Posts Tagged ‘Öröm’
Aranyos karácsony
Régebben már volt szó arról, hogy szerintem egyes állatoktól (ezek akkor a macskák voltak, a bejegyzéshez jutáshoz kattints ide!) nagyon sokat tanulhatunk a tekintetben, hogyan fogjuk fel könnyedén és játékosan az életet. Most egy újabb kedvenc videómat fogom neked megmutatni, amit talán tavaly karácsonykor kaptam. Lehet, hogy láttad már, de jó újra megnézni, én legalábbis nem tudok vele betelni.
A téma azért is aktuális, mert a felvétel egy kutyának a hóban nyújtott, aranyos karácsonyi produkcióját mutatja be. És ha már nálunk úgyis elolvad a hó odakint, és fekete karácsonyunk lesz, legalább ilyen videók nézegetésével egy kicsit fehérebbé tehetjük.
Békés, meghitt ünnepeket kívánok neked, és hozzá még boldog, játékos, humoros hétköznapokat is!
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
A kedvesség ajándéka
Két hete hétvégén “hivatalosan” is beléptem az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technika) alkalmazóinak egyre bővülő körébe azzal, hogy részt vettem az
első szintű képzésen. Ez alkalommal szeretném megosztani veletek azt a nagyon inspiráló gondolatot, amelyet a tanfolyam jegyzetében olvastam. Az tetszik benne a leginkább, hogy egyáltalán semmilyen egészségtelen és lehúzó emberi játszma nincsen benne, semmilyen érzelmi zsarolást vagy egymásra mutogatást nem tartalmaz, senki sem húzza a rövidebbet, hanem mindenki nyer!
A hobbi az fontos
Egy kicsit enyhébb vizekre evezve most arról írnék néhány sort, hogy mennyire fontos a jó közérzet megteremtésében az, hogy legyen olyan tevékenység, amelyet szívesen, csak önmagadért végzel. És nemcsak az a fontos, hogy legyen ilyen, hanem az is, hogy merj rá időt áldozni a SAJÁT idődből!
Már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan kezeltem a környezetem (és a fejemben levő mumusok) visszahúzó erejét akkor, amikor táncolni jártam. Most másféle hobbikról lesz szó, és azokról a kifogásokról, amiket keresünk, hogy ne kelljen nekik hódolni, mert félünk a démonaink büntetésétől.
Miért lehet szeretni az esőt?
Talán furcsa, hogy ilyen témát veszek elő a vénasszonyok nyarának kellős közepén, de úgy gondolom, hogy még mindig bőven elég volt a komolyságból az előzőekben, így szeretném lazítani, lágyítani a hangulatot.
Úgy vélem, sokan vannak olyanok, akik azt kívánják, bárcsak folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Hogy soha ne gyülekezzenek sötét fellegek az égen, soha ne öntsék ránk a tartalmukat, soha ne legyen mindent elnyelő pocsolya és sár az utcán.
Nem osztom a véleményüket.
És nem csak azért, mert az esőre a mezőgazdaságnak nagyon is szüksége van bizonyos időközönként. Hanem azért is, mert kicsit sok lenne a jóból, ha
folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Az esőnek van egy bizonyos megnyugtató varázsa. Én szeretem nézni az ablakból és szeretem hallgatni, ahogy kopog a tetőn, a csatornában vagy éppen a kellőképpen terebélyes esernyőmön. És azt is gondolom, hogy ha elkap és eláztat minket, az nemcsak az eső hibája, hanem a mienk is, mert nem készültünk arra kellőképpen, hogy védekezzünk a nemkívánt égi áldás ellen. Elázni egyébként emberi dolog, nem figyelhetünk oda örökké mindenre…
Van még egy nagyon fontos szempont, ami miatt az esőt célszerű lenne örömmel fogadnunk.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Tanuljunk a macskáktól
Az utóbbi néhány blogbejegyzésem elég velősre és hosszúra sikeredett, így most lazítás következik.
Lehet hogy sokan nem szeretik a macskákat, mert szőrösek, simulékonyak és önzőek, de a lazaságukból bizony lenne mit átvennünk. Ők aztán nem idegesek, nem stresszelnek, nem szoronganak, nem izgulnak, hanem kellő önbizalommal bírnak és életrevalóan élvezik az életüket.
Több éve már, hogy az első olyan macskás humorvideót megkaptam e-mailben, amin betegre nevettem magamat, és azóta is végignéztem jó néhány ilyet, de nem tudom őket megunni.
Íme néhány felvidító macskás jelenet!
Te hogyan viszonyulsz a macskákhoz? Idegesítenek vagy mulattatnak?
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.
Az életkor, mint kifogás 2
Láttam egy videót, ami nagyon megfogott. Egy 80 éves hölgyiről szól, aki nem kifogásokat keres, hanem valószínűleg karbantartja magát, ápolja a saját lelkét és élvezi az életét.
Nézd meg te is!
Mit szólsz hozzá?
Ha kérdezni szeretnél, katt ide!
Ha mások kinevetnek…
… egy teljesen ártalmatlan dologért, akkor az önbizalmad megvédése érdekében gondolhatsz arra, hogy veled nincsen semmi baj, hanem az illetőknek az a lemez megy a fejükben, hogy le kell húzni másokat, minden tevékenységedet meg kell vétózniuk, mert veszélyes rájuk nézve.
Ez is egy emberi játszma. Ne dőlj be neki!
És te se nevess ki másokat!
Inkább nézd meg ezt a videót!
Nekem nagyon jólesett!




