Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Öngyógyítás’

Készítettem egy videót az ÉFT pontokról, amelyek az ingyenes ÉFT kézikönyvben is megtalálhatók. Fogadd és használd őket szeretettel!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e az árvíz- és a vörösiszap károsultakról, és ha igen, mit. Mi újat tudnék mondani egy olyan témáról, amiről már mindent elmondtak helyettem például a médiában: hogy ilyenkor fontos a lehetőségeinkhez mérten segíteni a honfitársainkon; és hogy – szintén a lehetőségeinkhez mérten – érdemes segíteni kideríteni a történtek okát, amelyek a katasztrófákhoz vezettek, és a saját életünkbe is beépíteni megelőző védelmi vonalakat (öngondoskodás). Hogy mi ne járjunk így, hogy többet másokkal se fordulhasson elő hasonló borzalom.

Aztán a végén addig gondolkoztam, hogy adta magát a lehetőség, hogy mi az a plusz, amiről írhatnék: a segítségnyújtás különleges módjairól. Mert lehet segíteni a károsultakat élelemmel, ruhákkal, tárgyadományokkal, lehet anyagi hozzájárulással. És lehet pozitív élményekkel is! A pozitív élmények az élet sója, nélkülük kevesebbek lennénk, mert erőt adnak és ellazítanak.

Olvasd tovább a bejegyzést »

A múltkori, leszokás a dohányzásról témával kapcsolatosan kaptam érdekes javaslatokat, kérdéseket és felvetéseket (köszönöm szépen őket), amelyeket fontos lenne megbeszélni, mert segíthetnek a leszokásban. Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Kaptam nemrég egy levelet egy kedves olvasótól (köszönet érte), amelyben többek között arról is szó volt, hogy nem bírja a négy fal bezártságát otthon, menekül hazulról. Rögtön megszólalt bennem a vészcsengő, hogy vajon miért menekül? Mi van az otthonában (amely egyébként harmonikus és rendezett), ami miatt menekülnie kell?

Az otthon ideális esetben egy olyan “hátország” kellene hogy legyen mindenki számára, ami biztonságot ad számodra, megvéd, feltöltődést kínál. Egy olyan hely, ami fizikailag és energetikailag is tiszta és rendezett, ahol szeretsz lenni, és ahová szívesen térsz haza. Ahol a színek, a formák és az anyagok a Természet körforgásának megfelelően vannak elrendezve (a feng shui ezt biztosítja), és ahol csupa olyan tárgy vesz körül minket, amiket igazán szeretünk. Ha nem ilyen az otthonunk, akkor nagyon valószínű, hogy valamit alakítani szükséges rajta, vagy pedig másikat célszerű keresni helyette, mert különben sok kellemetlen dolgot vonzhatunk be vele az életünkbe!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Hálásan köszönöm mindenkinek a részvételt a nyereményjátékban, aki pozitív mondókát írt be a gyűjtőakciónkba. A végére kiderült, hogy nemcsak hogy van miből főznünk, hanem egyenesen a bőség zavarával küzdünk pozitív nevelési eszközöket, mondókákat illetően!
Bizony, nem árt néha “leltározni”, megnézni hogy milyen kincseink vannak eldugva itt meg ott, mert így érezhetjük, hogy a bőség igenis jelen van az életünkben, és segítségül hívhatjuk szorult helyzetekben…

Olvasd tovább a bejegyzést »

Még nem írtam arról a blogon, hogy mi a teendőd, ha nagyon rossz érzések törnek rád… de tegnap egy olvasói levél (amit ezúttal is megköszönök) rádöbbentett, hogy ez pedig fontos lenne. Hiszen napjainkban, ha nem vértezzük fel magunkat kellőképpen a külvilág káros befolyásai ellen, szerintem mindenkinél előfordulhat olyan helyzet, hogy rosszul lesz. Nekem is volt néhány ilyen esetem.

Tehát, hogyan tudsz azonnal segíteni magadon, ha rád tör a szorongás és a pánik, és nem tudod elhessegetni?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Sokan keresnek meg olyan problémával levélben, hogy szeretnének segíteni egy testi-lelki problémáktól szenvedő családtagjukon, mert nagyon rossz nézni a családtag kálváriáját. Hogy mondjam meg, hogyan tudnák őt meggyógyítani. Ilyenkor én többnyire azt javaslom, hogy a gyógyítást saját magukon kezdjék. Ez nagyon idegenül hangozhat a mostani kultúránkban, ahol ahhoz vagyunk szokva, hogy erőn felül cipeljük orvostól orvosig a beteg szerettünket, és minden eszközt bevetünk nála a gyógyulása érdekében. Csakhogy biztos tapasztaltad már, ez nem szokott segíteni. Mert a szerettünk csak nem gyógyul, csak megmakacsolja magát, és esetleg még rosszabbul lesz. És itt az is mindegy, hogy kiről van szó: a gyerekünkről vagy a szüleinkről.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ha általános nyugtalansággal, szorongásokkal és alvászavarokkal küzdesz, mert mondjuk lefekvés után csak mennek, mennek a gondolatok a fejedben, és nem tudod őket elküldeni, akkor biztosan nagyon vágysz már egy frissítő alvásra. Ehhez szeretnék egyszerű és praktikus tippeket adni neked.

Lássuk, hogy nekünk családilag mi vált be alvássegítés gyanánt!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mindenkinek az életében vannak Mesterek, akiktől tanul, akiket egy ideig követ (hogy aztán ideális esetben túlnőjön rajtuk, és valami olyat adjon hozzá a Mester által képviselt értékekhez, amit csak ő tud hozzáadni).

Az én esetemben most az egyik ilyen Mesteremet búcsúztatom. Múlt hét előtti héten ment el tőlünk az égi lélekápolás mezőkre valaki, akit nagyon tiszteltem, és akitől, úgy érzem, sokat kaptam a művein keresztül. Arról, hogy hogyan célszerű tudatosan élni, és hogyan célszerű kezelni a negatív érzelmeimet. Ő volt az egyik olyan, aki a bölcsességeivel és a humorával segített túlélni sok nagyon túlélhetetlen eseményt.

Popper Péterről van szó.

A Popper Péterről szóló megemlékezésemet ide kattintva olvashatod el.

Néhány héttel ezelőtt fodrásznál voltam. Ez az évente körülbelül kétszer bekövetkező olyan alkalmak egyike, amikor elmegyek egy kis kényeztetésre. Nekem bőven elég a fodrászból ennyi, mert én se nem festetem a tengernyi hajamat (kb. két kiló hajfesték már elég is lenne rá…), se nem daueroltatom, mindig csak vágatok a végéből, hogy ne húzza annyira a fejbőrömet.
Amiért még nem túlzottan szeretek fodrászhoz járni (valószínűleg nem is nőből vagyok) az az, amit most is megtapasztaltam. Ilyenkor mindenféle illatos kence kerül az ember hajára, összekeverednek az aromáik, és húzom magam után a parfümfelhőt, bármerre megyek. Én maximum fél óráig vagyok képes egy ilyen illatorgiát elviselni. Utána megfájdul tőle a fejem, és bármit megteszek, hogy levessem. Az én jól megszokott öko-bio gyógynövényes-illóolajos biobolti és egészséghálózati samponom után brutális támadást jelentenek a közérzetem ellen. Ezek után már többször megfogadtam, hogy viszem magammal a samponomat a fodrászhoz is, lesz ami lesz, még akkor is, ha kinevet miatta.

Hogy ez miért fontos?
Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrég egy holisztikus oktatási anyagban olvastam egy gondolatot, ami nagyon megfogott. Mégpedig ezt: “A nyugati és a keleti orvoslás között döntő különbség, hogy a nyugati szemlélet szerint az orvos kiemeli a környezetéből a beteget, mint a halat a vízből, “kiszedi” a szerveket, kezeli, megpróbálja rendbe rakni, aztán visszateszi abba a koszos vízbe, amelyben eddig élt. A keleti szemlélet megtisztítja a hal teljes szervezetét, a vizet, amelyben él, sőt, még adalékanyagokat is juttat az éltető közegbe, hogy még egészségesebb legyen az a környezet, amelybe visszakerül.”

Hogy miért írom le ezt?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Biztosan hallottál már róla, hogy az agyunk páros szerv, azaz két részből áll, hasonlóan a tüdőnkhöz, a vesénkhez és más páros szerveinkhez. És valószínűleg azt is tudod, hogy az agyféltekék különböző funkciót látnak el az életünkben. A jobb agyféltekénk irányítja a testünk bal oldalát, és ő felelős például azért, hogy kreatívak legyünk, hogy ötletek jussanak az eszünkbe, hogy vágyaink legyenek. A bal agyféltekénk pedig a testünk jobb oldalát vezérli, és ő felelős azért, hogy az ötleteinket cselekvő módon meg is valósítsuk. Ebből az következik, hogy az életünket csak akkor tudjuk emberi módon élni (azaz gondolkodó ÉS cselekvő emberként), ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett és összedolgozik, egymással összhangban együttműködik, egységet alkot. Ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban. Ha a két agyféltekénk nem működik jól együtt, vagy nem kellőképpen vannak megtornáztatva az agysejtjeink, akkor lelki zavarok következhetnek be.

Igen ám, de mi van akkor, ha az egyik agyféltekénk felmondja a szolgálatot?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az előző blogbejegyzésemben tulajdonképpen arról volt szó, hogy mindenféle szülői félelmek hogyan idézhetnek bennünk elő egyszerre testi és lelki hiányállapotokat. A testi hiányállapot ott az agysejtek Omega 3 zsírsav hiánya volt, a lelki hiányállapot pedig a halszálkától való félelem, a halat felfedezni akaró szándék hiánya. Most arról lesz bővebben szó, hogy ezeket a hiányállapotokat hogyan tudjuk kíméletesen orvosolni.

Tehát adott egy szülő, aki fél a halak szálkájától, és ugyanezt a félelmet megtanítja a gyerekének is. Vagyis, megtanítja őt az általános biztonságérzet, a szeretet, az óvatosság és a felfedezőkedv HIÁNYÁRA.

A gyerek felnő. Még mindig fél a szálkáktól, ezért nem mer halat enni. Viszont tudomására jut, hogy az agysejtjeit halfogyasztással működőképesebb állapotba tudná hozni, mert a természetes táplálkozásnak nagyon is része a hal. Valamint azt is felfedezi, hogy nem egészséges dolog ennyire félni a haltól, amikor meg lehet azt ismerni. Mit tegyen?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Most egy olyan témáról fogok írni, ami a karácsony közelében jobban aktuális, mint máskor, hiszen a karácsonyi ünnepek egyik tradicionális étele a halászlé. És talán nem tudod, hogy például a halászlében milyen hasznos anyagokat találhatsz, amik a lelki egyensúlyodhoz hozzájárulhatnak!

Az Interneten több helyen (Például ide kattintva) lehet olvasni arról, hogy az agy normális működéséhez szükség van az Omega 3 zsírsavakra. Ilyen Omega 3 zsírsavakat pedig főleg hidegvízi halak fogyasztásával lehet beszerezni. Az olyan népek (eszkimók, japánok), akik sok tengeri halat esznek, alig szenvednek lelki problémáktól, mert az agyuk gyerekkoruktól kezdve megkapja a számára szükséges Omega 3 zsírsav mennyiséget.

Igen, igen, de mi a helyzet a magyarokkal?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Általános iskolás koromban irodalomszakköre jártam. Ennek a keretében az egyik kedvenc feladatom az volt, amikor is kvázi gyűjtenünk kellett a tanórákon elhangzó vicces “beszólásokat”, humor-morzsákat, aranyköpéseket, függetlenül attól, hogy kinek a szájából hangzottak el. Ezeket az aranyköpéseket aztán beküldtük az irodalmi gyerekfolyóiratnak, amellyel dolgoztunk. És ha kellően jónak találták őket a szerkesztők, bekerültek a lapba.

Az aranyköpés-gyűjtő szokásom az általános iskolát kijárva is megmaradt. Igaz, nem mindig és nem mindenhol, de továbbra is szoktam ezzel szórakoztatni magamat, oldani az esetleges rossz kedvemet, hogy vicces anekdotákat gyűjtök. Tettük ezt a főiskolán a kollégiumban a szobatársaimmal is, ahol egy háztartási csomagolópapírt ragasztottunk az ajtóra, és arra írtuk az elhangzó, humorosnál humorosabb mondatokat. Teszem ezt a kedvenc filmjeimmel is, ha mást nem, fejben eltárolom a legpoénosabb részeket. És teszem ezt a párkapcsolatomban is, ami igazán bővelkedik humorban, mert a párom – lehet hogy azért is, mert pasiból van – igazán kitesz magáért viccek terén.

Egyszer könyvet is fogok ezekből írni…

Jöjjön most két gyöngyszem a gyerekgondozás kategóriából.

Olvasd tovább a bejegyzést »