Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘élet energia’

Kaptam nemrég egy levelet egy kedves olvasótól (köszönet érte), amelyben többek között arról is szó volt, hogy nem bírja a négy fal bezártságát otthon, menekül hazulról. Rögtön megszólalt bennem a vészcsengő, hogy vajon miért menekül? Mi van az otthonában (amely egyébként harmonikus és rendezett), ami miatt menekülnie kell?

Az otthon ideális esetben egy olyan “hátország” kellene hogy legyen mindenki számára, ami biztonságot ad számodra, megvéd, feltöltődést kínál. Egy olyan hely, ami fizikailag és energetikailag is tiszta és rendezett, ahol szeretsz lenni, és ahová szívesen térsz haza. Ahol a színek, a formák és az anyagok a Természet körforgásának megfelelően vannak elrendezve (a feng shui ezt biztosítja), és ahol csupa olyan tárgy vesz körül minket, amiket igazán szeretünk. Ha nem ilyen az otthonunk, akkor nagyon valószínű, hogy valamit alakítani szükséges rajta, vagy pedig másikat célszerű keresni helyette, mert különben sok kellemetlen dolgot vonzhatunk be vele az életünkbe!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Néhány héttel ezelőtt fodrásznál voltam. Ez az évente körülbelül kétszer bekövetkező olyan alkalmak egyike, amikor elmegyek egy kis kényeztetésre. Nekem bőven elég a fodrászból ennyi, mert én se nem festetem a tengernyi hajamat (kb. két kiló hajfesték már elég is lenne rá…), se nem daueroltatom, mindig csak vágatok a végéből, hogy ne húzza annyira a fejbőrömet.
Amiért még nem túlzottan szeretek fodrászhoz járni (valószínűleg nem is nőből vagyok) az az, amit most is megtapasztaltam. Ilyenkor mindenféle illatos kence kerül az ember hajára, összekeverednek az aromáik, és húzom magam után a parfümfelhőt, bármerre megyek. Én maximum fél óráig vagyok képes egy ilyen illatorgiát elviselni. Utána megfájdul tőle a fejem, és bármit megteszek, hogy levessem. Az én jól megszokott öko-bio gyógynövényes-illóolajos biobolti és egészséghálózati samponom után brutális támadást jelentenek a közérzetem ellen. Ezek után már többször megfogadtam, hogy viszem magammal a samponomat a fodrászhoz is, lesz ami lesz, még akkor is, ha kinevet miatta.

Hogy ez miért fontos?
Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrég egy holisztikus oktatási anyagban olvastam egy gondolatot, ami nagyon megfogott. Mégpedig ezt: “A nyugati és a keleti orvoslás között döntő különbség, hogy a nyugati szemlélet szerint az orvos kiemeli a környezetéből a beteget, mint a halat a vízből, “kiszedi” a szerveket, kezeli, megpróbálja rendbe rakni, aztán visszateszi abba a koszos vízbe, amelyben eddig élt. A keleti szemlélet megtisztítja a hal teljes szervezetét, a vizet, amelyben él, sőt, még adalékanyagokat is juttat az éltető közegbe, hogy még egészségesebb legyen az a környezet, amelybe visszakerül.”

Hogy miért írom le ezt?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Azt hiszem, azt a korszakot éljük, amikor sokan minden(ki) másra hallgatunk, csak a testünk jelzéseire nem. Úgy viselkedünk a testtel, mintha az autónk lenne: egy tárgy. Ha meghibásodik, például betegség formájában, akkor bekapunk egy tablettát és probléma megoldva. Vagy, ha nagyobb a baj, elvisszük az orvoshoz és kivetetjük, kicseréltetjük a hibás alkatrészt. Ha pedig teljesen megbolondul (például elszaporodnak a selejtes sejtjeink, azaz rák keletkezik), akkor jól megijedünk és még drasztikusabb módszerekhez folyamodunk.

Nem tesszük fel a testünknek a kérdést, hogy “Kedves testem, mi a baj, mit akarsz nekem jelezni ezekkel a tünetekkel? Mit tehetnék érted, hogy újra jól tudj működni?”

Olvasd tovább a bejegyzést »