Archiválva ebben a kategóriában: ‘Víz’
Derékban vállas, vállban derekas
Már volt róla szó a blogban (például itt), hogy ha valakinek ízületi gondjai vannak, fáj a háta, a dereka, a lába vagy egyéb más testrésze, akkor mit tehet a
fájdalom oldásáért. Az akkor leírtakat most egy kicsit kiegészíteném, mert nemrég egy kedves szomszédom erről kérdezett engem. Ő túrázni jár, 20 kilométereket legyalogol, amely közben meg szokott fájdulni a csípője. Nyilván nem mindennapi terhelés 20 kilométert lesétálni egy vagy két nap alatt, ez valószínűleg nagy hatással van az ízületeire, de mégis mit tehet, hogy mérsékelje az ízületi fájdalmát? És mi van akkor, ha valakinek úgy fájnak az ízületei, hogy nem teszi ki őket ilyen nagy próbának?
Tehát, mi az egészséges ízületek titka? (A teljesség igénye nélkül).
Ess, eső, ess…
Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső.
Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima atomerőmű környékére, hogy segítsen a munkásoknak hűteni a reaktorokat…
Az adakozáson is töröm a fejemet.
És gondolkodok a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságain.
Mert bizony van min gondolkodni!
Kiút a reménytelenségből
Ezt a hírt eddig csak a hírlevél feliratkozóknak küldtem el, de úgy érzem, hogy nagyon idekívánkozik a blogra, ezért közzéteszem…
A közelmúltban olvastam egy cikket Szendi Gábor honlapján, amit minden érintettnek jó lenne tudnia, mert nagyon megrázó volt számomra. Úgy
gondolom, talán vannak benne túlzások, de a lényeg biztosan igaz. Merthogy tapasztaltam hasonlót a környezetemben! Dióhéjban arról szól a cikk, hogy egy fiatal lány életét és egészségét hogyan tették tönkre a találomra és lényegében szakszerűtlenül alkalmazott pszicho-gyógyszerekkel, és hogy a mellékhatások és az elvonási tünetek mennyire megkeserítik a lány életét a kezelés után is.
A cikket itt találod:
Ne gondolj egy jegesmedvére!
Annak ellenére, hogy nagyon sok forrásból hallom, hogy azt, amit szeretnénk elérni, megvalósítani, amit várunk a másiktól, a lehető legpozitívabban célszerű megfogalmazni és elképzelni, a
mindennapi életben azt tapasztalom, hogy ez nem olyan egyszerű. Legalábbis sok ember annyira hozzá van szokva a negatív megfogalmazáshoz (a “nem, ne” szavak használatához), hogy nem megy nekik az odafigyelés. Nem nézik, mit hogyan mondanak. Pedig ezen rengeteg múlik.
Vegyük például a címben szereplő mondatot, amit Barbel Morh: Rendeld meg az Univerzumtól! című könyvében olvastam (nagyon vicces és találó). Tehát, “Ne gondolj egy jegesmedvére!” Eszedbe jutott most egy jegesmedve, előtted van a jegesmedve képe? Igen? Valószínűleg soha életedben nem gondoltál olyan intenzíven egy jegesmedvére, mint most! Vajon miért?
Ha rosszul alszol…
Ha általános nyugtalansággal, szorongásokkal és alvászavarokkal küzdesz, mert mondjuk lefekvés után csak mennek, mennek a gondolatok a fejedben, és nem tudod őket elküldeni, akkor biztosan nagyon vágysz már egy frissítő alvásra. Ehhez szeretnék egyszerű és praktikus tippeket adni neked.
Lássuk, hogy nekünk családilag mi vált be alvássegítés gyanánt!
Miért lehet szeretni az esőt?
Talán furcsa, hogy ilyen témát veszek elő a vénasszonyok nyarának kellős közepén, de úgy gondolom, hogy még mindig bőven elég volt a komolyságból az előzőekben, így szeretném lazítani, lágyítani a hangulatot.
Úgy vélem, sokan vannak olyanok, akik azt kívánják, bárcsak folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Hogy soha ne gyülekezzenek sötét fellegek az égen, soha ne öntsék ránk a tartalmukat, soha ne legyen mindent elnyelő pocsolya és sár az utcán.
Nem osztom a véleményüket.
És nem csak azért, mert az esőre a mezőgazdaságnak nagyon is szüksége van bizonyos időközönként. Hanem azért is, mert kicsit sok lenne a jóból, ha
folyamatosan sütne a nap és kék lenne az ég. Az esőnek van egy bizonyos megnyugtató varázsa. Én szeretem nézni az ablakból és szeretem hallgatni, ahogy kopog a tetőn, a csatornában vagy éppen a kellőképpen terebélyes esernyőmön. És azt is gondolom, hogy ha elkap és eláztat minket, az nemcsak az eső hibája, hanem a mienk is, mert nem készültünk arra kellőképpen, hogy védekezzünk a nemkívánt égi áldás ellen. Elázni egyébként emberi dolog, nem figyelhetünk oda örökké mindenre…
Van még egy nagyon fontos szempont, ami miatt az esőt célszerű lenne örömmel fogadnunk.
Olvasd tovább a bejegyzést »
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.
Alapos ok a gyógyszerszedés ellen
Szerintem a gyógyszert szedő lelki és egyéb betegek (és az orvosaik, gyógyszerészeik…) egyáltalán nem gondolnak arra, hogy mi lesz a gyógyszerrel, ha elvégezte a feladatát a szervezetben.
Kiürül. Megeszi a toalettkacsa. Ez még nem lenne önmagában baj, ha a szennyvizeket megfelelően tudnánk tisztítani, mielőtt visszakerülnek az élő vizekbe. De mivel (jelenleg) nem tudjuk, a gyógyszer is a tavakban, folyókban, tengerekben, óceánokban végzi. Legyen az egy egyszerű fájdalomcsillapító, egy komolyabb antidepresszáns, vagy akár fogamzásgátló tabletta.
(Nem mondom, hogy néha nincs szükség gyógyszerre, de rendkívül károsnak tartom, ha valaki rendszeresen szed valamilyen drazsét.)
Ott aztán a kemikália bekerül a halakba, aztán a halakat fogyasztó ragadozók szervezetébe, és így tovább: a természet körforgásába.
És onnan hova jut?







