Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘félelem leküzdése’

Mostanában kicsit sok negatív téma volt a blogon, ideje bedobni valami inspirálót is.
A szorongásoldó Lélekápolás hírlevélsorozatban van egy olyan hírlevél, amelyik arról szól, hogy a pozitív céloknak milyen kellemes hatásuk van az életünkre. Arról, hogy akinek vannak saját pozitív, építő céljai, aki nem hagyta magából “kinevelni” a gyerekkori vágyait mindenféle indokokkal, aki mert kicsit szembemenni az árral, az sokkal jobban (nem feltétlenül könnyebben) elboldogul az életében, mint akinek nincsenek ilyen céljai. És erről azért fontos beszélni, mert ahogy látom, az emberek 80%-a csak vegetál, állati szinten sodródik az eseményekkel egész életében. És ettől van a szorongásuk: teljesen a külvilág változásaitól és szeszélyeitől függnek… és eszükbe sem jut, hogy célok alkotásával és munkával befolyásolni tudnák a külvilágot!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Legújabb blogbejegyzésem egy olvasói levél alapján született, köszönöm a levelet Neki. A levélben megfogalmazott probléma lényegében az egyedülléttől való félelem volt: a levélíró szülei meghaltak, és ő azóta fél egyedül; szédül, és azt kérdezte, hogy ő képes lehet-e (és ha igen, gyógyszer nélkül hogyan) legyőzni ezt a borzalmat, anélkül, hogy a sok frászolástól ne lenne semmilyen szervi baja.

A válaszom, igen, fel lehet oldani (ezt a kifejezést jobban szeretem használni a “legyőzni” helyett) az egyedülléttől való félelmet és a vele járó kellemetlen testi tüneteket önállóan, némi szaksegítséggel, gyógyszer nélkül, mindenkinek, több módon is.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy ismerősöm mesélte, hogy nemrég egyik este volt náluk egy érdekes eset a gyerekeivel, ami ide kívánkozik a blogra…
A 2 éves nagyobbik fia este valószínűleg látott valamit, egy szellemet a lakásban… A kisgyerek egyik pillanatról a másikra elkezdett sírni: bámult az ablak felé és üvöltött. Hívta az édesapját, látszott rajta, hogy fél. A szülőket is kirázta a hideg, ők is érezték, hogy van valaki a lakásban. A kisgyerek csak az apja mellett tudott elaludni, később, amikor már megnyugodott.

Ha valaki foglalkozott már kisgyerekekkel, akkor tudja, hogy a gyerekek egy részének, de némely érzékeny felnőttnek is nagyon jó a látása, hallása vagy egyéb érzékszerve, és ezáltal érzékelhetnek olyan dolgokat, amelyeket a többiek nem. Például szellemeket, testtel nem rendelkező lényeket, vagy egyszerűen csak más emberek negatív szándékait, energiavámpír megnyilvánulásait…

Nálunk a családban is volt hasonló eset, amit tudtunk orvosolni, elmesélem, hogyan.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Kaptam nemrég egy levelet egy kedves olvasótól (köszönet érte), amelyben többek között arról is szó volt, hogy nem bírja a négy fal bezártságát otthon, menekül hazulról. Rögtön megszólalt bennem a vészcsengő, hogy vajon miért menekül? Mi van az otthonában (amely egyébként harmonikus és rendezett), ami miatt menekülnie kell?

Az otthon ideális esetben egy olyan “hátország” kellene hogy legyen mindenki számára, ami biztonságot ad számodra, megvéd, feltöltődést kínál. Egy olyan hely, ami fizikailag és energetikailag is tiszta és rendezett, ahol szeretsz lenni, és ahová szívesen térsz haza. Ahol a színek, a formák és az anyagok a Természet körforgásának megfelelően vannak elrendezve (a feng shui ezt biztosítja), és ahol csupa olyan tárgy vesz körül minket, amiket igazán szeretünk. Ha nem ilyen az otthonunk, akkor nagyon valószínű, hogy valamit alakítani szükséges rajta, vagy pedig másikat célszerű keresni helyette, mert különben sok kellemetlen dolgot vonzhatunk be vele az életünkbe!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Még nem írtam arról a blogon, hogy mi a teendőd, ha nagyon rossz érzések törnek rád… de tegnap egy olvasói levél (amit ezúttal is megköszönök) rádöbbentett, hogy ez pedig fontos lenne. Hiszen napjainkban, ha nem vértezzük fel magunkat kellőképpen a külvilág káros befolyásai ellen, szerintem mindenkinél előfordulhat olyan helyzet, hogy rosszul lesz. Nekem is volt néhány ilyen esetem.

Tehát, hogyan tudsz azonnal segíteni magadon, ha rád tör a szorongás és a pánik, és nem tudod elhessegetni?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrégiben beszélgettem egy ismerős idős nénivel, aki (természetesen) panaszkodott, hogy a társasház, ahol él, eléggé elhanyagolja a lépcsőházuk kinézetét. Hogy nagyon ráférne már egy felújítás az egészre, és hogy milyen sok erőfeszítésébe és intézkedésébe került, hogy elkezdjék a munkákat (ő sajnos fizikailag nem tud bennük részt venni, a kora és az egészségi miatt). A munkák azonban abbamaradtak, és természetesen bosszankodik miattuk, hogy csupán a fal lett kifestve, a többi maradt, ahogy volt.

Ez is egy nézőpont. Hogy bosszankodunk miatta, hogy a munka nem tökéletes. Lehet szidni a festőt és a munkásokat, hogy miért nem csinálták meg a többit (nem tudom, hogy ilyen “szidós” környezetbe ki jönne vissza szívesen dolgozni… még akkor is, ha ebbe a csapdába emberileg könnyű beleesni). Tehát ezek szempontjából, a félig üres vagy félig teli pohár hasonlattal nézve a pohár félig üres. Viszont kicsit egyoldalú a megközelítés. Javasoltam a néninek, hogy hasonlítsuk össze a már kifestett lépcsőházat azzal az állapottal is, hogy mi lett volna, ha még a festést sem csinálják meg.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Folytatva az előzőekben megkezdett Hogyan reagálunk a válságra? témakört, azt a, válságra adott reakciót járnám körül, hogy olykor minden gondunkért a politikusokat hibáztatjuk. Nem védem őket, mert megérik a pénzüket, ők is emberből vannak, de… Nézzük meg, mennyi igazságtartalom van például a következő állításokban:

• Azért van kánikula és azért van melegünk, mert a politikusok befűtöttek nekünk az égi kályhában.
• Azért nincs elég pénzünk, mert a politikusok az ajtónk előtt strázsálnak a pénzfogó hálójukkal és elállják a hozzánk bejövő pénz útját. Na meg persze azért nincsen pénzünk, mert megcsinálják a reklámokat, amiknek a hatására a politikusok elmennek helyettünk a nagyáruházakba és elköltik helyettünk a fizetésünket.
• Azért nem merünk este kimenni az utcára, mert az utcasarkon a politikus lesben áll, előveszi az ollóját és levágja a hajunkat.

Abszurd állítások? Lehet. De vedd észre, hogy az ország nagy része a saját belső mumusait a politikusokra vetíti ki. (Ők pedig élvezik a figyelmet, a hírnevet, még akkor is, ha az negatív, hiszen a hír az az ő malmukra hajtja a vizet.)

És így tovább.

Mi lenne, ha mostantól kevesebb figyelmet szentelnél a politikának? Mi lenne, ha a kutya sem törődne velük? Mi lenne, ha a szeretteidre koncentrálnál többet? Nagyon nehéz ez?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nem is olyan régen olvastam egy olyan kérdést egy honlapon, hogy: “vajon miért olyan sok a depressziós ember napjainkban?” A válaszadók nagy többsége a válságot, mint fő okot jelölte meg. Hogy azért olyan sok a depressziós ember napjainkban, mert válság van.

Ami engem illet, azt gondolom, hogy ez egy tanult reakció! Válság van – és mi azt tudjuk, hisszük, hogy így kell rá reagálnunk. Mert gyerekkorunkban ezt láttuk, mert most az ismerőseink és a barátaink körében így reagálnak rá – tehát nekünk is így kell reagálnunk. Mert nem lehet másképpen reagálni, hiszen a válság egy nagyon szomorú dolog.

Természetesen azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy milyen egyéb módokon lehetne reagálni a válságra, és hogy mit lehet ennek érdekében figyelembe venni. Mert a válság, ahogy már talán hallottad, nem más, mint egy nagyobb átrendeződés, változás az élet minden területén, amiben benne van a rengeteg lehetőség az újrakezdésre, önmagunk kiteljesítésére.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy – például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.

Hogy nekem milyen bogaraim vannak?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…

És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?

Olvasd tovább a bejegyzést »