Archiválva ebben a kategóriában: ‘Családon belüli erőszak’
Energiavámpír szülők megszelídítése
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy rengeteg embernek van rossz érzése a neveltetése miatt, mert a szülei nagyon tudatlanul és egészségtelen módon nevelték (illetve próbálták idomítani). A lélekápolás honlapon is volt már szó erről... Sok családban gyakori jelenség
napjainkban is a gyerekek folyamatos lehúzása, szóbeli és/vagy fizikai megszégyenítése, bántalmazása, energia leszívása. Az ilyen energiavámpír szülők nincsenek tudatában annak, hogy a viselkedésükkel jócskán elősegítik azt, hogy a gyereküknek jókora önbizalomhiánya legyen, az élete zsákutcába fusson, és hogy kialakuljanak nála különféle betegségek… Merthogy stresszt okoznak a gyerekeiknek, és már vannak arra vonatkozóan kutatások, hogy a gyerekkori stressz eredménye felnőttkori betegség (többek között)! Hacsak a felnőtt gyerek nem jön rá erre, és nem szelídíti valahogy folyamatosan ezt a gyerekkori stresszét.
Mi most szelídíteni fogjuk azt a stresszt, amit a szüleink gyerekként a szóbeli megnyilvánulásaikkal okoztak nekünk, mégpedig egy ÉFT gyakorlattal. Mert a szüleink traumát okozó viselkedése a testünkben eltömte a meridiánokon az energia áramlását, de ezt az energiaáramlást újra lehet indítani, és ezáltal jobban leszünk.
Szégyellős és lámpalázas gyerekek
Most (újra) egy olyan témáról lesz szó, amely sok embert érinthet, és amelyre egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet. Köszönet neki érte!
Egy kicsit leveleztünk ezzel az olvasóval, aki többek között tinédzserkora óta küzd pániktünetekkel, legalábbis annak diagnosztizált jelenséggel (hogy miért írom így, majd később elmagyarázom). Azt írta, hogy a társas élete leromlott, sokszor a boltba sem mer elmenni, vagy csak kísérettel. Folyton előjönnek alaptalan félelmei, pl. idegenek előtti beszéddel vagy írással kapcsolatban, hivatalos ügyintézésnél, beszámoló tartásánál, telefonálásnál.
Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, mi lehet ennek a problémájának a gyökere. Azt gyanítja, hogy az, hogy gyerekkorában nagyon szégyellős volt… A szülei pedig úgy próbálták “kinevelni” belőle, hogy rászóltak és megpofozták… hogy ne legyen már ilyen “béna”, “muja”, mert sokszor a szomszédoknak, rokonoknak sem mert szólni vagy köszönni, és ez a szüleinek nem tetszett… És más dolgok miatt is sok szapulást kapott a szüleitől…
Ha a szülőktől félni kell
Régebben sok családban az volt a divat, hogy a szülőktől a gyerekeknek félni kellett, mert az volt az általánosan elfogadott, az volt a “normális”.
Mert csak akkor tisztelte a gyerek a szülőt, ha egyben félt is tőle. Ezt tekintélyelvű nevelésnek hívjuk. Hogy miért írom ezt le? Mert ha tekintélyelvű szüleid voltak, akkor valószínűleg sokszor durva testi-lelki büntetésben volt részed, ráadásul “a szeretet nevében”, amit el kellett viselned. És mert az ÉFT tanácsadásokon gyakran előjönnek ilyen gyerekkori büntetés-élmények, mert az energiarendszerünk megőrizte az emléküket. Ezeknek a negatív hatását semlegesíteni kell ahhoz (például ÉFT-vel), hogy a szorongás oldódjon.
Kő vagy kenyér?
Az emberek közötti konfliktusok kezelésére van egy olyan általános keresztény tanítás,
hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Szerintem ez nagyon bölcs dolog, viszont sokan összekeverik azzal, amit én helytelen hozzáállásnak tartok, hogy “Fordítsd oda a másik orcádat is!”, hogy akkor áldozd fel magadat a másik agressziójának ahelyett, hogy védekeznél. Mert ha feláldozod magadat, soha nem lesz megfékezve a másik ártó viselkedése, nem fogja megtanulni a kulturált emberi együttélés szabályait.
Ezért én most megvilágítanám, hogy én mit értek az alatt, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”
Szeretet vagy elvárás?
Úgy érzem, ideje tisztába tennünk ezt a két fogalmat, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mitől is szoktunk szorongani, mitől szoktuk magunkat rosszul érezni magunkat a bőrünkben, és mi az, ami megnyugtat minket és megsokszorozza az alkotóerőnket.
Ha egészségtelenül működő családban nőttél fel, (még ha nem is vagy tudatában, hogy az volt) valószínűleg nem ismered az igazi szeretetet, mert csak az elvárásokkal volt alkalmad találkozni.
Gyakorlati példán érzékeltetném a különbséget a szeretet és az elvárás között.
Spirituális gyereknevelés
Napjainkban nagyon sok szó esik például a médiában, baba-mamaújságokan és a többi hírforrásban arról, hogyan kell, hogyan kellene bánni a gyerekekkel, hogy lelkileg ép, önbizalommal teli, a jogaikat és a kötelezettségeiket egyaránt ismerő felnőttekké váljanak. Mégsem lehet róla eleget beszélni, mert úton-útfélen tapasztalok olyan (sokszor akaratlan, öntudatlan) szülői viselkedést, amely sajnos épp az ellenkezőjét fogja elérni, ha tovább folytatódik.
Tehát, számomra mit jelent a spirituális gyereknevelés?
Lássunk néhány szemelvényt a teljesség igénye nélkül.








