Vagy már tíz éve, hogy egyszer elkísértem a pszichológushoz az egyik szorongós családtagomat. A szorongás oldás úgy nézett ki, hogy az orvos öt percet beszélgetett a rokonnal, aztán felírta a szokásos gyógyszeradagot, majd útjára bocsátotta… mivel, gondolom, nemigazán tudott vele mit kezdeni. A negatív énképet, az önutálatot, egy zűrös gyerekkort és az élettel ellentétes neveltetést (taníttatást) na és persze az összezavarodott emberi energiarendszert nem nagyon lehet ennyi idő alatt helyrehozni… És talán nem is akarták igazán.

De, búcsúzóul, hogy valami vigasztalót is mondjon az orvos, kijelentette, hogy “Tudja, democsokráciában élünk”

A rokonomnak ez rövid távon igen jót tett, fél órát röhögött rajta, merthogy milyen jól megfogalmazta a lényeget. Hosszú távon azonban a figyelmét arra irányította, hogy emberként milyen tehetetlen a negatív környezeti hatások ellen, ezért úgy gondolom, hogy káros és meggondolatlan kijelentés volt az orvos részéről.

És persze eltöprengtem.

Ha tényleg democsokráciában élünk, vajon mit lehet ezzel a democsokráciával kezdeni? Tényleg ennyire zűrös a helyzet, hogy az életben CSAK ROSSZ dolgok érnek minket? Vagy azért vannak jók is? És ha nincsenek jók, csak rosszak, akkor az vajon hogyan minősíti a Teremtő munkáját? Lehet-e azt mondani egy Teremtőre, hogy selejteset (azaz, csak rosszból álló világot) teremtett, vagy esetleg mi látjuk rosszul ezt a democsokráciát?

Én azt gondolom, hogy nem célszerű ilyet kijelenteni egy alkotóra, a Teremtőre, mert a visszájára fordul.

A világ meglátásom szerint jó és rossz keveréke, és mindegyik relatív, nézőpont kérdése. Az egyik dolog egy bizonyos szemszögből rossz, másik szemszögből jó. Az éjszaka például autóvezetéshez nem alkalmas, azaz rossz, viszont alváshoz alkalmas, azaz jó. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk benne mindkét pólust.

Akadnak azonban olyan helyzetek, emberi kapcsolatok, amelyeket nem tudunk jónak tekinteni, amelyekben semmi jót nem tudunk találni. És nem tudunk velük dűlőre sem jutni. Hogy mi a teendő ezekben a helyzetekben, kapcsolatokban? Úgy gondolom, hogy célszerű kivédeni a káros hatásaikat. Hogy hogyan?

Választ találhatsz rá ebben a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvben:

www.lelekapolas.hu/hogyan_dobj_vissza

Az e-könyvvel kapcsolatban sok kérdés érkezett, ezeket összefoglaltam ebben a bejegyzésben:

http://www.lelekapolas.hu/2010/09/17/kerdesek-a-hogyan-dobj-vissza-kenyerrel-cimu-konyvhoz/

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
2. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
3. A depressziót már az óvodában is tanítják A magyar depressziós kultúra okának firtatása, a negatív minták leleplezése...

Az eddig az e-könyvvel kapcsolatosan érkezett kérdéseket és a rájuk adott válaszokat ebben a bejegyzésben foglaltam össze. Köszönöm mindenkinek a kérdéseket és az észrevételeket, amelyek alapján eddig hiányzó információkat pótoltam!

Még lehet kérdezni!

Az eddigi kérdések:

Kérdés:
Ha kérhetem ne a spamra küldjétek a dolgokat, hanem freemailre.
Válasz:
Sajnos a spamra küldést nem sokban tudom befolyásolni, mert azt a freemail szabályozza, hogy milyen levelet tesz spam listára… Illetve, ezt Te tudod beállítani a postafiókodban, hogy milyen szigorú legyen a beérkező levelek szűrése… Valószínűleg írok majd egy útmutatót arról, hogyan kell a freemail fiókot beállítani. De ha a Lélekápolás hírlevelet megkapod, furcsa, hogy miért teszi spam listára.

Kérdés:
Átutalásnál mennyit kell postaköltséget fizetni?
Válasz:
Ha K&H bankfiókba mész be és ott számlára fizeted az árat, akkor nem kell semmi többet fizetni, mint amennyi ki van írva a csomaghoz, abba a postaköltség is belefoglaltatik (egy normál levél lesz a számlával és a kuponnal). Mert egyébként a csomag letölthető az Internetről, tehát minden eleméhez linkeket fogsz kapni (letöltési segítséggel együtt), itt nincs postaköltség. (Később tervezem papír és CD formátumban is kiadni a könyvet, ott lesz ilyen is.)

Kérdés:
Én szeretném megrendelni a “Hogyan dobj vissza kenyérrel” című könyvet, de “rendes” könyv formában vagyis papír formában, úgy lehet?
Válasz:
A könyvet később terveztem kiadatni papír formátumban is, jelenleg még nincs így elkészítve… De már többen így szeretnék megvásárolni, bevettem az idei feladataim közé, hogy nyomda. Ha sok érdeklődő lesz, akkor pár hét alatt meglehet a kiadás.

Kérdés:
A hangoskönyvben minden benne van, amit az írott könyvben megírtál, vagy részletek?
Válasz:
Igen, a hangoskönyvben minden bennevan, ami a könyvben, felolvastam, pont ugyanaz. A hangoskönyvet azért készítettem, mert felmérések szerint az írottan olvasottaknak az ember csak 10%-át jegyzi meg, a hallgatottaknak viszont 20%-át, azaz a dupláját.

Kérdés:
Én a 3.fizetési formát néztem, hogy mi lehet? pay…,?
Válasz:
A Paypal elektronikus fizetőseszköz, tulajdonképpen bankszámlákat köt össze. Külföldről sokkal olcsóbb a PayPalt használni, mint országok bankjai között utalgatni.
www.paypal.com
Úgy látom, a szorongás oldásba az is beletartozik, hogy ezekről a pénzügyi dolgokról egy ismertetőt csináljak… Sokan félnek tőlük, mert nem ismerik őket.

Kérdés:
Melyik e-mail címet adjam meg a Paypal-nál?
Válasz:
Ha a Paypalra szeretnél regisztrálni a saját nevedben, hogy pénzt tudj küldeni, akkor nem az én e-mail címemet kell megadnod, hanem a sajátodat.
A két ember (a pénz küldője és a pénz fogadója) az e-mail címekkel van beazonosítva, ezen e-mail címek között fog menni a pénzküldés, és ezek az e-mail címek hozzá vannak kötve a bankszámlaszámaikhoz.
A mi Paypal fiókunk e-mail címét a rendszerünk elvileg elküldte neked, ha mégsem, akkor csendligetoaziskft-kukac-gmail-pont-com (e-mail címet biztonsági okokból szükséges így írni, mert a spam robotok begyűjthetik a világhálón szabadon található e-mail címeket és visszaélhetnek velük.)

Kérdés:
A skypeos segítséget meddig lehet igénybe venni. Később is?
Válasz:
A Skype-os segítséget bármikor igénybe veheted, ahogy neked tetszik. Nem terveztem korlátozni az időt, de mondjuk jövő év végéig bezárólag, az elég nagy időintervallum.

Ha van még kérdésed a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvvel kapcsolatban, itt a hozzászólásokban felteheted!

Az e-könyvről további információk és megrendelés a következő linken:

http://www.lelekapolas.hu/hogyan_dobj_vissza/

Szeretettel várom a kérdéseidet!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Democsokráciában élünk? Egy érdekes példa arra, hogyan áshatja alá tudatlanul és akaratlanul...
2. Hogyan sodorhat bajba az egészségtelen bűntudat? Sokszor van olyan, hogy észre sem vesszük, hogy a fejünkben...
3. Nem mindegy, hogyan köszönsz Hogy megtudd, hogy miért nem célszerű másokat arra biztatni, hogy...

Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy – például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.

Hogy nekem milyen bogaraim vannak?

Nálam a rendrakás a nagy favorit, illetve a méricskélés. Ezt a két bogaramat például a munkában (rendszerszervezés) és a hobbimban (varrás) is tudom hasznosítani. A harmadik nagy bogár a testi-lelki egészségmegőrzés (gondolom ezt már észrevetted…) És van még természetesen káros bogaram is, olykor elveszek a részletekben…

Úgy vélem, hogy célszerű megkülönböztetnünk hasznos és káros bogarakat a viselkedésünkben. A hasznos bogár olyan valami, ami az épülésünket, a kiteljesedésünket szolgálja. Ha valamiben tehetségesek vagyunk, és azt néha túlzásba is visszük. A káros bogár pedig az, ami rombol minket: a dohányzás, a játékszenvedély, stb. és persze ha Napóleonnak képzeljük magunkat, és éppen nincs jelmezbál.

Nagy feladat lehet nekünk, hogy megtanuljuk elfogadni a saját hasznos bogarainkat, és természetesen mások hasznos bogarait is. Legalább ilyen nagy feladat, hogy a káros bogarakat feloldjuk, persze mindenki a magáét.

Témához kapcsolódik az egyik kedvenc dalom, aminek a videóját itt láthatod:

Bogaras ünnep van ma!
A lélekápolás.hu honlap 1 éves!
Ez a honlap is az egyik bogaram, amibe elég sok munkát beleöltem eddig.
Remélem, örülni fogsz neki, elkészítettem az első év 22 legnépszerűbb lélekápolás bejegyzését letölthető és kinyomtatható formátumba.

Ide kattintva juthatsz el hozzá.

Neked milyen hasznos és káros bogaraid vannak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...
2. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...

Úgy vélem, egyre aktuálisabb a téma, úgyhogy ideje megvitatni! Most egy kicsit a munkahellyel kapcsolatos szorongásokról lesz szó. Arról, hogy milyen okai lehetnek például annak, ha megmaradunk egy rossz munkahelyen? Hogy miért nem keresünk újat? Milyen hibákat szoktunk elkövetni, amivel veszélyeztetjük a munkánkat? Jó szokásomhoz híven egy példán fogom érzékeltetni.

Az egyik családtagom dolgozott egy helyen, ahol pénzt is kezelt. Ennek a pénzkezelésnek a feltételei ott katasztrofálisak voltak: a pénztároló fiók nem volt zárható! Amellett, hogy ez szabályellenes, a józan paraszti észnek is ellentmond: gondolj bele, rád bíznak valamit, felelős vagy olyanért, amit nem tudsz biztonságosan tárolni. Az nyúl bele, aki csak akar. Így nem lehet felelősséget vállalni! Ha ezt egy munkaügyi ügyvéd megtudná, valószínűleg fogná fejét rendesen.
Az előzőekből kifolyólag is voltak nagy visszaélések. A családtagomnál még olyan is előfordult, hogy a hanyagság miatt annyi hiány keletkezett, hogy nem kapott fizetést, sőt, még neki kellett kipótolnia a hiányt, befizetnie a pénztárba. És a főnökének esze ágában sem volt javítani a helyzeten (beszerezni egy zárható szekrényt).

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor adódott egy álláslehetősége egy nagy valószínűséggel sokkal kulturáltabb helyen, ő nem váltott állást.

Hogy miért nem?

Azért, mert ezen a hanyag helyen a főnöke azt mondta (szívhez szólóan), hogy “Ugye, számíthatok rád?”

Ha nincs kellő önbizalmunk, egy ilyen mondat képes bennünk akkora jó érzést kelteni (pár órára), ami feledteti az összes álmatlan éjszakát, amit korábban átéltünk. A jövőre vonatkozó sanyarú kilátások is elsikkadnak. Azt a hamis biztonságérzetet kelti, hogy valakinek fontosak vagyunk. Na igen, de milyen áron? Olyan áron, hogy eladjuk a lelkünket az ördögnek.
Ha mögé nézek, ez enyhén szólva is érzelmi zsarolás. A kódolt üzenet az, hogy: “Ha nem csinálod azt, amit én mondok, akkor hálátlan perszóna vagy”. Az egészséges az lenne, ha párosulna egy olyan kijelentéssel, hogy: “Ugye, számíthatok rád? Cserébe mindent megteszek azért, hogy megoldjuk ezt a biztonsági problémát.”

Tehát a hiba itt például az volt, hogy a családtagom nem volt egészségesen önző, és engedett az érzelmi zsarolásnak. Belement egy olyan viszonyba, ahol ő örök vesztes volt.  Továbbá nem nézett utána, hogyan is néz ki egy szabályos pénzkezelési rendszer. Nem tudta, hogy hogyan kell vigyázni az ügyfelek pénzére!!! (Hab a tortán, hogy később belekeveredett egy botrányba, ami miatt elküldték…)

(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem – részletek ide kattintva >>> - egyébként sok olyan ötletet tartalmaz, amellyel a hasonló érzelmi zsarolások érzelmi hatása csökkenthető vagy megszüntethető…)

Te voltál már hasonló helyzetben? Sikerült megoldani? Ha igen, hogyan?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Beszéljünk a hátországodról Az árvizek során mindig látjuk, hogy mi történik egy alapok...
2. Döntéseink szorításában Ha sokszor érzed magadat döntésképtelennek, lehet hogy túlságosan hallgatsz az...
3. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...

Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.

Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.

Írok egy példát.

Amikor szerveztük az esküvőnket, mint mindenhol, nálunk is szépen előjöttek a rokonságunkban az elfojtott konfliktusok. Volt két ember (nevezzük őket zsémbelőknek), akik kijelentették, hogy ha XY-t, illetve ZA-t meghívom az esküvőre, akkor ők nem jönnek el. Gondolhatod, hogy egy menyasszonynak milyen érzés, ha a rokonságának még az ő nagy napja sem szent, ilyenkor is manipulálni próbálnak, szekálnak. Most akkor hogyan döntsek, kit hívjak meg? Elkeseredtem. De aztán az élet is közbeszólt, és én is betettem a füldugómat és elkezdtem gondolkodni. Az alábbiakra jutottam.

1. Tudtam, hogy az ő konfliktusukhoz nekem semmi közöm az égvilágon. Csupán csak annyi, hogy ebbe a családba születtem meg. Mert ők már a születésem előtt sem voltak jóban egymással, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom. Talán nem kellene magamra vennem a problémáikat, hagyjam meg nekik, próbálják meg megoldani önállóan.

2. Voltak segítőim. Például a vőfélyünk valószínűleg észrevette, hogy az egyes számú zsémbelő ok nélkül is milyen morcos az esküvőn és a lakodalmon is, és a zenekartól kért egy dalt, amit személy szerint neki ajánlott egy pohárköszöntőben: “Szeressük egymást gyerekek”. (Az más kérdés, hogy a párom közben elővette az akasztófa humorát, és a fülembe súgta, hogy ő nem azt a dalt kérte volna, hanem azt, hogy: “Jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára, dedósokat be az ágyba!”)

Tehát, neked is többek között ilyen manipuláció elleni védekezési módszereket tudok javasolni.

1. Gondolkodj el, hogy mennyire jogos a manipuláció. Ha nem jogos, akkor a bűntudatodnak nem lesz alapja.

2. Kérj érzelmi támogatást olyanoktól, akikben meg lehet bízni, és akik esetleg humorosan is képesek látni a helyzetet.

(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem  -  részletek ide kattintva >>> - sok további tippet tartalmaz, amik használatával a manipuláció ellen jobban biztonságban fogod tudni érezni magadat.)

Te milyen hasonló helyzetekben voltál már, és hogyan kezelted őket? Tudtad kezelni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Beszéljünk a munkádról A munkahely megtartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kiállni az érdekeinkért....
2. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
3. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...

Jó ideje már, hogy szokásommá vált úgy elköszönni másoktól, hogy “Az ERŐ legyen veled!“. Szerintem sokan nem tudják, hogy ez pontosan mit is jelent számomra, ezért gondoltam, érdekességképpen megírom.

Azon kívül, hogy ez a mondat sokszor elhangzik a Csillagok háborújában, és szeretem ezt a filmet, mert szórakoztatóan tanít, más is közrejátszott abban, hogy beiktattam az életembe. Többek között azért, mert azt az elbúcsúzást, hogy “Jó legyél!“, nem tartom helyesnek, mert mindenkiben van jó és rossz is, mert így kerek a világ. És ha felszólítunk valakit arra, hogy “jó” legyen, akkor fél embert csinálhatunk belőle, megkívánjuk tőle, hogy tagadja meg az énje árnyékos, ha úgy tetszik “sötét” oldalát.

Ha valamit megtagadunk, az máshol tör elő. És ha olyan energiákat tagadunk meg, amik léteznek és nem harmonikusak, akkor az is máshol fog előtörni, fokozott erővel.

Tehát nem az a célom, hogy megtagadjuk a negatív oldalunkat. Hanem az, hogy megtanuljuk azt irányítani!

Régebben olvastam egy könyvet, Dr. David R. Hawkins-tól az “ERŐ kontra erő“-t. Itt kétfajta erőt jelenít meg a szerző: a kisbetűs erő az angolból szó szerint fordítva erőszakot jelent, a nagybetűs ERŐ pedig hatalmat. A kettő között az a különbség, hogy a kisbetűs erő a személyiségünk negatív oldala, amelyik ha előkerül, akkor kezdődnek a hatalmi harcok és egymás lehúzása. A nagybetűs ERŐ pedig a személyiségünkben a jó és a rossz energiája ÖSSZEVONVA. Ha úgy tetszik, a szeretet hatalma. Ennél fogva, ha az ERŐ-t birtokoljuk, sokkal több energiánk van, és sokkal könnyebben elérhetjük a céljainkat, mert képesek vagyunk irányítani a negatív és a pozitív erőinket egyaránt.

Hogy még világosabb legyen a téma, írok példát is.

A magyar történelemben számtalanszor az “erő“-t próbáltuk arra használni, hogy kapcsolatba kerüljünk más népekkel. Ilyen volt a honfoglalás, a kalandozások, ilyenek voltak a forradalmak, a háborúk, amelyeknek az volt a nem tagadott célja, hogy valakit legyőzzünk és engedelmességre kényszerítsünk. Ezek nem voltak túl sikeresek, nem tartott sokáig a hatásuk, mert a kiindulási alapjuk gyenge volt.
Ha mások legyőzésére alapozzuk a saját boldogságunkat, az sosem tartós.

Viszont!

Egy olyan eset mindenképpen volt, amikor valaki ERŐ-vel elért valamit, méghozzá egyfajta békés egymás mellett élést. Tudod, hogy miről beszélek?

Deák Ferencről és a passzív ellenállásról. Aminek a célja igaz volt, amit ezért nem bírt el sokáig az országunkat megszállás alatt tartó szomszéd nép, és ezért kiegyezés lett a vége.

Tehát én ezért köszönök azzal, hogy “Az ERŐ legyen veled!“, mert azt kívánom neked, hogy tudd irányítani a negatív oldaladat is.

Tudsz még az ERŐ alkalmazására példákat mondani a magyar történelemből?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan sodorhat bajba az egészségtelen bűntudat? Sokszor van olyan, hogy észre sem vesszük, hogy a fejünkben...
2. Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
3. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...

Most egy olyan esetet fogok nektek elmesélni, ami velem történt meg, és amiben újra megtapasztaltam (ezúttal a férjemen keresztül), hogy mekkora hatással vannak a lelki problémák, az érzelmi-energetikai áramlási akadályok a testünk működésére. Hogy a hitrendszerünk mennyire befolyásolja az energiáink működését, és hogy milyen szinten vagyunk képesek saját magunkat megbetegíteni.

Nálunk szökőévben egyszer szokott ilyen eset előfordulni, és akkor is csak egy estéig tart, amiben a férjem testi-lelki gyengeséggel küzdve és lázasan jön haza a munkahelyről, de a minap ez történt. Miközben feküdt az ülőgarnitúrán, nyöszörgött, hogy tele van a hócipője, mert nagyon nyögvenyelősen mennek odabent a dolgok: miközben ő haladna előre, folyamatosan visszafogják mások, és hogy ő ezt nem bírja elviselni.

Leültem az újdonsült “betegem” mellé és elkezdtem kezelni EFT-vel, hogy azért némiképp segítsek neki. Elindultunk a tünetektől és leástunk a lelke mélyére, hogy vajon hogyan lehetne a panaszait orvosolni. Eljutottunk egy olyan hithez (illetve elváráshoz), ami nekem is szokott problémákat okozni, hogy nagyon csúnya dolog, ha valamit határidőre nem csinál meg valaki, hiába kérjük tőle. Persze ebben az is benne foglaltatik, hogy félünk attól, hogy a teljesítményünket ilyenkor nem a mi valós munkánk alapján fogják megítélni. De az sem kevésbé csúnya, ha a másik nem teljesítése miatt mi úgymond saját magunkon állunk bosszút. Mert lehet, hogy van egy olyan minta a fejünkben, hogy ha megbetegítjük saját magunkat, akkor majd a másik meg fog sajnálni minket és teljesíti az elvárásunkat. Ez egyfajta tudat alatti érzelmi zsarolás, ha úgy tetszik, emberi játszma, amivel a saját egészségünket romboljuk, a mi alkotókészségünket fogjuk vissza. A másik embernek nem ártunk vele… Mi viszont függővé tesszük a saját boldogságunkat, a saját magunk szeretetét attól, hogy a másik mit tesz.

Amint ezt az egészségkárosító tévhitet, ezt a tulajdonképpeni energetikai blokkot megszüntettem a férjem fejében a kopogtatással, a párom egyből felélénkült, és egy szót sem beszélt többet a munkahelyéről. A fél órás kezelés után úgy járkált a lakásban, hogy magam is megdöbbentem, pedig saját magamon és másokon már sok ilyen csodával határos “gyógyulást” láttam. Úgy látszik, megmarad az a hagyományunk, hogy a lázas betegségek a férjemnél egy estéig tartanak.

Van még három dolog, ami figyelemre érdemes az esettel kapcsolatban.

• Az egyik, hogy ha valamit kérünk valaki mástól, de az illető NEM ÍGÉRI MEG, hogy megteszi (és amúgy is csak külső nyomásra tenné meg, belső indíttatása nincs), akkor bizony nincs jogunk számon kérni rajta, meg kell tanulni elfogadni, hogy nem akarja megtenni. Ilyenkor tudnunk kell, hogy velünk semmi baj nincsen, és, hogy azért a saját igényeinket is tiszteletben tartsuk, meg kell próbálni másokat keresni a feladatra.

• A másik, hogy talán megfelelő kommunikációval és ösztönzéssel az egyébként alulmotivált ember is megteszi nekünk, amit kérünk. Ilyenkor meg kell tanulnunk nem lehúzó jelleggel kommunikálni a kérésünket, tiszteletben tartva azt, ha a másiknak mégsem áll szándékában “kötélnek állni”.

• Azért ment ilyen hamar a probléma megszüntetése, mert a férjem egy viszonylag blokkmentes ember, és friss volt az élmény. Ha ez nem lett volna érvényes, akkor valószínűleg hosszabban kellett volna kezelnem őt, és esetleg többször is meg kellett volna ismételni a kopogtatást, tehát több türelemre és kitartásra lett volna szükségünk.

Te voltál már ilyen helyzetben? Szerinted a munkahelyi stressz mindig itt kezdődik?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
2. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
3. Az első lépés a legnehezebb Ha valamiben nagyon nehéz elindulnod, pedig minden egyes porcikád azt...

Szerintem Dunát lehetne rekeszteni most már az önbizalomról szóló írásokkal és az önbizalom növelésére tett próbálkozásainkkal, az erre irányuló módszerekkel. Abban biztos vagyok, hogy ha igazán hatékony eszközeink lennének az önbizalom növelésére, akkor sokkal kevesebb ember szenvedne az önbizalom hiányától. És miért nem hatékonyak ezek az eszközök? Mert az önbizalom hiánya nagyon sok embernek nagyon mélyen, a tudatalattiban gyökeredzik, gyerekkor óta hurcoljuk őket, és ezeket az okokat a mostani módszereink nem, vagy csak nehezen tudják elérni.

Én úgy gondolom, hogy jó tudni, hogy milyen okai lehetnek a mélyen gyökerező önbizalomhiánynak, mert kezelni is csak akkor leszünk képesek ezt a problémát, ha a gyökereit ismerjük. Ezért a legújabb írásomat erről a témáról írtam, kiválasztva egy olyan neveltetési mintát, amelyet sokan automatikusan művelnek, mert nincsenek tudatában, hogy káros az önbizalomra.

A cikkhez jutáshoz katt ide!

Te tudatában vagy a családi önbizalomromboló szokásaitoknak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
2. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
3. Testi szépséghibák Nézzünk olyan testi hiányosságokat vagy többleteket, amelyek gátlásokat, önbizalomhiányt okozhatnak...

Legújabb írásomat azok a tapasztalataim ihlették, amelyeket a környezetemben láttam, és amelyek tönkreteszik a párkapcsolatokat. Kivétel nélkül mind a negatív energia áramoltatásáról, mások lehúzásáról szólnak. Ha valaki nagyon benne van (mondhatni “mester”) ezekben a lehúzó technikákban, észre sem veszi magát, mert megszokásból viselkedik így, mert ezt a mintát látta otthon. Csak annyit tapasztal meg belőlük, hogy a világ nagyon félelmetes a számára, és mennek tönkre az emberi kapcsolatai, köztük a párkapcsolata. Mert nem képes másoknak és saját magának sem önzetlenül adni, szeretni. Mások és saját maga lehúzását, valamint az egészségtelen elvárásokat ellenben kiválóan tudja működtetni.

Az írás a HősNők.hu-n található. A cikk eléréséhez katt ide!

Te mit teszel azért, hogy elkerüld ezeket a buktatókat?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
2. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
3. Nyugtával dicsérd a napot? Bátran dicsérhetjük nyugtával a napot, ha minden pillanatáért minden tőlünk...

Már írtam egy bejegyzést az előzőekben a spirituális gyereknevelésről, ez is abba a témakörbe fog belekóstolni.

Gondolom, az, hogy a hernyó nem tud repülni, számodra egyértelműnek tűnik, de sajnos sokan vannak olyanok, akiknek nem az, és még csak nem is tudnak róla, hogy az ellenkezőjét feltételezik. Mindjárt kiderül, mire gondolok pontosan.

A szomszédunkban lakik egy 3 éves kislány, nevezzük Ancsának. Az anyja tanár. Szoktunk velük elég sokat beszélgetni, eljátszogatnak az 1 éves lányommal. Ebből adódnak néha olyan bonyodalmak is, amiket csak akkor tudok ép lélekkel átvészelni, ha meggyőzöm magamat róla, hogy nem az én ügyem és becsukom a fülemet.

Néhány napja például Ancsa kismotorja magányosan árválkodott az utcán, mialatt Ancsa egy kiskutyát hajkurászott. Persze a lányom, aki éppen a tologatós korszakában van, kiszemelte magának a motort és nekiállt gurigatni ide-oda. Ancsa észrevette, és jött elvenni, hogy az az ő motorja. Én ezt magától értetődőnek találtam: a lányomnak majd meg kell tanulnia, hogy a másikéval csak addig játszhat, amíg megengedik neki, meg kell majd tanulnia elkérni a tárgyakat és vigyázni mások értékeire. (Itt ugye én is hibás voltam, hogy nem kerítettem elő a tulajdonost és nem kértem engedélyt a motor használatára…) Meg kell tanulnia azt is, hogy ez visszafele is igaz: az ő értékeit is el kell másoknak kérni, és nem muszáj odaadnia, ha neki van a tárgyra szüksége az adott pillanatban. Ebből kifolyólag szerintem Ancsa teljesen jogosan félti azt, amit nem kértek el tőle. Tehát én ebből nem is csináltam problémát.

Hanem Ancsa szülei helyettem is felfújták.

Szegény lány mellé hivatalból kirendelnék egy védőügyvédet vagy testőrt amiatt a letarolás miatt, amit a motor elvételéért kapott. Hogy ilyen irigy, meg olyan irigy, és hogy 1 évesen ő is mások motorjával játszott, és hogy miért nem adja oda a kisebbnek, stb. stb. Mintha tömegmészárlást követett volna el. Szegény csak állt ott és próbálta védeni magát a két felnőttel szemben, nem sok sikerrel.

Ennek valószínűleg egy következménye lesz: odaadja a motort másoknak, de nem jó szívvel, hanem kényszerből, erőltetett mosollyal az arcán, a háttérben vérző szívvel. És folyton félni fog, hogy valaki hatalmasabb elveszi, ami az övé.

Sok felnőtt még akkor sincs tudatában, hogy a gyereket nem véletlenül hívják GYEREK-nek, ha a szakmája folytán illene tudatában lennie. Mert a gyereket azért hívják GYEREK-nek, mert MÉG NEM felnőtt. Nincs annyi agysejtje, mint egy felnőttnek. Nem tud úgy gondolkodni, mint egy felnőtt. Majd ha húsz éves lesz, akkor lehet tőle ilyen dolgokat elvárni, de addig türelemmel át kell vészelni ezt az időszakot, megengedni neki, hogy kinője a tárgyakat féltős korszakát. Esetleg megkérdezni, hogy mi a baj, mitől fél (mert nyilvánvalóan ez a helyzet). Én biztos vagyok benne, ha megkérdeznék tőle, akkor sokkal hamarabb rájönne, hogy nincs mitől félnie, és odaadná a motort. De így csak még jobban fog ragaszkodni hozzá.

Innen a hasonlat. Ancsa még gyerek. Pici gyerek. Ha úgy tetszik, emberi léptékkel mérve a hernyónak megfelelő szellemi állapotban van, ami teljesen természetes velejárója a fejlődésnek. Ez egy olyan szakasz, ahol még nincsenek szárnyai. Mégis elvárják tőle, hogy repüljön. Hogy felnőtt módjára kölcsönadjon másoknak holmikat. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy káros mintákkal a fejemben ezt megállni milyen nehéz, de akkor is törekedni kell rá, hogy emberségesen bánjunk a gyerekeinkkel!

Látom, Ancsának lesz bőven nyílvessző a lelkében, amit ki kell majd húzogatnia, mert érzékeny ezekre a szülői butaságokra…

Tőled szokták gyerekkorodban elvárni, hogy hernyó létedre repülj? Eszedbe jutott vajon, hogy a repülésképtelenség szimplán az életkorodból fakad és nem negatív tulajdonság? Szerinted milyen károkat okozott ez a szülői hozzáállás a lelkedben?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...
2. Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt Ha egy kisgyerek megbetegszik, pláne ha lelki gondjai vannak, rögtön...
3. Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a...