Bejegyzés címkék: ‘félelem nélkül’
Mindenkinek van valami bogara
Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy –
például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.
Hogy nekem milyen bogaraim vannak?
Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő!
Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan
beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…
És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?







