Bejegyzés címkék: ‘családi harmónia’
Ne gondolj egy jegesmedvére!
Annak ellenére, hogy nagyon sok forrásból hallom, hogy azt, amit szeretnénk elérni, megvalósítani, amit várunk a másiktól, a lehető legpozitívabban célszerű megfogalmazni és elképzelni, a
mindennapi életben azt tapasztalom, hogy ez nem olyan egyszerű. Legalábbis sok ember annyira hozzá van szokva a negatív megfogalmazáshoz (a “nem, ne” szavak használatához), hogy nem megy nekik az odafigyelés. Nem nézik, mit hogyan mondanak. Pedig ezen rengeteg múlik.
Vegyük például a címben szereplő mondatot, amit Barbel Morh: Rendeld meg az Univerzumtól! című könyvében olvastam (nagyon vicces és találó). Tehát, “Ne gondolj egy jegesmedvére!” Eszedbe jutott most egy jegesmedve, előtted van a jegesmedve képe? Igen? Valószínűleg soha életedben nem gondoltál olyan intenzíven egy jegesmedvére, mint most! Vajon miért?
Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő!
Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan
beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…
És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?
Milyen hatással van ránk a környezetünk?
Folytatjuk az előzőekben megkezdett “külső rendrakás” témát.
Önmagunk szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy csupa olyan dolgot tartsunk magunk mellett, amit szeretünk, ami azt az életminőséget
képviseli számunkra, amit élni szeretnénk. A környezetünk szerves részei vagyunk, a körülöttünk keringő energia minősége nagyon is befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy mit vonzunk magunkhoz. A jó hír, hogy erre az energiára rendteremtéssel hatást tudunk gyakorolni, ami a mi életünket is pozitív módon befolyásolja.
Hogy miért tartom ezt fontosnak? Mert még én is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy például elfelejtem a megfelelő helyre tenni a kedvenc fotóimat. Szerencsére mindig van, aki emlékeztet rá.
Jó szokásomhoz híven, jöjjön egy szemléltető történet.
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.







