Amikor lelkileg gödörben vagy, és szeretnél kikászálódni belőle, és nagyjából tudod is, hogy mit kellene tenned, akkor sokszor előfordul, hogy a mumusaid a fejedben szabotálják az első lépés megtételét. Lehet, hogy egyszerre magad előtt látod az egész utat, és úgy érzed, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenned, és már a gondolattól is rosszul leszel. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látod magad előtt, és úgy érzed, nem lesz erőd kitérni előlük, így az egész próbálkozásod kudarcra van ítélve.

Mondanom sem kell, hogy ezek a szabotáló mumusok például a neveltetési mintáinkból és az oktatási kultúránkból adódnak. Mert hol vannak már például a természeti népek, akiknél a fiú úgy tanulta meg a vadászatot, hogy ment mindig az apjával és vagy ötszázszor végignézte, hogyan kell kirakni a csapdát a nyúlnak, mielőtt először meg kellett csinálnia. És nem kellett belőle vizsgáznia sem, egyszerűen addig gyakorolta, amíg nem ment. Teljesen nyugodt lehetett afelől, hogy meg fogja tudni csinálni.
Ezzel szemben mi érvényes a mi oktatási rendszerünkben (legalábbis amikor én gyerek voltam, akkor még így csinálták)? Egyik nap egyszer elmondják a tananyagot, aztán menj haza, tanuld meg, másnap feleltetés lesz belőle. Nincs próbálkozási lehetőség, nincs ráhangolódás, nincs rágondolás, nincs engedmény, nincs semmi. Vagy tudod, vagy nem tudod. Vagy jó vagy, vagy elbuksz. És aztán csodálkoznak, hogy az emberek nagy része szorong.

Hogy kicsit kiköszörüljük a csorbát, és meg tudd erősíteni a lelkedben élő frusztrált kisgyereket, próbáld meg azt, hogy csak egy kicsi, de jóleső lépést határozol meg magadnak, amit viszont már a következő pillanatban meg fogsz tenni magadért. Ez a lépés legyen pontosan akkora, amekkorát képes vagy meglépni. Mert ha túl nagyot akarsz lépni, lemész spárgába, és ha nem vagy gyakorló balettos, akkor fájdalmas lehet ez a tornaművelet. Ha pedig túl kicsit akarsz lépni, akkor nem lesz sikerélményed.

• Ha például tudod, hogy többet kellene mozognod, de egyből a Himaláját akarod megmászni, akkor az rendkívül frusztráló lehet a számodra. Viszont elkezdhetsz gondolni arra, mi lenne, ha ma kimennél és öt jóleső percet sétálnál. Ráhangolódhatsz az öt perc sétára, hogy előbb-utóbb meg is valósítsd azt.

• Ha elhatároztad, hogy le akarsz fogyni, és ezt a csoki megvonásával kezded, és eddig naponta két tábla csokit megettél, akkor gondolhatsz arra, hogy mi lenne, ha mától egy és háromnegyed tábla csokit ennél meg csak, és a negyed csoki helyett almát ennél. Aztán majd meg is valósul a csokicsökkentés, és büszke lehetsz magadra.

Persze megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra úgymond “megvilágosodsz”, elkezdesz aerobic órákra járni, abbahagyod a csokievést, de ha erre a sültgalambra vársz és semmi kicsit nem teszel saját magadért, akkor szerintem kisebb a valószínűsége, hogy beszáll a szádba a sültgalamb. Ráadásul kevesebb ideig fogod magadat jobban érezni.

Az első lépés a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a mumusaink a fejünkben elszabotálják az elindulásunkat.

Neked mik azok a dolgok mostanában, amikben nagyon nehéz elindulnod és miért?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
2. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
3. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...