Posts Tagged ‘félelem szorongás’
Tedd rendbe magadat!
Nemrég egy holisztikus oktatási anyagban olvastam egy gondolatot, ami nagyon megfogott. Mégpedig ezt: “A nyugati és a keleti orvoslás között
döntő különbség, hogy a nyugati szemlélet szerint az orvos kiemeli a környezetéből a beteget, mint a halat a vízből, “kiszedi” a szerveket, kezeli, megpróbálja rendbe rakni, aztán visszateszi abba a koszos vízbe, amelyben eddig élt. A keleti szemlélet megtisztítja a hal teljes szervezetét, a vizet, amelyben él, sőt, még adalékanyagokat is juttat az éltető közegbe, hogy még egészségesebb legyen az a környezet, amelybe visszakerül.”
Hogy miért írom le ezt?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1
Az agyféltekék összehangolásáról szóló írásomban Éva hozzászólása nyomán (köszönöm neki) előbukkant egy olyan téma, ami nagyon sok szorongást idéz elő az emberekben napjainkban. Ez a téma a “Beszéljünk a munkádról” című cikkben is ki volt vesézve, bár nem olyan módon, ahogyan a szorongást a legtöbb emberben generálja, mert a cikk csak a pénztáros alkalmazottak
pénzzel kapcsolatos munkahelyi félelmeit mutatta be. Ők a munkájuk során felelősek a pénz helyes kezeléséért és megőrzéséért. A munkaadó köteles pénzkezelési szabályokat felállítani, és biztosítani a megfelelő eszközöket a pénz biztonságos tárolásához (a cikkben leírt esetben ugye ez nem történt meg, hiszen nem volt zárható szekrény). Az alkalmazottnak a szabályzatot be kell tartania. Márpedig a szabályzat legtöbbször kiköti, hogy ha hiány van, azt az alkalmazottnak a pénzért való felelőssége miatt a saját fizetéséből kell kipótolni.
De nem is ide akartam eljutni.
Hanem oda, hogy a nagy szorongásokat generáló téma napjainkban az anyagiak. Azaz, a pénz! Illetve, egészen konkrétan, a saját otthoni pénzügyeink!
Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel?
Ezt a témát a honlapstatisztikából vettem (kulisszatitok: bizony, ilyen is van, lehet látni, hogy az emberek mire keresnek az Interneten, és milyen keresőkifejezésekre találják meg például a lélekápolás weboldalt).
Szerintem nagyon érdekes lehet ezt a témát megbeszélni, úgyhogy csapjunk a lecsóba és nézzük meg, hogyan lehet kezelni egy szorongó embert úgy, hogy csökkenjenek a szorongásai.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Döntéseink szorításában
Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi
lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.
Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.
Írok egy példát.
Olvasd tovább a bejegyzést »
Hiányállapotok orvoslása 2
Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.
Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…
Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.
Hiányállapotok orvoslása
Az előző blogbejegyzésemben tulajdonképpen arról volt szó, hogy mindenféle szülői félelmek hogyan idézhetnek bennünk elő egyszerre testi és lelki hiányállapotokat. A testi hiányállapot ott az agysejtek Omega 3 zsírsav hiánya volt, a lelki hiányállapot pedig a halszálkától való félelem, a halat felfedezni akaró szándék hiánya. Most arról lesz bővebben szó, hogy ezeket a hiányállapotokat hogyan tudjuk kíméletesen orvosolni.
Tehát
adott egy szülő, aki fél a halak szálkájától, és ugyanezt a félelmet megtanítja a gyerekének is. Vagyis, megtanítja őt az általános biztonságérzet, a szeretet, az óvatosság és a felfedezőkedv HIÁNYÁRA.
A gyerek felnő. Még mindig fél a szálkáktól, ezért nem mer halat enni. Viszont tudomására jut, hogy az agysejtjeit halfogyasztással működőképesebb állapotba tudná hozni, mert a természetes táplálkozásnak nagyon is része a hal. Valamint azt is felfedezi, hogy nem egészséges dolog ennyire félni a haltól, amikor meg lehet azt ismerni. Mit tegyen?
Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?
Most egy olyan témáról fogok írni, ami a karácsony közelében jobban aktuális, mint máskor, hiszen a karácsonyi ünnepek egyik tradicionális étele a halászlé. És talán nem tudod, hogy például a halászlében
milyen hasznos anyagokat találhatsz, amik a lelki egyensúlyodhoz hozzájárulhatnak!
Az Interneten több helyen (Például ide kattintva) lehet olvasni arról, hogy az agy normális működéséhez szükség van az Omega 3 zsírsavakra. Ilyen Omega 3 zsírsavakat pedig főleg hidegvízi halak fogyasztásával lehet beszerezni. Az olyan népek (eszkimók, japánok), akik sok tengeri halat esznek, alig szenvednek lelki problémáktól, mert az agyuk gyerekkoruktól kezdve megkapja a számára szükséges Omega 3 zsírsav mennyiséget.
Igen, igen, de mi a helyzet a magyarokkal?
Az első lépés a legnehezebb
Amikor lelkileg gödörben vagy, és szeretnél kikászálódni belőle, és nagyjából tudod is, hogy mit kellene tenned, akkor sokszor
előfordul, hogy a mumusaid a fejedben szabotálják az első lépés megtételét. Lehet, hogy egyszerre magad előtt látod az egész utat, és úgy érzed, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenned, és már a gondolattól is rosszul leszel. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látod magad előtt, és úgy érzed, nem lesz erőd kitérni előlük, így az egész próbálkozásod kudarcra van ítélve.
Esni tudni kell
Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy nem segítettek rajtad, hanem még ki is gúnyoltak érte?
Az, hogy nem tudunk ügyesen esni, és esés során mindenféle bajunk lesz, a gyerekkorunk során alakul ki bennünk. Mert egy kicsi, úgymond “romlatlan” gyerek még úgy van összerakva, hogy ha esik, akkor összegömbölyödik, mint egy sündisznó, védi önmagát! És ha kell, akkor a lépcsőn is épségben legurul így. Feltéve, ha az anyja nem alakítja ki benne a lépcsőtől való félelmet! Mert ez a félelem leblokkolja az összegömbölyödő képességét. Ha nem hiszed, figyelj meg egy gyereket, akit még nem fertőztek meg a szülők félelmei, és egy olyat is, akit viszont már megfertőztek.
A teljes cikket ide kattintva olvashatod el.
Te hogyan “gyakorlod” az esést?
Kő vagy kenyér?
Az emberek közötti konfliktusok kezelésére van egy olyan általános keresztény tanítás,
hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Szerintem ez nagyon bölcs dolog, viszont sokan összekeverik azzal, amit én helytelen hozzáállásnak tartok, hogy “Fordítsd oda a másik orcádat is!”, hogy akkor áldozd fel magadat a másik agressziójának ahelyett, hogy védekeznél. Mert ha feláldozod magadat, soha nem lesz megfékezve a másik ártó viselkedése, nem fogja megtanulni a kulturált emberi együttélés szabályait.
Ezért én most megvilágítanám, hogy én mit értek az alatt, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”




