Készítettem egy videót az ÉFT pontokról, amelyek az ingyenes ÉFT kézikönyvben is megtalálhatók. Fogadd és használd őket szeretettel!

Ezek a pontok az emberi testben levő meridiánok végpontjai. Ha megkopogtatod vagy megmasszírozod őket, az ujjaidból származó energia (inger) végigfut a meridiánon, kitisztítja a rajta levő zavarokat (amelyek testi-lelki rossz érzéseket és betegségeket okoznak) és befut az agyba. Éppen ezért mi mindenre használhatók ezek a pontok?

• ha rosszul érzed magadat, a közérzeted javítására,

• negatív és megbolondító gondolatok, önkorlátozó hiedelmek semlegesítésére,

• rossz érzések (bűntudat, szégyen, harag, stb.) oldására,

• ha elfelejtettél valamit, hogy eszedbe jusson,

• problémamegoldó ötletek “generálására”,

• a vágyaid megvalósításának támogatására,

• stb. amire csak akarod. Ha tapasztalsz valami újabb használati módot, kérlek írd be a hozzászólásokba!

Ezzel kívánok Neked kellemes karácsonyi készülődést!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megnyílt az Online Öngyógyító Klub! Egy örömhírt osztok meg Veled: az előre megígérthez képest kicsit...
2. Testi szépséghibák Nézzünk olyan testi hiányosságokat vagy többleteket, amelyek gátlásokat, önbizalomhiányt okozhatnak...
3. Mi az, amit félsz kimondani? 4. rész Mivel (sajnos, ezek szerint nem volt elég figyelemfelkeltő a kérdés)...

Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…

És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?

Azt írtam egyik javaslatként, hogy a szülő, akinek nagyon fáj a házastársa viselkedése, saját magán kezdheti a rendrakást. Egy jó szándékú, türelmes, mindent elkövető szülőnek ez a mondat elég rázós lehet, hiszen úgy értelmezheti, hogy még jobban, még többet kell tennie a gyerekéért, és már így is a teljesítőképessége határán van. Hiszen pont ő az, aki tudatosan és nagyon vigyáz a gyereke lelkivilágára, és a másik szülő az, aki folyamatosan beletapos abba.

Nos, én arra gondoltam változtatás gyanánt, hogy nem árt észrevennie és kezelnie valahogy a saját félelmeit. Mert bizony ilyenkor saját félelmekről, szorongásokról van szó, amiket a házastárs viselkedése idéz elő bennünk! Hogy milyen félelmekre gondolok? Nézzük azt az esetet példának, hogy az anyát elborzasztja, hogy az apa felhívja a potenciális vőjét / menyét, hogy hagyja békén a felnőtt gyerekét. Milyen félelmek lapulnak meg ennek az elborzadásnak hátterében?

1. Félek tőle, hogy a párom ezzel az egy lépésével tönkreteszi a gyerekem életét, amit én olyan gondosan építgettem eddig.
2. Félek tőle, hogy a gyerekem kedvese ez alapján az egy momentum alapján fogja megítélni a potenciális anyósát / apósát és elfordul a gyerekemtől.
3. Félek tőle, hogy…
4. …

Hogyan lehet ezeket a félelmeket oldani? Például átfogalmazással:

1. Bízok benne, hogy a gyerekem képes lepattintani magáról az apja negatív energiáját.
2. Bízok benne, hogy a potenciális vőm / menyem van olyan értelmes, hogy nevet egy nagyot a potenciális apósa zizi próbálkozásain (mivel nem feltétlenül igaz, hogy “Nézd meg az apját, menj hozzá a fiához…”)
3. Bízok benne, hogy…
4. …

Ha ezeket a félelmeket az anya képes észrevenni és kezelni saját magában, akkor máris nem fogja annyira szörnyűnek érezni az apa gyerekes viselkedését, és esetleg fog tudni nevetni is rajta.

Tudnál még a hozzászólások közé ilyen félelem / bizalom párosokat írni erre az esetre?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Milyen hatással van ránk a környezetünk? Ez az írás arról szól, hogy milyen hátrányod lehet belőle,...
2. Esni tudni kell Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted...
3. Hát, ez nekem nem fog menni Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan...

Folytatjuk az előzőekben megkezdett “külső rendrakás” témát.

Önmagunk szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy csupa olyan dolgot tartsunk magunk mellett, amit szeretünk, ami azt az életminőséget képviseli számunkra, amit élni szeretnénk. A környezetünk szerves részei vagyunk, a körülöttünk keringő energia minősége nagyon is befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy mit vonzunk magunkhoz. A jó hír, hogy erre az energiára rendteremtéssel hatást tudunk gyakorolni, ami a mi életünket is pozitív módon befolyásolja.

Hogy miért tartom ezt fontosnak? Mert még én is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy például elfelejtem a megfelelő helyre tenni a kedvenc fotóimat. Szerencsére mindig van, aki emlékeztet rá.

Jó szokásomhoz híven, jöjjön egy szemléltető történet.

Főiskolás voltam, amikor az egyik csoporttársunk bejött a kollégiumi szobánkba. Körülnézett és rámutatott az egyik sarokra, hogy onnan azt a tárgyat tüntessük el, mert rossz hatással van a párkapcsolatunkra. És elmagyarázta, hogy lakberendezést és feng shuit tanul, és a feng shui szerint az a hely a szerelemsarok, ahová csak páros dolgokat szabad tenni: turbékoló galambpár szobrot, játszadozó delfineket ábrázoló képet, és így tovább. Olyan elemeket, amelyek számunkra a harmonikus párkapcsolatot testesítik meg. Gondoltuk, ezen ne múljon, próbáljuk ki, csináljuk meg, amit Betti javasolt. Így a javaslatai alapján rendbetettük a sarkot.

Mivel nem álltam valami jól a fiúkkal, hazaérkezésem után az első dolgom az volt, hogy szemügyre vegyem az otthoni szobánkban is ugyanazt a helyet. Na mit gondolsz, mi volt ott? Egy nagy magányos szív lufi! Amit ráadásul nem egy fiútól, hanem az egyik barátnőmtől kaptam! Húha, ennek fele sem tréfa. A nagy magányos szívről tényleg csak az jut eszembe, hogy mennyire egyedül vagyok. Úgyhogy gyorsan rendbetettem a sarkot, eltüntettem a lufit, és a helyére tettem két kabalamacit egymás mellé. Aztán el is feledkeztem a dologról.

Két-három hét múlva azt vettem észre, hogy valahogy megváltoztak körülöttem a dolgok. Elkezdtek jönni a fiúk az életembe! Persze, mivel a fejemben még nem volt teljesen rend, nem voltak ideálisak sem ezek a kapcsolatok, de már legalább volt valami. És az idő múlásával egyre jobbak lettek. A rendrakástól számítva talán egy év ha eltelt, amikor megismertem a férjemet. És ennek lassan már 9 éve lesz.
Azóta nagyon ügyelek, hogy a szerelemsarok rendben legyen, és a párkapcsolatunk jól működik.
A szerelemsarokhoz hasonlóan a környezetünkben megvan a maga területe a gazdagságnak, az egészségnek, a tudásnak és még sok másnak is…

Nem kell hinni benne. És azt sem állítom, hogy mindenkinek ilyen gyorsan fog hatni. Viszont arra biztatnálak, hogy próbáld ki! Ha nem jön be, ha nem érzed magadat jobban tőle, még mindig visszarendezheted a régi állapotokat.

Te bevetettél már hasonló praktikákat az életed rendbetételére?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
2. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...
3. Energiatoxinok 2 Ha valamilyen allergia kínoz, és eleged van már belőle, hogy...

E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Egyébként szerintem az elvesztett hit valamiféle hiányállapot: energiahiány, szeretethiány, kiégés, kifulladás, fáradtság, hullámvölgy, csalódottság, depresszió, elesettség érzése, fásultság, diszharmónia, szélsőségesség, stb.

A hiányállapot számunkra nyomasztó, a biológiai programunk arra ösztökél minket, hogy megszüntessük a hiányt.

Vegyünk egy konkrét példát, hogy szórakoztató is legyen, kicsit humorosan. Mézga Paula azért veszíti el a hitét, mert hiába az összes erőfeszítése (a megfelelési próbálkozásai, a finom vacsorák és egyebek), a férje, Mézga Géza nem hajlandó megváltozni abból a magatartásából, hogy folyamatosan kritizálja őt és sohase dicsérje. Mézga Paulának krónikus dicséret- és elismeréshiánya van, ezért vesztette el a hitét. Ez a dicsérethiány nagy eséllyel a gyerekkorából és az erre való érzékenységéből fakad: a szülei nem dicsérték, hanem arra nevelték, hogy majd a külvilág megdicséri őt. Azt sugallták neki, hogy például majd a férje a tenyerén fogja hordozni, agyonbabusgatja és boldoggá teszi. Így, mivel nem kapott észbe, Paulának a negatív énképe mellett extra elvárásai alakultak ki a külvilág iránt. Hab a tortán, hogy ez a nem-dicsérős szülői minta egyfajta szeretet definícióként úgy beleégett Mézga Paula fejébe, hogy – mivel ezt ismeri – pont olyan nem-dicsérős szigorú párt választott magának, mint amilyenek a szülei voltak. Így tovább sóvároghat az elismerés iránt. Ördögi körbe került!

Van egy komoly akadály a beteljesülésben: ha valaki megdicséri őt, hiába van dicsérethiánya, nem mer fürdőzni az elismerésben, sőt. Ferdén néz a dicsérőre, és azt gondolja, hogy “Vajon mit akarhat ez a pasi tőlem, hiszen én nem vagyok méltó a dicséretre!” (Mi azonban már helyesbíthetjük ezt az állítást az előzőek tudatában: “Nem vagyok hozzászokva a dicsérethez, furcsa nekem, ezért nem fogadom el!”) Hiába őszinte és jószándékú a dicséret. Így aztán nem elégülhet ki azon vágya, hogy a dicséretet kapjon.

A hit visszaszerzésének tehát van egy akadálya, amit legelső lépésként fel kell oldania ahhoz, hogy a problémája orvosolva legyen. Célszerű megkérdőjeleznie a gyerekkori mintáit, amik azt sugallják, hogy nem méltó a dicséretre. Például tekinthet úgy a szüleire, mint akikben túltengett a stresszhormon, a saját mumusaik foglyai voltak és nagyon fals képet alakítottak ki benne saját magáról. Így már lehet hogy könnyebb lesz hinni benne, hogy méltó a dicséretre, képes lesz saját magát elismerni és olyan emberekkel kapcsolatot kialakítani, akik őszintén észreveszik az erősségeit.

Szerinted milyen példái lehetnek még a hit elvesztésének?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
2. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...

Talán furcsa, hogy ilyen témát veszek elő a vénasszonyok nyarának kellős közepén, de úgy gondolom, hogy még mindig bőven elég volt a komolyságból az előzőekben, így szeretném lazítani, lágyítani a hangulatot.

Úgy vélem, sokan vannak olyanok, akik azt kívánják, bárcsak folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Hogy soha ne gyülekezzenek sötét fellegek az égen, soha ne öntsék ránk a tartalmukat, soha ne legyen mindent elnyelő pocsolya és sár az utcán.

Nem osztom a véleményüket.

És nem csak azért, mert az esőre a mezőgazdaságnak nagyon is szüksége van bizonyos időközönként. Hanem azért is, mert kicsit sok lenne a jóból, ha folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Az esőnek van egy bizonyos megnyugtató varázsa. Én szeretem nézni az ablakból és szeretem hallgatni, ahogy kopog a tetőn, a csatornában vagy éppen a kellőképpen terebélyes esernyőmön. És azt is gondolom, hogy ha elkap és eláztat minket, az nemcsak az eső hibája, hanem a mienk is, mert nem készültünk arra kellőképpen, hogy védekezzünk a nemkívánt égi áldás ellen. Elázni egyébként emberi dolog, nem figyelhetünk oda örökké mindenre…

Van még egy nagyon fontos szempont, ami miatt az esőt célszerű lenne örömmel fogadnunk.

Előfordult már olyan veled, hogy több napi vízparti nyaralás után úgy érezted, hogy teljesen kicseréltek és feltöltődtél? Szerintem sokan nem tudják, hogy ez miért van így.

A spirituális tanok nagy része azt hirdeti, hogy a világ négy (illetve öt) elemből épül fel. A négy (élettelen) elem a tűz, a víz, a föld és a levegő. Az ötödik a fa (az élet). A fa pedig akkor lehet egyensúlyban, ha mind a négy élettelen elemből kellő mennyiségben kap. Az embernek is szüksége van mind a négy elemre az életébe, lehetőleg a természetes formájában. Ha viszont megnézzük egy átlagos emberi hétköznapot, hol találkozunk a vízzel természetes formájában? A fürdőszobában nem nagyon. Két eset lehetséges: vagy kimegyünk a vízpartra, vagy nézzük az esőt.

A vízpart (a tengerpart is) ezért különleges: mind a négy elemet magába foglalja. A tüzet (a nap), a földet (a homok), a vizet (…) és a levegőt (a szél) is. Ezért célszerű legalább nyaralásunkat vízpartra szervezni. Ezért tudunk ott olyan remekül feltöltődni a dolgos hétköznapok után! Leveszi rólunk a többlet energiánkat és pótolja a hiányokat.

Tehát, aki úgy véli, hogy nyaralás és a vízpart felesleges idő- és pénzpocsékolás, vagy víziszonya van, azt célszerű megfürdetni az esőben. Legalább onnan kapja meg a maga víz-elem adagját…

Te mit gondolsz erről?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Most lehet kérdezni! Kérdezzetek lelki témákban!...
2. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
3. A gyerek és a locsolócső Tanuljunk a gyerekektől élni és nevetni!...

A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.

A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.

De nem csak ő nem maradt szárazon, hanem a mi szemünk sem, mert jókat mulattunk azon, hogy milyen aranyosan tevékenykedik.

Közben odagyűlt körénk néhány társasházi szomszéd, akik szintén osztoztak a nevetésünkben. És még több mulatásra adott okot a jelenlétük, amikor például az egyik szomszédasszony, aki nem akart az udvaron fürdeni, fejvesztve menekült a gyerek elől, mert a lyánykám ráirányította a locsolófejet.

Az egészben számomra az volt a legérdekesebb, hogy amikor nevettünk a gyereken, ő is velünk nevetett. Édes gurgulázó hangon. Saját magán, a tevékenységén nevetett, illetve azon, hogy mi nevetünk rajta.

A felnőttek világában legtöbbször nincs ilyen szituáció. Ha valakin nevetnek, az sokszor kényelmetlenül érzi magát, vagy egyenesen zokon veszi, gúnyolódásnak és negatív kicsengésű tevékenységnek tartja. Persze általában van rá oka, mert a lehúzó szándékú emberek nem jóindulatból nevetnek. De akkor is: hol van már a gyerekkora, amikor a nevetésnek csak oka kellett hogy legyen, az pedig mindegy volt, kin van az az ok? Mert azóta annyi negatív élmény rakódott le a lelkünkben, hogy nem tudunk felhőtlenül örülni a szép perceknek. Pedig jó lenne megtanulni!

Neked vannak hasonló tapasztalataid?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az életkor, mint kifogás 2 Egy olyan videó, ami azt bizonyítja, hogy az idősödés nem...
2. Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt Ha egy kisgyerek megbetegszik, pláne ha lelki gondjai vannak, rögtön...
3. Miért lehet szeretni az esőt? Ha azt kívánod, bárcsak sütne a nap, nem veszed figyelembe,...

Láttam egy videót, ami nagyon megfogott. Egy 80 éves hölgyiről szól, aki nem kifogásokat keres, hanem valószínűleg karbantartja magát, ápolja a saját lelkét és élvezi az életét.

Nézd meg te is!

Mit szólsz hozzá?

Ha kérdezni szeretnél, katt ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az életkor, mint kifogás Ismersz olyanokat, akik a problémáik okaként a korukat jelölik meg?...
2. Kell egy kis áramszünet Ha folyamatosan csak hajtasz-hajtasz, és nincs kikapcsolódás az életedben, akkor...
3. A gyerek és a locsolócső Tanuljunk a gyerekektől élni és nevetni!...

Szeretettel üdvözöllek!

A lélekápolás.hu honlap hamarosan indul!

Várok minden spirituális és ugyanakkor gyakorlatias szemléletű látogatót, aki szeretne önmagával az eddigieknél nagyobb mértékben jóban lenni, összhangba kerülni, hogy ez által a környezetével is nagyobb legyen a harmóniája.

A mostani fizikai világunkat sokan egy nagy rohanó maszlagnak, teljesítménykényszeres őrületnek érzékeljük, aminek akarva-akaratlanul a részesei vagyunk, és ez a neveltetésünkből fakadóan is frusztrál minket. Besokallhatunk, lelkileg beteggé válhatunk a ránk zúduló sok “jó” láttán. Azt hihetjük, nekünk is muszáj mindenben rohanni és erőn felül teljesíteni, és ki kell purcantani saját magunkat, mert csak az önfeláldozással lehetünk értékesek. Nem érezzük úgy, hogy jogunk van csak annyit bevállalni, amennyit kényelmesen el tudunk végezni. Hogy jogunk van szelektálni, priorizálni, egyszerűsíteni és szervezni, mert nem tanítottak meg rá minket. Sem fizikailag, sem lelkileg. Nem vesszük észre és nem tudjuk megszelídíteni a belső fakír kisördögöket, amelyek főleg a gyerekkorunkból erednek és kitartóan pusmognak a fejünkben.

Az eddigi kultúrában az érték az volt, hogy az ember mit tett le az asztalra.

Viszont létezik egy ennél sokkal nagyobb érték: az emberben levő lehetőségek tárháza, hogy mire vagyunk képesek. Ez viszont csak akkor tud érvényesülni, ha kellő mennyiségben kényeztetjük magunkat.

Ennek az elősegítésére indul hamarosan ez a weboldal.

Tarts velünk!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...
2. Kiről szólnak a szorongásaid? A szorongások sosem arról a személyről szólnak, aki érzi őket....
3. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...