Kalauz szorongós nőknek

Bejegyzés címkék: ‘depresszió okai’

Ezt a hírt eddig csak a hírlevél feliratkozóknak küldtem el, de úgy érzem, hogy nagyon idekívánkozik a blogra, ezért közzéteszem…
A közelmúltban olvastam egy cikket Szendi Gábor honlapján, amit minden érintettnek jó lenne tudnia, mert nagyon megrázó volt számomra. Úgy gondolom, talán vannak benne túlzások, de a lényeg biztosan igaz. Merthogy tapasztaltam hasonlót a környezetemben! Dióhéjban arról szól a cikk, hogy egy fiatal lány életét és egészségét hogyan tették tönkre a találomra és lényegében szakszerűtlenül alkalmazott pszicho-gyógyszerekkel, és hogy a mellékhatások és az elvonási tünetek mennyire megkeserítik a lány életét a kezelés után is.
A cikket itt találod:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az egyik ÉFT tanfolyamon kaptunk egy olyan feladatot, hogy (tovább oldandó a maradék szorongásainkat és növelendő az önbecsülésünket) kérjük meg a körülöttünk élőket: soroljanak fel tíz olyan dolgot, amit értékelnek bennünk. Teljesen mindegy, hogy ez a szemünk színe, valamilyen képességünk, vagy éppen tevékenységünk, az volt a lényeg, hogy értékelni lehessen. Mert jobbak vagyunk benne az átlagnál. A körülöttünk élő leendő “interjúalanyok” kiválasztására is voltak iránymutatások, hogy kiket kell megkérni az “értékelésre”: a szüleinket, a párunkat, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a szomszédainkat.

A feladat rögtön két villámcsapás-szerű felismerést is hozott a számomra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szerettél iskolába járni? És ha igen, szeretted a magyar irodalmat?
Belegondoltál már abba, hogy miért van az, hogy a magyar irodalomban született (illetve irodalomórán tanított) művek: versek és prózák 80%-ka szomorú és depressziós? És ha 80%-ot mondok, akkor még lehet hogy keveset is tippeltem, mert a tragikus művek aránya a tanultak között talán van 90%-is.

A fő művek mindenképpen depressziósak, gondoljunk csak a Himnuszra és a Szózatra. Mindkettő a magyarok tehetetlenségéről, a világ iránti kiszolgáltatottságáról és büntetettségéről szól, és a megváltást kizárólag Istentől remélik. Magukért semmit sem tudnak tenni. Lehet hogy bennünk ez a nemzeti ének pozitív érzelmeket kelt, de szerintem kb. olyan, mintha a temetőben táncolnánk.
Mindenesetre nagyon kevés olyan műre emlékszem, ami lelkes és játékos lett volna. Per pillanat csak Petőfi: Anyám tyúkja jut az eszembe. És nem vagyok hajlandó elhinni, hogy csak ilyen depis művek vannak, amiket tanítani lehet az irodalomórán!

Olvasd tovább a bejegyzést »