Archiválva ebben a kategóriában: ‘Elengedés’
Segítség, nem tudok nemet mondani
Szeretettel köszöntelek abból az alkalomból, hogy először kerül fel új írás a Lélekápolás blogra 2012-ben. BÚÉK! Remélem, kellemesen teltek az ünnepek.
Az Online Öngyógyító Klub egyik tagjától kaptam a “nem tudok nemet
mondani” ötletet mint témát, köszönöm neki! Megírom, mert újévi fogadalom gyanánt lehet, hogy sokan azt tűzték ki célul, hogy mostantól nem fognak mások minden kérésére igent mondani, ahogy eddig tették, hogy többet fognak magukkal foglalkozni. Aztán pedig valószínűleg szembesülnek vele, hogy nem sikerül betartani a fogadalmukat, mert valami titokzatos erő mindig legyűri és arra kényszeríti őket, hogy újra és újra belemenjenek számukra előnytelen dolgokba. Itt sokszor hiába a józan paraszti ész meg a tudatosság, meg az arany középút keresése, meg a jelenben élés, ezek a dicséretes tulajdonságok elvéreznek a titokzatos erő csábítása mellett.
A probléma nagyon sok embert érinthet, ha ezt a honlapot olvasod, akkor valószínűleg Téged is. De van ám rá valódi megoldás, amit valószínűleg még kevesen ismernek.
A konyhabútor és a barlang
Az egyik kedves szomszédasszonyom mesélt nekem a minap egy mulatságos és tanulságos történetet, ami megfogott engem, ezért az ő engedélyével közkinccsé teszem.
Volt egy haladó szellemű családtagja, aki ki akarta cserélni a család réges-régi, elhasználódott, ódivatú konyhabútorát
egy szemet gyönyörködtető új darabra. Más családtagok, akik régivágásúak voltak, ellenezték a cserét, olyan indokokkal, amit én is sokszor hallottam gyerekkoromban (többnyire amikor könnyíteni szerettem volna az életemen): “Minek az?” “Miért nem jó a régi?” Hadakoztak egy darabig, hogy menjen-e a régi bútor vagy sem, aztán a haladó szellemű rokon megmakacsolta magát és kijelentette:







