Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Megfelelési kényszer’

Ez a bejegyzés kicsit hosszúra sikeredett, szerintem készíts ki rágcsálnivalót és üdítőt, amíg olvasod…

Mostanában olyan jelzéseket adott nekem az élet, hogy erről kell írnom. Mármint a tökéletességre való törekvésről…

Az egyik ok, amiért ezt a témát választottam, egy hozzászólás a “10 értékelni való dolog” című blogomhoz. Köszönet érte a hozzászólónak, egy fontos problémára, egészségtelen nézetre hívta fel vele a figyelmemet. Idézem az idevágó részeket: “Nekem is vannak “romboló” szüleim, amiért én is zsigerből utáltam őket! Közben született nekem is egy lányom, és rájöttem, hogy a “káka keresés” egyáltalán nem ellenem szólt. És most biztosan megkövezel, de én is keresem a hibákat, és próbálom kijavítani őket, MERT EZ A LÁNYOM ÉRDEKE!!! Mert ebben a farkas törvényű világban egyre jobbnak és jobbnak kell lenni, mert ha nem, eltaposnak, félre állítanak.”

A másik ok pedig az, hogy akik korán jelentkeztek a stresszoldó munkahelytaláló-bevonzó tréningre, már kaptak egy apró ízelítőt a tartalmából, egy, nyugtalanság csökkentő energiagyakorlatokat bemutató videó formájában. Az egyik kedves jelentkező jelezte, hogy valami folyamatos (idegesítő) pityogás megy a kisfilm alatt. Mostanában nem volt valami jó a hang a gépemen, így arra gyanakodtam, hogy talán behallatszik az időkapcsoló halk kerregése a felvételbe, és nem hallottam meg. Megtettem, ami tőlem telt: a Windowsom újratelepítése után derült ki, hogy valószínűleg a webkamerám sajátossága a kerregés, mert a régebbi videóimban is van ilyen. Ennél fogva, ha sokakat zavar majd a tréningen ez a jelenség, akkor szerezni fogok egy másik webkamerát, és újra fel fogom venni az oktatóvideókat. De ha így is meg lehet tanulni a tartalmukat, akkor lehet, hogy el fogom fogadni, hogy nem vagyok egy Koltai Lajos, és egyelőre tökéletlen, de a célnak megfelelő videókat tudtam csak előállítani. Remélem, elnézik ezt nekem.

Hogy miért mondom ezt?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy fiatal, sikeres menedzser férfi ül velem szemben a babzsákzsámolyon. ÉFT kezelésre jött, egy ismerőse adta meg neki az elérhetőségemet. Az orra teljesen be van dugulva, folyik a könnye, folyton tüsszentenie kell, éjszaka nem tud aludni, már az allergiagyógyszer sem segít rajta egy ideje. Elmondása szerint 3 éve mindenre allergiás, ami zöld, sőt, otthon a penészre is. Kicsi korában allergiás asztmával küzdött (ez jelenleg nincs neki), ezért kipróbált mindenféle gyógymódot, meditál, jógázik, masszírozza a saját talpát. Sokféle baján segítettek ezek a módszerek, de a pollenallergiája makacsul tartja magát.

A torokban és az orrban jelentkező allergia kommunikációs problémákat és elfojtott haragot jelent. Elkezdem kérdezgetni, hogy felderítsem, mi is a háttere nála, és közben kopogtatom ÉFT-vel.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy nagyon érdekes, és valószínűleg sokakat érintő probléma fejtegetése következik, amely olvasói e-mailben érkezett, köszönöm az írónak, hogy felvetette!

A probléma a következő:
Adott egy családtag, akit nem lehet “leépíteni”, és aki úgymond nem vesz részt a család életében, a közös munkákban és nem tartja be az ígéreteit sem. A levélíró bármit kér tőle, bármit megígértet vele, soha nem biztos, hogy meg is csinálja. Mindennapos dolog náluk az ezekből származó nézeteltérés, hogy “Ja, elfelejtettem“, de úgy, hogy ez a nem akarót láthatóan egyáltalán nem zavarja. A levélíró minden egyes ilyen helyzetet agresszióként él meg, összeszorul a gyomra és olyan érzése lesz, mintha egy, a Harry Potter filmből ismert dementorral találkozott volna. Általában arra a napra el is tűnik minden energiája, legszívesebben ordítana a dühtől.
Hab a tortán, hogy ezerszer próbálta elmagyarázni a krónikus nem akarónak, hogy mi a probléma, de ő egyszerűen nem érti, mi a gond. És sajnos valamilyen rossz érzés, kényszer arra készteti a levélírót, hogy a nem akaró helyett (dühöngve) dolgozzon (bár ezt már törekszik elhagyni).

A kérdés pedig ugye lényegében az, hogy hogyan lehet az ilyen embert kezelni, érzékeltetni vele, mit is művel? És hogy hogyan lehet őt mégis rávezetni a munkára és bevonni a család életébe, hogy megváltozzon a helyzet?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az egyik ÉFT tanfolyamon kaptunk egy olyan feladatot, hogy (tovább oldandó a maradék szorongásainkat és növelendő az önbecsülésünket) kérjük meg a körülöttünk élőket: soroljanak fel tíz olyan dolgot, amit értékelnek bennünk. Teljesen mindegy, hogy ez a szemünk színe, valamilyen képességünk, vagy éppen tevékenységünk, az volt a lényeg, hogy értékelni lehessen. Mert jobbak vagyunk benne az átlagnál. A körülöttünk élő leendő “interjúalanyok” kiválasztására is voltak iránymutatások, hogy kiket kell megkérni az “értékelésre”: a szüleinket, a párunkat, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a szomszédainkat.

A feladat rögtön két villámcsapás-szerű felismerést is hozott a számomra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.

Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.

Írok egy példát.
Olvasd tovább a bejegyzést »

Amikor lelkileg gödörben vagy, és szeretnél kikászálódni belőle, és nagyjából tudod is, hogy mit kellene tenned, akkor sokszor előfordul, hogy a mumusaid a fejedben szabotálják az első lépés megtételét. Lehet, hogy egyszerre magad előtt látod az egész utat, és úgy érzed, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenned, és már a gondolattól is rosszul leszel. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látod magad előtt, és úgy érzed, nem lesz erőd kitérni előlük, így az egész próbálkozásod kudarcra van ítélve.

Olvasd tovább a bejegyzést »

E-mailben még hetekkel ezelőtt kaptam egy jó témát, amiről hasznos lehet beszélni, köszönöm Erikának!

Az volt a felvetés, hogy ha valaki elvesztette a hitét, úgy mindenben, miként lehet újra megtalálni?

Először is, kérdés lehet, hogy pontosan mi volt az, amiben régen hittünk, és most már nem hiszünk? Önmagunk? A társunk? A gyerekünk? A munkahelyünk? A világ igazságossága? Netán az Univerzum, a Teremtő? Erre a kérdésre ha tudunk válaszolni, akkor sok fontos információhoz juthatunk.

Másodszor, nézzük meg, mit is takar pontosan a “hit elvesztése” fogalom. Miért vesztettük el a hitünket? Elvártunk magunktól vagy az előzőekben felsorolt emberektől és dolgoktól valamit, amit nem teljesítettek? Magasra tettük a mércét, légvárakat építettünk, és összeomlott a kártyavár? Mert bizony mindannyian emberből vagyunk, és a bőrünkből nem, vagy csak nagyon lassan tudunk kibújni?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy kicsit enyhébb vizekre evezve most arról írnék néhány sort, hogy mennyire fontos a jó közérzet megteremtésében az, hogy legyen olyan tevékenység, amelyet szívesen, csak önmagadért végzel. És nemcsak az a fontos, hogy legyen ilyen, hanem az is, hogy merj rá időt áldozni a SAJÁT idődből!
Már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan kezeltem a környezetem (és a fejemben levő mumusok) visszahúzó erejét akkor, amikor táncolni jártam. Most másféle hobbikról lesz szó, és azokról a kifogásokról, amiket keresünk, hogy ne kelljen nekik hódolni, mert félünk a démonaink büntetésétől.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.

Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.

Mit tesz erre a gyerek?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak: sehogy.

Mielőtt még nagyon elszontyolodnál, elmagyarázom, miről van szó.

Lehet hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg a következőkre, és talán a későbbiekben sem vetted észre ezt a törvényszerűséget (és lehet, hogy ezért sokszor fejjel mentél a falnak), ezért most felhívnám rá a figyelmedet. Nekem is sok ideig tartott, amíg rájöttem, de a fő hogy rájöttem.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szeretettel üdvözöllek!

A lélekápolás.hu honlap hamarosan indul!

Várok minden spirituális és ugyanakkor gyakorlatias szemléletű látogatót, aki szeretne önmagával az eddigieknél nagyobb mértékben jóban lenni, összhangba kerülni, hogy ez által a környezetével is nagyobb legyen a harmóniája.

A mostani fizikai világunkat sokan egy nagy rohanó maszlagnak, teljesítménykényszeres őrületnek érzékeljük, aminek akarva-akaratlanul a részesei vagyunk, és ez a neveltetésünkből fakadóan is frusztrál minket. Besokallhatunk, lelkileg beteggé válhatunk a ránk zúduló sok “jó” láttán. Azt hihetjük, nekünk is muszáj mindenben rohanni és erőn felül teljesíteni, és ki kell purcantani saját magunkat, mert csak az önfeláldozással lehetünk értékesek. Nem érezzük úgy, hogy jogunk van csak annyit bevállalni, amennyit kényelmesen el tudunk végezni. Hogy jogunk van szelektálni, priorizálni, egyszerűsíteni és szervezni, mert nem tanítottak meg rá minket. Sem fizikailag, sem lelkileg. Nem vesszük észre és nem tudjuk megszelídíteni a belső fakír kisördögöket, amelyek főleg a gyerekkorunkból erednek és kitartóan pusmognak a fejünkben.

Az eddigi kultúrában az érték az volt, hogy az ember mit tett le az asztalra.

Viszont létezik egy ennél sokkal nagyobb érték: az emberben levő lehetőségek tárháza, hogy mire vagyunk képesek. Ez viszont csak akkor tud érvényesülni, ha kellő mennyiségben kényeztetjük magunkat.

Ennek az elősegítésére indul hamarosan ez a weboldal.

Tarts velünk!