő) ügyek is alakultak abból, hogy úgymond először keresztbe tettek nekem minden lehetséges módon, aztán pedig jöttek vigasztalni. Gondolj bele: valakinek a lábára mondjuk szántszándékkal rálépsz, mert azt hiszed, hogy az jó neki, aztán pedig befogod a száját, hogy ne ordítson. Kész agyrém.

De nem is ezt akarom kihozni a mondanivalómból, hanem azt, hogy nem hagytak szomorkodni.

Pedig veszteség esetén (főleg ilyen veszteség esetén, amikor az ember kiszolgáltatottnak és bepalizottnak érzi magát) teljesen normális dolog a szomorúság, sőt, a harag is, hiszen elvesztettél valamit, és mások visszaéltek a hatalmukkal veled szemben.

A probléma legjobban ott jön ki, ha nem hagynak szomorkodni, nem hagynak tombolni kellő mennyiségben. Mert akkor eltávolodsz a saját érzéseidtől, saját magadtól. Nem tudod feldolgozni a veszteséget, nem tudod újraszervezni az életedet, elfojtod az érzéseidet. Ha rendszeresen előfordul ilyen szomorúság és harag elfojtás, akkor később halmozottan, lehet hogy lelki zavarok: depresszió, pánikbetegség, szorongások, félelmek formájában törnek rád újra ezek az elfojtások. Mert hogy fel fognak törni a lelked mélyéről valamikor, az ezerszázalék.

Hogy miért írtam le mindezt?

Mert most is, egyik pillanatról a másikra rám tört egy kisebb mélabús állapot. De már el tudom fogadni, valószínűsítem, hogy valamilyen gyerekkori elfojtás maradványa, és nem futok el előle, szembenézek vele, átélem. És tudom, hogy el fog múlni. Hiszen semmi sem tart örökké, ez sem. Viszont lehet, hogy valamit felismerek belőle, magasabb szintre emel a feldolgozása.

Te hogyan tudod kezelni a saját szomorúságodat, a saját érzéseidet?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jó kislányok nem sírnak? Vannak olyan, általánosan elfogadott "bölcsességek" a kultúránkban, amelyeket sokan készpénznek...
2. A depressziót már az óvodában is tanítják A magyar depressziós kultúra okának firtatása, a negatív minták leleplezése...
3. A bánatháj és ami mögötte van Azt hiszem, sokszor érezzük úgy, hogy hiába fogyókúrázunk, hiába próbálunk...

Bizonyára meglep a kérdésfeltevés módja a részemről, mert talán még nem találkoztál olyannal, aki a szorongásaid kivagyiságát vitatja.

Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy a szorongások sohasem arról a személyről szólnak, aki érzi őket.

Hanem kiről?

Másokról.

Ilyen egyszerű?

Igen. De azért némi magyarázatra szorul.

Ha úgy nőttél fel, hogy folyton ilyeneket hallottál:

• „Miért nem vagy olyan, mint az apád?”
• „Pont olyan lusta vagy, mint az apád!”
• „Miért nem játszol el olyan szépen, mint a szomszéd gyerekek?”
• „A szomszéd gyerek milyen illedelmesek, te pedig milyen mufurc vagy.”
• „Az osztálytársaid a kertben segítenek, te pedig itthon ülsz, mint egy kotlóstyúk.”
• „Egy rendes háziasszonynál minden csillog-villog, te pedig nagyon rendetlen vagy.”
• Stb. stb.

A kulcs az, hogy olyan emberek, akiknek adtál/adsz a véleményére, folyton összehasonlítgattak téged valakivel, aki nem te voltál, hanem valaki más, aki valamilyen szempontból kívánatosabb tulajdonságokkal rendelkezett nálad.

• Ez lehetett élő, valós személy, illetve a róla kialakult kép. (Amely kép nyilván fele olyan igaz sem volt, mint amilyen valóságosnak látszott.)

• Illetve példaként állíthattak eléd egy mesebeli alakot, például Superman-t, Superwoman-t. Ezzel csak annyi a bökkenő, hogy ők nem földi halandók voltak.

És az összehasonlítás még hagyján, de valamilyen igényed (szeretetszükséglet, stb.) kielégítését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy olyanná válsz-e, mint a „példakép”. Ez nem más, mint emberi játszma.

Ennek következményeként az égett a fejedbe, hogy nem vagy jó úgy, ahogy vagy. Így lehet hogy még ma is folyton szorongsz és emészted magadat azért, hogy nem vagy Superman, Superwoman, és egyéb hasonló, földönkívüli származású illető, akinek ráadásul még a gyerekkora is rendben volt, mert VOLT gyerekkora, ahol nem hasonlítgatták őt senki máshoz, hanem hagyták élni, és legalább nagyjából kielégítették a gyereki természetes szükségleteit.

Hogyan lehet a szorongásokat kezelni?

Nos, célszerű megtanulnod önmagadhoz mérned önmagadat. Mint aki a Teremtő egyedi alkotása.

Nem könnyű. És sok türelem kell hozzá. De megéri!

Te kihez szoktad magadat hasonlítani, ami szorongásokat vált ki benned?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...
2. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
3. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...

Szerintem a gyógyszert szedő lelki és egyéb betegek (és az orvosaik, gyógyszerészeik…) egyáltalán nem gondolnak arra, hogy mi lesz a gyógyszerrel, ha elvégezte a feladatát a szervezetben.

Kiürül. Megeszi a toalettkacsa. Ez még nem lenne önmagában baj, ha a szennyvizeket megfelelően tudnánk tisztítani, mielőtt visszakerülnek az élő vizekbe. De mivel (jelenleg) nem tudjuk, a gyógyszer is a tavakban, folyókban, tengerekben, óceánokban végzi. Legyen az egy egyszerű fájdalomcsillapító, egy komolyabb antidepresszáns, vagy akár fogamzásgátló tabletta.

(Nem mondom, hogy néha nincs szükség gyógyszerre, de rendkívül károsnak tartom, ha valaki rendszeresen szed valamilyen drazsét.)

Ott aztán a kemikália bekerül a halakba, aztán a halakat fogyasztó ragadozók szervezetébe, és így tovább: a természet körforgásába.

És onnan hova jut?

Úgy van. Mindenki szervezetébe. Kivétel nélkül! Olyan emberekébe is, akik egészségesek. És ott ki is fejti a hatását. Mivel víz nélkül ember nem élhet. Ha megisszák vagy felhasználják ezt a vizet, garantáltan lesz szükségük valami ellenhatást biztosító vegyi anyagra, mert felborul a szervezetük egyensúlya. És itt még az sem indok, hogy ásványvizet iszunk, mert a fürdés és a főzés során ugyanúgy bekerül!

Sajnos a gyerekeink a fejlődésben levő testük nagyobb érzékenysége és az anyagok beépülése miatt még inkább ki vannak téve a mérgező anyagok káros hatásának, mint mi, felnőttek.

Akár gyerek, akár felnőtt, a Duna mellett élő magyarok például a németek és az osztrákok által szedett gyógyszerek levét fogyasztják. Hacsak nem tisztítják meg az  összes felhasznált vizüket valamilyen módon…

Kérlek, ha lehet, ne mérgezd magadat! És ne mérgezz másokat se! Kíméld meg a gyerekeidet is! Ne szedj tartósan gyógyszert! Használj inkább természetes anyagokat! És keresd a problémáid forrását és meg fogsz gyógyulni!

Szerinted hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Merényletek a párkapcsolatod ellen Példák olyan negatív energia áramoltatásokra egy párkapcsolatban, amelyeket lehet hogy...
2. Jaj csak nehogy szomorú légy A szomorúság bizonyos helyzetekben teljesen természetes állapot. A probléma ott...
3. Energiatoxinok 2 Ha valamilyen allergia kínoz, és eleged van már belőle, hogy...

Szeretettel üdvözöllek!

A lélekápolás.hu honlap hamarosan indul!

Várok minden spirituális és ugyanakkor gyakorlatias szemléletű látogatót, aki szeretne önmagával az eddigieknél nagyobb mértékben jóban lenni, összhangba kerülni, hogy ez által a környezetével is nagyobb legyen a harmóniája.

A mostani fizikai világunkat sokan egy nagy rohanó maszlagnak, teljesítménykényszeres őrületnek érzékeljük, aminek akarva-akaratlanul a részesei vagyunk, és ez a neveltetésünkből fakadóan is frusztrál minket. Besokallhatunk, lelkileg beteggé válhatunk a ránk zúduló sok “jó” láttán. Azt hihetjük, nekünk is muszáj mindenben rohanni és erőn felül teljesíteni, és ki kell purcantani saját magunkat, mert csak az önfeláldozással lehetünk értékesek. Nem érezzük úgy, hogy jogunk van csak annyit bevállalni, amennyit kényelmesen el tudunk végezni. Hogy jogunk van szelektálni, priorizálni, egyszerűsíteni és szervezni, mert nem tanítottak meg rá minket. Sem fizikailag, sem lelkileg. Nem vesszük észre és nem tudjuk megszelídíteni a belső fakír kisördögöket, amelyek főleg a gyerekkorunkból erednek és kitartóan pusmognak a fejünkben.

Az eddigi kultúrában az érték az volt, hogy az ember mit tett le az asztalra.

Viszont létezik egy ennél sokkal nagyobb érték: az emberben levő lehetőségek tárháza, hogy mire vagyunk képesek. Ez viszont csak akkor tud érvényesülni, ha kellő mennyiségben kényeztetjük magunkat.

Ennek az elősegítésére indul hamarosan ez a weboldal.

Tarts velünk!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...
2. Kiről szólnak a szorongásaid? A szorongások sosem arról a személyről szólnak, aki érzi őket....
3. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...