Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Túlérzékenység’

Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy nem segítettek rajtad, hanem még ki is gúnyoltak érte?

Az, hogy nem tudunk ügyesen esni, és esés során mindenféle bajunk lesz, a gyerekkorunk során alakul ki bennünk. Mert egy kicsi, úgymond “romlatlan” gyerek még úgy van összerakva, hogy ha esik, akkor összegömbölyödik, mint egy sündisznó, védi önmagát! És ha kell, akkor a lépcsőn is épségben legurul így. Feltéve, ha az anyja nem alakítja ki benne a lépcsőtől való félelmet! Mert ez a félelem leblokkolja az összegömbölyödő képességét. Ha nem hiszed, figyelj meg egy gyereket, akit még nem fertőztek meg a szülők félelmei, és egy olyat is, akit viszont már megfertőztek.

A teljes cikket ide kattintva olvashatod el.

Te hogyan “gyakorlod” az esést?

Az emberek közötti konfliktusok kezelésére van egy olyan általános keresztény tanítás, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Szerintem ez nagyon bölcs dolog, viszont sokan összekeverik azzal, amit én helytelen hozzáállásnak tartok, hogy “Fordítsd oda a másik orcádat is!”, hogy akkor áldozd fel magadat a másik agressziójának ahelyett, hogy védekeznél. Mert ha feláldozod magadat, soha nem lesz megfékezve a másik ártó viselkedése, nem fogja megtanulni a kulturált emberi együttélés szabályait.

Ezért én most megvilágítanám, hogy én mit értek az alatt, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Olvasd tovább a bejegyzést »

„Jaj, ne legyél már ennyire érzékeny!”
„Ne vegyél már mindent ennyire a szívedre!”
„Az a te bajod, hogy mindent túl komolyan veszel!”

Szoktál ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallani a környezetedből, amiben bírálják, hogy nem bírod a „kiképzést”? Hogy például túlságosan mellre szívod, ha sértegetnek, vagy ha semmibe vesznek téged nagyon is érintő kérdésekben?

Nálam volt idő, hogy ilyenekkel bombáztak. És természetesen még én éreztem magamat rosszul, hogy velem van valami baj. De a túlérzékenység nem múlt el attól, hogy próbáltam mindenhez jó képet vágni, megfelelni az elvárásoknak. Attól sem múlt el, hogy depresszióba vonultam és bezárkóztam, nehogy hozzám férjenek. Ekkor, jó szokásomhoz híven, mögé néztem az érzékenységnek, hogy mi lehet a gond.

Számomra az derült ki, hogy biztosan jó okod van rá, ha ártó szándékot sejtesz egyes emberi megnyilvánulások mögött.

Hogy miért?

Olvasd tovább a bejegyzést »