Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek és tevékenységek, amiktől retteg, és amiket messzire elkerül, mert érzi, hogy ha a közelükbe kerül, akkor le fog blokkolni. A köznyelvben ezt önbizalomhiánynak tartják, pedig ez több annál… Bármilyen helyzet és tevékenység lehet ilyen: a nyilvános szereplés, a főzés, a könyvírás, a gyerekgondozás, a pénzzel való bánásmód, a fogyókúra, az autóvezetés… És addig még nincs is baj, amíg olyan tevékenységek mumusok számunkra, amelyekre nincs szükség az életünkben. A gond ott kezdődik, ha azok nem mennek, amelyek pedig nagyon megkönnyíthetnék az életünket.

Tehát akkor tegyük tisztába azt, hogy az előbb leírt jelenség nem pusztán önbizalomhiány, hanem valami más. Energiagyógyászati szakmai nyelven diszlexiának nevezik, a test és az agy összezavarodott energiarendszerét takarja. Bár a diszlexiát, mint fogalmat csak olvasási nehézségek esetén szokták emlegetni, de a diszlexia, ahogy a kineziológus tanáromtól tanultam, “minden valamire való képtelenség“. Azaz, minden olyan állapot diszlexia, amikor valamit nem tudunk megcsinálni, mert leblokkolunk. Diszlexia lehet az ihlet nélküli állapot is, amikor meg kellene csinálnunk valamit, de fogalmunk sincs, hogyan kezdjünk hozzá.

Leszögezném, hogy a diszlexia nem bűn. Hanem egy jelenség, egy tünet. Nem lehet noszogatással orvosolni (ilyen szokott lenni pl. az, amikor a barátok unszolnak: “Ugyan már, nem kell tőle féli, menni fog ez neked!”), és a megszégyenítés is sokkal inkább ront rajta, mintsem hogy javítana (lásd szülők negatív ösztönzése az ügyetlenkedő gyerekük irányában). Tehát, ha valamire jelenleg nem vagy képes, kerüld el ezeket a viselkedésformákat önmagad iránt is.

Ugye mondanom sem kell, hogy a diszlexia, legyen szó bármilyen fajtájáról, az ÉFT-vel (is) jó gyógyítható. Az autóvezetést azért hoztam fel példaként, mert nemrég még nekem is nagy mumus volt. Elég volt rágondolnom, hogy autózzak, és elfogott a pánik. Még pelenkával a hátsómon sem mertem beülni a volán mögé, vagy ha mégis beültem, lemerevedtem, leizzadtam és menekülni akartam. Még a gyakorlást is elszabotáltam! De dolgoztam a témán ÉFT-vel, és jelentem, hogy, bár még jócskán van mit javítani, a mumusom már jóval szeldídebb, mint volt! Ki merek tolatni az udvarból a szűk kapun keresztül, be merek állni az udvarba és el merek menni a sarki boltig. Félelem nélkül, jó érzéssel - ez nekem óriási előrelépés! A következő lépésem az lesz, hogy kimerészkedjek a forgalmas főútra – erre még edzek.

Hogy hogyan?

Ez lehet, hogy viccesnek fog tűnni, bizonyos szempontból az is… Mivel rájöttem, hogy összekeverem a pedálokat, csináltam egy “pedálbemutató” műveletet. Ekkor először koncentráltam a bal lábamra, amelyik ugye a tengelykapcsoló pedált (nevezzük kuplungnak) nyomogatja. Közben pedig ÉFT-s kopogtatással programoztam az energiarendszeremet és az agysejtjeimet: “Kedves bal lábam, nézd, ez itt a kuplung, így és így kell működtetni, meg kell tartani a holtponton, és így tovább”. Aztán pedig koncentráltam a jobb lábamra, ugyanígy: “Kedves jobb lábam, neked két pedálod van, a gáz és a fékpedál, ezeket kell nyomogatnod. Ez a fék, ha ezt nyomod, az autó lassulni fog, ez pedig a gáz, ezt nyomva repeszteni fog.” Hasonlóképpen programoztam be a jobb kezembe a sebváltót (kombinálva a kuplunggal) és a többi irányító alkatrészt.

Ha most rádöbbentél hogy diszlexiás vagy, és szeretnéd gyógyítani, ÉFT-vel tudok segíteni.

Neked milyen diszlexiáid vannak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. Testi szépséghibák Nézzünk olyan testi hiányosságokat vagy többleteket, amelyek gátlásokat, önbizalomhiányt okozhatnak...

Nemrégiben esett meg velem, hogy hajnalban arra ébredtem fel mély álmomból, hogy egyáltalán nem tudom mozgatni a bal lábamat: mintha lebénult volna, teljesen el volt zsibbadva. Nagyon rossz érzés volt! Félálomban is ráeszméltem, hogy hogyan tudok magamon segíteni: például ÉFT-s kopogtatással. Miután végigcsináltam a szokásos kopogtatási köröket, először eszembe jutott, hogy mi indíthatta be az agysejtjeimet, hogy ilyen módon üzenjenek nekem valamit. Valószínűleg az, hogy nemrég az egyik kedves szomszédommal az ízületi fájdalmainak az okát találgattuk. Hamarosan fogok is arról írni, hogy az ízületi fájdalmakat mi minden okozhatja, és hogyan lehet őket enyhíteni… Most viszont azt írom meg, hogy nekem akkor hogyan múlt el a bénultság érzése.

Az ÉFT-s kopogtatás során általános iskolás koromból jutott eszembe egy élmény. Testnevelés órán jártam, és éppen a Cooper-teszt nevű kínzást próbálta osztályozósan végrehajtani rajtunk a testnevelés tanár. Aki nem tudná, hogy mi az a Cooper-teszt, dióhéjban: állóképesség mérés; 12 percet kell futni, és azt osztályozzák, hogy a tanulók 12 perc alatt mekkora távolságot képesek lefutni. Mi derekasan róttuk is a köröket a futballpálya körül, és fenyegetőleg ott motoszkált a fejünkben, hogy ha nem vagyunk elég jók, akkor kettest fogunk kapni (ez volt a legrosszabb osztályzat, ha valaki megállás nélkül végigfutotta azt az időtartamot). Én akkor és ott éreztem, hogy gyenge az állóképességem, mivel nem túl sokat edzettünk előtte erre a nagy túrára… De mivel amúgy jó tanuló voltam, csipkedtem magamat, mert nem lelkesedtem a gondolatért, hogy a sok négyes-ötösöm mellett ott fog virítani a kettes az ellenőrzőmben és lerontja az átlagomat. Csipkedtem magamat, de közben pedig nagyon elgyengített ez az egész tortúra. Keményen tiltakoztak ellene a lábaim!

A kopogtatás során azonban megvilágosodott bennem, hogy mennyire nem nekem való sport a hosszútávú futás, mennyire ki nem állhattam, hogy mennyire halálra untatott. És hogy mekkora butaság volt a részemről csupán egy jegyért ekkora tortúrának kitenni a szívemet-tüdőmet-vesémet-lábaimat. Merthogy az a jegy az életben az égvilágon semmit sem számít.

Sokkal inkább számít az, hogy amit csinálunk, azt szeretettel tegyük. Hogy ha már futni kell, akkor azt tegyük úgy, hogy szeretni tudjuk. Találjunk örömet a futásban!

És ha már az általános iskolánál és a testnevelésnél tartunk, bízom benne, hogy előbb-utóbb nem fognak minden általános iskolás tanulót futásra kényszeríteni. Hanem, ha az állóképességüket szeretnék edzeni, akkor összeszednek pár mozgásformát, ami erre alkalmas. Például tánc, trambulinozás, túrázás, stb. Ezeket minden gyerek kipróbálhatja, és mindenki maga dönti el, hogy melyiket fogja űzni hosszabb távon.

Amikor eljutottam ezekhez a gondolatokhoz, meglepő módon megszűnt a bénulás a bal lábamban! Csak az volt a furcsa, hogy a következő 2-3 napon (valószínűleg a gyógyulás jeleként) olyan izomlázam volt mindkét vádlimban, mintha a valóságban is lefutottam volna a Cooper-tesztet.

Neked vannak hasonló élményeid?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Így gyógyul az ínhüvelygyulladás Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően...
2. Érzelmi terhek a vállaidon Hátfájás... derékfájás... vállfájás... mit teszel, ha ilyenek kínoznak, akár hosszabb...
3. Menetrendszerű menekülések Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet...

Vagy már tíz éve, hogy egyszer elkísértem a pszichológushoz az egyik szorongós családtagomat. A szorongás oldás úgy nézett ki, hogy az orvos öt percet beszélgetett a rokonnal, aztán felírta a szokásos gyógyszeradagot, majd útjára bocsátotta… mivel, gondolom, nemigazán tudott vele mit kezdeni. A negatív énképet, az önutálatot, egy zűrös gyerekkort és az élettel ellentétes neveltetést (taníttatást) na és persze az összezavarodott emberi energiarendszert nem nagyon lehet ennyi idő alatt helyrehozni… És talán nem is akarták igazán.

De, búcsúzóul, hogy valami vigasztalót is mondjon az orvos, kijelentette, hogy “Tudja, democsokráciában élünk”

A rokonomnak ez rövid távon igen jót tett, fél órát röhögött rajta, merthogy milyen jól megfogalmazta a lényeget. Hosszú távon azonban a figyelmét arra irányította, hogy emberként milyen tehetetlen a negatív környezeti hatások ellen, ezért úgy gondolom, hogy káros és meggondolatlan kijelentés volt az orvos részéről.

És persze eltöprengtem.

Ha tényleg democsokráciában élünk, vajon mit lehet ezzel a democsokráciával kezdeni? Tényleg ennyire zűrös a helyzet, hogy az életben CSAK ROSSZ dolgok érnek minket? Vagy azért vannak jók is? És ha nincsenek jók, csak rosszak, akkor az vajon hogyan minősíti a Teremtő munkáját? Lehet-e azt mondani egy Teremtőre, hogy selejteset (azaz, csak rosszból álló világot) teremtett, vagy esetleg mi látjuk rosszul ezt a democsokráciát?

Én azt gondolom, hogy nem célszerű ilyet kijelenteni egy alkotóra, a Teremtőre, mert a visszájára fordul.

A világ meglátásom szerint jó és rossz keveréke, és mindegyik relatív, nézőpont kérdése. Az egyik dolog egy bizonyos szemszögből rossz, másik szemszögből jó. Az éjszaka például autóvezetéshez nem alkalmas, azaz rossz, viszont alváshoz alkalmas, azaz jó. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk benne mindkét pólust.

Akadnak azonban olyan helyzetek, emberi kapcsolatok, amelyeket nem tudunk jónak tekinteni, amelyekben semmi jót nem tudunk találni. És nem tudunk velük dűlőre sem jutni. Hogy mi a teendő ezekben a helyzetekben, kapcsolatokban? Úgy gondolom, hogy célszerű kivédeni a káros hatásaikat. Hogy hogyan?

Választ találhatsz rá ebben a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvben:

www.lelekapolas.hu/hogyan_dobj_vissza

Az e-könyvvel kapcsolatban sok kérdés érkezett, ezeket összefoglaltam ebben a bejegyzésben:

http://www.lelekapolas.hu/2010/09/17/kerdesek-a-hogyan-dobj-vissza-kenyerrel-cimu-konyvhoz/

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
2. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
3. A depressziót már az óvodában is tanítják A magyar depressziós kultúra okának firtatása, a negatív minták leleplezése...

Egy olvasói levelet kaptam, amiben egy gyerek önbizalomhiányához eloszlatásához kértek segítséget. Köszönöm a bizalmat és a hasznos témát!
A segítségkérő szülőnek az a problémája, hogy a középső lánya nagyon “önbizalom-hiányos” és ezért az iskolában sokat bántják, kinevetik, ami a gyereknek és a szülőnek is rosszul esik (a tehetetlenség miatt). A szülő sok mindent elkövetett már, hogy ez ne legyen így, de továbbra sem szálnak le a gyermekéről az osztálytárs lányok. Folyamatosan (naponta) van hozzá egy “kedves” szavuk, és állandóan nevetnek rajta, ami egy idő után bosszantja, de nem szól nekik.

Elgondolkodtam rajta, és pontokba foglaltam, hogy mit is lehet ilyenkor tenni az szülőnek.

Az első, hogy a bántott, érzelmileg-energetikailag lerabolt gyereket először célszerű úgymond feltölteni energiával.

• Adhatunk neki a saját testi energiánkból egy kiadós, meleg szülői öleléssel (erre biztosan nagyon vágyik).
• Adhatunk neki energiát táplálékkal is, úgy, hogy a kedvenc ételét készítjük (ez is biztosan nagyon jól fog neki esni).
• Adhatunk neki úgy is, hogy elvisszük a természet lágy ölére egy kellemes sétára.
• Vagy átrendezhetjük vele együtt (!) a szobáját (esetleg az egész otthonunkat) például a Feng Shui elvei szerint úgy, hogy számára kellemesebb, feltöltőbb hatású legyen a benne töltött idő.
• És így tovább.

Hogy mit választunk energetikai feltöltésre, teljesen rajtunk múlik. Amire itt nagyon oda kell figyelni az az, hogy elfogulatlansággal hallgassuk meg a gyerek kéréseit, és kerüljük el az ítélkezést. A “Bezzeg, ha rám hallgattál volna…” és a “Ugye, én megmondtam, hogy ne menj oda hozzájuk…” kezdetű szülői intelmek ilyenkor nagyon károsak tudnak lenni a gyerek önbizalmára.

A második, hogy elbeszélgetünk a gyerekkel arról, hogyan tudna mentálisan védekezni a szóbeli szekálások, bántások ellen. Azaz, hogy hogyan tudna visszadobni kenyérrel (erről szól a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem, amelyről a részleteket ide kattintva olvashatod el). Olyanokra gondolok, hogy elképzelhet önmaga és a kekeckedő osztálytársak közé egy vastag falat, amiről lepattannak a sértések. Vagy elképzelheti a nagyszájúakat káposztafejeknek. És így tovább.

A harmadik, hogy játékosan gyakoroljuk vele a második pontban leírt védekezési módszert. Azaz, eljátsszuk, hogy mi vagyunk ő, és ő játssza a szekáló osztálytársak szerepét. Ki mit csinál, mit mond a másiknak? Ebből nagyon sok hasznos információhoz lehet jutni.

A negyedik, ha az előbbiek nem váltak be, akkor fordulhatunk egy tanácsadóhoz. Jómagam az ÉFT, azaz az Érzelmi Felszabadítás Technika művelője vagyok, amely módszer segíthet az iskolai agresszió kezelésében is. Ennek a módszernek az alapjait meg lehet tanulni egy ingyenes kézikönyvből, aminek az elérhetősége a honlapom oldalsávjában is szerepel. Ha ezen felül szeretnél egy részletesebb ÉFT-s életmód tanácsadást, ezt Skype-on keresztül, webkamerával megvalósíthatjuk. De az ÉFT-n kívül még számos módszer van, amivel segíthetünk magunkon, találjuk meg a számunkra személyre szabottat!

Te milyen hétköznapi módszereket tudsz még arra vonatkozóan, amivel a gyerekeinknek segíthetünk kezelni az agresszív embereket?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Segítség, nem tudok nemet mondani Újévi fogadalom gyanánt lehet, hogy sokan azt tűzték ki célul,...
2. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
3. Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a...

Szerintem mindannyiunkon vannak olyan, átlagostól eltérő testi jellegzetességek, amelyeket talán csak nem szívesen mutogatunk másoknak, de lehet hogy egyenesen szégyellünk és takargatunk. Főleg akkor, ha ezek orvosolhatatlanok, és már a szüleink is ugrattak minket velük, vagy szélsőségesen gúnyoltak miattuk ÉS érzékenyek voltunk a negatív hozzáállásukra. Ezek a kis szépséghibák hozzátartoznak az egyéniségünkhöz, mégis nagyon sok gátlás, önbizalomhiány forrásai lehetnek.

Nekem is vannak ilyen szépséghibáim. Hogy mik azok? Hogy milyen átlagtól eltérő testi jellegzetességeimet használták ki az önbizalomhiányos “jóakaróim” arra, hogy csúfoljanak miattuk (illetve, hogy a csúfolódásuk okát ráfogják erre)?

Például a fogaim nem teljesen fehérek, bármit csinálok velük, ilyenek. Egy időben csodafogkrémekkel kínoztam őket, aztán rájöttem, hogy így csak lesikálom róluk a fogzománcot és elrontom őket. Ezért úgy döntöttem, a használt fogkrém gondos megválasztása mellett megbarátkozok velük.
Másodszor, az arcom formája nagyon szögletes. Ezzel sem tudok mit tenni, mindkét szülőm arcformája ilyen, és a genetika itt bizony érvényesül. Ha nagyon akarnám, megpróbálhatnám agykontrollal megváltoztatni a sejtjeimet, de minek? Vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. Sminkkel lehet rajta enyhíteni, de amúgy olyan, amilyen. (Amúgy pedig az arc jellegzetességei sok mindent elárulnak az abban járatosaknak az arc viselőjének az egyéniségéről…)
És még sorolhatnám.

Milyen más, orvosolható vagy orvosolhatatlan (de egyébként az egészséget nem befolyásoló) szépséghibák lehetnek még, amiket az önbizalomhiányos jóakarók kipellengérezhetnek?

• Túl alacsony testalkat
• Túl magas testalkat
• Túl nagy láb
• Túl hosszú lábujjak
• Balkezesség
• Elálló fülek
• Nagy rés a fogak között
• Szabálytalan fogsor
• Egyik végtag rövidebb mint a másik
• Stb.

Ha szeretnéd, hogy a “jóakaróid” lehúzó energiája az eddigieknél könnyebben leperegjen rólad, dobj vissza kenyérrel! Hogy hogyan tudsz visszadobni kenyérrel? A részletekért kattints ide>>>

A magam részéről ÉFT tanácsadással tudok neked még segíteni abban, hogy képes legyél elfogadni magadon a nem mindennapi adottságokat, vagy, amin lehet, azon változtatni… az ÉFT tanácsadás részleteiért kattints ide>>>

Téged mi zavar/zavart magadon? Kérlek írj még ilyeneket a hozzászólásokba (már ha meg szeretnéd osztani velünk)!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
2. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
3. Testi-lelki öngyógyító ÉFT pontok A bejegyzésbe ágyazott videó azokat az akupresszúrás (meridián vég)pontokat mutatja...

Folytatjuk az előzőekben megkezdett “külső rendrakás” témát.

Önmagunk szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy csupa olyan dolgot tartsunk magunk mellett, amit szeretünk, ami azt az életminőséget képviseli számunkra, amit élni szeretnénk. A környezetünk szerves részei vagyunk, a körülöttünk keringő energia minősége nagyon is befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy mit vonzunk magunkhoz. A jó hír, hogy erre az energiára rendteremtéssel hatást tudunk gyakorolni, ami a mi életünket is pozitív módon befolyásolja.

Hogy miért tartom ezt fontosnak? Mert még én is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy például elfelejtem a megfelelő helyre tenni a kedvenc fotóimat. Szerencsére mindig van, aki emlékeztet rá.

Jó szokásomhoz híven, jöjjön egy szemléltető történet.

Főiskolás voltam, amikor az egyik csoporttársunk bejött a kollégiumi szobánkba. Körülnézett és rámutatott az egyik sarokra, hogy onnan azt a tárgyat tüntessük el, mert rossz hatással van a párkapcsolatunkra. És elmagyarázta, hogy lakberendezést és feng shuit tanul, és a feng shui szerint az a hely a szerelemsarok, ahová csak páros dolgokat szabad tenni: turbékoló galambpár szobrot, játszadozó delfineket ábrázoló képet, és így tovább. Olyan elemeket, amelyek számunkra a harmonikus párkapcsolatot testesítik meg. Gondoltuk, ezen ne múljon, próbáljuk ki, csináljuk meg, amit Betti javasolt. Így a javaslatai alapján rendbetettük a sarkot.

Mivel nem álltam valami jól a fiúkkal, hazaérkezésem után az első dolgom az volt, hogy szemügyre vegyem az otthoni szobánkban is ugyanazt a helyet. Na mit gondolsz, mi volt ott? Egy nagy magányos szív lufi! Amit ráadásul nem egy fiútól, hanem az egyik barátnőmtől kaptam! Húha, ennek fele sem tréfa. A nagy magányos szívről tényleg csak az jut eszembe, hogy mennyire egyedül vagyok. Úgyhogy gyorsan rendbetettem a sarkot, eltüntettem a lufit, és a helyére tettem két kabalamacit egymás mellé. Aztán el is feledkeztem a dologról.

Két-három hét múlva azt vettem észre, hogy valahogy megváltoztak körülöttem a dolgok. Elkezdtek jönni a fiúk az életembe! Persze, mivel a fejemben még nem volt teljesen rend, nem voltak ideálisak sem ezek a kapcsolatok, de már legalább volt valami. És az idő múlásával egyre jobbak lettek. A rendrakástól számítva talán egy év ha eltelt, amikor megismertem a férjemet. És ennek lassan már 9 éve lesz.
Azóta nagyon ügyelek, hogy a szerelemsarok rendben legyen, és a párkapcsolatunk jól működik.
A szerelemsarokhoz hasonlóan a környezetünkben megvan a maga területe a gazdagságnak, az egészségnek, a tudásnak és még sok másnak is…

Nem kell hinni benne. És azt sem állítom, hogy mindenkinek ilyen gyorsan fog hatni. Viszont arra biztatnálak, hogy próbáld ki! Ha nem jön be, ha nem érzed magadat jobban tőle, még mindig visszarendezheted a régi állapotokat.

Te bevetettél már hasonló praktikákat az életed rendbetételére?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Miért nekem kell megváltoznom? Változzon meg ő! Nézzük meg pontosan, mit is takar az, ha egy másik...
2. Tedd rendbe magadat! Önmagunk rendbetételét kezdhetjük kívül és belül is. Ez a cikk...
3. Energiatoxinok 2 Ha valamilyen allergia kínoz, és eleged van már belőle, hogy...

Ezt a témát a honlapstatisztikából vettem (kulisszatitok: bizony, ilyen is van, lehet látni, hogy az emberek mire keresnek az Interneten, és milyen keresőkifejezésekre találják meg például a lélekápolás weboldalt).
Szerintem nagyon érdekes lehet ezt a témát megbeszélni, úgyhogy csapjunk a lecsóba és nézzük meg, hogyan lehet kezelni egy szorongó embert úgy, hogy csökkenjenek a szorongásai.

Az első legfontosabb dolog szerintem a kellő mennyiségű empátia és a türelem. Itt a hangsúly a “kellő mennyiségű” jelzőn van, mert a kevés és a túlzásba vitel is káros lehet.
Ha nem vagyunk türelmesek egyáltalán a másikkal, akkor csak még több szorongást generálunk benne, mert olyanokat mondunk neki, hogy: “Hát te még ezt sem tudod?” vagy hogy: “Ugyan már, gyerekjáték ez, nem kell félni tőle!”. Ha pedig túlságosan empatikusak vagyunk vele, akkor lehet, hogy magunkra vesszük a keresztjét és saját magunkat betegítjük meg.

A második legfontosabb tényező, ami erősen összefügg az előzővel, a tanítás és a gyakoroltatás. Itt írnék egy példát. Az egyik családtagom kezdetben igen nehezen kezelte a modern bejárati ajtónkat, ami speciális módon nyílik. Féltem is, hogy elrontja a zárat benne. De aztán sikerült egymással megbarátkozniuk, mégpedig úgy, hogy többször megmutattam, hogyan működik az ajtó, és utána pedig minden kötelezettség nélkül gyakorolt. Azaz, rászántunk némi időt, egymás után többször kinyitotta-becsukta. És lám-lám, már ment is neki, és sikerélménye volt belőle. Büszkén újságolta, hogy már ki tudja nyitni és be is tudja csukni.

A harmadik segédeszköz a humor. Ezt én akkor szoktam használni, ha már semmi sem segít. Itt is egy sztorival érzékeltetném, hogy mire gondolok.
Szerintem a nők körében nagy szorongásforrás lehet a sütés-főzés. A mi családunkban például az önbizalomhiányos nők a legnagyobb részletekig kielemzik az általuk sütött süteményeket, és általában azokat a részleteket nagyítják fel, amik szerintük nem sikerültek. Hogy túl kevés cukrot tettek a tésztába, nem kelt meg rendesen, összelapult a sütőben, stb. stb. Teszik ezt még akkor is, ha a süteménynek az égvilágon semmi baja sincs, és abszolút ehető (még ha bír is némi szépséghibával). Mert ugye azt tanulták, hogy a tölteléknek 20,2 miliméteresnek kell lennie, és ha nem annyi, akkor összedől a világ, és mindenkitől bocsánatot kell kérni.
Ha én régebben egy ilyen helyzetben elkezdtem bizonygatni, hogy teljesen jó ez a sütemény, akkor általában még jobban lehúzták a saját alkotásukat, és a végén elment a kedvem tőle, hogy megegyem. Ezért mostanában más taktikát alkalmazok, előveszem az akasztófa humort, és például ilyeneket mondok:

• Hát igen, ez tényleg borzalmas, látni sem bírom, gyorsan pusztítsuk el!

• Közvélemény kutatást végeztem, megkérdeztem a Kukamanót, a Toalettkacsát és azt a derék házőrző ebet az udvaron, hogy megeszik-e. Már alig várják a sütit, úgyhogy nyugi, el fog fogyni.

Az ilyen és ehhez hasonló mondatok kizökkentik az önvádoló szerepből a szorongó embert, és végre helyreáll a családi béke.

A negyedik eszköz nálam az EFT kezelés szokott lenni, de ez már a professzionális kategóriába tartozik.

Te hogyan szoktad kezelni a szorongó embereket a környezetedben? És magadat, ha szorongsz?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...
2. Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
3. Látszik, hogy te nem nézel tévét… A TV valóban olyan rossz, mint ahogy beállítják, vagy lehet...

Gabriellától kaptam nemrég emailben egy nagyon jó témát, köszönöm! A felvetése a döntésképtelenségről, mint érzelmi problémáról szólt. Olyan vonatkozásban, hogy sokan lehetünk olyanok, akik minden egyes döntés előtt nagyon belemegyünk a legapróbb részletekbe, és megvizsgáljuk, hogy mi lenne a jó döntés, és kinek árthatunk, ha így döntünk, és kinek, ha máshogy. Hogy sokszor mintha más agyán és szívén keresztül gondolkoznánk, és ettől borzasztóan rosszul tudjuk érezni magunkat.

Ha ennyire kielemezzük minden egyes döntésünket, az lehet személyiségi jelleg is, de én azt gondolom, hogy valószínűleg sok manipuláció, érzelmi zsarolás érhetett minket az eddigi életünk során. Ezekben az érzelmi zsarolásokban mások, akikre felnéztünk (például a szüleink) hosszasan ecsetelték, hogy az egyes lépéseinkkel nekik milyen károkat okozunk (még akkor is, ha nem is okoztunk), és ez nálunk bűntudatot idézett elő, ami nagyon beleivódott a lelkünkbe, nem tudunk szabadulni tőle.

Írok egy példát.

Amikor szerveztük az esküvőnket, mint mindenhol, nálunk is szépen előjöttek a rokonságunkban az elfojtott konfliktusok. Volt két ember (nevezzük őket zsémbelőknek), akik kijelentették, hogy ha XY-t, illetve ZA-t meghívom az esküvőre, akkor ők nem jönnek el. Gondolhatod, hogy egy menyasszonynak milyen érzés, ha a rokonságának még az ő nagy napja sem szent, ilyenkor is manipulálni próbálnak, szekálnak. Most akkor hogyan döntsek, kit hívjak meg? Elkeseredtem. De aztán az élet is közbeszólt, és én is betettem a füldugómat és elkezdtem gondolkodni. Az alábbiakra jutottam.

1. Tudtam, hogy az ő konfliktusukhoz nekem semmi közöm az égvilágon. Csupán csak annyi, hogy ebbe a családba születtem meg. Mert ők már a születésem előtt sem voltak jóban egymással, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom. Talán nem kellene magamra vennem a problémáikat, hagyjam meg nekik, próbálják meg megoldani önállóan.

2. Voltak segítőim. Például a vőfélyünk valószínűleg észrevette, hogy az egyes számú zsémbelő ok nélkül is milyen morcos az esküvőn és a lakodalmon is, és a zenekartól kért egy dalt, amit személy szerint neki ajánlott egy pohárköszöntőben: “Szeressük egymást gyerekek”. (Az más kérdés, hogy a párom közben elővette az akasztófa humorát, és a fülembe súgta, hogy ő nem azt a dalt kérte volna, hanem azt, hogy: “Jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára, dedósokat be az ágyba!”)

Tehát, neked is többek között ilyen manipuláció elleni védekezési módszereket tudok javasolni.

1. Gondolkodj el, hogy mennyire jogos a manipuláció. Ha nem jogos, akkor a bűntudatodnak nem lesz alapja.

2. Kérj érzelmi támogatást olyanoktól, akikben meg lehet bízni, és akik esetleg humorosan is képesek látni a helyzetet.

(A “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem  -  részletek ide kattintva >>> - sok további tippet tartalmaz, amik használatával a manipuláció ellen jobban biztonságban fogod tudni érezni magadat.)

Te milyen hasonló helyzetekben voltál már, és hogyan kezelted őket? Tudtad kezelni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Beszéljünk a munkádról A munkahely megtartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kiállni az érdekeinkért....
2. Az önbizalom gyökerei Felhívom a figyelmedet egy olyan neveltetési mintára, amelyet jobb ha...
3. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...

Szerintem Dunát lehetne rekeszteni most már az önbizalomról szóló írásokkal és az önbizalom növelésére tett próbálkozásainkkal, az erre irányuló módszerekkel. Abban biztos vagyok, hogy ha igazán hatékony eszközeink lennének az önbizalom növelésére, akkor sokkal kevesebb ember szenvedne az önbizalom hiányától. És miért nem hatékonyak ezek az eszközök? Mert az önbizalom hiánya nagyon sok embernek nagyon mélyen, a tudatalattiban gyökeredzik, gyerekkor óta hurcoljuk őket, és ezeket az okokat a mostani módszereink nem, vagy csak nehezen tudják elérni.

Én úgy gondolom, hogy jó tudni, hogy milyen okai lehetnek a mélyen gyökerező önbizalomhiánynak, mert kezelni is csak akkor leszünk képesek ezt a problémát, ha a gyökereit ismerjük. Ezért a legújabb írásomat erről a témáról írtam, kiválasztva egy olyan neveltetési mintát, amelyet sokan automatikusan művelnek, mert nincsenek tudatában, hogy káros az önbizalomra.

A cikkhez jutáshoz katt ide!

Te tudatában vagy a családi önbizalomromboló szokásaitoknak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
2. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
3. Testi szépséghibák Nézzünk olyan testi hiányosságokat vagy többleteket, amelyek gátlásokat, önbizalomhiányt okozhatnak...

Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.

Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.

Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.

Pistike rossz jegyet hoz az iskolából (bal lábbal kelt fel a dolgozat napján, egyébként viszonylag jól tanul).

Az eltorzult értékrendű, elvárásokkal megfertőzött szülők ilyenkor leordítják a gyerek haját a fejéről, szobafogságot kap, megverik őt, eltiltják a barátaitól, megszégyenítik a szomszédok előtt, stb. Válogatnak a retorziós lehetőségek közül, mindezt azért, mert meg akarják leckéztetni a fiút. Olyan indokkal, hogy „Szeretik és jót akarnak neki, azt akarják, hogy egyetemre menjen, és ebbe a rossz jegy nem fér bele.”
Eredmény? Pistike, hacsak nem kap észbe, a szeretetet összekapcsolja az erőszakkal, és mindenkivel így fog bánni az életében, aki fontos neki. Az emberi kapcsolatai katasztrofálisak lesznek. Az egyetemen sem fog jól teljesíteni, ha bejut egyáltalán. A vizsgákon görcsölni fog, mert a saját személyes értékét attól fogja függővé tenni, hogy hányast kapott. A másik lehetőség, hogy elkallódik és például valamelyik detoxikálóban végzi (ez személyiségfüggő).

Az egészségesen szerető szülők nem fújják fel ezt az egy rossz jegyet. Tudatában vannak, hogy nem fog összedőlni a világ. Azt mondják Pistikének, hogy semmi baj, ilyen előfordul, javítsa ki. Esetleg felajánlják neki a segítségüket. Sőt, biztatják, hogy annyit tanuljon, hogy az életben boldogulni tudjon. Azt is lehetségesnek tartják, hogy Pistike nem szeret minden tantárgyat, és megengedik neki, hogy egyes tárgyakból gyengébb legyen, csak azért, hogy koncentrálni tudjon a számára kedvesebb tanulnivalókra.
Eredmény? Pistike lehet hogy nem megy egyetemre, de értékesnek és szerethetőnek fogja magát gondolni. Biztonságban fogja magát érezni a világban, és a szülei terelgetésével ki tudja választani azt a szakmát, amivel sikeres lesz. Például lehet hogy fodrászként jobban el fogja magát tudni tartani, mint egy diplomás irodai alkalmazottként. Egyszerűen azért, mert az ügyfelei a szeretettel és élvezettel végzett munkája és a magas rezgésszintje miatt vissza fognak járni hozzá.

Te hogyan értelmezed a szeretetet és az elvárást?

Az augusztus a kérdések hónapja, ha kérdezni szeretnél, katt ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...
2. Spirituális gyereknevelés Mi is az, hogy spirituális gyereknevelés? Szerintem az, hogy a...
3. Kő vagy kenyér? Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel - tartja a mondás....