E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Egyébként szerintem az elvesztett hit valamiféle hiányállapot: energiahiány, szeretethiány, kiégés, kifulladás, fáradtság, hullámvölgy, csalódottság, depresszió, elesettség érzése, fásultság, diszharmónia, szélsőségesség, stb.

A hiányállapot számunkra nyomasztó, a biológiai programunk arra ösztökél minket, hogy megszüntessük a hiányt.

Vegyünk egy konkrét példát, hogy szórakoztató is legyen, kicsit humorosan. Mézga Paula azért veszíti el a hitét, mert hiába az összes erőfeszítése (a megfelelési próbálkozásai, a finom vacsorák és egyebek), a férje, Mézga Géza nem hajlandó megváltozni abból a magatartásából, hogy folyamatosan kritizálja őt és sohase dicsérje. Mézga Paulának krónikus dicséret- és elismeréshiánya van, ezért vesztette el a hitét. Ez a dicsérethiány nagy eséllyel a gyerekkorából és az erre való érzékenységéből fakad: a szülei nem dicsérték, hanem arra nevelték, hogy majd a külvilág megdicséri őt. Azt sugallták neki, hogy például majd a férje a tenyerén fogja hordozni, agyonbabusgatja és boldoggá teszi. Így, mivel nem kapott észbe, Paulának a negatív énképe mellett extra elvárásai alakultak ki a külvilág iránt. Hab a tortán, hogy ez a nem-dicsérős szülői minta egyfajta szeretet definícióként úgy beleégett Mézga Paula fejébe, hogy – mivel ezt ismeri – pont olyan nem-dicsérős szigorú párt választott magának, mint amilyenek a szülei voltak. Így tovább sóvároghat az elismerés iránt. Ördögi körbe került!

Van egy komoly akadály a beteljesülésben: ha valaki megdicséri őt, hiába van dicsérethiánya, nem mer fürdőzni az elismerésben, sőt. Ferdén néz a dicsérőre, és azt gondolja, hogy “Vajon mit akarhat ez a pasi tőlem, hiszen én nem vagyok méltó a dicséretre!” (Mi azonban már helyesbíthetjük ezt az állítást az előzőek tudatában: “Nem vagyok hozzászokva a dicsérethez, furcsa nekem, ezért nem fogadom el!”) Hiába őszinte és jószándékú a dicséret. Így aztán nem elégülhet ki azon vágya, hogy a dicséretet kapjon.

A hit visszaszerzésének tehát van egy akadálya, amit legelső lépésként fel kell oldania ahhoz, hogy a problémája orvosolva legyen. Célszerű megkérdőjeleznie a gyerekkori mintáit, amik azt sugallják, hogy nem méltó a dicséretre. Például tekinthet úgy a szüleire, mint akikben túltengett a stresszhormon, a saját mumusaik foglyai voltak és nagyon fals képet alakítottak ki benne saját magáról. Így már lehet hogy könnyebb lesz hinni benne, hogy méltó a dicséretre, képes lesz saját magát elismerni és olyan emberekkel kapcsolatot kialakítani, akik őszintén észreveszik az erősségeit.

Szerinted milyen példái lehetnek még a hit elvesztésének?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
2. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...