Archiválva ebben a kategóriában: ‘Angyalok’
Az egyedüllét, mint mumus
Legújabb blogbejegyzésem egy olvasói levél alapján született, köszönöm a levelet Neki. A levélben megfogalmazott probléma lényegében az
egyedülléttől való félelem volt: a levélíró szülei meghaltak, és ő azóta fél egyedül; szédül, és azt kérdezte, hogy ő képes lehet-e (és ha igen, gyógyszer nélkül hogyan) legyőzni ezt a borzalmat, anélkül, hogy a sok frászolástól ne lenne semmilyen szervi baja.
A válaszom, igen, fel lehet oldani (ezt a kifejezést jobban szeretem használni a “legyőzni” helyett) az egyedülléttől való félelmet és a vele járó kellemetlen testi tüneteket önállóan, némi szaksegítséggel, gyógyszer nélkül, mindenkinek, több módon is.
Hogyan sodorhat bajba az egészségtelen bűntudat?
Ha már annál a kérdésnél tartottunk, hogy egy baleset véletlen-e vagy sem, és hogy az elszenvedőjének lejárt-e az ideje, ezzel kapcsolatban egy érdekes, velem megtörtént eseményt fogok nektek elmesélni.
Úgy alakult az életünk a férjemmel, hogy elég távol lakunk a gyerekkori családjainktól, főleg a munkahelyünk miatt. Viszont időnként meg szoktuk őket látogatni, és régebben az ünnepeket is velük töltöttük. Mivel azonban nem tudunk kettészakadni, mindig választanunk kell, hogy kihez megyünk elsőként. Szívem szerint mindig a család egy bizonyos részét (nevezzük hepinek) választanám, mert ott sokkal jobban érzem magamat a bőrömben, a pozitív hozzáállásuk miatt. A másik rész (a depi) meglátogatása előtt mindig extra páncélzatot kellett magamra öltenem, mert ha nem teszem, leszedik rólam a keresztvizet is.







