Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek és tevékenységek, amiktől retteg, és amiket messzire elkerül, mert érzi, hogy ha a közelükbe kerül, akkor le fog blokkolni. A köznyelvben ezt önbizalomhiánynak tartják, pedig ez több annál… Bármilyen helyzet és tevékenység lehet ilyen: a nyilvános szereplés, a főzés, a könyvírás, a gyerekgondozás, a pénzzel való bánásmód, a fogyókúra, az autóvezetés… És addig még nincs is baj, amíg olyan tevékenységek mumusok számunkra, amelyekre nincs szükség az életünkben. A gond ott kezdődik, ha azok nem mennek, amelyek pedig nagyon megkönnyíthetnék az életünket.

Tehát akkor tegyük tisztába azt, hogy az előbb leírt jelenség nem pusztán önbizalomhiány, hanem valami más. Energiagyógyászati szakmai nyelven diszlexiának nevezik, a test és az agy összezavarodott energiarendszerét takarja. Bár a diszlexiát, mint fogalmat csak olvasási nehézségek esetén szokták emlegetni, de a diszlexia, ahogy a kineziológus tanáromtól tanultam, “minden valamire való képtelenség“. Azaz, minden olyan állapot diszlexia, amikor valamit nem tudunk megcsinálni, mert leblokkolunk. Diszlexia lehet az ihlet nélküli állapot is, amikor meg kellene csinálnunk valamit, de fogalmunk sincs, hogyan kezdjünk hozzá.

Leszögezném, hogy a diszlexia nem bűn. Hanem egy jelenség, egy tünet. Nem lehet noszogatással orvosolni (ilyen szokott lenni pl. az, amikor a barátok unszolnak: “Ugyan már, nem kell tőle féli, menni fog ez neked!”), és a megszégyenítés is sokkal inkább ront rajta, mintsem hogy javítana (lásd szülők negatív ösztönzése az ügyetlenkedő gyerekük irányában). Tehát, ha valamire jelenleg nem vagy képes, kerüld el ezeket a viselkedésformákat önmagad iránt is.

Ugye mondanom sem kell, hogy a diszlexia, legyen szó bármilyen fajtájáról, az ÉFT-vel (is) jó gyógyítható. Az autóvezetést azért hoztam fel példaként, mert nemrég még nekem is nagy mumus volt. Elég volt rágondolnom, hogy autózzak, és elfogott a pánik. Még pelenkával a hátsómon sem mertem beülni a volán mögé, vagy ha mégis beültem, lemerevedtem, leizzadtam és menekülni akartam. Még a gyakorlást is elszabotáltam! De dolgoztam a témán ÉFT-vel, és jelentem, hogy, bár még jócskán van mit javítani, a mumusom már jóval szeldídebb, mint volt! Ki merek tolatni az udvarból a szűk kapun keresztül, be merek állni az udvarba és el merek menni a sarki boltig. Félelem nélkül, jó érzéssel - ez nekem óriási előrelépés! A következő lépésem az lesz, hogy kimerészkedjek a forgalmas főútra – erre még edzek.

Hogy hogyan?

Ez lehet, hogy viccesnek fog tűnni, bizonyos szempontból az is… Mivel rájöttem, hogy összekeverem a pedálokat, csináltam egy “pedálbemutató” műveletet. Ekkor először koncentráltam a bal lábamra, amelyik ugye a tengelykapcsoló pedált (nevezzük kuplungnak) nyomogatja. Közben pedig ÉFT-s kopogtatással programoztam az energiarendszeremet és az agysejtjeimet: “Kedves bal lábam, nézd, ez itt a kuplung, így és így kell működtetni, meg kell tartani a holtponton, és így tovább”. Aztán pedig koncentráltam a jobb lábamra, ugyanígy: “Kedves jobb lábam, neked két pedálod van, a gáz és a fékpedál, ezeket kell nyomogatnod. Ez a fék, ha ezt nyomod, az autó lassulni fog, ez pedig a gáz, ezt nyomva repeszteni fog.” Hasonlóképpen programoztam be a jobb kezembe a sebváltót (kombinálva a kuplunggal) és a többi irányító alkatrészt.

Ha most rádöbbentél hogy diszlexiás vagy, és szeretnéd gyógyítani, ÉFT-vel tudok segíteni.

Neked milyen diszlexiáid vannak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. Testi szépséghibák Nézzünk olyan testi hiányosságokat vagy többleteket, amelyek gátlásokat, önbizalomhiányt okozhatnak...

Kaptam egy nagyon fontos kérdéseket feltevő olvasói levelet az egyik előző blogbejegyzéshez, az “Energiavámpír szülők megszelídítése” címűhöz, köszönöm szépen. A kérdések így hangzottak az energiavámpír szülők vonatkozásában:

Hogyan jutottál el és hogyan oldottad meg gyakorlatban a HAGYJATOK BÉKÉN-t és az őszinte véleményed kimondását? Mit éreztél, miközben megmondtad végre a véleményedet, és láttad magaddal szemben az elnyomó, manipulatív szülődet? Hogyan kezdtél hozzá a mondathoz sokk nélkül? Hogyan győzted le a félelmedet, hogy ha elmondod végre!!!, ami a szíveden van, és pl. “elkezd újra inni”, az nem a te hibád lesz? Hogyan bírkóztál meg a “nem szeretnek “csak “elvárnak” érzéssel?

Vannak olyan szülők, akik a szokásosnál sokkal jobban lerabolják a gyerekeiket energetikailag, mint a többiek. Valószínűleg ilyenek a levélíró szülei is. Az ilyen szülők fejében az a lemez megy, hogy az összes nehézségükért a gyerekük a hibás. Azért is, ha elkezdenek inni (azaz, alkoholfüggők), azért is, ha világvége hangulatuk van, és természetesen annak is a gyerek az oka, ha kék az ég és zöld a fű. És így tovább. És mindig megtalálják azt a bibit a gyereken, mit okolhatnak… A legtöbb gyerek ezektől az övön aluli ütésektől (mert ezek azok) természetesen falnak megy, erős negatív érzelmeket él át, zaklatott lesz, szorong, amit nagyon nehezen lehet kibírni. És ha megpróbál a szüleivel szembenézni, vagy egy ÉFT gyakorlatot megcsinálni, még inkább nem bírja ki saját magát. Ezt nevezem én érzelmi mélyvíznek!

Véleményem szerint az érzelmi mélyvíz esetében az első és legfontosabb dolog a zaklatottság enyhítése, az elsősegély (itt is írtam erről). És hogy konkrétan hogyan lehet enyhíteni az energiavámpír szülők által előidézett zaklatottságot? Néhány pozitív példa.

• Meneküléssel. Egészen addig nem célszerű velük szembenézni és megmondani nekik a véleményünket, amíg nem vagyunk elég stabilak, mert újra megtalálják a fájdalmas gyenge pontunkat. Ekkor szerintem célszerű minél kevesebb időt tölteni velük! Számtalan olyan hely van, ahova lehet menekülni ilyenkor, ahol feltöltődhetünk: barátokhoz, könyvekhez, könyvtárba, iskolába, kirándulni, biciklizni, táncórára, és így tovább. Lehet azokat a könyveket is olvasni, amelyeket a könyvajánló oldalamon találsz meg, amiket ide gyűjtöttem, mindegyik segít kimászni a gödörből. És a menekülés egyik hasznos formája lehet az elköltözés, ha itt az ideje – én is éltem vele.

• Sírással. A sírás feszültséglevezető, bár sokan azt gondolják, hogy sírni valami csúnya dolog – de hogy megcáfoljam, olvasd el ezt.

• Energetikai és egyéb védelmekkel. Amikor közel kell menni energiavámpír emberekhez, fontos egy képzeletbeli védelmet alkotni magunknak. Például felölteni a sündisznójelmezt és betenni a füldugót. Elképzelhető, hogy csak a golyóálló mellény képe a mellkasunkon fog elég biztonságérzetet adni nekünk, ezt ki kell tapasztalni, mindenkinek más jön be. Teljes egészében erről szól a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem, amit itt tudsz megrendelni >>>.

Hosszabb távon pedig kitartó és következetes érzelmi munkával, ha kell, csoport vagy terapeuta segítségével célszerű folytatni az érzelmi rendrakást. És ez hosszabb ideig is eltarthat! Nálam is van úgy, hogy egy téma túl nagy ahhoz, hogy megoldjam, és megyek a kollégáimhoz érzelmi-energetikai rendberakásra – mert egy külső szakértő szemlélő megláthat olyan szempontokat, amik fontosak a gyógyulásban.

És ha még eszedbe jut valami, akkor szeretettel várom a hozzászólásokban.

És egyvalamit jegyezz meg jól: a szüleid nehézségeiért nem te vagy a felelős, sokkal inkább az ő szüleik és saját maguk (ezt lehet kopogtatni is ÉFT-vel, mert akkor jobban megjegyzi az agyad az új álláspontot). A gyerekeid nehézségeiben már sokkal inkább lehetsz ludas, amíg kicsik, mert te akartad a megszületésüket és tőled függ az életük, de még ott is érvényesül a kettőn áll a vásár, azaz, a gyereked sokat tehet saját magáért. A felelős egyedül azért vagy, hogy a saját életedet helyrehozd, hogy kezdj valamit az energiavámpír szüleid viselkedésének romboló hatásaival. És a szülőknek a véleményünket csak akkor kell megmondani, ha durván beavatkoznak az életünkbe, és ekkor nem csak a véleményt célszerű megmondani, hanem más fizikai lépéseket sem árt megtenni.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Energiavámpír szülők megszelídítése Ha a szülők bántalmazzák a gyereküket, akkor stresszt okoznak neki....
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...

Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy, a kisebbségi komplexusról és annak oldásáról szóló írással. Mivel sok más dolgom volt, meg aztán másról sem szóltak az írások mostanában, csak a hasonló problémákról, így csak most tudok rá sort keríteni. Lássuk!

Az olvasónak az a “gondja”, illetve nem az övé, hanem az egyik rokonáé, hogy nem szeret tömegközlekedéssel járni, mert zavarja a sok ember. Nincsenek érzelmei, csodálkozik, hogy lehet örülni valaminek, soha nem tudja miről beszélgessen emberekkel.
A leírtakból most azt gondolom, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelent “hagyományos” kisebbségi komplexust. Lehetséges, hogy az illető inkább befelé forduló, introvertált személyiség, aki eleve ilyen adottságokkal, vérmérséklettel, spirituálisan kifejezve: életfeladattal született. Ami lehet, hogy neki nem is okoz gondot, mert jól érzi magát a bőrében, csak a környezetének “szúrja a szemét”, mert azt hiszik, hogy valami nem stimmel vele. És hogy mit tehetünk, ha ilyen jelenséget látunk a környezetünkben? Ha aggódunk a komplexusosnak hitt családtagért, és megoldásokat akarunk rátukmálni, akkor, ha tényleg gond van, elriaszthatjuk őt a problémája megoldásától. Az egyedüli út a szívéhez az, hogy elfogadjuk őt olyannak, amilyen. Ha nem tudjuk elfogadni, mert zavar benne valami, akkor kezdjük azzal, hogy ÉFT-zünk saját magunkon az érte való aggódásunkra. A saját rossz érzésünkre! Csakis ezzel tudunk neki igazán segíteni, lehet hogy meg fog nyílni a segítségünkre.

És ugye azt nem kell mondanom, hogy a tényleges kisebbségi komplexus, a kisebbségi érzés (ha erről van szó) is a gyerekkorban, a neveltetés “segítségével” alakul ki, illetve a gyerekkori környezet jócskán hozzájárul az ilyen probléma megjelenéséhez. Mégpedig azzal, ha az energiavámpír szülők sokszor megszégyenítik, lenézik, mellőzik, szóban és tettlegesen bántalmazzák a gyereket, akkor ő ettől kevesebbnek fogja érezni magát, mint aki ténylegesen lehetne. Más szóval kifejezve: az egója egy hamis, csökkentett énképet fog maga elé vetíteni. Ő lesz a félénk, egészségtelenül alázatos, mások által lábtörlőnek használt, “Bocs, hogy élek!” típusú ember. Kudarcokra fogja ítélni saját magát az élete sok területén, kevesebbel be fogja érni, mint ami lehetne neki, kerülni fogja az embereket, félni fog tőlük, és így tovább. Ugye nem valami biztató kép?

Az én olvasatomban a komplexus is szorongás, tulajdonképpen egymás szinonimái. Energetikai szinten pedig egy energia elakadás a szervezet örökösen áramló meridián rendszerében, ami sok módszerrel jól oldható. Egy önbizalomnövelő tréning, egy önismereti foglalkozás vagy más önfejlesztő gyógymód csodákat tehet. És természetesen a jelenség az ÉFT-vel is jól gyógyítható. Utóbbiban főleg azzal, hogy a szülők érzelmi leszívás tevékenységének az emlékeit redukáljuk. A múltkor írtam egy ÉFT gyakorlatot, ami erre is jól felhasználható.

És egy házi feladat Neked!

Szerinted milyen szinonimái vannak még a szorongásnak? Te hogy nevezed ezt a jelenséget? Kérlek, írj szinonimákat a hozzászólásokba!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
2. Energiavámpír szülők megszelídítése Ha a szülők bántalmazzák a gyereküket, akkor stresszt okoznak neki....
3. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy rengeteg embernek van rossz érzése a neveltetése miatt, mert a szülei nagyon tudatlanul és egészségtelen módon nevelték (illetve próbálták idomítani). A lélekápolás honlapon is volt már szó erről... Sok családban gyakori jelenség napjainkban is a gyerekek folyamatos lehúzása, szóbeli és/vagy fizikai megszégyenítése, bántalmazása, energia leszívása. Az ilyen energiavámpír szülők nincsenek tudatában annak, hogy a viselkedésükkel jócskán elősegítik azt, hogy a gyereküknek jókora önbizalomhiánya legyen, az élete zsákutcába fusson, és hogy kialakuljanak nála különféle betegségek… Merthogy stresszt okoznak a gyerekeiknek, és már vannak arra vonatkozóan kutatások, hogy a gyerekkori stressz eredménye felnőttkori betegség (többek között)! Hacsak a felnőtt gyerek nem jön rá erre, és nem szelídíti valahogy folyamatosan ezt a gyerekkori stresszét.

Mi most szelídíteni fogjuk azt a stresszt, amit a szüleink gyerekként a szóbeli megnyilvánulásaikkal okoztak nekünk, mégpedig egy ÉFT gyakorlattal. Mert a szüleink traumát okozó viselkedése a testünkben eltömte a meridiánokon az energia áramlását, de ezt az energiaáramlást újra lehet indítani, és ezáltal jobban leszünk.

Ebbe a gyakorlatba, hasonlóan az előzőhöz, általánosságok vannak belefoglalva, ötleteket szeretnék vele adni, és nem állítom, hogy ennyivel megoldhatók a problémáid. Előfordulhat, hogy néhány körrel csökken a rossz érzésed, de az is lehet, hogy sokkal többet kell kopogtatnod a javulásért. Az is valószínű, hogy a mondatok egyes emberekre nem érvényesek, ezért használd őket kreatív módon: ha valami nem illik rád, hagyd ki, és tegyél hozzá más szavakat, amelyek jobban lefedik az érzéseidet. Ha a kopogtatás alatt eszedbe jut egy gyerekkori rossz emlék ami kötődik a rossz érzéseidhez, azt jegyezd fel és dolgozz vele külön is, mondjuk filmtechnikával. Ha valami nem megy, jelentkezz ÉFT tanácsadásra.
Az ÉFT pontok helyéről itt találsz leírást.
(Ennek a gyakorlatnak az elvégzéséhez időre és egy nyugodt helyre van szükséged. Ha a szüleiddel olykor szóbeli -energetikai csatározásokba keveredsz, és azonnali önvédelem lenne jó, szeretettel ajánlom figyelmedbe a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvet.)

Ráhangolódás:

• Annak ellenére, hogy a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem és bántottak, például azzal, hogy nem kapsz semmit, ha nem jól csináltad, és hogy te mindent elrontasz, és semmire nem vagy jó, és te ehhez béna vagy, és ugyan már mit akarsz, te, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan, ügyetlen, hülye, buta, szívtelen, önző, szemtelen, engedetlen vagy, feleselsz, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy félek hogy a szüleim megsértődnek és nem fognak velem szóba állni, és elveszítem őket, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén és ne gyötörjenek tovább az érzelmi zsarolásaikkal, mert a saját életemet akarom élni, mégis szeretem és elfogadom magamat.

Negatív sorozat:

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem
• SZM (szem mellett): azt mondták, nem kapok semmit ha elrontom
• SZA (szem alatt): azt mondták, mindent elrontok
• OA (orr alatt): azt mondták semmire nem vagyok jó
• AA (ajkak alatt):  azt mondták, béna vagyok hozzá
• KCSB (kulcscsont belső): azt mondták, mit akarok én
• KA (kar alatt): azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan vagyok
• MA (mell alatt): és azt is, hogy ügyetlen, hülye, buta vagyok
• FEJ (fejtetőn): és azt is, hogy szívtelen, önző, szemtelen vagyok
• HU (hüvelykujj): azt is, hogy engedetlen vagyok és feleselek
• MU (mutatóujj): annyira fájt ez a sok igazságtalanság
• KU (középső ujj): félek hogy igazuk van
• GYU: (gyűrűsujj): porig rombolták az önbizalamamat
• KiU (kisujj): félek, hogy megsértődnek, ha visszabeszélek nekik
• Karate kézél: félek, hogy elveszítem őket, ha közlöm velük, amit gondolok
• GAMUT (kézhát): félek, hogy nem fognak velem szóba állni, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén
• Csukló: félek, hogy nem fogják abbahagyni az érzelmi zsarolásokat
• FEJ (fejtetőn): mégis szeretem és elfogadom magamat.

Nagy levegő!
Az negatív sorozatot ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!

Pozitív sorozat:
Csak akkor kezdj bele, ha a rossz érzésed jelentősen csökkent.

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sokat bántottak
• SZM (szem mellett): félek, hogy igazuk van abban, hogy milyen vagyok
• SZA (szem alatt): félek, hogy jobban ismernek engem, mint én magamat,
• OA (orr alatt): még mindig csengenek a fülemben a szavaik és sajog miattuk a lelkem
• AA (ajkak alatt): de lehet, hogy a sajgó lelkem jelez nekem valamit
• KCSB (kulcscsont belső): lehet, hogy azt jelzi, hogy itt valami nem stimmel
• KA (kar alatt): lehet, hogy amit kaptam tőlük, az nem szeretet volt, hanem irigység és versengés
• MA (mell alatt): lehet, hogy fogalmuk sem volt, hogyan kell gyereket nevelni
• FEJ (fejtetőn): lehet hogy csak azért csinálták így, mert ők is ezt látták otthon
• HU (hüvelykujj): lehet, hogy teljesen normális gyerek voltam, és ők voltak türelmetlenek és arrogánsak
• MU (mutatóujj): lehet, hogy nem velem vaj baj, hanem a tanításokkal
• KU (középső ujj): lehet, hogy csak megakadt a fejükben a lemez és feszültek voltak
• GYU: (gyűrűsujj): mi van akkor, ha nem is ismernek engem, csak rám vetítették a félelmeiket?
• KiU (kisujj): mi lenne, ha nem hinném el többet azokat, amiket mondanak nekem rólam?
• Karate kézél: mi lenne, ha azokra a témákra koncentrálnék, amikben jó vagyok?
• GAMUT (kézhát): azokat már úgyis hallottam tőlük, hogy szerintük miben nem vagyok jó…
• Csukló: mi lenne, ha rájuk hagynám a sértődésüket, és magamra figyelnék? majd megbékélnek…
• FEJ (fejtetőn): azt választom, hogy teljes értékű embernek érzem magamat, és megérdemlem, hogy legyen önbizalmam és hogy mások tisztelettel bánjanak velem

Nagy levegő!
A kört ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!
Egészségedre!

A most készülő “Depi mama, hepi mama” című könyv erről a témáról fog szólni, és terveim szerint hasonló, segítő ÉFT gyakorlatok is lesznek benne.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...

Szerintem mindannyiunkon vannak olyan, átlagostól eltérő testi jellegzetességek, amelyeket talán csak nem szívesen mutogatunk másoknak, de lehet hogy egyenesen szégyellünk és takargatunk. Főleg akkor, ha ezek orvosolhatatlanok, és már a szüleink is ugrattak minket velük, vagy szélsőségesen gúnyoltak miattuk ÉS érzékenyek voltunk a negatív hozzáállásukra. Ezek a kis szépséghibák hozzátartoznak az egyéniségünkhöz, mégis nagyon sok gátlás, önbizalomhiány forrásai lehetnek.

Nekem is vannak ilyen szépséghibáim. Hogy mik azok? Hogy milyen átlagtól eltérő testi jellegzetességeimet használták ki az önbizalomhiányos “jóakaróim” arra, hogy csúfoljanak miattuk (illetve, hogy a csúfolódásuk okát ráfogják erre)?

Például a fogaim nem teljesen fehérek, bármit csinálok velük, ilyenek. Egy időben csodafogkrémekkel kínoztam őket, aztán rájöttem, hogy így csak lesikálom róluk a fogzománcot és elrontom őket. Ezért úgy döntöttem, a használt fogkrém gondos megválasztása mellett megbarátkozok velük.
Másodszor, az arcom formája nagyon szögletes. Ezzel sem tudok mit tenni, mindkét szülőm arcformája ilyen, és a genetika itt bizony érvényesül. Ha nagyon akarnám, megpróbálhatnám agykontrollal megváltoztatni a sejtjeimet, de minek? Vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. Sminkkel lehet rajta enyhíteni, de amúgy olyan, amilyen. (Amúgy pedig az arc jellegzetességei sok mindent elárulnak az abban járatosaknak az arc viselőjének az egyéniségéről…)
És még sorolhatnám.

Milyen más, orvosolható vagy orvosolhatatlan (de egyébként az egészséget nem befolyásoló) szépséghibák lehetnek még, amiket az önbizalomhiányos jóakarók kipellengérezhetnek?

• Túl alacsony testalkat
• Túl magas testalkat
• Túl nagy láb
• Túl hosszú lábujjak
• Balkezesség
• Elálló fülek
• Nagy rés a fogak között
• Szabálytalan fogsor
• Egyik végtag rövidebb mint a másik
• Stb.

Ha szeretnéd, hogy a “jóakaróid” lehúzó energiája az eddigieknél könnyebben leperegjen rólad, dobj vissza kenyérrel! Hogy hogyan tudsz visszadobni kenyérrel? A részletekért kattints ide>>>

A magam részéről ÉFT tanácsadással tudok neked még segíteni abban, hogy képes legyél elfogadni magadon a nem mindennapi adottságokat, vagy, amin lehet, azon változtatni… az ÉFT tanácsadás részleteiért kattints ide>>>

Téged mi zavar/zavart magadon? Kérlek írj még ilyeneket a hozzászólásokba (már ha meg szeretnéd osztani velünk)!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
2. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
3. Testi-lelki öngyógyító ÉFT pontok A bejegyzésbe ágyazott videó azokat az akupresszúrás (meridián vég)pontokat mutatja...

Úgy vélem, egyre aktuálisabb a téma, úgyhogy ideje megvitatni! Most egy kicsit a munkahellyel kapcsolatos szorongásokról lesz szó. Arról, hogy milyen okai lehetnek például annak, ha megmaradunk egy rossz munkahelyen? Hogy miért nem keresünk újat? Milyen hibákat szoktunk elkövetni, amivel veszélyeztetjük a munkánkat? Jó szokásomhoz híven egy példán fogom érzékeltetni.

Az egyik családtagom dolgozott egy helyen, ahol pénzt is kezelt. Ennek a pénzkezelésnek a feltételei ott katasztrofálisak voltak: a pénztároló fiók nem volt zárható! Amellett, hogy ez szabályellenes, a józan paraszti észnek is ellentmond: gondolj bele, rád bíznak valamit, felelős vagy olyanért, amit nem tudsz biztonságosan tárolni. Az nyúl bele, aki csak akar. Így nem lehet felelősséget vállalni! Ha ezt egy munkaügyi ügyvéd megtudná, valószínűleg fogná fejét rendesen.
Az előzőekből kifolyólag is voltak nagy visszaélések. A családtagomnál még olyan is előfordult, hogy a hanyagság miatt annyi hiány keletkezett, hogy nem kapott fizetést, sőt, még neki kellett kipótolnia a hiányt, befizetnie a pénztárba. És a főnökének esze ágában sem volt javítani a helyzeten (beszerezni egy zárható szekrényt).

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor adódott egy álláslehetősége egy nagy valószínűséggel sokkal kulturáltabb helyen, ő nem váltott állást.

Hogy miért nem?

Azért, mert ezen a hanyag helyen a főnöke azt mondta (szívhez szólóan), hogy “Ugye, számíthatok rád?”

Ha nincs kellő önbizalmunk, egy ilyen mondat képes bennünk akkora jó érzést kelteni (pár órára), ami feledteti az összes álmatlan éjszakát, amit korábban átéltünk. A jövőre vonatkozó sanyarú kilátások is elsikkadnak. Azt a hamis biztonságérzetet kelti, hogy valakinek fontosak vagyunk. Na igen, de milyen áron? Olyan áron, hogy eladjuk a lelkünket az ördögnek.
Ha mögé nézek, ez enyhén szólva is érzelmi zsarolás. A kódolt üzenet az, hogy: “Ha nem csinálod azt, amit én mondok, akkor hálátlan perszóna vagy”. Az egészséges az lenne, ha párosulna egy olyan kijelentéssel, hogy: “Ugye, számíthatok rád? Cserébe mindent megteszek azért, hogy megoldjuk ezt a biztonsági problémát.”

Tehát a hiba itt például az volt, hogy a családtagom nem volt egészségesen önző, és engedett az érzelmi zsarolásnak. Belement egy olyan viszonyba, ahol ő örök vesztes volt.  Továbbá nem nézett utána, hogyan is néz ki egy szabályos pénzkezelési rendszer. Nem tudta, hogy hogyan kell vigyázni az ügyfelek pénzére!!! (Hab a tortán, hogy később belekeveredett egy botrányba, ami miatt elküldték…)

(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem – részletek ide kattintva >>> - egyébként sok olyan ötletet tartalmaz, amellyel a hasonló érzelmi zsarolások érzelmi hatása csökkenthető vagy megszüntethető…)

Te voltál már hasonló helyzetben? Sikerült megoldani? Ha igen, hogyan?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Beszéljünk a hátországodról Az árvizek során mindig látjuk, hogy mi történik egy alapok...
2. Döntéseink szorításában Ha sokszor érzed magadat döntésképtelennek, lehet hogy túlságosan hallgatsz az...
3. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...

Az egyik előző bejegyzésemben szó volt arról, hogy az eszkimók mekkora fizikai aktivitásnak vannak kitéve a zord időjárási körülmények miatt. Ezért most kicsit a testmozgás fontosságáról írnék, mert bizony a fizikai aktivitás elengedhetetlen nemcsak a stresszhormonok ledolgozásához, hanem az ép lélekhez, az agysejtek jó vérellátásához is.

Viszont! Szoktad-e időnként azt érezni, hogy hú de jó lenne valamit mozogni, de a kiválasztott mozgásformától (amit a barátaid végeznek vagy éppen divatos) fáj minden porcikád? Megnyugtatlak, nem veled van baj, hanem a kiválasztott fizikai aktivitás jellegével. Mert nem mindegy, hogy mit választasz! Ugyanis vannak olyan tornák, amelyek neked valók, és vannak olyanok is, amik nem. Ha a tested üzenetére hallgatsz, könnyebben meglelheted ezeket, és én is szeretnék neked segíteni benne egy kicsit.

Szóval, azt szeretném most megvilágítani, hogy egyes nézetek szerint mitől függ az, hogy a mozgásforma, amit választasz magadnak, megfelel-e a tested részére, vagy sem.

Tudod-e, hogy a testedben van egy súlypontod? És tudod-e azt, hogy milyen magasan van nálad ez a súlypont, és ennek milyen következménye van a számodra? Pedig ezt fontos. A súlypontod magasságát úgy tudod megállapítani, hogy a tükör elé állsz, és megnézed, hogy mennyire hosszúak a lábaid a felsőtestedhez viszonyítva. Tehát, húzol egy képzeletbeli visszintes vonalat a szeméremcsontodnál, ahol a lábad kezdődik, és szemügyre veszed a vonal alatti részt és a vonal feletti részt.

Ha a lábaid hosszabbak, mint a felsőtested, akkor a súlypontod viszonylag magasan van. Ez azt eredményezi, hogy állva könnyebben kibillensz az egyensúlyodból. Ezért valószínűleg szívesen üldögélsz (és a testarányaid alapján befelé forduló ember is vagy), nem neked való a hosszabb álló munka sem. Ebből kifolyólag olyan fizikai mozgásformák valók neked, amiket ülve lehet végezni: fekvő gimnasztika, úszás, kajakozás…

Ha azonban a felsőtested hosszabb, mint a lábad, akkor a súlypontod viszonylag alacsonyan van. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem tudsz sokáig ülő helyzetben megmaradni, szükséged van a nyüzsgésre. A hosszú ülést büntetésnek éled meg, a testalkatod alapján kifelé forduló ember vagy. Olyan fizikai mozgásformák valók neked, amiket állva lehet végezni: séta, tánc, teniszezés, csapatjáték.

Ha nagyjából egyenlő hosszú a felsőtested és a lábad (én például ilyen vagyok), akkor pedig célszerű mindkét mozgásformába belekóstolnod: az ülve és az állva végezhető fizikai aktivitásba is.

Te milyen testalkat típus vagy, és milyen jellegű mozgásformák esnek jól neked?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...

Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.

Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.

Írok egy példát.

Amikor szerveztük az esküvőnket, mint mindenhol, nálunk is szépen előjöttek a rokonságunkban az elfojtott konfliktusok. Volt két ember (nevezzük őket zsémbelőknek), akik kijelentették, hogy ha XY-t, illetve ZA-t meghívom az esküvőre, akkor ők nem jönnek el. Gondolhatod, hogy egy menyasszonynak milyen érzés, ha a rokonságának még az ő nagy napja sem szent, ilyenkor is manipulálni próbálnak, szekálnak. Most akkor hogyan döntsek, kit hívjak meg? Elkeseredtem. De aztán az élet is közbeszólt, és én is betettem a füldugómat és elkezdtem gondolkodni. Az alábbiakra jutottam.

1. Tudtam, hogy az ő konfliktusukhoz nekem semmi közöm az égvilágon. Csupán csak annyi, hogy ebbe a családba születtem meg. Mert ők már a születésem előtt sem voltak jóban egymással, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom. Talán nem kellene magamra vennem a problémáikat, hagyjam meg nekik, próbálják meg megoldani önállóan.

2. Voltak segítőim. Például a vőfélyünk valószínűleg észrevette, hogy az egyes számú zsémbelő ok nélkül is milyen morcos az esküvőn és a lakodalmon is, és a zenekartól kért egy dalt, amit személy szerint neki ajánlott egy pohárköszöntőben: “Szeressük egymást gyerekek”. (Az más kérdés, hogy a párom közben elővette az akasztófa humorát, és a fülembe súgta, hogy ő nem azt a dalt kérte volna, hanem azt, hogy: “Jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára, dedósokat be az ágyba!”)

Tehát, neked is többek között ilyen manipuláció elleni védekezési módszereket tudok javasolni.

1. Gondolkodj el, hogy mennyire jogos a manipuláció. Ha nem jogos, akkor a bűntudatodnak nem lesz alapja.

2. Kérj érzelmi támogatást olyanoktól, akikben meg lehet bízni, és akik esetleg humorosan is képesek látni a helyzetet.

(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem  -  részletek ide kattintva >>> - sok további tippet tartalmaz, amik használatával a manipuláció ellen jobban biztonságban fogod tudni érezni magadat.)

Te milyen hasonló helyzetekben voltál már, és hogyan kezelted őket? Tudtad kezelni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Beszéljünk a munkádról A munkahely megtartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kiállni az érdekeinkért....
2. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
3. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...

Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.

Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…

Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.

Amikor a közgazdász főiskolára jártam, tanultunk egy “Értékelemzés” nevű tantárgyat, amely a kedvenc tárgyaim egyike volt. Dióhéjban arról szólt, hogy ha egy cég termel egy terméket, akkor hogyan tudja azt a lehető legjobban rászabni a vásárlók igényeire úgy, hogy a gyártásához az alapanyagokat a lehető legjobban használja fel. Ehhez rengeteget kell töprengeni, gondolkozni, rengeteg agymunka és ötlet szükséges hozzá, amely honnan máshonnan származhatna, mint a cégek dolgozóitól, az ő agysejtjeiktől! És így azok a cégek, amelyek minden terméküket úgymond “értékelemzik”, a cég összes dolgozóját bevonják ebbe a folyamatba. Mert minél többen vannak az ötletelők, annál több ötlet születik, és annál jobb ötlet előhozatalára képesek együtt. Lehet, hogy a legutolsó portás is részt vesz a termékek fejlesztésében, mert az ő ötleteit is értékesnek tartják… És most következik a poén: a japánok az értékelemzés tanárom elmondása szerint minden terméküket értékelemzik! Ennek az ötletelő és megvalósító hozzáállásnak köszönhető a japánok kimagasló technikai fejlettsége. (Nézzük például az autókat: a japán autók többsége rendkívül jó minőségű.) Mert ők nem csak a lakosság 10-20 %-kának az agyi kapacitását használják, hanem annál jóval többet! És lehet, hogy az is ennek a hozzáállásnak a következménye, hogy a japánok lelkileg egészségesek. Egyrészt, az aktív agytorna, a tanulás képes távol tartani a lelki problémákat. Másrészt, gondolj bele, te is megtisztelve éreznéd magadat, ha a munkahelyed így számítana rád, és még jutalmazna is az ötleteidért, nem?

Másodszor, az eszkimók.

Voltál-e már úgy, hogy gyerekkorodban, télen, beöltözve egy jót hógolyóztál vagy korcsolyáztál, és aztán hullafáradtan, de kellemes bágyadtsággal bedőltél a fotelbe? És hogy akkor eszedbe nem jutott volna görcsölni valamin, egyszerűen csak el voltál lazulva? A mozgástól tele voltál boldogsághormonnal, és lemozogtad a stresszhormonjaidat. Nos, az eszkimóknál az év nagy részében tél van, így ők folyamatosan nyakig beöltözve (én csak szkafandernek hívom) közlekednek, és folyamatosan fél méteres hóban gyalogolnak. El tudsz képzelni ennél jobb fizikai edzést?

Neked jut még eszedbe valami, ami a japán és az eszkimó életmódból felhasználható lenne a lelki gubancok orvoslására?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása A testi-lelki hiányállapotokat okosan kell orvosolni ahhoz, hogy ne szenvedjünk...
2. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
3. Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz? A lelki egészség olyan összetevője, amely a testi szinten, méghozzá...

E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Egyébként szerintem az elvesztett hit valamiféle hiányállapot: energiahiány, szeretethiány, kiégés, kifulladás, fáradtság, hullámvölgy, csalódottság, depresszió, elesettség érzése, fásultság, diszharmónia, szélsőségesség, stb.

A hiányállapot számunkra nyomasztó, a biológiai programunk arra ösztökél minket, hogy megszüntessük a hiányt.

Vegyünk egy konkrét példát, hogy szórakoztató is legyen, kicsit humorosan. Mézga Paula azért veszíti el a hitét, mert hiába az összes erőfeszítése (a megfelelési próbálkozásai, a finom vacsorák és egyebek), a férje, Mézga Géza nem hajlandó megváltozni abból a magatartásából, hogy folyamatosan kritizálja őt és sohase dicsérje. Mézga Paulának krónikus dicséret- és elismeréshiánya van, ezért vesztette el a hitét. Ez a dicsérethiány nagy eséllyel a gyerekkorából és az erre való érzékenységéből fakad: a szülei nem dicsérték, hanem arra nevelték, hogy majd a külvilág megdicséri őt. Azt sugallták neki, hogy például majd a férje a tenyerén fogja hordozni, agyonbabusgatja és boldoggá teszi. Így, mivel nem kapott észbe, Paulának a negatív énképe mellett extra elvárásai alakultak ki a külvilág iránt. Hab a tortán, hogy ez a nem-dicsérős szülői minta egyfajta szeretet definícióként úgy beleégett Mézga Paula fejébe, hogy – mivel ezt ismeri – pont olyan nem-dicsérős szigorú párt választott magának, mint amilyenek a szülei voltak. Így tovább sóvároghat az elismerés iránt. Ördögi körbe került!

Van egy komoly akadály a beteljesülésben: ha valaki megdicséri őt, hiába van dicsérethiánya, nem mer fürdőzni az elismerésben, sőt. Ferdén néz a dicsérőre, és azt gondolja, hogy “Vajon mit akarhat ez a pasi tőlem, hiszen én nem vagyok méltó a dicséretre!” (Mi azonban már helyesbíthetjük ezt az állítást az előzőek tudatában: “Nem vagyok hozzászokva a dicsérethez, furcsa nekem, ezért nem fogadom el!”) Hiába őszinte és jószándékú a dicséret. Így aztán nem elégülhet ki azon vágya, hogy a dicséretet kapjon.

A hit visszaszerzésének tehát van egy akadálya, amit legelső lépésként fel kell oldania ahhoz, hogy a problémája orvosolva legyen. Célszerű megkérdőjeleznie a gyerekkori mintáit, amik azt sugallják, hogy nem méltó a dicséretre. Például tekinthet úgy a szüleire, mint akikben túltengett a stresszhormon, a saját mumusaik foglyai voltak és nagyon fals képet alakítottak ki benne saját magáról. Így már lehet hogy könnyebb lesz hinni benne, hogy méltó a dicséretre, képes lesz saját magát elismerni és olyan emberekkel kapcsolatot kialakítani, akik őszintén észreveszik az erősségeit.

Szerinted milyen példái lehetnek még a hit elvesztésének?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
2. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...