Archive for the ‘Gyerekkor’ Category
Hiányállapotok orvoslása
Az előző blogbejegyzésemben tulajdonképpen arról volt szó, hogy mindenféle szülői félelmek hogyan idézhetnek bennünk elő egyszerre testi és lelki hiányállapotokat. A testi hiányállapot ott az agysejtek Omega 3 zsírsav hiánya volt, a lelki hiányállapot pedig a halszálkától való félelem, a halat felfedezni akaró szándék hiánya. Most arról lesz bővebben szó, hogy ezeket a hiányállapotokat hogyan tudjuk kíméletesen orvosolni.
Tehát
adott egy szülő, aki fél a halak szálkájától, és ugyanezt a félelmet megtanítja a gyerekének is. Vagyis, megtanítja őt az általános biztonságérzet, a szeretet, az óvatosság és a felfedezőkedv HIÁNYÁRA.
A gyerek felnő. Még mindig fél a szálkáktól, ezért nem mer halat enni. Viszont tudomására jut, hogy az agysejtjeit halfogyasztással működőképesebb állapotba tudná hozni, mert a természetes táplálkozásnak nagyon is része a hal. Valamint azt is felfedezi, hogy nem egészséges dolog ennyire félni a haltól, amikor meg lehet azt ismerni. Mit tegyen?
Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevélre, de szeretnél értesítést kapni az új blogbejegyzésekről és letölteni egy ingyenes elektronikus könyvecskét a szorongások oldásáról, Kattints ide!
7 eszköz a mumusaid megszelídítésére
Összeszedtem 7 olyan spirituális módszert (természetesen ennél jóval több van, de ezek az én eddigi kedvenceim), amelyek segíthetnek neked abban, hogy harmóniába kerülj önmagaddal. A HősNők.hu-ra tettem fel az írást.
A cikkhez jutáshoz katt ide!
Próbáld ki, amelyik szimpatikus neked, és használd a saját szájízed szerint egészséggel!
Bill Gates-nek sincs diplomája
Köszönöm az eddigi leveleiteket és hozzászólásaitokat, sok rálátásom lett belőlük, hogy milyen okok miatt is szoktatok szorongani, vagy rosszul érezni magatokat. Bár nem mintha nem lett volna róluk sejtésem eddig is, hiszen hasonlókat én is átéltem és ki kellett, kell lépnem belőlük, hogy jól tudjam magamat érezni a bőrömben. Számomra egyértelműen kiderült, hogy a neveltetésetek során átvett társadalmi téveszmék (és az azokra való érzékenységetek) ellen küzdötök nagyon sokan, elsősorban ezek állnak az útjában a jó közérzeteteknek.
Néhányat az általatok felvetett témák közül ebben az írásban fogok megvilágítani.
Szeretet vagy elvárás?
Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.
Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.
Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.
A gyerek és a locsolócső
A nagyon komoly téma után egy kis pihenés következik, ismét elővéve a könnyed nyári sztorikat.
A minap, elég nagy kánikulában még az este folyamán is, a párom szokás szerint locsolta a füvet az udvaron. De már nem egyedül tette, mert az egy éves lányunk csatlakozott hozzá. Persze amolyan totyogós kisded módon: folyamatosan belenyúlkált a vízsugárba, macerálta a tömlőt, elvette a locsolófejet a páromtól, tapogatta, ismerkedett vele. Néha még sikerült is neki megnyomnia a gombot, ami elindítja a vízsugarat az öntözött terület felé. Eközben persze nyakig vizes lett, de a fene bánja a nagy melegben ezt a kis hűtést.
Spirituális gyereknevelés
Napjainkban nagyon sok szó esik például a médiában, baba-mamaújságokan és a többi hírforrásban arról, hogyan kell, hogyan kellene bánni a gyerekekkel, hogy lelkileg ép, önbizalommal teli, a jogaikat és a kötelezettségeiket egyaránt ismerő felnőttekké váljanak. Mégsem lehet róla eleget beszélni, mert úton-útfélen tapasztalok olyan (sokszor akaratlan, öntudatlan) szülői viselkedést, amely sajnos épp az ellenkezőjét fogja elérni, ha tovább folytatódik.
Tehát, számomra mit jelent a spirituális gyereknevelés?
Lássunk néhány szemelvényt a teljesség igénye nélkül.
A megfelelési kényszerről
Azért írok a megfelelési kényszerről, mert napjainkban szerintem az állandó öngyilkos rohanás mögött ilyen jellegű lelki problémák állhatnak. Valószínűleg sokkal nyugodtabbak tudnák lenni, ha nem suttognák a fejünkben azt a mumusok, hogy: “csak akkor vagy értékes, ha halálra hajtod magadat”, stb. stb.
Ezen lelki probléma legmélyebb gyökere az alapvető biztonságérzet hiánya. Lehet például konkrétan az, ha valaki nem kívánt gyerek. És ez nem is muszáj, hogy ki legyen mondva a szülők részéről. Lehet, hogy csak tudat alatt hat, mert a szülők azt hiszik, akarták a gyereket, de valójában csak a családi-társadalmi elvárások, a “divat” miatt született meg. Ezt követően pedig nem tudtak vele mit kezdeni. És ez még nem is probléma, ha nem tudtak. A baj ott kezdődik, ha nem is akartak.
Mert akkor az ilyen gyerekkel a szülők többnyire tudat alatt éreztetik, hogy nyűg a nyakukon, púp a hátukon. Tisztelet a kivételnek.
Mit tesz erre a gyerek?
Kiről szólnak a szorongásaid?
Bizonyára meglep a kérdésfeltevés módja a részemről, mert talán még nem találkoztál olyannal, aki a szorongásaid kivagyiságát vitatja.
Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy a szorongások sohasem arról a személyről szólnak, aki érzi őket.
Hanem kiről?
Hogyan járhatok mindenkinek a kedvében?
Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak: sehogy.
Mielőtt még nagyon elszontyolodnál, elmagyarázom, miről van szó.
Lehet hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg a következőkre, és talán a későbbiekben sem vetted észre ezt a törvényszerűséget (és lehet, hogy ezért sokszor fejjel mentél a falnak), ezért most felhívnám rá a figyelmedet. Nekem is sok ideig tartott, amíg rájöttem, de a fő hogy rájöttem.




