A kettővel ezelőtti lélekápolás írásomban volt egy videó, amely az agyunk működését mutatta be. Andi azt írta a hozzászólásában, hogy szívesen olvasna az agyféltekék összehangolásáról. Éva már ki is fejtette a témát egy kicsit (köszönöm neki), mely szerint az agyféltekék összehangolása abból áll, hogy a testünk és lelkünk egymással való kapcsolatát megismerjük. Hogy meglátjuk, hogy nem a test irányít minket, hanem hogy mi irányítjuk a testünket. Mégpedig a gondolatainkkal! Valamint, ami szerintem ennél fontosabb, az érzéseinkkel! A jó érzések vezérelnek minket, egyfajta belső érzékként, aminek a használatát Jézus is tanította anno. És ha nem ezt a belső érzéket követjük, nem a szívünk szava szerint cselekszünk, akkor a testünk betegséggel jelez, hogy letértünk az utunkról.

Én most egy kicsit gyakorlatiasabban közelíteném meg a témát.

Mint a blogbejegyzés említette, a jobb agyféltekénk úgymond a képzelet lakhelye, a bal agyféltekénk pedig a cselekvésé. Ezt azt takarja szerintem, hogy akkor működik harmóniában a két agyfélteke, ha képesek vagyunk elképzelni valami szépet, álmodozni, és azt tudatos cselekvéssel meg is valósítani. Én például, mivel hobbivarrónő is vagyok, ha meglátok egy textíliát, már rögtön látom is magam előtt azt a ruhadarabot, amit meg lehet belőle alkotni. Rá vagyok a témára hangolódva, van célom vele: a kész ruha. Viszont tudnom kell látni azt a lépés-sorozatot is, a folyamatot, amit a ruhadarab elkészítése jelent. És tudnom kell a kezeimmel kiszabni a ruha részeit, és a megfelelő sorrendben össze is varrni azt. Ez utóbbi, a szabás-varrás már bal agyféltekés tevékenység, de közben a jobb agyfélteke is működik, hiszen a belső szemeimmel folyamatosan látnom kell magam előtt a kész ruhát, hiszen ha nem látom, nem tudom, hova tartok.

Amikor gyerekek voltunk, ezek a képességek még megvoltak bennünk. A gond valószínűleg a mi kultúránkban ott van, hogy kinevelték belőlünk az álmodozás képességét. Szerintem azért, hogy ha nem valósul meg az álmunk, akkor ne csalódjunk. Merthogy a csalódás jaj de borzalmas dolog. És kinevelték belőlünk azt a képességet is, hogy az álmaink megvalósulásáért tudatosan tanulni és cselekedni tudjunk.

Viszont szerintem ezeket a képességeket soha nem késő visszahozni!

Úgy vélem, először az álmodozáshoz való bátorságunkat kell visszavenni, fejleszteni a képzeletünket. Gondolkodtam, milyen módszert javasoljak erre, valamilyen meditációs CD-t szerettem volna felhozni példaként (az is jó lehet), amikor jobb ötletem támadt. Egy jó mese! Mostanában az én gyerekkori Süsü, a sárkány audió mesekazettáimat hallgatjuk a lányommal. Nos, ha jól van megszerkesztve a hanganyag, akkor könnyen el tudjuk képzelni a képeket vizuálisan is. Márpedig ez a Süsü, a sárkány mese szerintem nagyon jól segíti a képzelet fejlődését. Minden szereplő hangja, minden effekt, minden zene annyira a helyén van, hogy azt el sem lehet mondani (ezúton is szeretném kifejezni végtelen hálámat Csukás Istvánnak a sok nagyszerű meséért, amit írt, Bergendy Istvánnak a zenéért, és az összes szereplőnek, akik ennek a hanganyagnak az elkészültén dolgozott).
Nem is beszélve arról, hogy nagyon jókat mulatok azon, hogy mennyire emberből vannak a figurák.

Neked milyen meséket meséltek gyerekkorodban? Szoktál felnőtt fejjel mesét hallgatni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az agyunk működése Az agyunk két részből áll, amelyeknek a külön-külön kellő fejlettsége...
2. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
3. A depressziót az iskolában is tanítják Ha van dolog, amiben igazán meg kellene reformálni a magyar...