Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘önbizalom hiány’

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek és tevékenységek, amiktől retteg, és amiket messzire elkerül, mert érzi, hogy ha a közelükbe kerül, akkor le fog blokkolni. A köznyelvben ezt önbizalomhiánynak tartják, pedig ez több annál… Bármilyen helyzet és tevékenység lehet ilyen: a nyilvános szereplés, a főzés, a könyvírás, a gyerekgondozás, a pénzzel való bánásmód, a fogyókúra, az autóvezetés… És addig még nincs is baj, amíg olyan tevékenységek mumusok számunkra, amelyekre nincs szükség az életünkben. A gond ott kezdődik, ha azok nem mennek, amelyek pedig nagyon megkönnyíthetnék az életünket.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy, a kisebbségi komplexusról és annak oldásáról szóló írással. Mivel sok más dolgom volt, meg aztán másról sem szóltak az írások mostanában, csak a hasonló problémákról, így csak most tudok rá sort keríteni. Lássuk!

Az olvasónak az a “gondja”, illetve nem az övé, hanem az egyik rokonáé, hogy nem szeret tömegközlekedéssel járni, mert zavarja a sok ember. Nincsenek érzelmei, csodálkozik, hogy lehet örülni valaminek, soha nem tudja miről beszélgessen emberekkel.
A leírtakból most azt gondolom, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelent “hagyományos” kisebbségi komplexust. Lehetséges, hogy az illető inkább befelé forduló, introvertált személyiség, aki eleve ilyen adottságokkal, vérmérséklettel, spirituálisan kifejezve: életfeladattal született. Ami lehet, hogy neki nem is okoz gondot, mert jól érzi magát a bőrében, csak a környezetének “szúrja a szemét”, mert azt hiszik, hogy valami nem stimmel vele. És hogy mit tehetünk, ha ilyen jelenséget látunk a környezetünkben? Ha aggódunk a komplexusosnak hitt családtagért, és megoldásokat akarunk rátukmálni, akkor, ha tényleg gond van, elriaszthatjuk őt a problémája megoldásától. Az egyedüli út a szívéhez az, hogy elfogadjuk őt olyannak, amilyen. Ha nem tudjuk elfogadni, mert zavar benne valami, akkor kezdjük azzal, hogy ÉFT-zünk saját magunkon az érte való aggódásunkra. A saját rossz érzésünkre! Csakis ezzel tudunk neki igazán segíteni, lehet hogy meg fog nyílni a segítségünkre.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szerintem mindannyiunkon vannak olyan, átlagostól eltérő testi jellegzetességek, amelyeket talán csak nem szívesen mutogatunk másoknak, de lehet hogy egyenesen szégyellünk és takargatunk. Főleg akkor, ha ezek orvosolhatatlanok, és már a szüleink is ugrattak minket velük, vagy szélsőségesen gúnyoltak miattuk ÉS érzékenyek voltunk a negatív hozzáállásukra. Ezek a kis szépséghibák hozzátartoznak az egyéniségünkhöz, mégis nagyon sok gátlás, önbizalomhiány forrásai lehetnek.

Nekem is vannak ilyen szépséghibáim. Hogy mik azok? Hogy milyen átlagtól eltérő testi jellegzetességeimet használták ki az önbizalomhiányos “jóakaróim” arra, hogy csúfoljanak miattuk (illetve, hogy a csúfolódásuk okát ráfogják erre)?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szerintem Dunát lehetne rekeszteni most már az önbizalomról szóló írásokkal és az önbizalom növelésére tett próbálkozásainkkal, az erre irányuló módszerekkel. Abban biztos vagyok, hogy ha igazán hatékony eszközeink lennének az önbizalom növelésére, akkor sokkal kevesebb ember szenvedne az önbizalom hiányától. És miért nem hatékonyak ezek az eszközök? Mert az önbizalom hiánya nagyon sok embernek nagyon mélyen, a tudatalattiban gyökeredzik, gyerekkor óta hurcoljuk őket, és ezeket az okokat a mostani módszereink nem, vagy csak nehezen tudják elérni.

Én úgy gondolom, hogy jó tudni, hogy milyen okai lehetnek a mélyen gyökerező önbizalomhiánynak, mert kezelni is csak akkor leszünk képesek ezt a problémát, ha a gyökereit ismerjük. Ezért a legújabb írásomat erről a témáról írtam, kiválasztva egy olyan neveltetési mintát, amelyet sokan automatikusan művelnek, mert nincsenek tudatában, hogy káros az önbizalomra.

A cikkhez jutáshoz katt ide!

Te tudatában vagy a családi önbizalomromboló szokásaitoknak?

E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Olvasd tovább a bejegyzést »