Ez a bejegyzés kicsit hosszúra sikeredett, szerintem készíts ki rágcsálnivalót és üdítőt, amíg olvasod…

Mostanában olyan jelzéseket adott nekem az élet, hogy erről kell írnom. Mármint a tökéletességre való törekvésről…

Az egyik ok, amiért ezt a témát választottam, egy hozzászólás a “10 értékelni való dolog” című blogomhoz. Köszönet érte a hozzászólónak, egy fontos problémára, egészségtelen nézetre hívta fel vele a figyelmemet. Idézem az idevágó részeket: “Nekem is vannak “romboló” szüleim, amiért én is zsigerből utáltam őket! Közben született nekem is egy lányom, és rájöttem, hogy a “káka keresés” egyáltalán nem ellenem szólt. És most biztosan megkövezel, de én is keresem a hibákat, és próbálom kijavítani őket, MERT EZ A LÁNYOM ÉRDEKE!!! Mert ebben a farkas törvényű világban egyre jobbnak és jobbnak kell lenni, mert ha nem, eltaposnak, félre állítanak.”

A másik ok pedig az, hogy akik korán jelentkeztek a stresszoldó munkahelytaláló-bevonzó tréningre, már kaptak egy apró ízelítőt a tartalmából, egy, nyugtalanság csökkentő energiagyakorlatokat bemutató videó formájában. Az egyik kedves jelentkező jelezte, hogy valami folyamatos (idegesítő) pityogás megy a kisfilm alatt. Mostanában nem volt valami jó a hang a gépemen, így arra gyanakodtam, hogy talán behallatszik az időkapcsoló halk kerregése a felvételbe, és nem hallottam meg. Megtettem, ami tőlem telt: a Windowsom újratelepítése után derült ki, hogy valószínűleg a webkamerám sajátossága a kerregés, mert a régebbi videóimban is van ilyen. Ennél fogva, ha sokakat zavar majd a tréningen ez a jelenség, akkor szerezni fogok egy másik webkamerát, és újra fel fogom venni az oktatóvideókat. De ha így is meg lehet tanulni a tartalmukat, akkor lehet, hogy el fogom fogadni, hogy nem vagyok egy Koltai Lajos, és egyelőre tökéletlen, de a célnak megfelelő videókat tudtam csak előállítani. Remélem, elnézik ezt nekem.

Hogy miért mondom ezt?

Mert a túlzott maximalizmus, az egészségtelen tökéletességre való törekvés rengeteg stresszel, szorongással és görcsöléssel jár. Ezért elárulok egy titkot, ami kötődik a sikeres munkahelytaláláshoz is, és benne van a tréning anyagában: a munkahelyek, a “farkastörvényű(-nek érzett) világ” nem szeretik a túlzott tökéletességre törekvő, másokon folyamatosan csak a hibákat kereső és meglátó embereket. Nem őket hagyják érvényesülni. Hanem azokat részesítik előnyben, akik boldogok, szeretettel dolgoznak és “elég jók“. Természetesen szükség van a hibák kijavítására is, de nem ezen van a hangsúly, és a hibák kijavításának a “hogyanja” is nagyon fontos.

Egy kis részlet a tréningből, az időgazdálkodás részből:

Viszlát tökéletesség, agyő maximalizmus!

Minden, amit elvégzel, az „elég jó” legyen, annál egy kicsivel jobb, illetve a célnak megfeleljen. Mert ha túl jó akarsz lenni, az egyenes út a halogatáshoz, hogy el sem kezded csinálni a feladatot… Az egyik, általam leginkább tisztelt és legmesszebbre jutó mentoromtól azt tanultam, hogy (a számítógép nyelvén megfogalmazva), hogy „Nem pixelezgetünk!”. Azaz, a képernyőn nem rakosgatunk egy képet két pixellel arrébb, aztán egy pixellel vissza, mert az időrabló tényező, és fontosabb dolgoktól veszi el az energiánkat. Természetesen vannak olyan munkák, ahol a nanomilliméteres pontosság rendkívül fontos (pl. sebészorvosoknál), de nem kell például hétfogásos vacsora, ha elég a kétfogásos is (nem mellesleg valószínűleg egészségesebb is…). És attól még nem kell háromszor felmosni a konyhát, hogy felmosás után találtál egy porszemet, mert az mindig lesz… A kevesebb néha több! Természetesen emberfüggő az is, hogy ki mit vár el tőled munka gyanánt, de ez csak akkor fontos szerintem, ha fizetnek azért, hogy dolgozz. Ekkor célszerű megkérdezni, hogy az illető mire is gondol, mit szeretne Tőled… És a munkaigényesebb, nagyobb eredménnyel járó feladatokért természetesen több pénzt kell kérni! Például (varrási munka) egy nadrág derekának szűkítésére van olcsóbb és drágább megoldás is. Utóbbinál a nadrág egész derekát szét kell szedni, de az eredmény sokkal szebb lesz. Otthon hordott és munkásnadrágnál nem követelmény, hogy szép legyen, viszont egy elegáns színházi darabnál már igen!
(Mellesleg a tréningen lesznek olyan energetikai, ÉFT-s gyakorlatok is, amelyek segítenek elengedni, feloldani a túlzott maximalizmust.)

És ha még mindig nem győztelek volna meg, elárulom azt is, hogy a II. világháború kitörésének oka is többek között a torz tökéletességre való törekvés volt! Igen, jól olvastad. A poroszos nevelésben (brutálisan, verésekkel) tökéletesen engedelmesre nevelt gyerekek tökéletesen engedelmesek voltak – sajnos, Hitlernek is!

Na, akarsz még tökéletes lenni?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. 5 mumus, ami ott tart téged egy nem neked való munkahelyen Ebben a bejegyzésben olyan tudat alatti félelmekről rántom le a...
2. Megbocsátás vagy szembenézés A klasszikus, mindent eltűrésre buzdító megbocsátás filozófia újragondolása az érdekérvényesítés...
3. Kő vagy kenyér? Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel - tartja a mondás....

Olvastam a napokban egy lányról, aki kitartóan küzd az előbbre jutásért, de sajnos csöbörből vödörbe esik. Hogy a fiatal pár, akivel kiadáscsökkentés végett az albérletét megosztotta, pár hónap együttélés után eltűnt és üres lakást hagytak maguk után… És hogy ugyanezen lány jóhiszeműen bevállalt egy autóhitelt egy fiúval közösen, amit most neki kell fizetnie, sőt egy gyorshajtásért kiszabott büntetést is, mert a fiú eltűnt az autóval. A kiadásai fedezésére kénytelen volt néhány hónapra olyan munkát is elvállalni, ahol nem jelentették be… A túlóráért és az üzletvezetésért pedig kevesebbet keresett, mint korábban.

Szerencsére van neki egy gondoskodó nővére, aki felkarolta őt egy érdekes kezdeményezés formájában, amely kezdeményezésről itt olvashatsz.

Tehát ez az az eset, ahol az önbizalomhiány, a jóhiszeműség és a negatív értelemben vett naivitás már olyan mértékű egy ember fejében, hogy a szükséges óvintézkedéseket sem teszi meg. Azt feltételezi emberekről – és sajnos arra alkalmatlan emberekről – hogy egyet gondol velük, és beengedi őket az intim szférájába, feltételek szabása nélkül. Nem védi meg magát. Azt gondolja róluk, hogy meg lehet bennük bízni, jobban, mint saját magában. Valószínűleg nagyon szeretetre vágyik – és aztán pórul jár.
És szerintem nem az a legfőbb probléma, hogy pórul jár. Hanem az, hogy újra belelép ugyanabba a gödörbe!

A jelenségről szó van a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvben is, amelyet ide kattintva rendelhetsz meg.>>>

Még emlékszem néhány fiatalkori párkapcsolatomra, amelyekben én is a saját bőrömön tanultam meg, hogy mik a túlságosan pozitív feltételezések hátulütői és a másik eltérő elképzelésének a jelei. Amikor vártam a pasit, de nem jött el a randira… és még csak fel sem hívott… És persze azt feltételeztem, hogy szegény beteg, vagy éppen elrabolták az ufók, csak hogy a rózsaszín ködöt fenntartsam, hogy felmentsem őt a kapcsolattal együtt felvállalt felelőssége alól. Aztán persze idővel kiderült, hogy másra gondolt, mint én, amikor “összejöttünk”. Utólag nézve örülök, hogy semmi lényeges dolgot nem adtam oda neki. Leckének azonban jó volt.

Tehát, hogy tanuljunk az esetből… Amikor megismersz egy embert, alapvetően kétfajta hozzáállással kezelheted:

• Pozitívat feltételezel róla, amíg rá nem cáfol. Azaz, bízol benne, persze a szükséges óvatossággal.

• Negatívat feltételezel róla, amíg rá nem cáfol. Azaz, nem bízol benne, megtartod a három lépés távolságot, amíg ki nem derül, hogy érdemes a bizalmadra. (Erről is szó van a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvben >>>)

Te választod ki, hogy melyik hozzáállással élsz. Az óvatosságot viszont mindig célszerű betartani, és az óvatosságnak ez a három pillére van:

• Az általad vállaltakat betartani. Mert csak így várhatod el a másiktól is, hogy korrekt legyen veled.

• Mindent meg kell kérdezni, amit csak lehet, “hülye” kérdéseket is fel kell tenni, mert a pontos információknak ez az alapja, és így nem ér meglepetés. Ez annak ellenére fontos, hogy a mai magyar társadalom szerintem a folyamatos kérdezősködőkre ferde szemmel tekint… És még “indokokat” is kitalál, hogy miért kell csöndben maradni. “Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna…” Na igen, de akkor hogyan tanulsz? Valamint úgy gondolom, hogy az egészséges mértékű “dörzsöltség” sem kimondottan pozitív kicsengésű erény a köznyelvben. Pedig életmentő lehet! És, ha az illető nem válaszol a kérdésedre, vagy kitér előle, akkor gyanakodhatsz, hogy esetleg nem a te embered.

• És, főként hivatalos ügyekben kell mindent írásba foglalni, mert csak a leírt tényekkel lehet jogorvoslatot kérni. Szó elszáll, írás megmarad. Ha a partnered nem hajlandó az írásba foglalásra, ez is jel lehet arra, hogy nem a te embered.

Neked voltak az említett lányéhoz hasonló eseteid?

Te milyen jeleket tapasztaltál meg azt illetően, hogy a kelleténél pozitívabban láttál valakit?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Önbizalom-romboló feltételezések 1. Az életünkben igen meghatározóak tudnak lenni a feltételezések... ezek olyan,...
2. A félig teli pohár esete Tudunk-e vajon örülni annak, ha előrehaladtunk pár lépéssel, de még...
3. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...

Folytatva az előzőekben megkezdett Hogyan reagálunk a válságra? témakört, azt a, válságra adott reakciót járnám körül, hogy olykor minden gondunkért a politikusokat hibáztatjuk. Nem védem őket, mert megérik a pénzüket, ők is emberből vannak, de… Nézzük meg, mennyi igazságtartalom van például a következő állításokban:

• Azért van kánikula és azért van melegünk, mert a politikusok befűtöttek nekünk az égi kályhában.
• Azért nincs elég pénzünk, mert a politikusok az ajtónk előtt strázsálnak a pénzfogó hálójukkal és elállják a hozzánk bejövő pénz útját. Na meg persze azért nincsen pénzünk, mert megcsinálják a reklámokat, amiknek a hatására a politikusok elmennek helyettünk a nagyáruházakba és elköltik helyettünk a fizetésünket.
• Azért nem merünk este kimenni az utcára, mert az utcasarkon a politikus lesben áll, előveszi az ollóját és levágja a hajunkat.

Abszurd állítások? Lehet. De vedd észre, hogy az ország nagy része a saját belső mumusait a politikusokra vetíti ki. (Ők pedig élvezik a figyelmet, a hírnevet, még akkor is, ha az negatív, hiszen a hír az az ő malmukra hajtja a vizet.)

És így tovább.

Mi lenne, ha mostantól kevesebb figyelmet szentelnél a politikának? Mi lenne, ha a kutya sem törődne velük? Mi lenne, ha a szeretteidre koncentrálnál többet? Nagyon nehéz ez?

És még valami! Vedd észre, hogy az Univerzum energiája most is végtelen, ugyanúgy, mint a válság előtt. Ugyanannyi levegő van a Föld légkörében, mint eddig. Napfény és víz is ugyanannyi van. Csak azt lenne célszerű megtanulnod, hogy ezt az energiát hogyan tudod észrevenni és felhasználni a saját javadra. A politikusokat lehetőleg kihagyva a buliból, már így is túl sok figyelmet kaptak…

Mert a politikusok nincsenek hatással például arra, hogy:

• észreveszed-e, hogy célszerű energetikailag rendben és tisztaságban tartanod a környezetedet (mert ez bevonzza a szerencsét az otthonodba, válság ide vagy oda, lásd feng shui)
• meglátod-e, hogy fontos rendben és tisztaságban a testedet (mert ez is bevonzza, illetve taszítja a segítő embereket, ha nem teszed): tisztálkodás, táplálkozás
• érzed-e, hogy az időd a saját tulajdonod, és törekszel-e arra, hogy szánj időt magadra, fókuszálsz-e építő jellegű tevékenységre
• érzed-e, hogy jogod van ahhoz, hogy legyen életcélod, hogy találj értelmet az életednek
• szereted-e a tanulást, hajlandó vagy-e olyan dolgokat tanulni, amivel pénzt tudsz teremteni, amivel másoknak értéket adsz
• észreveszed-e, hogy milyenek (kritizálók vagy támogatók) a barátaid, és hogy jogod van a negatív energiájukat kivédeni, vagy másmilyen barátokat választani magadnak
• észreveszed-e, hogy megválaszthatod például azt is, hogy a következő pillanatban kiszaladj-e a mosdóba vagy sem…
• És így tovább.

(Megjegyzés: ha úgy érzed, hogy képtelen vagy nem figyelni a politikusokra, de mégis szeretnéd magadat védettebbnek érezni a túlkapásaikkal szemben, kattints ide>>>)

Szerinted milyen dolgok vannak még az életedben, amelyekhez a politikusoknak semmi közük nincs? Kérlek írj ilyeneket a hozzászólásokba!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogyan reagálunk a válságra? Nem is olyan régen olvastam egy olyan kérdést egy honlapon,...
2. A félig teli pohár esete Tudunk-e vajon örülni annak, ha előrehaladtunk pár lépéssel, de még...
3. A depressziót az iskolában is tanítják Ha van dolog, amiben igazán meg kellene reformálni a magyar...

Az emberek közötti konfliktusok kezelésére van egy olyan általános keresztény tanítás, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Szerintem ez nagyon bölcs dolog, viszont sokan összekeverik azzal, amit én helytelen hozzáállásnak tartok, hogy “Fordítsd oda a másik orcádat is!”, hogy akkor áldozd fel magadat a másik agressziójának ahelyett, hogy védekeznél. Mert ha feláldozod magadat, soha nem lesz megfékezve a másik ártó viselkedése, nem fogja megtanulni a kulturált emberi együttélés szabályait.

Ezért én most megvilágítanám, hogy én mit értek az alatt, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Spirituális tanítóktól azt tanultam, hogy itt nem a kenyéren van a hangsúly, hanem azon, hogy “dobd vissza“. Vagyis védekezz! De ne agresszióval, hanem valahogy máshogy.

Például, ha minden előzmény nélkül, szándékosan rálépnek a lábadra az utcán, akkor alapvetően három dolgot tehetsz:

1. Nem csinálsz semmit. Ha így teszel, nemsokára a fél utca a lábadon fog táncolni, hiszen találtak egy olyan embert, akin levezethetik a feszültségüket, és ez jó nekik. Csak veled szemben nem lesz fair viselkedés. Te pedig valószínűleg nem fogod tudni sokáig magadban tartani a másik viselkedése keltette feszültséget és a félelmeidet, és a náladnál gyengébbekre fogod továbbhárítani. Haragszol majd a gyerekeidre, a gyerekeid a kutyátokra és így tovább. Nem szerencsés választás.
2. Fejbevágod az agresszort. Ez verekedéshez vezet, úgyhogy ha kedves a bőröd épsége, akkor inkább ne tedd.
3. Megmondod az illetőnek, hogy nagyon haragszol rá, amiért ok nélkül bántott téged, majd ezt követően kitérsz az útjából. Szerintem ez a bölcs döntés.

Ha ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy visszaüssünk, vagy hogy mindent eltűrjünk, akkor nagyon nehéz csupán egy kitéréssel elintézni egy agresszort. Főleg akkor, ha az agresszor olyan ember, aki valamilyen szinten felettünk áll: a szülőnk, a főnökünk, stb. Viszont gyakorlással menni fog. Gyakorolhatsz képzeletben, aztán pedig a valóságban is. Készülj fel! Gyakorold a neked ártó helyzetek felismerését és mindig legyen nálad egy képzeletbeli kenyér, amivel visszadobhatsz!

Segíteni fog a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyv elolvasása is – részletek ide kattintva >>>.

Tudsz még olyan módszereket mondani, amelyek megfelelnek a “dobj vissza kenyérrel” útmutatásnak?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
2. Megbocsátás vagy szembenézés A klasszikus, mindent eltűrésre buzdító megbocsátás filozófia újragondolása az érdekérvényesítés...
3. Te tökéletes akarsz lenni, vagy inkább boldog? Mert ha nem tudsz anélkül élni, hogy ne lennél tökéletes,...

Folytatjuk a sorozat előző bejegyzéseiben megkezdett témát. Most egy kicsit belemászunk abba, hogyan lehet magadat megtanulni szeretni, hogy orvosolni tudd az érzelmi hiányt.

Hogy megengedjük magunknak azt, hogy saját magunkat szeressük, először nézzük meg ezt a kérdést globálisan, újra, emlékeztetőképpen. Mindannyian a Teremtő egyedi alkotásai vagyunk, egymással egyenrangúak, erősségekkel és gyengeségekkel. Mégpedig azért vagyunk ilyenek, hogy az erősségeinkből (a többlet energiákból) adjunk a többi embernek, a gyengeségeinket pedig próbáljuk meg fejleszteni (pótolni a hiányainkat). Ezt a pótlást elfogadhatjuk a többi embertől is, de elfogadhatnánk magunktól is. Mivel egyikünk a másikkal egyenrangú, és a Teremtő szemében egyaránt kedves, akkor nem mindegy, hogy kitől kinek áramlik a szeretet energiája? Nem az a lényeg, hogy áramoljon? Akár egy embernek önmaga felé is?

És mi a szeretet? Már egy példán keresztül érzékeltettem egy előző cikkben, de most megfogalmazom pontokban:

Szerintem:

• megismerni és tisztelni önmagadat (illetve azt, aki eredetileg, a születésedkor voltál)
• szőröstül-bőröstül elfogadni a mások által gyengének minősített oldaladat is
• megtanulni önmagad iránt türelmesnek lenni
• elegendő időt adni magadnak mindenre
• kis előrehaladásnak is nagyon örülni
• a saját életritmusodat élni
• figyelni a saját vágyaidra, és nem azt mondani rájuk, hogy “de jó lenne, de nem szabad”, hanem megtalálni a módját, hogy a vágyad valahogyan (másoknak nem ártó módon) beteljesüljön
• beengedni az életedbe a szépségeket
• felfedezni mindazt a szellemi ajándékot, amivel a Teremtő a születésedkor utadra bocsátott, és amiket eddig esetleg a neveltetés miatt megtagadtál (például a képzeletedet)
• tiszteletben tartani mások életét, élvezni a velük töltött időt – és természetesen, minél több időt tölteni olyanokkal, akikkel jól érzed magadat
• stb.

Egy nagyon fontos tényezőről külön szólnék. Az áldozatvállalási hajlandóságról és a bátorságról. Ha elkezdünk magunkkal többet foglalkozni, az óhatatlanul azzal fog járni, hogy másokkal kevesebbet fogunk törődni, és ezt valószínűleg sokan nehezményezni fogják: azok, akiket a barátainknak tartottunk és akik hozzá vannak szokva az ingyen kényeztetéshez. Lehet hogy önzőnek fognak minket minősíteni, vagy mi fogjuk magunkat önzőnek érezni, mert az új viselkedésünk nem fér bele a negatív neveltetési mintáinkba. Ne dőljünk be se másoknak, se a kisördögnek a fejünkben, ez érzelmi zsarolás! Nem leszünk sem jobbak attól, ha dicsérnek minket, sem rosszabbak, ha szidnak. Ha nemszeretni akarnak bennünket, had tegyék, egészségükre! Vállaljuk be bátran a hírnevünkben esett csorbát úgy, mint egy áldozatot, amit azért hoztunk, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Az igazi barát amúgy sem onnan ismerszik meg, hogy sajnál minket a bajban, hanem arról, hogy örül, ha jobb színben lát minket, és ezért cserébe hajlandó lemondani némi részből belőlünk.

A következő bejegyzésben kiemelem azokat a tényezőket, amelyek az önmaguk szeretetéből szerintem fontosak egy haláleset kapcsán.

Folyt.köv.!

A sorozat előző bejegyzéseit itt érheted el: első, második, harmadik.

Neked mi a véleményed?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretteink halálának feldolgozása 2. Ha nehezen dolgozod fel a hozzád közelállók halálát, valószínűleg üres...
2. Szeretteink halálának feldolgozása 3. Abban, hogy hogyan dolgozod fel egy szeretett személy halálát, komoly...
3. Szeretteink halálának feldolgozása 5. Három olyan tényező, amit nagyon lényeges figyelembe vennünk akkor, ha...

… egy teljesen ártalmatlan dologért, akkor az önbizalmad megvédése érdekében gondolhatsz arra, hogy veled nincsen semmi baj, hanem az illetőknek az a lemez megy a fejükben, hogy le kell húzni másokat, minden tevékenységedet meg kell vétózniuk, mert veszélyes rájuk nézve.
Ez is egy emberi játszma. Ne dőlj be neki!

És te se nevess ki másokat!

Inkább nézd meg ezt a videót! Nekem nagyon jólesett!

És neked?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...
2. Az önbizalom és az emberi játszmák Nem árt, ha tudsz róla, hogy mik azok az emberi...
3. A bűntudat elfelejtése Hogyan tudjuk elfelejteni a káros bűntudatot? Tudatos kontrollal, sok gyakorlással,...

Szerinted mi az a tényező, ami sok embert akadályoz abban, hogy jóban tudjon lenni önmagával? Hogy abbahagyja végre az önostorozást, az önpusztító életmódot, és elkezdje magát egy kicsit kényeztetni, ápolni? Hogy ne csak másokat pátyolgasson állandóan, hanem egy kicsit önmagát is megszeretgesse (mert megérdemli)?

Mások nagy problémái, szüksége?

A környezete elvárásai?

A jószívűsége?

Vagy esetleg valami más?

Mi kényszerít valakit arra, hogy halálra dolgozza magát, ahelyett, hogy jobban megszervezné például a munkáját, adna át feladatokat belőle a kollégáinak? Hogy kísérletezne új megoldásokkal, megtanulná és kihasználná a modern technológia adta előnyöket?

Sokszor fejcsóválva nézem az egyik életmód adón azt a műsort, amikor egy csapat házat épít olyan hősies embereknek, akik mindenüket odaadják másoknak, hogy aztán – nem tartva megfelelően karban a saját életfeltételeiket – rájuk dőljön a házuk. Az új ház, akárhogy is, felépült. Most akkor ez megérte?

A repülőn is az a szabály érvényes, hogy először magunkra tesszük fel az oxigénmaszkot, aztán a mellettünk ülőre.

Miért hagyjuk ezt a hétköznapi életben figyelmen kívül?

Nos,  szerintem van egy olyan társadalmi dogma, tévhit sokunk fejében, amely azt suttogja: “Csak akkor lehetsz értékes, ha folyamatosan adsz másoknak, megfelelsz mindenki igényeinek. Különben értéktelen és rossz vagy.” És mivel mindenki értékesnek és jónak szeretné magát érezni, és fél az értéktelenség érzésétől, és a retorzióktól, igyekszik betartani azt, amit suttog ez a mumus.

És ennek a mumusnak a hangja elég nagy motiváló erő.

Ha ez a társadalmi dogma a helyes utat mutatja, miért betegszenek bele olyan sokan? Miért lesznek pánikbetegek, depressziósak?

A betegség azt mutatja, hogy a természet törvényei ellenében cselekszünk. Vagy mégsem?

Ráadásul ez a mumus az oka többek között szerintem a mostani gazdasági válságnak is. Hogy tovább nyújtózkodunk, mint a takarónk ér, hogy másoknak adhassunk. Ha valaki a karácsonyi ajándékait is hitelből veszi meg, mert máshogy nem tudja, hát… Aztán előbb-utóbb a bank rájön, hogy nekünk nem lehet hitelt adni, mert a takarónk nem bírja szuflával. És akkor mi lesz?

Nem kellene megtanulni magunkat értékesnek gondolni anélkül, hogy folyamatosan adnánk? Hogy valamiféle harmóniát fenn tudjunk tartani magunk körül?

Nem kellene lecserélni a kisördögöt a fejünkben egy olyan önbizalmi hozzáállásra, hogy “A Teremtő egyedi alkotása vagyok, miért kellene kevesebbnek (vagy többnek) éreznem magamat, mint bárki más? Nekem is ugyanolyan jogom van a jó élethez, a boldogsághoz, az egészséghez, a lazasághoz, az elégedettséghez,  mint bárki másnak? Mert nekem is két fülem és két kislábujjam van, mint bárki másnak, és alkotmányos jogom van néha gyengének vagy hülyének lenni, és urambocsá’, elfogadni is?”

Te mit gondolsz erről?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szeretet vagy elvárás? Sokan azt hiszik, szeretnek másokat, pedig csak elvárásokat támasztanak velük...
2. Jaj csak nehogy szomorú légy A szomorúság bizonyos helyzetekben teljesen természetes állapot. A probléma ott...
3. Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében? Ha mindenkinek a kedvében akarsz járni, légy óvatos!...