Kalauz szorongós nőknek

Egy fiatal, sikeres menedzser férfi ül velem szemben a babzsákzsámolyon. ÉFT kezelésre jött, egy ismerőse adta meg neki az elérhetőségemet. Az orra teljesen be van dugulva, folyik a könnye, folyton tüsszentenie kell, éjszaka nem tud aludni, már az allergiagyógyszer sem segít rajta egy ideje. Elmondása szerint 3 éve mindenre allergiás, ami zöld, sőt, otthon a penészre is. Kicsi korában allergiás asztmával küzdött (ez jelenleg nincs neki), ezért kipróbált mindenféle gyógymódot, meditál, jógázik, masszírozza a saját talpát. Sokféle baján segítettek ezek a módszerek, de a pollenallergiája makacsul tartja magát.

A torokban és az orrban jelentkező allergia kommunikációs problémákat és elfojtott haragot jelent. Elkezdem kérdezgetni, hogy felderítsem, mi is a háttere nála, és közben kopogtatom ÉFT-vel.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően sokszor találkozok olyanokkal, akik visszatérő ínhüvelygyulladással küzdenek. Néhány embernek súlyos a betegsége, annyira, hogy gipszelni kell a kezüket. És sajnos hozzá nem értő orvosok tanácsai miatt a gipsz levétele után nem fokozatosan kezdik terhelni az ízületeket, nem járnak rehabilitációra például gyógytornászhoz, hanem egyik percről a másikra térnek vissza vele a mindennapi életbe, ami nagyon káros.
Nekem is voltak ilyen problémáim, szerencsére évekkel ezelőtt, azóta nincsenek. Ezzel a cikkel pedig azt szeretném elérni, hogy mindenki tartósan és természetesen gyógyuljon…

Merthogy mi is az oka az ínhüvelygyulladásnak?

Ezt talán mindenki tudja: a sok munka, a megerőltetett kezek. Nekem is akkor volt ilyen gondom, amikor sokat dolgoztam a kezeimmel, például:

• érettségi előtt sok jegyzeteléssel tanultam,
• a főiskolán 3 hónap alatt akartam megtanulni 10 ujjal gépelni,
• meszelés után sikáltam a fürdőszoba csempéjéről a ráfröccsent festéket,
• megszületett a gyerekem és emelgetnem kellett őt.

Milyen fizikai gyógymódok léteznek az ínhüvelygyulladásra, amik képesek enyhíteni a fájdalmat?

Olvasd tovább a bejegyzést »

A cikket ezúttal a www. benso-iranytu.hu-n találod.

Arról mesélek benne, hogy mi az igazi oka annak, hogy az emberek jelentős része rossz munkahelyen sínylődik, vagy nem talál munkát. És mit tudnak azok az emberek, akiket mindig megtalál a munka, akik soha nincsenek (számukra testre szabott) munka nélkül. Kattints a linkre:

http://www.benso-iranytu.hu/2011/08/01/rossz-munkahely-jo-munkahely/

Stresszoldással egybekötött munkahelytaláló tréning készül! A részleteket itt találod:
http://www.lelekapolas.hu/programok/munkahelytalalo-bevonzo-trening/

Vendégblogger a www. lelekapolas.hu-n!

Pintérné Annus Rita Székesfehérváron dolgozó ÉFT terapeuta arról mesél, hogy miért van napjainkban annyi magányos ember, és hogyan tudnak társra lelni az ÉFT segítségével.

Nagyon komoly szorongáskeltő és önbizalom gyengítő tényező tud lenni, ha valaki – különböző okokból – nem talál társra, vagy éppen egy rossz kapcsolatban sínylődik (ez utóbbi esetnek egyik oka lehet a társfüggőség, amely igen komoly “szenvedélybetegség”, de szerencsére az EFT technikával ez is gyógyítható).

 Pedig manapság már se szeri, se száma a társkeresésre szakosodott vállalkozásoknak és netes oldalaknak. A társkeresés napjainkra nagyrészt felkötözött a világhálóra, alig néhány kattintás után már mehetünk is randizni.

Úgy tűnik, soha ilyen könnyen nem lehetett még rátalálni az ideális társra.

Akkor miért van mégis annyi magányos ember és rossz párkapcsolat?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy nagyon érdekes, és valószínűleg sokakat érintő probléma fejtegetése következik, amely olvasói e-mailben érkezett, köszönöm az írónak, hogy felvetette!

A probléma a következő:
Adott egy családtag, akit nem lehet “leépíteni”, és aki úgymond nem vesz részt a család életében, a közös munkákban és nem tartja be az ígéreteit sem. A levélíró bármit kér tőle, bármit megígértet vele, soha nem biztos, hogy meg is csinálja. Mindennapos dolog náluk az ezekből származó nézeteltérés, hogy “Ja, elfelejtettem“, de úgy, hogy ez a nem akarót láthatóan egyáltalán nem zavarja. A levélíró minden egyes ilyen helyzetet agresszióként él meg, összeszorul a gyomra és olyan érzése lesz, mintha egy, a Harry Potter filmből ismert dementorral találkozott volna. Általában arra a napra el is tűnik minden energiája, legszívesebben ordítana a dühtől.
Hab a tortán, hogy ezerszer próbálta elmagyarázni a krónikus nem akarónak, hogy mi a probléma, de ő egyszerűen nem érti, mi a gond. És sajnos valamilyen rossz érzés, kényszer arra készteti a levélírót, hogy a nem akaró helyett (dühöngve) dolgozzon (bár ezt már törekszik elhagyni).

A kérdés pedig ugye lényegében az, hogy hogyan lehet az ilyen embert kezelni, érzékeltetni vele, mit is művel? És hogy hogyan lehet őt mégis rávezetni a munkára és bevonni a család életébe, hogy megváltozzon a helyzet?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Már volt róla szó a blogban (például itt), hogy ha valakinek ízületi gondjai vannak, fáj a háta, a dereka, a lába vagy egyéb más testrésze, akkor mit tehet a fájdalom oldásáért. Az akkor leírtakat most egy kicsit kiegészíteném, mert nemrég egy kedves szomszédom erről kérdezett engem. Ő túrázni jár, 20 kilométereket legyalogol, amely közben meg szokott fájdulni a csípője. Nyilván nem mindennapi terhelés 20 kilométert lesétálni egy vagy két nap alatt, ez valószínűleg nagy hatással van az ízületeire, de mégis mit tehet, hogy mérsékelje az ízületi fájdalmát? És mi van akkor, ha valakinek úgy fájnak az ízületei, hogy nem teszi ki őket ilyen nagy próbának?

Tehát, mi az egészséges ízületek titka? (A teljesség igénye nélkül).

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek és tevékenységek, amiktől retteg, és amiket messzire elkerül, mert érzi, hogy ha a közelükbe kerül, akkor le fog blokkolni. A köznyelvben ezt önbizalomhiánynak tartják, pedig ez több annál… Bármilyen helyzet és tevékenység lehet ilyen: a nyilvános szereplés, a főzés, a könyvírás, a gyerekgondozás, a pénzzel való bánásmód, a fogyókúra, az autóvezetés… És addig még nincs is baj, amíg olyan tevékenységek mumusok számunkra, amelyekre nincs szükség az életünkben. A gond ott kezdődik, ha azok nem mennek, amelyek pedig nagyon megkönnyíthetnék az életünket.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Kaptam egy nagyon fontos kérdéseket feltevő olvasói levelet az egyik előző blogbejegyzéshez, az “Energiavámpír szülők megszelídítése” címűhöz, köszönöm szépen. A kérdések így hangzottak az energiavámpír szülők vonatkozásában:

Hogyan jutottál el és hogyan oldottad meg gyakorlatban a HAGYJATOK BÉKÉN-t és az őszinte véleményed kimondását? Mit éreztél, miközben megmondtad végre a véleményedet, és láttad magaddal szemben az elnyomó, manipulatív szülődet? Hogyan kezdtél hozzá a mondathoz sokk nélkül? Hogyan győzted le a félelmedet, hogy ha elmondod végre!!!, ami a szíveden van, és pl. “elkezd újra inni”, az nem a te hibád lesz? Hogyan bírkóztál meg a “nem szeretnek “csak “elvárnak” érzéssel?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mostanában kicsit sok negatív téma volt a blogon, ideje bedobni valami inspirálót is.
A szorongásoldó Lélekápolás hírlevélsorozatban van egy olyan hírlevél, amelyik arról szól, hogy a pozitív céloknak milyen kellemes hatásuk van az életünkre. Arról, hogy akinek vannak saját pozitív, építő céljai, aki nem hagyta magából “kinevelni” a gyerekkori vágyait mindenféle indokokkal, aki mert kicsit szembemenni az árral, az sokkal jobban (nem feltétlenül könnyebben) elboldogul az életében, mint akinek nincsenek ilyen céljai. És erről azért fontos beszélni, mert ahogy látom, az emberek 80%-a csak vegetál, állati szinten sodródik az eseményekkel egész életében. És ettől van a szorongásuk: teljesen a külvilág változásaitól és szeszélyeitől függnek… és eszükbe sem jut, hogy célok alkotásával és munkával befolyásolni tudnák a külvilágot!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy, a kisebbségi komplexusról és annak oldásáról szóló írással. Mivel sok más dolgom volt, meg aztán másról sem szóltak az írások mostanában, csak a hasonló problémákról, így csak most tudok rá sort keríteni. Lássuk!

Az olvasónak az a “gondja”, illetve nem az övé, hanem az egyik rokonáé, hogy nem szeret tömegközlekedéssel járni, mert zavarja a sok ember. Nincsenek érzelmei, csodálkozik, hogy lehet örülni valaminek, soha nem tudja miről beszélgessen emberekkel.
A leírtakból most azt gondolom, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelent “hagyományos” kisebbségi komplexust. Lehetséges, hogy az illető inkább befelé forduló, introvertált személyiség, aki eleve ilyen adottságokkal, vérmérséklettel, spirituálisan kifejezve: életfeladattal született. Ami lehet, hogy neki nem is okoz gondot, mert jól érzi magát a bőrében, csak a környezetének “szúrja a szemét”, mert azt hiszik, hogy valami nem stimmel vele. És hogy mit tehetünk, ha ilyen jelenséget látunk a környezetünkben? Ha aggódunk a komplexusosnak hitt családtagért, és megoldásokat akarunk rátukmálni, akkor, ha tényleg gond van, elriaszthatjuk őt a problémája megoldásától. Az egyedüli út a szívéhez az, hogy elfogadjuk őt olyannak, amilyen. Ha nem tudjuk elfogadni, mert zavar benne valami, akkor kezdjük azzal, hogy ÉFT-zünk saját magunkon az érte való aggódásunkra. A saját rossz érzésünkre! Csakis ezzel tudunk neki igazán segíteni, lehet hogy meg fog nyílni a segítségünkre.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Már többször megkaptam e-mailben egy, a pénzről szóló kínai bölcsességet, ami kissé fel szokott dühíteni (dolgozok rá ÉFT-vel… ). Legutóbb pár hete történt ilyen, amikor egy, az anyagi helyzet javítását segítő tanfolyamot népszerűsítettem a lélekápolás hírlevélben. Hogy mi ez a bölcsesség és miért van tőle kissé herótom? Mindjárt elárulom. (Ha nem szeretnétek, hogy ilyeneket kielemezzek, akkor ne küldjétek el nekem őket… )

A bölcsesség:
Pénzért vehetsz házat, de otthont nem;
Pénzért vehetsz órát, de időt nem,
Pénzért vehetsz ágyat, de alvást nem;
Pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem,
Pénzzel megfizetheted az orvost, de nem az egészséget.
Pénzért vehetsz pozíciót, de tekintélyt nem;
Pénzért vehetsz vért, de életet nem.
Pénzért vehetsz sexet, de szerelmet nem.
(About Money: A pénzről)

Amiért számomra ez dühítő, mindjárt megfogalmazom. Először soronként…

Olvasd tovább a bejegyzést »

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy rengeteg embernek van rossz érzése a neveltetése miatt, mert a szülei nagyon tudatlanul és egészségtelen módon nevelték (illetve próbálták idomítani). A lélekápolás honlapon is volt már szó erről... Sok családban gyakori jelenség napjainkban is a gyerekek folyamatos lehúzása, szóbeli és/vagy fizikai megszégyenítése, bántalmazása, energia leszívása. Az ilyen energiavámpír szülők nincsenek tudatában annak, hogy a viselkedésükkel jócskán elősegítik azt, hogy a gyereküknek jókora önbizalomhiánya legyen, az élete zsákutcába fusson, és hogy kialakuljanak nála különféle betegségek… Merthogy stresszt okoznak a gyerekeiknek, és már vannak arra vonatkozóan kutatások, hogy a gyerekkori stressz eredménye felnőttkori betegség (többek között)! Hacsak a felnőtt gyerek nem jön rá erre, és nem szelídíti valahogy folyamatosan ezt a gyerekkori stresszét.

Mi most szelídíteni fogjuk azt a stresszt, amit a szüleink gyerekként a szóbeli megnyilvánulásaikkal okoztak nekünk, mégpedig egy ÉFT gyakorlattal. Mert a szüleink traumát okozó viselkedése a testünkben eltömte a meridiánokon az energia áramlását, de ezt az energiaáramlást újra lehet indítani, és ezáltal jobban leszünk.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük az ilyen eseményeket “lerobbanásnak” hívja, szerintem nagyon találó elnevezés, maradjunk ennél. Úgy gondolom, hogy a történet megér egy misét (illetve egy blogbejegyzést). Mármint annak a bemutatása, hogy mi történik egy ilyen lerobbanáskor, mi az oka, és hogyan lehet elkerülni őket, csökkenteni a lerobbanások számát, súlyosságát és könnyíteni a belőlük való felépülést.

Már csak azért is, mert tegnap reggel én is úgy ébredtem, hogy tele volt az orrom, két zsebkendőt is el kellett használnom. Na szép – gondoltam magamban – én járok így, aki most foglaltam össze, hogy hogyan lehet a torkot és környékét egészségesen tartani… De hogy hű legyek önmagamhoz, elkezdtem kutatni a hirtelen jött náthám okát. Rájöttem! Az a sok minden volt igencsak frusztráló számomra, ami tegnapra be volt tervezve, be volt vállalva. Az ment rá az orromra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nagyon szépen köszönöm a sok-sok megfejtést a szorongásgeneráló szavakra. Nagyon jókat írtatok, teljesen le voltam nyűgözve. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert a sok megfejtés egyrészt azt jelenti, hogy sokan küzdenek torokbántalmakkal, másrészt pedig azt, hogy keresik a megoldást.
Ugye itt az volt a feladat, hogy azt találjátok ki, amire én gondolok – azaz tulajdonképpen boszorkányságra, gondolatolvasásra kértelek Titeket. Ez nem volt szép tőlem… Nem mertem túl sok konkrétumot írni a szóról (pl. hogy a kényszerbetegség egyik kísérőjele), mert akkor túl könnyű lett volna megfejteni. Viszont így sokan sok irányú megfejtést adtatok, amiből sokat lehet tanulni, és egyébként is le voltam döbbenve, hogy már a legelső megfejtő kitalálta. Mert az a szó, amire én gondoltam, a “kell“ – és természetesen a szinonimái, pl. a “muszáj”. (Személyes véleményem a dologról az, hogy a többi szó talán nem annyira frusztráló. Fontos például, hogy kimondjuk, ha félünk valamitől, mert akkor enyhülhet a félelem, de ha folyton azt hangoztatjuk, hogy ezt kell, meg azt kell megcsinálni, akkor egy idő után becsavarodunk. )
A sok ragyogó megfejtésre való tekintettel azt találtam ki, hogy az első három helyesen tippelő e-mailben megkapja az e-bookot, a többiek közül pedig kisorsolok még két főt, akik ünnepi ajándékként szintén megkapják - mivel holnapután, június 3-án lesz a lélekápolás weboldal kettedik születésnapja.

Olvasd tovább a bejegyzést »