Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘gyermek szorongás’

Ez a bejegyzés megint egy kicsit hosszúra sikeredett, szerintem készíts ki rágcsálnivalót és üdítőt, amíg olvasod…

Rengeteg ember számára ijesztő dolog a tanulás, a nyelvtanulás pedig különösen. Ha meghallják azt a szót, hogy “nyelvvizsga”, szorongani kezdenek és minimum kiveri őket a víz… A felsőoktatásban végzett fiatalok jelentős része például az államvizsgát követően nem kapja kézbe a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. És valószínűleg azért nincs nyelvvizsgája, mert elszúrták a tanítását, nem neki való módszerekkel tanították – ő pedig nem (volt) elég agilis, hogy saját nyelvtanulási módokat keressen magának… Nekem szerencsére nem volt, nincs ilyen problémám – valószínűleg tudhatok valamit. Ezért ebben a bejegyzésben a (nyelv)tanulás iránti ellenszenvet és stresszt szeretném oldani, saját módszereket és titkokat fogok elárulni, és kedvet szeretnék csinálni eme gyönyörű tevékenységhez, mint a (nyelv)tanulás!

Az előző bejegyzésben (a tökéletességről szólóban) említettem egy hozzászólást, amit most újra megköszönök az írójának, mert fontos problémákra világított rá. A hozzászólás második részében a nyelvvizsgát említette, hogy a hiánya akadály lehet a munkahelytalálásban, még akkor is, ha nem kötődik közvetlenül az álláshoz. Idézem:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Tegnap délután találtam meg a szomorú hírt az email fiókomban, hogy egy újabb Bölcs Mester ment el közülünk, akinek nagyon sokat köszönhetek, bár személyesen sajnos nem ismertem őt. Dr. Ranschburg Jenőről van szó. Ebben a blogbejegyzésben róla szeretnék megemlékezni.

Halványan emlékszem rá, ahogy alsó tagozatos iskolás koromban rendszeresen, a szüleim helyett is néztem a Családi Kör című műsorát a TV-ben. Biztosan hallottál már erről a TV műsorról: az egészséges, igazságos, őszinte, szeretetteljes és önbizalom növelő (önbizalom megtartó) gyereknevelés alapjaira oktatott minket a Tanár Úr. Olyan gyereknevelésre, amelyhez még csak hasonlóban sem volt részünk sokunknak kicsi korunkban. És olyanra, amely ha a mostaninál szélesebb körben megvalósulna, akkor egy testileg-lelkileg sokkal stabilabb és egészségesebb felnőtt társadalom nevelődne ki. Mert akkor a szülők felismernék és kezelnék a saját félelmeiket, és nem szednék le a gyerekeikről a keresztvizet mindenféle mondvacsinált indokokkal (“Ki a vesszőt kíméli, a gyerekét nem szereti” és társai).

Olvasd tovább a bejegyzést »

Legújabb írásom arról a mondásról szól, amelyet még a kineziológiai tanulmányaim során hallottam az oktatómtól, és amelynek az igazságát a saját gyerekemen, a saját bőrömön is megtapasztaltam. Azaz, ha egy kicsi gyerek lelkileg beteg, biztos, hogy a szülőn is van tennivaló!

A cikk a HősNők.hu-n található, az olvasásához kattints ide!

Te szoktad magadban keresni a kisgyereked testi-lelki betegségének az okát?

Már írtam egy bejegyzést az előzőekben a spirituális gyereknevelésről, ez is abba a témakörbe fog belekóstolni.

Gondolom, az, hogy a hernyó nem tud repülni, számodra egyértelműnek tűnik, de sajnos sokan vannak olyanok, akiknek nem az, és még csak nem is tudnak róla, hogy az ellenkezőjét feltételezik. Mindjárt kiderül, mire gondolok pontosan.

A szomszédunkban lakik egy 3 éves kislány, nevezzük Ancsának. Az anyja tanár. Szoktunk velük elég sokat beszélgetni, eljátszogatnak az 1 éves lányommal. Ebből adódnak néha olyan bonyodalmak is, amiket csak akkor tudok ép lélekkel átvészelni, ha meggyőzöm magamat róla, hogy nem az én ügyem és becsukom a fülemet.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.

Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.

Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Napjainkban nagyon sok szó esik például a médiában, baba-mamaújságokan és a többi hírforrásban arról, hogyan kell, hogyan kellene bánni a gyerekekkel, hogy lelkileg ép, önbizalommal teli, a jogaikat és a kötelezettségeiket egyaránt ismerő felnőttekké váljanak. Mégsem lehet róla eleget beszélni, mert úton-útfélen tapasztalok olyan (sokszor akaratlan, öntudatlan) szülői viselkedést, amely sajnos épp az ellenkezőjét fogja elérni, ha tovább folytatódik.

Tehát, számomra mit jelent a spirituális gyereknevelés?

Lássunk néhány szemelvényt a teljesség igénye nélkül.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.

Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.

Mit tesz erre a gyerek?

Olvasd tovább a bejegyzést »