Archive for the ‘Teljesség és hiány’ Category
Az agyunk működése
Biztosan hallottál már róla, hogy az agyunk páros szerv, azaz két részből áll, hasonlóan a tüdőnkhöz, a vesénkhez és más páros szerveinkhez. És valószínűleg azt is tudod, hogy az agyféltekék különböző funkciót látnak el az életünkben. A jobb agyféltekénk irányítja
a testünk bal oldalát, és ő felelős például azért, hogy kreatívak legyünk, hogy ötletek jussanak az eszünkbe, hogy vágyaink legyenek. A bal agyféltekénk pedig a testünk jobb oldalát vezérli, és ő felelős azért, hogy az ötleteinket cselekvő módon meg is valósítsuk. Ebből az következik, hogy az életünket csak akkor tudjuk emberi módon élni (azaz gondolkodó ÉS cselekvő emberként), ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett és összedolgozik, egymással összhangban együttműködik, egységet alkot. Ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban. Ha a két agyféltekénk nem működik jól együtt, vagy nem kellőképpen vannak megtornáztatva az agysejtjeink, akkor lelki zavarok következhetnek be.
Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik agyféltekénk felmondja a szolgálatot?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
Ha aktív lélekápolást szeretnél, jelentkezz Skype-os ÉFT tanácsadásra! Kattints ide!
Adventi meditáció
Hosszasan gondolkodtam, mi legyen a mostani bejegyzésem témája, no nem azért, mintha nem lenne hozzá ötletem. Ellenkezőleg, túl sok téma torlódott fel már bennem egy ideje, úgyhogy a bőség zavarával küzdök. De nem mehetek el a két jeles esemény mellett, amelyek a mostani időszakból adódnak számomra, számunkra.
Az egyik, hogy ma van fél éve, hogy elindult a lélekápolás blog. Ebből az alkalomból szeretném megköszönni a sok értékes hozzászólásotokat és leveleteket, és a biztatást, amit kaptam, hogy folytassam ezt a tevékenységemet, mert hasznosak nektek ezek a gondolatok, van rá igényetek.
Az életkor, mint kifogás 2
Láttam egy videót, ami nagyon megfogott. Egy 80 éves hölgyiről szól, aki nem kifogásokat keres, hanem valószínűleg karbantartja magát, ápolja a saját lelkét és élvezi az életét.
Nézd meg te is!
Mit szólsz hozzá?
Ha kérdezni szeretnél, katt ide!
Elítélni a múltunkat?
Bizonyára sokaknak vannak olyan viselkedések a múltjában, amit utólag megvallva szégyellnek, nem értik, hogyan csúszhattak olyan mélyre, hogy
megengedjenek magunknak egy effajta szabadosságot, ami ellentmond mindenféle iránymutatásnak, amit gyerekkorukban kaptak. Emiatt aztán sokszor ostorozzák magukat és járják a saját kanosszájukat, önmagukat térdepeltetik a sarokba, ahogy azt az óvodában megszokták. Teszik ezt még akkor is, ha tulajdonképpen senkit sem bántottak a kilengésükkel, senkinek sem ártottak, kivéve esetleg magukat. Az ilyen önsorsrontás forrása lehet sok szorongásnak, lelki problémának. Nézzünk mögé!
Lehet ezeket a fajta viselkedéseket elítélni, ostorozni, de szerintem felesleges és káros. Nem ezt kellene vele tenni.
Miért gondolom így?




