Biztosan hallottál már róla, hogy az agyunk páros szerv, azaz két részből áll, hasonlóan a tüdőnkhöz, a vesénkhez és más páros szerveinkhez. És valószínűleg azt is tudod, hogy az agyféltekék különböző funkciót látnak el az életünkben. A jobb agyféltekénk irányítja a testünk bal oldalát, és ő felelős például azért, hogy kreatívak legyünk, hogy ötletek jussanak az eszünkbe, hogy vágyaink legyenek. A bal agyféltekénk pedig a testünk jobb oldalát vezérli, és ő felelős azért, hogy az ötleteinket cselekvő módon meg is valósítsuk. Ebből az következik, hogy az életünket csak akkor tudjuk emberi módon élni (azaz gondolkodó ÉS cselekvő emberként), ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett és összedolgozik, egymással összhangban együttműködik, egységet alkot. Ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban. Ha a két agyféltekénk nem működik jól együtt, vagy nem kellőképpen vannak megtornáztatva az agysejtjeink, akkor lelki zavarok következhetnek be.

Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik agyféltekénk felmondja a szolgálatot?

Nemrég több helyről is megkaptam egy videót, amit talán már láttál, de újra a figyelmedbe ajánlom, mert igazán szemléletesen mutatja be a témát. Mégpedig azon keresztül, hogy egy agykutató a saját agyérrögje miatt megtapasztalta, milyen az, ha csak a jobb agyféltekéje működik folyamatosan, a bal pedig csak szakaszosan.

A videó 18 perces, ennyit kér az életedből. Magyar feliratot tudsz hozzá kérni a View subtitles sorra kattintva!

Neked mi jut eszedbe a témáról?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az agyféltekék összehangolása Az agyféltekéid harmonikus együttműködéséhez az szükséges, hogy képes legyél álmodozni,...
2. Miért megy nehezen egyes tárgyak tanulása? Kaptam egy nagyon érdekes, az agyféltekék használatával és a tanulási...

Bizonyára sokaknak vannak olyan viselkedések a múltjában, amit utólag megvallva szégyellnek, nem értik, hogyan csúszhattak olyan mélyre, hogy megengedjenek magunknak egy effajta szabadosságot, ami ellentmond mindenféle iránymutatásnak, amit gyerekkorukban kaptak. Emiatt aztán sokszor ostorozzák magukat és járják a saját kanosszájukat, önmagukat térdepeltetik a sarokba, ahogy azt az óvodában megszokták. Teszik ezt még akkor is, ha tulajdonképpen senkit sem bántottak a kilengésükkel, senkinek sem ártottak, kivéve esetleg magukat. Az ilyen önsorsrontás forrása lehet sok szorongásnak, lelki problémának. Nézzünk mögé!

Lehet ezeket a fajta viselkedéseket elítélni, ostorozni, de szerintem felesleges és káros. Nem ezt kellene vele tenni.

Miért gondolom így?

Mert a kultúránk egyelőre olyan, hogy az emberek nagy része gyerekkorában nem tanulja meg irányítani az energiáit. És itt most egészen konkrétan a szexuális energiákra gondolok. Elfojtani, letagadni, kipellengérezni nagyon jól megtanítja nekünk a társadalom, de irányítani és hasznosan alkalmazni nem. Az az ukáz, hogy “ne csináld!”, még nem tanítás. Viszont attól, hogy letagadjuk ezt az energiát, még létezik. Így aztán, ha elfojtjuk, előbb-utóbb a felszínre tör, méghozzá torz módon. Ebből lesznek például azok a viselkedések, amelyeknek a következménye a sok abortusz.
És nem elég, hogy nem tanuljuk meg az energiáinkat irányítani és hasznosan alkalmazni, ha a felszínre törésének következményei vannak, jön a az elítélés és a megbélyegzés.

Én úgy gondolom, mielőtt elítéljük az ilyen viselkedést, például a gyerekünket illetően, nézzünk magunkba, hogy mi mit tudunk a témáról, és hogy tényleg megtanítottuk-e őt az egészséges használatára. Mert ha nem, akkor nincs jogunk a számonkéréshez! Ugyanígy nincs joguk azoknak az illetőknek számon kérni tőlünk semmit, akik nem tanították meg nekünk!

Lehet-e valamit jól működtetni, amit nem tanultunk meg? Nos, lehet, de ahhoz először meg kell tudnunk, hogy mi az, amit nem tudunk (ehhez felhasználhatjuk az elkövetett hibáinkat), aztán pedig meg kell tanulnunk. Sok gyakorlással! Harmadrészt ki kell védeni azoknak a tudatlan “jóakaróknak” a hatását, akik nem szeretnék, hogy megtanuljuk.

Te mit gondolsz erről? Neked vannak ilyen élményeid?

Nincs kapcsolódó bejegyzés.