Megerősítés szorongós nőknek

Archive for the ‘Önbecsülés’ Category

Az emberek közötti konfliktusok kezelésére van egy olyan általános keresztény tanítás, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Szerintem ez nagyon bölcs dolog, viszont sokan összekeverik azzal, amit én helytelen hozzáállásnak tartok, hogy “Fordítsd oda a másik orcádat is!”, hogy akkor áldozd fel magadat a másik agressziójának ahelyett, hogy védekeznél. Mert ha feláldozod magadat, soha nem lesz megfékezve a másik ártó viselkedése, nem fogja megtanulni a kulturált emberi együttélés szabályait.

Ezért én most megvilágítanám, hogy én mit értek az alatt, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!

A legújabb írásomat kvázi megrendelésre készítettem. Schillinger Zsú, a Csodanő Online Fitneszterem tulajdonosa azzal a kéréssel keresett meg, hogy segítsek egy bánatos olvasójának, aki azért nem tud lefogyni, mert meghalt a fia és az e miatt érzett bánatát az evésben vezeti le. Sajnos így jönnek fel rá a plusz kilók és nem tud elég kitartó lenni a tornázásban. A bánathájának kialakulásához még az is hozzájárul, hogy éjszakai műszakban is dolgozik, ahol valószínűleg nem tud magával mit kezdeni, nem tudja a saját szomorú gondolatait elviselni, így megint csak az étel nyújt számára vigaszt és figyelemelterelést.

Ha kíváncsi vagy a bejegyzésre, olvasd el. Katt ide!

Te mivel foglalod le magadat, ha egyedül vagy?

Két hete hétvégén “hivatalosan” is beléptem az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technika) alkalmazóinak egyre bővülő körébe azzal, hogy részt vettem az első szintű képzésen. Ez alkalommal szeretném megosztani veletek azt a nagyon inspiráló gondolatot, amelyet a tanfolyam jegyzetében olvastam. Az tetszik benne a leginkább, hogy egyáltalán semmilyen egészségtelen és lehúzó emberi játszma nincsen benne, semmilyen érzelmi zsarolást vagy egymásra mutogatást nem tartalmaz, senki sem húzza a rövidebbet, hanem mindenki nyer!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Legújabb írásomat azok a tapasztalataim ihlették, amelyeket a környezetemben láttam, és amelyek tönkreteszik a párkapcsolatokat. Kivétel nélkül mind a negatív energia áramoltatásáról, mások lehúzásáról szólnak. Ha valaki nagyon benne van (mondhatni “mester”) ezekben a lehúzó technikákban, észre sem veszi magát, mert megszokásból viselkedik így, mert ezt a mintát látta otthon. Csak annyit tapasztal meg belőlük, hogy a világ nagyon félelmetes a számára, és mennek tönkre az emberi kapcsolatai, köztük a párkapcsolata. Mert nem képes másoknak és saját magának sem önzetlenül adni, szeretni. Mások és saját maga lehúzását, valamint az egészségtelen elvárásokat ellenben kiválóan tudja működtetni.

Az írás a HősNők.hu-n található. A cikk eléréséhez katt ide!

Te mit teszel azért, hogy elkerüld ezeket a buktatókat?

Az utóbbi néhány blogbejegyzésem elég velősre és hosszúra sikeredett, így most lazítás következik.

Lehet hogy sokan nem szeretik a macskákat, mert szőrösek, simulékonyak és önzőek, de a lazaságukból bizony lenne mit átvennünk. Ők aztán nem idegesek, nem stresszelnek, nem szoronganak, nem izgulnak, hanem kellő önbizalommal bírnak és életrevalóan élvezik az életüket.

Több éve már, hogy az első olyan macskás humorvideót megkaptam e-mailben, amin betegre nevettem magamat, és azóta is végignéztem jó néhány ilyet, de nem tudom őket megunni.

Íme néhány felvidító macskás jelenet!

Te hogyan viszonyulsz a macskákhoz? Idegesítenek vagy mulattatnak?

Folytatjuk a sorozat előző bejegyzéseiben megkezdett témát. Most egy kicsit belemászunk abba, hogyan lehet magadat megtanulni szeretni, hogy orvosolni tudd az érzelmi hiányt.

Hogy megengedjük magunknak azt, hogy saját magunkat szeressük, először nézzük meg ezt a kérdést globálisan, újra, emlékeztetőképpen. Mindannyian a Teremtő egyedi alkotásai vagyunk, egymással egyenrangúak, erősségekkel és gyengeségekkel. Mégpedig azért vagyunk ilyenek, hogy az erősségeinkből (a többlet energiákból) adjunk a többi embernek, a gyengeségeinket pedig próbáljuk meg fejleszteni (pótolni a hiányainkat). Ezt a pótlást elfogadhatjuk a többi embertől is, de elfogadhatnánk magunktól is. Mivel egyikünk a másikkal egyenrangú, és a Teremtő szemében egyaránt kedves, akkor nem mindegy, hogy kitől kinek áramlik a szeretet energiája? Nem az a lényeg, hogy áramoljon? Akár egy embernek önmaga felé is?

És mi a szeretet? Már egy példán keresztül érzékeltettem egy előző cikkben, de most megfogalmazom pontokban:

Olvasd tovább a bejegyzést »

A sorozat elõzõ bejegyzéseiben arról volt szó, hogy hogyan viszonyulunk a halálhoz, és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a helyén kezelni az élet eme részét. A mostaniban példákkal érzékeltetném, hogy milyen belénk rögzült viselkedési minták miatt nem sikerül magunkat szeretni.

Ezért most biztosan fogok sok kritikát kapni, de vágjunk bele!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az előző bejegyzésemhez egy nagyon értékes hozzászólást kaptam Istvántól (köszönöm ezúttal is), amin sokat gondolkodtam, olyan sokat, hogy új blogbejegyzés lesz belőle.
A hozzászólásban el lett különítve kétféle bűntudat. Többféleképpen lehet hívni: egészséges – egészségtelen, reális – irreális, külső eredetű – belső forrású, dogmákon alapuló – racionalitásra  épülő, stb. stb.

Valószínűleg sokan vagyunk olyanok, akiknek még munkálkodnak a fejünkben tudat alatt a gyerekkorból származó társadalmi dogmák és a hozzájuk kapcsolódó egészségtelen bűntudatok. Még akkor is, ha folyamatosan, tudatosan győzködjük magunkat arról, hogy ez meg ez a tevékenységünk egyáltalán nem káros senkinek, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást éreznünk, még akkor sem, ha ezt tanultuk róla. Ezeket a mumusokat elég nehéz megszelídíteni, sok idő, türelem és gyakorlás szükséges hozzá, de lehetséges. Vannak különlegesen nehéz esetek is, amelyekhez extra türelem kell.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Napjainkban nagyon sok szó esik például a médiában, baba-mamaújságokan és a többi hírforrásban arról, hogyan kell, hogyan kellene bánni a gyerekekkel, hogy lelkileg ép, önbizalommal teli, a jogaikat és a kötelezettségeiket egyaránt ismerő felnőttekké váljanak. Mégsem lehet róla eleget beszélni, mert úton-útfélen tapasztalok olyan (sokszor akaratlan, öntudatlan) szülői viselkedést, amely sajnos épp az ellenkezőjét fogja elérni, ha tovább folytatódik.

Tehát, számomra mit jelent a spirituális gyereknevelés?

Lássunk néhány szemelvényt a teljesség igénye nélkül.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Látszik, hogy te nem nézel tévét…

Ezt az állítást szemrehányás-félének kaptam az egyik közeli családtagomtól a napokban. Mégpedig azért, mert megpróbáltam neki megvilágítani, hogy mi köze van a hányatott sorsának ahhoz, hogy olyan mumusok dolgoznak a fejében, amelyek megakadályozzák, hogy hatékonyan kiálljon az érdekeiért. Ha úgy tetszik, kicsit balhézni merjen, ha valaki kiszúr vele.

(A TV-ben ugyanis a legszélesebb célközönségnek azt tanítják meg [szerintem], hogyan kell szenvedni, panaszkodni, hogyan legyél szerencsétlen, hogyan legyen kevés önbizalmad. És hogyan kell irigykedni arra, aki kicsit ügyesebben menedzseli az életét. Mást nemigen.)

Olvasd tovább a bejegyzést »