Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Humor’

A lenti kliphez tartozó személyes történetem: egyik kolléganőm lakodalmában voltunk, ahol nem egy hagyományos mulatós zenekar zenélt, hanem egy tánczenét játszó háromtagú csapat. Nagyon jól játszottak, tele volt a táncparkett, alig bírtuk abbahagyni a ropást. Külön élmény volt, ahogyan a zenekar tagjai bekonferáltak egyes dalokat. Az alábbi videóklipen szereplő zene bejelentése például így hangzott: “A következő dal egy nagyon híres, Magyarországon élő külföldi sztárról fog szólni: Pákó, Pákó. Jaj, bocsánat, Pago, pago!” A lakodalom óta ezt a dallamot játssza a mobiltelefonom is. És nem is beszélve arról, hogy milyen kincseink és értékeink vannak Magyarországon, ilyenek például a hasonló zenei alkotások.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az egyik ÉFT tanfolyamon kaptunk egy olyan feladatot, hogy (tovább oldandó a maradék szorongásainkat és növelendő az önbecsülésünket) kérjük meg a körülöttünk élőket: soroljanak fel tíz olyan dolgot, amit értékelnek bennünk. Teljesen mindegy, hogy ez a szemünk színe, valamilyen képességünk, vagy éppen tevékenységünk, az volt a lényeg, hogy értékelni lehessen. Mert jobbak vagyunk benne az átlagnál. A körülöttünk élő leendő “interjúalanyok” kiválasztására is voltak iránymutatások, hogy kiket kell megkérni az “értékelésre”: a szüleinket, a párunkat, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a szomszédainkat.

A feladat rögtön két villámcsapás-szerű felismerést is hozott a számomra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Régebben láttam egy műsort a tévében, ami arról szólt, hogy minden ember bogaras valamennyire (gondoltam, írok róla pár sort, hiszen szoktunk a mások által csúfolt bogaraink miatt is szorongani). Azaz, hogy – például – minden embernek van valami olyan tevékenysége, amit megszállottan szeret csinálni. A megszállottság elég furcsán is megnyilvánulhat. Például múlt hétvégén hallottam, hogy egy hölgyemény nagyon szeret udvart söpörni, de otthon nem söpörhet, mert a férjének előkelő állása van, és hogy néz az ki, hogy a feleségét meg söpörni látják az utcán? Így a söprési mániáját a lányánál élheti ki. Ott egyáltalán nem baj, ha az udvart, utcát söpri…
A hölgyeménynek a bogara tulajdonképpen egy hasznos bogár, mert a környezete tisztán tartását segíti elő.

Hogy nekem milyen bogaraim vannak?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az elmúlt lélekápolás írásban, amit ide kattintva érhetsz el, arról volt szó, hogy a szülő hogyan erősítheti meg a gyerekét, ha bántják az iskolában. Az egyik hozzászóló, Éva (köszönöm neki) felvetett egy másik gyakori problémát, mégpedig azt, hogy mi van akkor, ha az egyik szülő súlyosan beleavatkozik a felnőtt gyereke életébe. Mégpedig úgy, hogy örökösen kritizálja a gyereke barátait, a szobáját, az öltözködését, még a gyereke kedvesét is… Még arra is képes, hogy felhívja a meny / vő jelöltjét, hogy hagyja békén a kisfiát, kislányát…

És főleg, mi van akkor, ha az egyik szülő viselkedése nagyon fáj a másik szülőnek, hiszen ő mást, önállóságot szeretne a gyerekeinek?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Régebben már volt szó arról, hogy szerintem egyes állatoktól (ezek akkor a macskák voltak, a bejegyzéshez jutáshoz kattints ide!) nagyon sokat tanulhatunk a tekintetben, hogyan fogjuk fel könnyedén és játékosan az életet. Most egy újabb kedvenc videómat fogom neked megmutatni, amit talán tavaly karácsonykor kaptam. Lehet, hogy láttad már, de jó újra megnézni, én legalábbis nem tudok vele betelni.

A téma azért is aktuális, mert a felvétel egy kutyának a hóban nyújtott, aranyos karácsonyi produkcióját mutatja be. És ha már nálunk úgyis elolvad a hó odakint, és fekete karácsonyunk lesz, legalább ilyen videók nézegetésével egy kicsit fehérebbé tehetjük.

Békés, meghitt ünnepeket kívánok neked, és hozzá még boldog, játékos, humoros hétköznapokat is!

Általános iskolás koromban irodalomszakköre jártam. Ennek a keretében az egyik kedvenc feladatom az volt, amikor is kvázi gyűjtenünk kellett a tanórákon elhangzó vicces “beszólásokat”, humor-morzsákat, aranyköpéseket, függetlenül attól, hogy kinek a szájából hangzottak el. Ezeket az aranyköpéseket aztán beküldtük az irodalmi gyerekfolyóiratnak, amellyel dolgoztunk. És ha kellően jónak találták őket a szerkesztők, bekerültek a lapba.

Az aranyköpés-gyűjtő szokásom az általános iskolát kijárva is megmaradt. Igaz, nem mindig és nem mindenhol, de továbbra is szoktam ezzel szórakoztatni magamat, oldani az esetleges rossz kedvemet, hogy vicces anekdotákat gyűjtök. Tettük ezt a főiskolán a kollégiumban a szobatársaimmal is, ahol egy háztartási csomagolópapírt ragasztottunk az ajtóra, és arra írtuk az elhangzó, humorosnál humorosabb mondatokat. Teszem ezt a kedvenc filmjeimmel is, ha mást nem, fejben eltárolom a legpoénosabb részeket. És teszem ezt a párkapcsolatomban is, ami igazán bővelkedik humorban, mert a párom – lehet hogy azért is, mert pasiból van – igazán kitesz magáért viccek terén.

Egyszer könyvet is fogok ezekből írni…

Jöjjön most két gyöngyszem a gyerekgondozás kategóriából.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy nem segítettek rajtad, hanem még ki is gúnyoltak érte?

Az, hogy nem tudunk ügyesen esni, és esés során mindenféle bajunk lesz, a gyerekkorunk során alakul ki bennünk. Mert egy kicsi, úgymond “romlatlan” gyerek még úgy van összerakva, hogy ha esik, akkor összegömbölyödik, mint egy sündisznó, védi önmagát! És ha kell, akkor a lépcsőn is épségben legurul így. Feltéve, ha az anyja nem alakítja ki benne a lépcsőtől való félelmet! Mert ez a félelem leblokkolja az összegömbölyödő képességét. Ha nem hiszed, figyelj meg egy gyereket, akit még nem fertőztek meg a szülők félelmei, és egy olyat is, akit viszont már megfertőztek.

A teljes cikket ide kattintva olvashatod el.

Te hogyan “gyakorlod” az esést?

Az utóbbi néhány blogbejegyzésem elég velősre és hosszúra sikeredett, így most lazítás következik.

Lehet hogy sokan nem szeretik a macskákat, mert szőrösek, simulékonyak és önzőek, de a lazaságukból bizony lenne mit átvennünk. Ők aztán nem idegesek, nem stresszelnek, nem szoronganak, nem izgulnak, hanem kellő önbizalommal bírnak és életrevalóan élvezik az életüket.

Több éve már, hogy az első olyan macskás humorvideót megkaptam e-mailben, amin betegre nevettem magamat, és azóta is végignéztem jó néhány ilyet, de nem tudom őket megunni.

Íme néhány felvidító macskás jelenet!

Te hogyan viszonyulsz a macskákhoz? Idegesítenek vagy mulattatnak?

A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.

A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Úgy gondoltam, most egy időre elég a véresen komoly okfejtegetésekből. Már nekem is zúg a fejem, hogy mindig mindennek mögé nézek. Vizsgáljuk meg görbe tükörben is a családi mintáinkat.

Ha ezt megtesszük, nagyon kellemesen fogunk szórakozni! Méghozzá önmagunkon! Mert ha a kicsinyes emberi viselkedések elé görbe tükröt tartunk, segítenek oldani a szorongásainkat, és elfogadni önmagunkat.

És a mintáinkból való kilépésben segítséget is kaphatunk… És nem afféle pszichológustól, hanem a médiából!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Látszik, hogy te nem nézel tévét…

Ezt az állítást szemrehányás-félének kaptam az egyik közeli családtagomtól a napokban. Mégpedig azért, mert megpróbáltam neki megvilágítani, hogy mi köze van a hányatott sorsának ahhoz, hogy olyan mumusok dolgoznak a fejében, amelyek megakadályozzák, hogy hatékonyan kiálljon az érdekeiért. Ha úgy tetszik, kicsit balhézni merjen, ha valaki kiszúr vele.

(A TV-ben ugyanis a legszélesebb célközönségnek azt tanítják meg [szerintem], hogyan kell szenvedni, panaszkodni, hogyan legyél szerencsétlen, hogyan legyen kevés önbizalmad. És hogyan kell irigykedni arra, aki kicsit ügyesebben menedzseli az életét. Mást nemigen.)

Olvasd tovább a bejegyzést »