Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.

Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…

Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.

Amikor a közgazdász főiskolára jártam, tanultunk egy “Értékelemzés” nevű tantárgyat, amely a kedvenc tárgyaim egyike volt. Dióhéjban arról szólt, hogy ha egy cég termel egy terméket, akkor hogyan tudja azt a lehető legjobban rászabni a vásárlók igényeire úgy, hogy a gyártásához az alapanyagokat a lehető legjobban használja fel. Ehhez rengeteget kell töprengeni, gondolkozni, rengeteg agymunka és ötlet szükséges hozzá, amely honnan máshonnan származhatna, mint a cégek dolgozóitól, az ő agysejtjeiktől! És így azok a cégek, amelyek minden terméküket úgymond “értékelemzik”, a cég összes dolgozóját bevonják ebbe a folyamatba. Mert minél többen vannak az ötletelők, annál több ötlet születik, és annál jobb ötlet előhozatalára képesek együtt. Lehet, hogy a legutolsó portás is részt vesz a termékek fejlesztésében, mert az ő ötleteit is értékesnek tartják… És most következik a poén: a japánok az értékelemzés tanárom elmondása szerint minden terméküket értékelemzik! Ennek az ötletelő és megvalósító hozzáállásnak köszönhető a japánok kimagasló technikai fejlettsége. (Nézzük például az autókat: a japán autók többsége rendkívül jó minőségű.) Mert ők nem csak a lakosság 10-20 %-kának az agyi kapacitását használják, hanem annál jóval többet! És lehet, hogy az is ennek a hozzáállásnak a következménye, hogy a japánok lelkileg egészségesek. Egyrészt, az aktív agytorna, a tanulás képes távol tartani a lelki problémákat. Másrészt, gondolj bele, te is megtisztelve éreznéd magadat, ha a munkahelyed így számítana rád, és még jutalmazna is az ötleteidért, nem?

Másodszor, az eszkimók.

Voltál-e már úgy, hogy gyerekkorodban, télen, beöltözve egy jót hógolyóztál vagy korcsolyáztál, és aztán hullafáradtan, de kellemes bágyadtsággal bedőltél a fotelbe? És hogy akkor eszedbe nem jutott volna görcsölni valamin, egyszerűen csak el voltál lazulva? A mozgástól tele voltál boldogsághormonnal, és lemozogtad a stresszhormonjaidat. Nos, az eszkimóknál az év nagy részében tél van, így ők folyamatosan nyakig beöltözve (én csak szkafandernek hívom) közlekednek, és folyamatosan fél méteres hóban gyalogolnak. El tudsz képzelni ennél jobb fizikai edzést?

Neked jut még eszedbe valami, ami a japán és az eszkimó életmódból felhasználható lenne a lelki gubancok orvoslására?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása A testi-lelki hiányállapotokat okosan kell orvosolni ahhoz, hogy ne szenvedjünk...
2. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
3. Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz? A lelki egészség olyan összetevője, amely a testi szinten, méghozzá...

Amikor lelkileg gödörben vagy, és szeretnél kikászálódni belőle, és nagyjából tudod is, hogy mit kellene tenned, akkor sokszor előfordul, hogy a mumusaid a fejedben szabotálják az első lépés megtételét. Lehet, hogy egyszerre magad előtt látod az egész utat, és úgy érzed, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenned, és már a gondolattól is rosszul leszel. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látod magad előtt, és úgy érzed, nem lesz erőd kitérni előlük, így az egész próbálkozásod kudarcra van ítélve.

Mondanom sem kell, hogy ezek a szabotáló mumusok például a neveltetési mintáinkból és az oktatási kultúránkból adódnak. Mert hol vannak már például a természeti népek, akiknél a fiú úgy tanulta meg a vadászatot, hogy ment mindig az apjával és vagy ötszázszor végignézte, hogyan kell kirakni a csapdát a nyúlnak, mielőtt először meg kellett csinálnia. És nem kellett belőle vizsgáznia sem, egyszerűen addig gyakorolta, amíg nem ment. Teljesen nyugodt lehetett afelől, hogy meg fogja tudni csinálni.
Ezzel szemben mi érvényes a mi oktatási rendszerünkben (legalábbis amikor én gyerek voltam, akkor még így csinálták)? Egyik nap egyszer elmondják a tananyagot, aztán menj haza, tanuld meg, másnap feleltetés lesz belőle. Nincs próbálkozási lehetőség, nincs ráhangolódás, nincs rágondolás, nincs engedmény, nincs semmi. Vagy tudod, vagy nem tudod. Vagy jó vagy, vagy elbuksz. És aztán csodálkoznak, hogy az emberek nagy része szorong.

Hogy kicsit kiköszörüljük a csorbát, és meg tudd erősíteni a lelkedben élő frusztrált kisgyereket, próbáld meg azt, hogy csak egy kicsi, de jóleső lépést határozol meg magadnak, amit viszont már a következő pillanatban meg fogsz tenni magadért. Ez a lépés legyen pontosan akkora, amekkorát képes vagy meglépni. Mert ha túl nagyot akarsz lépni, lemész spárgába, és ha nem vagy gyakorló balettos, akkor fájdalmas lehet ez a tornaművelet. Ha pedig túl kicsit akarsz lépni, akkor nem lesz sikerélményed.

• Ha például tudod, hogy többet kellene mozognod, de egyből a Himaláját akarod megmászni, akkor az rendkívül frusztráló lehet a számodra. Viszont elkezdhetsz gondolni arra, mi lenne, ha ma kimennél és öt jóleső percet sétálnál. Ráhangolódhatsz az öt perc sétára, hogy előbb-utóbb meg is valósítsd azt.

• Ha elhatároztad, hogy le akarsz fogyni, és ezt a csoki megvonásával kezded, és eddig naponta két tábla csokit megettél, akkor gondolhatsz arra, hogy mi lenne, ha mától egy és háromnegyed tábla csokit ennél meg csak, és a negyed csoki helyett almát ennél. Aztán majd meg is valósul a csokicsökkentés, és büszke lehetsz magadra.

Persze megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra úgymond “megvilágosodsz”, elkezdesz aerobic órákra járni, abbahagyod a csokievést, de ha erre a sültgalambra vársz és semmi kicsit nem teszel saját magadért, akkor szerintem kisebb a valószínűsége, hogy beszáll a szádba a sültgalamb. Ráadásul kevesebb ideig fogod magadat jobban érezni.

Az első lépés a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a mumusaink a fejünkben elszabotálják az elindulásunkat.

Neked mik azok a dolgok mostanában, amikben nagyon nehéz elindulnod és miért?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
2. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
3. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...

Most egy olyan esetet fogok nektek elmesélni, ami velem történt meg, és amiben újra megtapasztaltam (ezúttal a férjemen keresztül), hogy mekkora hatással vannak a lelki problémák, az érzelmi-energetikai áramlási akadályok a testünk működésére. Hogy a hitrendszerünk mennyire befolyásolja az energiáink működését, és hogy milyen szinten vagyunk képesek saját magunkat megbetegíteni.

Nálunk szökőévben egyszer szokott ilyen eset előfordulni, és akkor is csak egy estéig tart, amiben a férjem testi-lelki gyengeséggel küzdve és lázasan jön haza a munkahelyről, de a minap ez történt. Miközben feküdt az ülőgarnitúrán, nyöszörgött, hogy tele van a hócipője, mert nagyon nyögvenyelősen mennek odabent a dolgok: miközben ő haladna előre, folyamatosan visszafogják mások, és hogy ő ezt nem bírja elviselni.

Leültem az újdonsült “betegem” mellé és elkezdtem kezelni EFT-vel, hogy azért némiképp segítsek neki. Elindultunk a tünetektől és leástunk a lelke mélyére, hogy vajon hogyan lehetne a panaszait orvosolni. Eljutottunk egy olyan hithez (illetve elváráshoz), ami nekem is szokott problémákat okozni, hogy nagyon csúnya dolog, ha valamit határidőre nem csinál meg valaki, hiába kérjük tőle. Persze ebben az is benne foglaltatik, hogy félünk attól, hogy a teljesítményünket ilyenkor nem a mi valós munkánk alapján fogják megítélni. De az sem kevésbé csúnya, ha a másik nem teljesítése miatt mi úgymond saját magunkon állunk bosszút. Mert lehet, hogy van egy olyan minta a fejünkben, hogy ha megbetegítjük saját magunkat, akkor majd a másik meg fog sajnálni minket és teljesíti az elvárásunkat. Ez egyfajta tudat alatti érzelmi zsarolás, ha úgy tetszik, emberi játszma, amivel a saját egészségünket romboljuk, a mi alkotókészségünket fogjuk vissza. A másik embernek nem ártunk vele… Mi viszont függővé tesszük a saját boldogságunkat, a saját magunk szeretetét attól, hogy a másik mit tesz.

Amint ezt az egészségkárosító tévhitet, ezt a tulajdonképpeni energetikai blokkot megszüntettem a férjem fejében a kopogtatással, a párom egyből felélénkült, és egy szót sem beszélt többet a munkahelyéről. A fél órás kezelés után úgy járkált a lakásban, hogy magam is megdöbbentem, pedig saját magamon és másokon már sok ilyen csodával határos “gyógyulást” láttam. Úgy látszik, megmarad az a hagyományunk, hogy a lázas betegségek a férjemnél egy estéig tartanak.

Van még három dolog, ami figyelemre érdemes az esettel kapcsolatban.

• Az egyik, hogy ha valamit kérünk valaki mástól, de az illető NEM ÍGÉRI MEG, hogy megteszi (és amúgy is csak külső nyomásra tenné meg, belső indíttatása nincs), akkor bizony nincs jogunk számon kérni rajta, meg kell tanulni elfogadni, hogy nem akarja megtenni. Ilyenkor tudnunk kell, hogy velünk semmi baj nincsen, és, hogy azért a saját igényeinket is tiszteletben tartsuk, meg kell próbálni másokat keresni a feladatra.

• A másik, hogy talán megfelelő kommunikációval és ösztönzéssel az egyébként alulmotivált ember is megteszi nekünk, amit kérünk. Ilyenkor meg kell tanulnunk nem lehúzó jelleggel kommunikálni a kérésünket, tiszteletben tartva azt, ha a másiknak mégsem áll szándékában “kötélnek állni”.

• Azért ment ilyen hamar a probléma megszüntetése, mert a férjem egy viszonylag blokkmentes ember, és friss volt az élmény. Ha ez nem lett volna érvényes, akkor valószínűleg hosszabban kellett volna kezelnem őt, és esetleg többször is meg kellett volna ismételni a kopogtatást, tehát több türelemre és kitartásra lett volna szükségünk.

Te voltál már ilyen helyzetben? Szerinted a munkahelyi stressz mindig itt kezdődik?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hiányállapotok orvoslása 2 Két olyan tényező, amely egyes népeknél nagyon hatásos a lelki...
2. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
3. Az első lépés a legnehezebb Ha valamiben nagyon nehéz elindulnod, pedig minden egyes porcikád azt...

… egy teljesen ártalmatlan dologért, akkor az önbizalmad megvédése érdekében gondolhatsz arra, hogy veled nincsen semmi baj, hanem az illetőknek az a lemez megy a fejükben, hogy le kell húzni másokat, minden tevékenységedet meg kell vétózniuk, mert veszélyes rájuk nézve.
Ez is egy emberi játszma. Ne dőlj be neki!

És te se nevess ki másokat!

Inkább nézd meg ezt a videót! Nekem nagyon jólesett!

És neked?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
2. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
3. A bűntudat elfelejtése Hogyan tudjuk elfelejteni a káros bűntudatot? Tudatos kontrollal, sok gyakorlással,...