Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy rengeteg embernek van rossz érzése a neveltetése miatt, mert a szülei nagyon tudatlanul és egészségtelen módon nevelték (illetve próbálták idomítani). A lélekápolás honlapon is volt már szó erről... Sok családban gyakori jelenség napjainkban is a gyerekek folyamatos lehúzása, szóbeli és/vagy fizikai megszégyenítése, bántalmazása, energia leszívása. Az ilyen energiavámpír szülők nincsenek tudatában annak, hogy a viselkedésükkel jócskán elősegítik azt, hogy a gyereküknek jókora önbizalomhiánya legyen, az élete zsákutcába fusson, és hogy kialakuljanak nála különféle betegségek… Merthogy stresszt okoznak a gyerekeiknek, és már vannak arra vonatkozóan kutatások, hogy a gyerekkori stressz eredménye felnőttkori betegség (többek között)! Hacsak a felnőtt gyerek nem jön rá erre, és nem szelídíti valahogy folyamatosan ezt a gyerekkori stresszét.

Mi most szelídíteni fogjuk azt a stresszt, amit a szüleink gyerekként a szóbeli megnyilvánulásaikkal okoztak nekünk, mégpedig egy ÉFT gyakorlattal. Mert a szüleink traumát okozó viselkedése a testünkben eltömte a meridiánokon az energia áramlását, de ezt az energiaáramlást újra lehet indítani, és ezáltal jobban leszünk.

Ebbe a gyakorlatba, hasonlóan az előzőhöz, általánosságok vannak belefoglalva, ötleteket szeretnék vele adni, és nem állítom, hogy ennyivel megoldhatók a problémáid. Előfordulhat, hogy néhány körrel csökken a rossz érzésed, de az is lehet, hogy sokkal többet kell kopogtatnod a javulásért. Az is valószínű, hogy a mondatok egyes emberekre nem érvényesek, ezért használd őket kreatív módon: ha valami nem illik rád, hagyd ki, és tegyél hozzá más szavakat, amelyek jobban lefedik az érzéseidet. Ha a kopogtatás alatt eszedbe jut egy gyerekkori rossz emlék ami kötődik a rossz érzéseidhez, azt jegyezd fel és dolgozz vele külön is, mondjuk filmtechnikával. Ha valami nem megy, jelentkezz ÉFT tanácsadásra.
Az ÉFT pontok helyéről itt találsz leírást.
(Ennek a gyakorlatnak az elvégzéséhez időre és egy nyugodt helyre van szükséged. Ha a szüleiddel olykor szóbeli -energetikai csatározásokba keveredsz, és azonnali önvédelem lenne jó, szeretettel ajánlom figyelmedbe a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvet.)

Ráhangolódás:

• Annak ellenére, hogy a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem és bántottak, például azzal, hogy nem kapsz semmit, ha nem jól csináltad, és hogy te mindent elrontasz, és semmire nem vagy jó, és te ehhez béna vagy, és ugyan már mit akarsz, te, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan, ügyetlen, hülye, buta, szívtelen, önző, szemtelen, engedetlen vagy, feleselsz, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy félek hogy a szüleim megsértődnek és nem fognak velem szóba állni, és elveszítem őket, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén és ne gyötörjenek tovább az érzelmi zsarolásaikkal, mert a saját életemet akarom élni, mégis szeretem és elfogadom magamat.

Negatív sorozat:

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem
• SZM (szem mellett): azt mondták, nem kapok semmit ha elrontom
• SZA (szem alatt): azt mondták, mindent elrontok
• OA (orr alatt): azt mondták semmire nem vagyok jó
• AA (ajkak alatt):  azt mondták, béna vagyok hozzá
• KCSB (kulcscsont belső): azt mondták, mit akarok én
• KA (kar alatt): azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan vagyok
• MA (mell alatt): és azt is, hogy ügyetlen, hülye, buta vagyok
• FEJ (fejtetőn): és azt is, hogy szívtelen, önző, szemtelen vagyok
• HU (hüvelykujj): azt is, hogy engedetlen vagyok és feleselek
• MU (mutatóujj): annyira fájt ez a sok igazságtalanság
• KU (középső ujj): félek hogy igazuk van
• GYU: (gyűrűsujj): porig rombolták az önbizalamamat
• KiU (kisujj): félek, hogy megsértődnek, ha visszabeszélek nekik
• Karate kézél: félek, hogy elveszítem őket, ha közlöm velük, amit gondolok
• GAMUT (kézhát): félek, hogy nem fognak velem szóba állni, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén
• Csukló: félek, hogy nem fogják abbahagyni az érzelmi zsarolásokat
• FEJ (fejtetőn): mégis szeretem és elfogadom magamat.

Nagy levegő!
Az negatív sorozatot ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!

Pozitív sorozat:
Csak akkor kezdj bele, ha a rossz érzésed jelentősen csökkent.

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sokat bántottak
• SZM (szem mellett): félek, hogy igazuk van abban, hogy milyen vagyok
• SZA (szem alatt): félek, hogy jobban ismernek engem, mint én magamat,
• OA (orr alatt): még mindig csengenek a fülemben a szavaik és sajog miattuk a lelkem
• AA (ajkak alatt): de lehet, hogy a sajgó lelkem jelez nekem valamit
• KCSB (kulcscsont belső): lehet, hogy azt jelzi, hogy itt valami nem stimmel
• KA (kar alatt): lehet, hogy amit kaptam tőlük, az nem szeretet volt, hanem irigység és versengés
• MA (mell alatt): lehet, hogy fogalmuk sem volt, hogyan kell gyereket nevelni
• FEJ (fejtetőn): lehet hogy csak azért csinálták így, mert ők is ezt látták otthon
• HU (hüvelykujj): lehet, hogy teljesen normális gyerek voltam, és ők voltak türelmetlenek és arrogánsak
• MU (mutatóujj): lehet, hogy nem velem vaj baj, hanem a tanításokkal
• KU (középső ujj): lehet, hogy csak megakadt a fejükben a lemez és feszültek voltak
• GYU: (gyűrűsujj): mi van akkor, ha nem is ismernek engem, csak rám vetítették a félelmeiket?
• KiU (kisujj): mi lenne, ha nem hinném el többet azokat, amiket mondanak nekem rólam?
• Karate kézél: mi lenne, ha azokra a témákra koncentrálnék, amikben jó vagyok?
• GAMUT (kézhát): azokat már úgyis hallottam tőlük, hogy szerintük miben nem vagyok jó…
• Csukló: mi lenne, ha rájuk hagynám a sértődésüket, és magamra figyelnék? majd megbékélnek…
• FEJ (fejtetőn): azt választom, hogy teljes értékű embernek érzem magamat, és megérdemlem, hogy legyen önbizalmam és hogy mások tisztelettel bánjanak velem

Nagy levegő!
A kört ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!
Egészségedre!

A most készülő “Depi mama, hepi mama” című könyv erről a témáról fog szólni, és terveim szerint hasonló, segítő ÉFT gyakorlatok is lesznek benne.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...

Most (újra) egy olyan témáról lesz szó, amely sok embert érinthet, és amelyre egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet. Köszönet neki érte!
Egy kicsit leveleztünk ezzel az olvasóval, aki többek között tinédzserkora óta küzd pániktünetekkel, legalábbis annak diagnosztizált jelenséggel (hogy miért írom így, majd később elmagyarázom). Azt írta, hogy a társas élete leromlott, sokszor a boltba sem mer elmenni, vagy csak kísérettel. Folyton előjönnek alaptalan félelmei, pl. idegenek előtti beszéddel vagy írással kapcsolatban, hivatalos ügyintézésnél, beszámoló tartásánál, telefonálásnál.

Mimóza

Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, mi lehet ennek a problémájának a gyökere. Azt gyanítja, hogy az, hogy gyerekkorában nagyon szégyellős volt… A szülei pedig úgy próbálták “kinevelni” belőle, hogy rászóltak és megpofozták… hogy ne legyen már ilyen “béna”, “muja”, mert sokszor a szomszédoknak, rokonoknak sem mert szólni vagy köszönni, és ez a szüleinek nem tetszett… És más dolgok miatt is sok szapulást kapott a szüleitől…

Azt tudnod kell, hogy a rendszeres szapulás és dorgálás nem célravezető szülői viselkedés, ha a gyerek szégyellősségét szeretnénk oldani… A szülői testi-lelki verés csak nagyon kevés esetben orvosság, mert csak még nagyobb szorongásokat idéz elő a gyerekben! És hogy mi a célravezető módja annak, hogy egy szégyellős és lámpalázas gyereket oldjunk? Véleményem szerint, például ha idegen helyre megyünk, és a gyerekünk lámpalázas lesz, akkor gondolhatunk arra, ami az igazság: egy gyereknek a felnőtteknél több időre van szüksége, míg megszokja az új helyet. Energetikailag alkalmazkodnia kell hozzá! Tehát a szülő várjon, míg a gyerek feloldódik. A lányomnál ez bevált: ha rokonlátogatáskor megérkezés után erőltetem, hogy moströgtöndeazonnal puszild meg a nagymamát, akkor mögém bújik és ellenszegül. De ha kap tőlem fél órát, és bízom benne hogy lesz ez jobb, akkor feloldódik és önszántából megy a nagymamának puszit adni!

És most már azt is elárulom, hogy ha valakiből a fent leírt helyzetek hozzák elő a rosszullétet, az nem feltétlenül pánikbetegség, sokkal inkább szociális fóbia. A kettő között az az egyik fő különbség, hogy a pánik előreláthatatlan alkalmakkor tör rá az emberre, a fóbia pedig mindig valamihez köthető: tárgyhoz, állathoz, élethelyzethez, és egyszerűbb is ÉFT-vel feloldani.

Milyen módokon enyhítheted magadon a szociális fóbia tüneteit? Például:

• Többször elmeditálhatsz azon, hogy milyen érzés lett volna neked, ha a szüleid nem dorgáltak volna a szégyellősséged miatt, hanem adtak volna neked feloldódásra időt. Ez elég nehéz lehet, ha nincs hozzá mintád. (Elárulok egy dolgot: a most készülő könyvem témája az lesz, hogy milyen a szorongásgeneráló és milyen a szorongásoldó szülő, az ő viselkedése… hogy el tudd képzelni magadnak!)

• Humorral kifigurázhatod a helyzetet. Konkrét tapasztalatok, minta nélkül ez sem lehet egyszerű, ennek a segítésére is lesz könyvünk a későbbiekben.

• Új helyzetekben mindig adj magadnak időt a feloldódáshoz. “Éles” bevetések előtt pedig akár többször is térképezd fel a helyet.

• Előadások tartása esetén MINDIG használj “mankót”, puskát, jegyzetet. Amit az iskolában a fejünkbe plántáltak, hogy mindent fejből kell vágni dolgozatíráskor, el lehet felejteni, mert egészségtelen szemlélet.

• Szorult helyzetekben “intézz” magadnak valamilyen védelmet. Ezeknek a lehetőségeiről részletesen írtam a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvemben. Például, ha mész az utcán és elfog a félelem, magad köré képzelsz egy sárkányt, ami megvéd. Vagy ha beszámolót kell tartani valahol, akkor hívsz angyali segítséget és a hallgatóság elé képzelsz egy vastag üveglapot.

• Hosszabb távon pedig célszerű valahogy feloldanod az érzelmi blokkjaidat, erre az ÉFT kiváló.

• És még sok más módszer lehet rá.

Neked mi jutott még eszedbe?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a...
2. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
3. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...

Még nem írtam arról a blogon, hogy mi a teendőd, ha nagyon rossz érzések törnek rád… de tegnap egy olvasói levél (amit ezúttal is megköszönök) rádöbbentett, hogy ez pedig fontos lenne. Hiszen napjainkban, ha nem vértezzük fel magunkat kellőképpen a külvilág káros befolyásai ellen, szerintem mindenkinél előfordulhat olyan helyzet, hogy rosszul lesz. Nekem is volt néhány ilyen esetem.

Tehát, hogyan tudsz azonnal segíteni magadon, ha rád tör a szorongás és a pánik, és nem tudod elhessegetni?

1. A képzelet használata

A fájdalmat és a félelmet képzeletben zárd be egy erős dobozba (vagy páncélszekrénybe, vagy hasonló helyre – ez lesz Pandora szelencéje), amit szintén képzeletben jó szorosan lakatolj le, hogy távol tudd magadtól tartani őket addig, amíg kezelve nem lesznek.
(Megjegyzés: a Lélekápolás weboldalon kapható, “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyv – ide kattintva elérhetők a részletek - arra is ötleteket ad neked, hogy milyen egyéb távoltartó eszközöket vethetsz be ilyen esetben – azaz, hogyan tudsz visszadobni a félelmeknek IS.”)

2. Szeretetmondatok

A félelem legnagyobb orvossága az igazi szeretet. Ezért mondogass magadnak ilyen és ehhez hasonló mondatokat (forrás: ingyenes ÉFT kézikönyv).

• Annak ellenére, hogy rossz állapotban vagyok, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy bekövetkezéstől való félelemem van, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy szívtáji fájdalom gyötör, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy mellkasi égés fájdalomtól is szenvedek, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy zsibbadás halálfélelem aggaszt, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy gerinc és fejfájásom van, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy ez mind egyszerre jön, és ez nagyon megrémít, és nem tudom mit tegyek, mégis szeretem és elfogadom magamat.
• Annak ellenére, hogy az idő már  oly hosszú, és annyira elfáradtam, mégis szeretem és elfogadom magamat.

És így tovább. Minden nehéz érzelmet, illetve testi tünetet helyettesíts be, ami előjön.

3. Masszázs

Az előbb felsorolt szeretetmondatok mondogatása közben a testednek az alábbi képeken bemutatott pontjain masszírozd magadat, a pontokat szépen sorba véve, egymás után (forrás: ingyenes ÉFT kézikönyv).

4. Vízivás

Igyál egy pohár tiszta vizet! Az agysejtjeidnek szüksége van a vízre. A masszázs közben amúgy is meg fogsz valószínűleg szomjazni, ez jó jel.

5. Vitaminszedés

Ha tudsz, nagy adag (legalább 500 mg – nem tévedés!) organikus eredetű, lehetőség szerint vízben oldódó C vitamint vegyél be, és a bevételét megismételheted két óra múlva. Ez támogatja az agysejtjeid regenerálódását és oldja az izmaid feszültségét. Ha bírod a savanyú ízt, megehetsz akár egy egész citromot is.

6. Torna

Csinálj 100 vállkörzést, 100 bokakörzést, és szintén 100-szor szorítsd össze és engedd el a farizmaidat. Ez oldja a testi feszültségeidet.

Az előbbieket kitartóan ismételd addig, amíg a tünetek enyhülnek vagy elmúlnak.

Ha segítségre van szükséged, akkor pedig ide kattintva jelentkezhetsz Skpye-os ÉFT tanácsadásra >>>

Neked vannak még hasonló, szorongásűző praktikáid?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Energiavámpír szülők megszelídítése Ha a szülők bántalmazzák a gyereküket, akkor stresszt okoznak neki....
2. Szorongás nélkül nincs élet? De bizony van! Mostanában gyakran látok egészséggel foglalkozó magazinokban olyan cikkeket, amelyekben az...
3. Mi az, amit félsz kimondani? 4. rész Mivel (sajnos, ezek szerint nem volt elég figyelemfelkeltő a kérdés)...

A blogértesítő hírlevél feliratkozók részére készítettem egy elektronikus könyvecskét (e-bookot) a szorongások oldásáról.

Ha szeretnéd megkapni a könyvet, de még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, az alábbi link segítségével megteheted:

http://www.lelekapolas.hu/hirlevel/

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1 Napjainkban a szorongások egyik fő kiváltója a pénz! Lássuk hát,...
2. Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 2 A pénzzel kapcsolatos szorongásokról szóló "minisorozat" második részében megrengetjük a...

Még emlékszem rá, amikor fiatalabb koromban, ha nem sikerült valami, akkor a család össznépileg jött, hogy rögtön de azonnal felvidítson. Hogy jaj, nehogy szomorú legyek. Nem is tudom, mit gondoltak, szerintem abnormális módon féltek attól, hogy a szomorúság örökké fog tartani. Ez elég groteszk jelleget is szokott ölteni akkor, amikor például egy fiúról volt szó, akiről úgymond ők “beszéltek le”. Mert bizony sok ilyen előfordult: elmagyarázták, hogy miért nem jó nekem az illető srác. Én pedig, mint amolyan gyerek, bevettem, mert egy gyerek így működik.

A család véresen komolyan tekintette az ilyen fiús ügyeket, már látták az ásó-kapa-nagyharangot, és egyáltalán nem gondoltak arra, hogy ezek csak tinédzserkori próbálkozások a részemről. Nem mások, mint ismerkedések a másik nemmel, amelyek később úgysem jutnak el egy magasabb szintre, ha a fiú tényleg nem illik hozzám.
Szóval elég groteszk (és sokszor álságosnak tűnő) ügyek is alakultak abból, hogy úgymond először keresztbe tettek nekem minden lehetséges módon, aztán pedig jöttek vigasztalni. Gondolj bele: valakinek a lábára mondjuk szántszándékkal rálépsz, mert azt hiszed, hogy az jó neki, aztán pedig befogod a száját, hogy ne ordítson. Kész agyrém.

De nem is ezt akarom kihozni a mondanivalómból, hanem azt, hogy nem hagytak szomorkodni.

Pedig veszteség esetén (főleg ilyen veszteség esetén, amikor az ember kiszolgáltatottnak és bepalizottnak érzi magát) teljesen normális dolog a szomorúság, sőt, a harag is, hiszen elvesztettél valamit, és mások visszaéltek a hatalmukkal veled szemben.

A probléma legjobban ott jön ki, ha nem hagynak szomorkodni, nem hagynak tombolni kellő mennyiségben. Mert akkor eltávolodsz a saját érzéseidtől, saját magadtól. Nem tudod feldolgozni a veszteséget, nem tudod újraszervezni az életedet, elfojtod az érzéseidet. Ha rendszeresen előfordul ilyen szomorúság és harag elfojtás, akkor később halmozottan, lehet hogy lelki zavarok: depresszió, pánikbetegség, szorongások, félelmek formájában törnek rád újra ezek az elfojtások. Mert hogy fel fognak törni a lelked mélyéről valamikor, az ezerszázalék.

Hogy miért írtam le mindezt?

Mert most is, egyik pillanatról a másikra rám tört egy kisebb mélabús állapot. De már el tudom fogadni, valószínűsítem, hogy valamilyen gyerekkori elfojtás maradványa, és nem futok el előle, szembenézek vele, átélem. És tudom, hogy el fog múlni. Hiszen semmi sem tart örökké, ez sem. Viszont lehet, hogy valamit felismerek belőle, magasabb szintre emel a feldolgozása.

Te hogyan tudod kezelni a saját szomorúságodat, a saját érzéseidet?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jó kislányok nem sírnak? Vannak olyan, általánosan elfogadott "bölcsességek" a kultúránkban, amelyeket sokan készpénznek...
2. A depressziót már az óvodában is tanítják A magyar depressziós kultúra okának firtatása, a negatív minták leleplezése...
3. A bánatháj és ami mögötte van Azt hiszem, sokszor érezzük úgy, hogy hiába fogyókúrázunk, hiába próbálunk...

Szerintem a gyógyszert szedő lelki és egyéb betegek (és az orvosaik, gyógyszerészeik…) egyáltalán nem gondolnak arra, hogy mi lesz a gyógyszerrel, ha elvégezte a feladatát a szervezetben.

Kiürül. Megeszi a toalettkacsa. Ez még nem lenne önmagában baj, ha a szennyvizeket megfelelően tudnánk tisztítani, mielőtt visszakerülnek az élő vizekbe. De mivel (jelenleg) nem tudjuk, a gyógyszer is a tavakban, folyókban, tengerekben, óceánokban végzi. Legyen az egy egyszerű fájdalomcsillapító, egy komolyabb antidepresszáns, vagy akár fogamzásgátló tabletta.

(Nem mondom, hogy néha nincs szükség gyógyszerre, de rendkívül károsnak tartom, ha valaki rendszeresen szed valamilyen drazsét.)

Ott aztán a kemikália bekerül a halakba, aztán a halakat fogyasztó ragadozók szervezetébe, és így tovább: a természet körforgásába.

És onnan hova jut?

Úgy van. Mindenki szervezetébe. Kivétel nélkül! Olyan emberekébe is, akik egészségesek. És ott ki is fejti a hatását. Mivel víz nélkül ember nem élhet. Ha megisszák vagy felhasználják ezt a vizet, garantáltan lesz szükségük valami ellenhatást biztosító vegyi anyagra, mert felborul a szervezetük egyensúlya. És itt még az sem indok, hogy ásványvizet iszunk, mert a fürdés és a főzés során ugyanúgy bekerül!

Sajnos a gyerekeink a fejlődésben levő testük nagyobb érzékenysége és az anyagok beépülése miatt még inkább ki vannak téve a mérgező anyagok káros hatásának, mint mi, felnőttek.

Akár gyerek, akár felnőtt, a Duna mellett élő magyarok például a németek és az osztrákok által szedett gyógyszerek levét fogyasztják. Hacsak nem tisztítják meg az  összes felhasznált vizüket valamilyen módon…

Kérlek, ha lehet, ne mérgezd magadat! És ne mérgezz másokat se! Kíméld meg a gyerekeidet is! Ne szedj tartósan gyógyszert! Használj inkább természetes anyagokat! És keresd a problémáid forrását és meg fogsz gyógyulni!

Szerinted hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Merényletek a párkapcsolatod ellen Példák olyan negatív energia áramoltatásokra egy párkapcsolatban, amelyeket lehet hogy...
2. Jaj csak nehogy szomorú légy A szomorúság bizonyos helyzetekben teljesen természetes állapot. A probléma ott...
3. Energiatoxinok 2 Ha valamilyen allergia kínoz, és eleged van már belőle, hogy...

Szerinted mi az a tényező, ami sok embert akadályoz abban, hogy jóban tudjon lenni önmagával? Hogy abbahagyja végre az önostorozást, az önpusztító életmódot, és elkezdje magát egy kicsit kényeztetni, ápolni? Hogy ne csak másokat pátyolgasson állandóan, hanem egy kicsit önmagát is megszeretgesse (mert megérdemli)?

Mások nagy problémái, szüksége?

A környezete elvárásai?

A jószívűsége?

Vagy esetleg valami más?

Mi kényszerít valakit arra, hogy halálra dolgozza magát, ahelyett, hogy jobban megszervezné például a munkáját, adna át feladatokat belőle a kollégáinak? Hogy kísérletezne új megoldásokkal, megtanulná és kihasználná a modern technológia adta előnyöket?

Sokszor fejcsóválva nézem az egyik életmód adón azt a műsort, amikor egy csapat házat épít olyan hősies embereknek, akik mindenüket odaadják másoknak, hogy aztán – nem tartva megfelelően karban a saját életfeltételeiket – rájuk dőljön a házuk. Az új ház, akárhogy is, felépült. Most akkor ez megérte?

A repülőn is az a szabály érvényes, hogy először magunkra tesszük fel az oxigénmaszkot, aztán a mellettünk ülőre.

Miért hagyjuk ezt a hétköznapi életben figyelmen kívül?

Nos,  szerintem van egy olyan társadalmi dogma, tévhit sokunk fejében, amely azt suttogja: “Csak akkor lehetsz értékes, ha folyamatosan adsz másoknak, megfelelsz mindenki igényeinek. Különben értéktelen és rossz vagy.” És mivel mindenki értékesnek és jónak szeretné magát érezni, és fél az értéktelenség érzésétől, és a retorzióktól, igyekszik betartani azt, amit suttog ez a mumus.

És ennek a mumusnak a hangja elég nagy motiváló erő.

Ha ez a társadalmi dogma a helyes utat mutatja, miért betegszenek bele olyan sokan? Miért lesznek pánikbetegek, depressziósak?

A betegség azt mutatja, hogy a természet törvényei ellenében cselekszünk. Vagy mégsem?

Ráadásul ez a mumus az oka többek között szerintem a mostani gazdasági válságnak is. Hogy tovább nyújtózkodunk, mint a takarónk ér, hogy másoknak adhassunk. Ha valaki a karácsonyi ajándékait is hitelből veszi meg, mert máshogy nem tudja, hát… Aztán előbb-utóbb a bank rájön, hogy nekünk nem lehet hitelt adni, mert a takarónk nem bírja szuflával. És akkor mi lesz?

Nem kellene megtanulni magunkat értékesnek gondolni anélkül, hogy folyamatosan adnánk? Hogy valamiféle harmóniát fenn tudjunk tartani magunk körül?

Nem kellene lecserélni a kisördögöt a fejünkben egy olyan önbizalmi hozzáállásra, hogy “A Teremtő egyedi alkotása vagyok, miért kellene kevesebbnek (vagy többnek) éreznem magamat, mint bárki más? Nekem is ugyanolyan jogom van a jó élethez, a boldogsághoz, az egészséghez, a lazasághoz, az elégedettséghez,  mint bárki másnak? Mert nekem is két fülem és két kislábujjam van, mint bárki másnak, és alkotmányos jogom van néha gyengének vagy hülyének lenni, és urambocsá’, elfogadni is?”

Te mit gondolsz erről?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
2. Jaj csak nehogy szomorú légy A szomorúság bizonyos helyzetekben teljesen természetes állapot. A probléma ott...
3. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...