Most egy olyan esetet fogok nektek elmesélni, ami velem történt meg, és amiben újra megtapasztaltam (ezúttal a férjemen keresztül), hogy mekkora hatással vannak a lelki problémák, az érzelmi-energetikai áramlási akadályok a testünk működésére. Hogy a hitrendszerünk mennyire befolyásolja az energiáink működését, és hogy milyen szinten vagyunk képesek saját magunkat megbetegíteni.

Nálunk szökőévben egyszer szokott ilyen eset előfordulni, és akkor is csak egy estéig tart, amiben a férjem testi-lelki gyengeséggel küzdve és lázasan jön haza a munkahelyről, de a minap ez történt. Miközben feküdt az ülőgarnitúrán, nyöszörgött, hogy tele van a hócipője, mert nagyon nyögvenyelősen mennek odabent a dolgok: miközben ő haladna előre, folyamatosan visszafogják mások, és hogy ő ezt nem bírja elviselni.

Leültem az újdonsült “betegem” mellé és elkezdtem kezelni EFT-vel, hogy azért némiképp segítsek neki. Elindultunk a tünetektől és leástunk a lelke mélyére, hogy vajon hogyan lehetne a panaszait orvosolni. Eljutottunk egy olyan hithez (illetve elváráshoz), ami nekem is szokott problémákat okozni, hogy nagyon csúnya dolog, ha valamit határidőre nem csinál meg valaki, hiába kérjük tőle. Persze ebben az is benne foglaltatik, hogy félünk attól, hogy a teljesítményünket ilyenkor nem a mi valós munkánk alapján fogják megítélni. De az sem kevésbé csúnya, ha a másik nem teljesítése miatt mi úgymond saját magunkon állunk bosszút. Mert lehet, hogy van egy olyan minta a fejünkben, hogy ha megbetegítjük saját magunkat, akkor majd a másik meg fog sajnálni minket és teljesíti az elvárásunkat. Ez egyfajta tudat alatti érzelmi zsarolás, ha úgy tetszik, emberi játszma, amivel a saját egészségünket romboljuk, a mi alkotókészségünket fogjuk vissza. A másik embernek nem ártunk vele… Mi viszont függővé tesszük a saját boldogságunkat, a saját magunk szeretetét attól, hogy a másik mit tesz.

Amint ezt az egészségkárosító tévhitet, ezt a tulajdonképpeni energetikai blokkot megszüntettem a férjem fejében a kopogtatással, a párom egyből felélénkült, és egy szót sem beszélt többet a munkahelyéről. A fél órás kezelés után úgy járkált a lakásban, hogy magam is megdöbbentem, pedig saját magamon és másokon már sok ilyen csodával határos “gyógyulást” láttam. Úgy látszik, megmarad az a hagyományunk, hogy a lázas betegségek a férjemnél egy estéig tartanak.

Van még három dolog, ami figyelemre érdemes az esettel kapcsolatban.

• Az egyik, hogy ha valamit kérünk valaki mástól, de az illető NEM ÍGÉRI MEG, hogy megteszi (és amúgy is csak külső nyomásra tenné meg, belső indíttatása nincs), akkor bizony nincs jogunk számon kérni rajta, meg kell tanulni elfogadni, hogy nem akarja megtenni. Ilyenkor tudnunk kell, hogy velünk semmi baj nincsen, és, hogy azért a saját igényeinket is tiszteletben tartsuk, meg kell próbálni másokat keresni a feladatra.

• A másik, hogy talán megfelelő kommunikációval és ösztönzéssel az egyébként alulmotivált ember is megteszi nekünk, amit kérünk. Ilyenkor meg kell tanulnunk nem lehúzó jelleggel kommunikálni a kérésünket, tiszteletben tartva azt, ha a másiknak mégsem áll szándékában “kötélnek állni”.

• Azért ment ilyen hamar a probléma megszüntetése, mert a férjem egy viszonylag blokkmentes ember, és friss volt az élmény. Ha ez nem lett volna érvényes, akkor valószínűleg hosszabban kellett volna kezelnem őt, és esetleg többször is meg kellett volna ismételni a kopogtatást, tehát több türelemre és kitartásra lett volna szükségünk.

Te voltál már ilyen helyzetben? Szerinted a munkahelyi stressz mindig itt kezdődik?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
2. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
3. Az első lépés a legnehezebb Ha valamiben nagyon nehéz elindulnod, pedig minden egyes porcikád azt...