Megerősítés szorongós nőknek

Posts Tagged ‘kényszerbetegség’

E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!

Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!

Egy kicsit enyhébb vizekre evezve most arról írnék néhány sort, hogy mennyire fontos a jó közérzet megteremtésében az, hogy legyen olyan tevékenység, amelyet szívesen, csak önmagadért végzel. És nemcsak az a fontos, hogy legyen ilyen, hanem az is, hogy merj rá időt áldozni a SAJÁT idődből!
Már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan kezeltem a környezetem (és a fejemben levő mumusok) visszahúzó erejét akkor, amikor táncolni jártam. Most másféle hobbikról lesz szó, és azokról a kifogásokról, amiket keresünk, hogy ne kelljen nekik hódolni, mert félünk a démonaink büntetésétől.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.

Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.

Mit tesz erre a gyerek?

Olvasd tovább a bejegyzést »

„Jaj, ne legyél már ennyire érzékeny!”
„Ne vegyél már mindent ennyire a szívedre!”
„Az a te bajod, hogy mindent túl komolyan veszel!”

Szoktál ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallani a környezetedből, amiben bírálják, hogy nem bírod a „kiképzést”? Hogy például túlságosan mellre szívod, ha sértegetnek, vagy ha semmibe vesznek téged nagyon is érintő kérdésekben?

Nálam volt idő, hogy ilyenekkel bombáztak. És természetesen még én éreztem magamat rosszul, hogy velem van valami baj. De a túlérzékenység nem múlt el attól, hogy próbáltam mindenhez jó képet vágni, megfelelni az elvárásoknak. Attól sem múlt el, hogy depresszióba vonultam és bezárkóztam, nehogy hozzám férjenek. Ekkor, jó szokásomhoz híven, mögé néztem az érzékenységnek, hogy mi lehet a gond.

Számomra az derült ki, hogy biztosan jó okod van rá, ha ártó szándékot sejtesz egyes emberi megnyilvánulások mögött.

Hogy miért?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Spirituális körökben nagyon sok mítosz kering arról, hogy kötelező megbocsátani mások baklövéseit, mert nekünk az a jó, akkor fogunk az érzelmi teher alól szabadulni, ha elengedjük a velük kapcsolatos sérelmeinket. És hogy nem jó a haragot sokáig hordozni, mindent meg kell tenni, hogy elmenjen, sőt, jót kell tenni azokkal, akik ellenünk vétettek, stb. stb.

Viszont sokszor van olyan, hogy a harag csakazértis ragaszkodik hozzánk, bármennyire meg is akarunk bocsátani, bármennyire el is akarjuk engedni, mintha valamit mondani szeretne. Ekkor pedig a megbocsátás erőltetése káros.

Lehet hogy ez furcsának tűnik, de így igaz.

Akkor mi a teendő?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Bizonyára meglep a kérdésfeltevés módja a részemről, mert talán még nem találkoztál olyannal, aki a szorongásaid kivagyiságát vitatja.

Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy a szorongások sohasem arról a személyről szólnak, aki érzi őket.

Hanem kiről?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Sokat lehet azon a kérdésen töprengeni, hogy mik azok a tényezők, amik az emberi életben nagyon alá tudják ásni az önbizalmat. Könyvtárnyi szakirodalom született már róla. Ha az én álláspontomat szeretném közzétenni, azt mondanám:

Az emberi játszmák mindenképpen ilyenek.

Mit értünk emberi játszma alatt?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak: sehogy.

Mielőtt még nagyon elszontyolodnál, elmagyarázom, miről van szó.

Lehet hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg a következőkre, és talán a későbbiekben sem vetted észre ezt a törvényszerűséget (és lehet, hogy ezért sokszor fejjel mentél a falnak), ezért most felhívnám rá a figyelmedet. Nekem is sok ideig tartott, amíg rájöttem, de a fő hogy rájöttem.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szerinted mi az a tényező, ami sok embert akadályoz abban, hogy jóban tudjon lenni önmagával? Hogy abbahagyja végre az önostorozást, az önpusztító életmódot, és elkezdje magát egy kicsit kényeztetni, ápolni? Hogy ne csak másokat pátyolgasson állandóan, hanem egy kicsit önmagát is megszeretgesse (mert megérdemli)?

Mások nagy problémái, szüksége?

A környezete elvárásai?

A jószívűsége?

Vagy esetleg valami más?

Mi kényszerít valakit arra, hogy halálra dolgozza magát, ahelyett, hogy jobban megszervezné például a munkáját, adna át feladatokat belőle a kollégáinak? Hogy kísérletezne új megoldásokkal, megtanulná és kihasználná a modern technológia adta előnyöket?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szeretettel üdvözöllek!

A lélekápolás.hu honlap hamarosan indul!

Várok minden spirituális és ugyanakkor gyakorlatias szemléletű látogatót, aki szeretne önmagával az eddigieknél nagyobb mértékben jóban lenni, összhangba kerülni, hogy ez által a környezetével is nagyobb legyen a harmóniája.

A mostani fizikai világunkat sokan egy nagy rohanó maszlagnak, teljesítménykényszeres őrületnek érzékeljük, aminek akarva-akaratlanul a részesei vagyunk, és ez a neveltetésünkből fakadóan is frusztrál minket. Besokallhatunk, lelkileg beteggé válhatunk a ránk zúduló sok “jó” láttán. Azt hihetjük, nekünk is muszáj mindenben rohanni és erőn felül teljesíteni, és ki kell purcantani saját magunkat, mert csak az önfeláldozással lehetünk értékesek. Nem érezzük úgy, hogy jogunk van csak annyit bevállalni, amennyit kényelmesen el tudunk végezni. Hogy jogunk van szelektálni, priorizálni, egyszerűsíteni és szervezni, mert nem tanítottak meg rá minket. Sem fizikailag, sem lelkileg. Nem vesszük észre és nem tudjuk megszelídíteni a belső fakír kisördögöket, amelyek főleg a gyerekkorunkból erednek és kitartóan pusmognak a fejünkben.

Az eddigi kultúrában az érték az volt, hogy az ember mit tett le az asztalra.

Viszont létezik egy ennél sokkal nagyobb érték: az emberben levő lehetőségek tárháza, hogy mire vagyunk képesek. Ez viszont csak akkor tud érvényesülni, ha kellő mennyiségben kényeztetjük magunkat.

Ennek az elősegítésére indul hamarosan ez a weboldal.

Tarts velünk!