Hogy ez miért fontos?
Mert ezek az illatorgiát generáló szépítőszerek, amikről írtam, valószínűleg mesterséges illatanyagokkal vannak tele, amiket mi energiatoxinnak hívunk. Minden olyan mesterséges vegyület lehet energiatoxin, amelyeket megeszünk, megiszunk, magunkra kenünk vagy amivel a környezetünket tisztítjuk. Úgy bizony! És, ha valakit kezelek az Érzelmi Felszabadítás Technikával (azaz az EFT-vel), és nem hat a kezelés, akkor gyanakodnom kell rá, hogy energiatoxin van az illető közelében, mert ezek az anyagok képesek az EFT kezelés jótékony hatását semlegesíteni.

Tehát azt javaslom neked, hogy a jó közérzeted megteremtése és megtartása érdekében mindenből használd a lehető legtermészetesebbet. Vegyél bioboltban vagy megbízható forrásból származó gyógynövényes, illóolajos bőrápolószereket, tisztítószereket. Hallgass a szervezetedre, hogy közülük is mi a jó neked! Állj ellent a TV-ben látható tusfürdőreklámoknak (tudom, ez sokszor nehéz), amik az érzéki örömöket hirdetik – lehet hogy lesz belőlük érzéki örömöd, de kb. egy óráig, utána jön az érzéki örömök böjtje mindenféle testi-lelki nyavaják formájában. Mert a tusfürdő is bejut a véráramodba a bőrödön keresztül, felhalmozódik a szervezetedben és mérgezéseket okozhat. A parlagfűre például nagyon sok allerigás beteg problémáit fogják rá, de én lefogadom, hogy ha megnéznénk, hogy sok allergiás beteg miket ken magára és a környezetére, rengeteg energiatoxint találnánk! És ettől sokkal jobban lehet allergiájuk, mint az ártalmatlan, természetes parlagfűtől, hiszen az energiatoxinok miatt kikészül az immunrendszer, ami egyenes út az allergiához. És ha már itt tartunk, megemlítem még pl. a stiftes dezodorokat. Nem tudom, hogy vagy vele, de én a normál bolti dezodortól, ami televan ártalmas alumíniummal, szabályosan viszketek. Nagyjából két-háromfajta olyan izzadásgátló dezodorról tudok, amely teljesen ártalmatlan, a többiben mind alumíniumot láttam, ami nem az emberi bőrre való! Szóval jól nézd meg, hogy mire költöd a pénzedet, mert nagyon kihatással tudnak lenni a közérzetedre (és nem utolsósorban a pénztárcádra).

Te hogyan próbálod csökkenteni a környezetedben levő energiatoxinok mennyiségét?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Tedd rendbe magadat!
2. A testünk mint mérőműszer
3. A keletiek tudnak valamit

Hogy miért írom le ezt?

Mert most arra buzdítalak, hogy tedd rendbe magadat! Ne várj az orvosok segítségére, hogy megszereljenek, hanem kezdd el tisztítani magadat kívül-belül.

Eddig a rossz érzelmeiddel való megbirkózás volt hangsúlyos az írásokban, most arra fogok rátérni, hogy a belső munkán kívül milyen egyéb módokon tudod magadat rendbe tenni. Persze az érzelmekről is lesz szó.

Tehát, milyen egyéb módokon tudod magadat rendbe tenni? Például azzal, hogy rendbeteszed a környezetedet. Itt a tavasz, lehet nagytakarítást csinálni, selejtezni. A nagytakarítás és a selejtezés segít harmóniába hozni a kínaiak szerint körülöttünk mindenhol keringő energiát, a csít. Ha a természethez is igazodni akarsz a tisztulási folyamat elvégzésében, akkor most kitűnő alkalom van rá, mert a takarítást és a selejtezést csökkenő Hold idején lehet a legjobban elvégezni – márpedig a Hold két napja fogy, és még fogyni fog majdnem két hétig.

Tehát, csinálj nagytakarítást, és selejtezd a tárgyaidat! Amit 2-3 éve nem használsz, azt add el, ajándékozd el vagy dobd ki! És ha nem megy, akkor beszéljünk ennek az érzelmi akadályairól!

• Szoronghatunk a régi ínséges idők miatt, amik arra biztatnak minket, hogy semmit se dobjunk ki, mindent becsüljünk meg. Igen ám, de vajon az-e a megbecsülés, hogy tároljuk, de nem használjuk? Szerintem nem.

• Félhetünk amiatt is, hogy ha eladunk, elajándékozunk valamit, akkor később, ha mégis kelleni fog, nem lesz rá módunk, hogy újra megszerezzük. Mi is ez? Nem bízunk a saját erőnkben, ha úgy tetszik, Istenben, hogy ha tényleg igazán kelleni fog, akkor képesek leszünk előteremteni!

• És parázhatunk amiatt is, hogy ha megszabadulunk egy olyan tárgytól, amit valakitől kaptunk, akkor az ajándékozó megharagszik. Itt egyrészt gondolatban kezelhetjük az illető sértődését: megbeszélhetjük vele, hogy nem őt akarjuk megbántani, csak nincs szükségünk a tárgyra. Másrészt jusson eszünkbe, hogy ez is a bűntudattal való manipulálás – ami ugye peregjen már le rólunk, hiszen semmi rosszat nem csináltunk.

A selejtezéssel kapcsolatos szorongásokat és félelmeket egyébként lehet úgy is csökkenteni, hogy teszt-selejtezést csinálunk: azaz, összepakoljuk a selejtezésre váró holmikat egy halomba, és adunk magunknak két hetet, amíg eldöntjük, hogy megszabadulunk-e tőlük, vagy sem, és ha igen, mit tartunk meg. Csak vigyázz, nehogy mindent megtarts…

Nálad milyen érzelmi akadályai vannak még a selejtezésnek? És te milyen egyéb módokon teszed még rendbe magadat?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Energiatoxinok
2. A keletiek tudnak valamit
3. Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel?

De nem is ide akartam eljutni.

Hanem oda, hogy a nagy szorongásokat generáló téma napjainkban az anyagiak. Azaz, a pénz! Illetve, egészen konkrétan, a saját otthoni pénzügyeink!

Szerinted mit jelent az, hogy pénzkezelési minta? Azt, hogy vannak-e a fejünkben, és ha vannak, milyen (tév)hiedelmek arról, hogy hogyan kell viszonyulnunk a pénzhez. Gyűlölnünk kell-e, vagy szerethetjük? Vagy csupán használni kell, és kész? Elfogadhatjuk-e? Akik szoronganak a pénz miatt, azoknak valószínűleg egészségtelen a pénzhez való hozzáállásuk. És ezt többnyire nem veszik észre. Mert mit is tanultunk a pénzről legtöbben gyerekkorunkban? Ha a nagy átlagot nézzük, akkor ilyeneket:

• A pénz piszkos.

• A pénzről nem illik beszélni.

• A pénz minden rossznak az oka.

• Aki gazdag, az biztos tisztességtelenül jutott hozzá a pénzéhez.

• A pénz nem boldogít, ellenben elveheti az ember józan eszét.

• A pénzért nagyon sokat kell dolgozni.

• Ha egy orvos vagy terapeuta pénzt kér a kezelésért, akkor ő pénzzsóvár (még akkor is, ha ebből veszi a kenyerét és tartja el a gyerekeit).

• És így tovább.

Szerinted ezek a hiedelmek, hogy nem lehet valakinek pénze, a félelmen, vagy a szereteten alapulnak? Aki azt mondja, hogy ne legyen pénzed, ne legyen energiád, legyél szegény, éhezzél-fázzál, és nem védheted meg a megélhetésedet, az vajon igazán szeret téged? Jót akar neked?

Folytatása következik!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Látszik, hogy te nem nézel tévét…
2. A fagyiról jut eszembe
3. Hogyan bánjunk egy szorongó emberrel?

Az első legfontosabb dolog szerintem a kellő mennyiségű empátia és a türelem. Itt a hangsúly a “kellő mennyiségű” jelzőn van, mert a kevés és a túlzásba vitel is káros lehet.
Ha nem vagyunk türelmesek egyáltalán a másikkal, akkor csak még több szorongást generálunk benne, mert olyanokat mondunk neki, hogy: “Hát te még ezt sem tudod?” vagy hogy: “Ugyan már, gyerekjáték ez, nem kell félni tőle!”. Ha pedig túlságosan empatikusak vagyunk vele, akkor lehet, hogy magunkra vesszük a keresztjét és saját magunkat betegítjük meg.

A második legfontosabb tényező, ami erősen összefügg az előzővel, a tanítás és a gyakoroltatás. Itt írnék egy példát. Az egyik családtagom kezdetben igen nehezen kezelte a modern bejárati ajtónkat, ami speciális módon nyílik. Féltem is, hogy elrontja a zárat benne. De aztán sikerült egymással megbarátkozniuk, mégpedig úgy, hogy többször megmutattam, hogyan működik az ajtó, és utána pedig minden kötelezettség nélkül gyakorolt. Azaz, rászántunk némi időt, egymás után többször kinyitotta-becsukta. És lám-lám, már ment is neki, és sikerélménye volt belőle. Büszkén újságolta, hogy már ki tudja nyitni és be is tudja csukni.

A harmadik segédeszköz a humor. Ezt én akkor szoktam használni, ha már semmi sem segít. Itt is egy sztorival érzékeltetném, hogy mire gondolok.
Szerintem a nők körében nagy szorongásforrás lehet a sütés-főzés. A mi családunkban például az önbizalomhiányos nők a legnagyobb részletekig kielemzik az általuk sütött süteményeket, és általában azokat a részleteket nagyítják fel, amik szerintük nem sikerültek. Hogy túl kevés cukrot tettek a tésztába, nem kelt meg rendesen, összelapult a sütőben, stb. stb. Teszik ezt még akkor is, ha a süteménynek az égvilágon semmi baja sincs, és abszolút ehető (még ha bír is némi szépséghibával). Mert ugye azt tanulták, hogy a tölteléknek 20,2 miliméteresnek kell lennie, és ha nem annyi, akkor összedől a világ, és mindenkitől bocsánatot kell kérni.
Ha én régebben egy ilyen helyzetben elkezdtem bizonygatni, hogy teljesen jó ez a sütemény, akkor általában még jobban lehúzták a saját alkotásukat, és a végén elment a kedvem tőle, hogy megegyem. Ezért mostanában más taktikát alkalmazok, előveszem az akasztófa humort, és például ilyeneket mondok:

• Hát igen, ez tényleg borzalmas, látni sem bírom, gyorsan pusztítsuk el!

• Közvélemény kutatást végeztem, megkérdeztem a Kukamanót, a Toalettkacsát és azt a derék házőrző ebet az udvaron, hogy megeszik-e. Már alig várják a sütit, úgyhogy nyugi, el fog fogyni.

Az ilyen és ehhez hasonló mondatok kizökkentik az önvádoló szerepből a szorongó embert, és végre helyreáll a családi béke.

A negyedik eszköz nálam az EFT kezelés szokott lenni, de ez már a professzionális kategóriába tartozik.

Te hogyan szoktad kezelni a szorongó embereket a környezetedben? És magadat, ha szorongsz?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Látszik, hogy te nem nézel tévét…
2. Egy gyógyulás története
3. Kiről szólnak a szorongásaid?

Én most egy kicsit gyakorlatiasabban közelíteném meg a témát.

Mint a blogbejegyzés említette, a jobb agyféltekénk úgymond a képzelet lakhelye, a bal agyféltekénk pedig a cselekvésé. Ezt azt takarja szerintem, hogy akkor működik harmóniában a két agyfélteke, ha képesek vagyunk elképzelni valami szépet, álmodozni, és azt tudatos cselekvéssel meg is valósítani. Én például, mivel hobbivarrónő is vagyok, ha meglátok egy textíliát, már rögtön látom is magam előtt azt a ruhadarabot, amit meg lehet belőle alkotni. Rá vagyok a témára hangolódva, van célom vele: a kész ruha. Viszont tudnom kell látni azt a lépés-sorozatot is, a folyamatot, amit a ruhadarab elkészítése jelent. És tudnom kell a kezeimmel kiszabni a ruha részeit, és a megfelelő sorrendben össze is varrni azt. Ez utóbbi, a szabás-varrás már bal agyféltekés tevékenység, de közben a jobb agyfélteke is működik, hiszen a belső szemeimmel folyamatosan látnom kell magam előtt a kész ruhát, hiszen ha nem látom, nem tudom, hova tartok.

Amikor gyerekek voltunk, ezek a képességek még megvoltak bennünk. A gond valószínűleg a mi kultúránkban ott van, hogy kinevelték belőlünk az álmodozás képességét. Szerintem azért, hogy ha nem valósul meg az álmunk, akkor ne csalódjunk. Merthogy a csalódás jaj de borzalmas dolog. És kinevelték belőlünk azt a képességet is, hogy az álmaink megvalósulásáért tudatosan tanulni és cselekedni tudjunk.

Viszont szerintem ezeket a képességeket soha nem késő visszahozni!

Úgy vélem, először az álmodozáshoz való bátorságunkat kell visszavenni, fejleszteni a képzeletünket. Gondolkodtam, milyen módszert javasoljak erre, valamilyen meditációs CD-t szerettem volna felhozni példaként (az is jó lehet), amikor jobb ötletem támadt. Egy jó mese! Mostanában az én gyerekkori Süsü, a sárkány audió mesekazettáimat hallgatjuk a lányommal. Nos, ha jól van megszerkesztve a hanganyag, akkor könnyen el tudjuk képzelni a képeket vizuálisan is. Márpedig ez a Süsü, a sárkány mese szerintem nagyon jól segíti a képzelet fejlődését. Minden szereplő hangja, minden effekt, minden zene annyira a helyén van, hogy azt el sem lehet mondani (ezúton is szeretném kifejezni végtelen hálámat Csukás Istvánnak a sok nagyszerű meséért, amit írt, Bergendy Istvánnak a zenéért, és az összes szereplőnek, akik ennek a hanganyagnak az elkészültén dolgozott).
Nem is beszélve arról, hogy nagyon jókat mulatok azon, hogy mennyire emberből vannak a figurák.

Neked milyen meséket meséltek gyerekkorodban? Szoktál felnőtt fejjel mesét hallgatni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2
2. Az agyunk működése
3. Varázsének

Az egyik családtagom dolgozott egy helyen, ahol pénzt is kezelt. Ennek a pénzkezelésnek a feltételei ott katasztrofálisak voltak: a pénztároló fiók nem volt zárható! Amellett, hogy ez szabályellenes, a józan paraszti észnek is ellentmond: gondolj bele, rád bíznak valamit, felelős vagy olyanért, amit nem tudsz biztonságosan tárolni. Az nyúl bele, aki csak akar. Így nem lehet felelősséget vállalni! Ha ezt egy munkaügyi ügyvéd megtudná, valószínűleg fogná fejét rendesen.
Az előzőekből kifolyólag is voltak nagy visszaélések. A családtagomnál még olyan is előfordult, hogy a hanyagság miatt annyi hiány keletkezett, hogy nem kapott fizetést, sőt, még neki kellett kipótolnia a hiányt, befizetnie a pénztárba. És a főnökének esze ágában sem volt javítani a helyzeten (beszerezni egy zárható szekrényt).

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor adódott egy álláslehetősége egy nagy valószínűséggel sokkal kulturáltabb helyen, ő nem váltott állást.

Hogy miért nem?

Azért, mert ezen a hanyag helyen a főnöke azt mondta (szívhez szólóan), hogy “Ugye, számíthatok rád?”

Ha nincs kellő önbizalmunk, egy ilyen mondat képes bennünk akkora jó érzést kelteni (pár órára), ami feledteti az összes álmatlan éjszakát, amit korábban átéltünk. A jövőre vonatkozó sanyarú kilátások is elsikkadnak. Azt a hamis biztonságérzetet kelti, hogy valakinek fontosak vagyunk. Na igen, de milyen áron? Olyan áron, hogy eladjuk a lelkünket az ördögnek.
Ha mögé nézek, ez enyhén szólva is érzelmi zsarolás. A kódolt üzenet az, hogy: “Ha nem csinálod azt, amit én mondok, akkor hálátlan perszóna vagy”. Az egészséges az lenne, ha párosulna egy olyan kijelentéssel, hogy: “Ugye, számíthatok rád? Cserébe mindent megteszek azért, hogy megoldjuk ezt a biztonsági problémát.”

Tehát a hiba itt például az volt, hogy a családtagom nem volt egészségesen önző, és engedett az érzelmi zsarolásnak. Belement egy olyan viszonyba, ahol ő örök vesztes volt.  Továbbá nem nézett utána, hogyan is néz ki egy szabályos pénzkezelési rendszer. Nem tudta, hogy hogyan kell vigyázni az ügyfelek pénzére!!! (Hab a tortán, hogy később belekeveredett egy botrányba, ami miatt elküldték…)

(A készülő könyvem egyébként sok olyan ötletet fog tartalmazni, amelyel a hasonló érzelmi zsarolások érzelmi hatása csökkenthető vagy megszüntethető…)

Te voltál már hasonló helyzetben? Sikerült megoldani? Ha igen, hogyan?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Döntéseink szorításában
2. Egy gyógyulás története
3. A túlérzékenységről

Viszont! Szoktad-e időnként azt érezni, hogy hú de jó lenne valamit mozogni, de a kiválasztott mozgásformától (amit a barátaid végeznek vagy éppen divatos) fáj minden porcikád? Megnyugtatlak, nem veled van baj, hanem a kiválasztott fizikai aktivitás jellegével. Mert nem mindegy, hogy mit választasz! Ugyanis vannak olyan tornák, amelyek neked valók, és vannak olyanok is, amik nem. Ha a tested üzenetére hallgatsz, könnyebben meglelheted ezeket, és én is szeretnék neked segíteni benne egy kicsit.

Szóval, azt szeretném most megvilágítani, hogy egyes nézetek szerint mitől függ az, hogy a mozgásforma, amit választasz magadnak, megfelel-e a tested részére, vagy sem.

Tudod-e, hogy a testedben van egy súlypontod? És tudod-e azt, hogy milyen magasan van nálad ez a súlypont, és ennek milyen következménye van a számodra? Pedig ezt fontos. A súlypontod magasságát úgy tudod megállapítani, hogy a tükör elé állsz, és megnézed, hogy mennyire hosszúak a lábaid a felsőtestedhez viszonyítva. Tehát, húzol egy képzeletbeli visszintes vonalat a szeméremcsontodnál, ahol a lábad kezdődik, és szemügyre veszed a vonal alatti részt és a vonal feletti részt.

Ha a lábaid hosszabbak, mint a felsőtested, akkor a súlypontod viszonylag magasan van. Ez azt eredményezi, hogy állva könnyebben kibillensz az egyensúlyodból. Ezért valószínűleg szívesen üldögélsz (és a testarányaid alapján befelé forduló ember is vagy), nem neked való a hosszabb álló munka sem. Ebből kifolyólag olyan fizikai mozgásformák valók neked, amiket ülve lehet végezni: fekvő gimnasztika, úszás, kajakozás…

Ha azonban a felsőtested hosszabb, mint a lábad, akkor a súlypontod viszonylag alacsonyan van. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem tudsz sokáig ülő helyzetben megmaradni, szükséged van a nyüzsgésre. A hosszú ülést büntetésnek éled meg, a testalkatod alapján kifelé forduló ember vagy. Olyan fizikai mozgásformák valók neked, amiket állva lehet végezni: séta, tánc, teniszezés, csapatjáték.

Ha nagyjából egyenlő hosszú a felsőtested és a lábad (én például ilyen vagyok), akkor pedig célszerű mindkét mozgásformába belekóstolnod: az ülve és az állva végezhető fizikai aktivitásba is.

Te milyen testalkat típus vagy, és milyen jellegű mozgásformák esnek jól neked?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2
2. A testünk mint mérőműszer

Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik agyféltekénk felmondja a szolgálatot?

Nemrég több helyről is megkaptam egy videót, amit talán már láttál, de újra a figyelmedbe ajánlom, mert igazán szemléletesen mutatja be a témát. Mégpedig azon keresztül, hogy egy agykutató a saját agyérrögje miatt megtapasztalta, milyen az, ha csak a jobb agyféltekéje működik folyamatosan, a bal pedig csak szakaszosan.

A videó 18 perces, ennyit kér az életedből. Magyar feliratot tudsz hozzá kérni a View subtitles sorra kattintva!

Neked mi jut eszedbe a témáról?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az agyféltekék összehangolása

Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.

Írok egy példát.

Amikor szerveztük az esküvőnket, mint mindenhol, nálunk is szépen előjöttek a rokonságunkban az elfojtott konfliktusok. Volt két ember (nevezzük őket zsémbelőknek), akik kijelentették, hogy ha XY-t, illetve ZA-t meghívom az esküvőre, akkor ők nem jönnek el. Gondolhatod, hogy egy menyasszonynak milyen érzés, ha a rokonságának még az ő nagy napja sem szent, ilyenkor is manipulálni próbálnak, szekálnak. Most akkor hogyan döntsek, kit hívjak meg? Elkeseredtem. De aztán az élet is közbeszólt, és én is betettem a füldugómat és elkezdtem gondolkodni. Az alábbiakra jutottam.

1. Tudtam, hogy az ő konfliktusukhoz nekem semmi közöm az égvilágon. Csupán csak annyi, hogy ebbe a családba születtem meg. Mert ők már a születésem előtt sem voltak jóban egymással, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom. Talán nem kellene magamra vennem a problémáikat, hagyjam meg nekik, próbálják meg megoldani önállóan.

2. Voltak segítőim. Például a vőfélyünk valószínűleg észrevette, hogy az egyes számú zsémbelő ok nélkül is milyen morcos az esküvőn és a lakodalmon is, és a zenekartól kért egy dalt, amit személy szerint neki ajánlott egy pohárköszöntőben: “Szeressük egymást gyerekek”. (Az más kérdés, hogy a párom közben elővette az akasztófa humorát, és a fülembe súgta, hogy ő nem azt a dalt kérte volna, hanem azt, hogy: “Jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára, dedósokat be az ágyba!”)

Tehát, neked is többek között ilyen manipuláció elleni védekezési módszereket tudok javasolni.

1. Gondolkodj el, hogy mennyire jogos a manipuláció. Ha nem jogos, akkor a bűntudatodnak nem lesz alapja.

2. Kérj érzelmi támogatást olyanoktól, akikben meg lehet bízni, és akik esetleg humorosan is képesek látni a helyzetet.

(A készülő könyvem egyébként sok további tippet fog tartalmazni, amikkel a manipuláció ellen jobban biztonságban fogod tudni érezni magadat.)

Te milyen hasonló helyzetekben voltál már, és hogyan kezelted őket? Tudtad kezelni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan sodorhat bajba az egészségtelen bűntudat?
2. Beszéljünk a munkádról
3. A túlérzékenységről

Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…

Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.

Amikor a közgazdász főiskolára jártam, tanultunk egy “Értékelemzés” nevű tantárgyat, amely a kedvenc tárgyaim egyike volt. Dióhéjban arról szólt, hogy ha egy cég termel egy terméket, akkor hogyan tudja azt a lehető legjobban rászabni a vásárlók igényeire úgy, hogy a gyártásához az alapanyagokat a lehető legjobban használja fel. Ehhez rengeteget kell töprengeni, gondolkozni, rengeteg agymunka és ötlet szükséges hozzá, amely honnan máshonnan származhatna, mint a cégek dolgozóitól, az ő agysejtjeiktől! És így azok a cégek, amelyek minden terméküket úgymond “értékelemzik”, a cég összes dolgozóját bevonják ebbe a folyamatba. Mert minél többen vannak az ötletelők, annál több ötlet születik, és annál jobb ötlet előhozatalára képesek együtt. Lehet, hogy a legutolsó portás is részt vesz a termékek fejlesztésében, mert az ő ötleteit is értékesnek tartják… És most következik a poén: a japánok az értékelemzés tanárom elmondása szerint minden terméküket értékelemzik! Ennek az ötletelő és megvalósító hozzáállásnak köszönhető a japánok kimagasló technikai fejlettsége. (Nézzük például az autókat: a japán autók többsége rendkívül jó minőségű.) Mert ők nem csak a lakosság 10-20 %-kának az agyi kapacitását használják, hanem annál jóval többet! És lehet, hogy az is ennek a hozzáállásnak a következménye, hogy a japánok lelkileg egészségesek. Egyrészt, az aktív agytorna, a tanulás képes távol tartani a lelki problémákat. Másrészt, gondolj bele, te is megtisztelve éreznéd magadat, ha a munkahelyed így számítana rád, és még jutalmazna is az ötleteidért, nem?

Másodszor, az eszkimók.

Voltál-e már úgy, hogy gyerekkorodban, télen, beöltözve egy jót hógolyóztál vagy korcsolyáztál, és aztán hullafáradtan, de kellemes bágyadtsággal bedőltél a fotelbe? És hogy akkor eszedbe nem jutott volna görcsölni valamin, egyszerűen csak el voltál lazulva? A mozgástól tele voltál boldogsághormonnal, és lemozogtad a stresszhormonjaidat. Nos, az eszkimóknál az év nagy részében tél van, így ők folyamatosan nyakig beöltözve (én csak szkafandernek hívom) közlekednek, és folyamatosan fél méteres hóban gyalogolnak. El tudsz képzelni ennél jobb fizikai edzést?

Neked jut még eszedbe valami, ami a japán és az eszkimó életmódból felhasználható lenne a lelki gubancok orvoslására?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása
2. Egy gyógyulás története
3. Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?