Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Fejben dől el’

A mai napig sokszor kapok e-mailben olyan, munkával kapcsolatos “kompromittáló” képeket, mint amit itt is látsz a szöveg mellett. El szoktam gondolkodni rajta, hogy akik ezt küldözgetik, vagy csupán lefotóznak egy ilyen kompozíciót, vajon milyen viszonyban lehetnek a munkával?

Akár tízszer tovább tart… ugye ismered ezt az szárazelem reklámot? A médiában azt a példát látjuk, hogy az a jó, ha tízszer tovább tart, ha a nyuszi tízszer tovább mozog ugyanazzal az energiaforrással. Ezt az élet- és viselkedési sablont, ha fogékonyak vagyunk rá, magunkra is vesszük: úgy gondoljuk, hogy ha a szárazelem tízszer tovább tart, akkor nekünk is illik tízszer tovább tartani, jó sokat dolgozni, sokszor élvezet nélkül. Ekkor alakul ki a duralcellnyuszindróma, legalábbis én így nevezem a jelenséget. (Ezt néhány évtizeddel ezelőtt egyébként sztahanovizmusnak hívták, és a jelek szerint sokan még nem tudtak kijönni belőle…)

Olvasd tovább a bejegyzést »

Már többször megkaptam e-mailben egy, a pénzről szóló kínai bölcsességet, ami kissé fel szokott dühíteni (dolgozok rá ÉFT-vel… ). Legutóbb pár hete történt ilyen, amikor egy, az anyagi helyzet javítását segítő tanfolyamot népszerűsítettem a lélekápolás hírlevélben. Hogy mi ez a bölcsesség és miért van tőle kissé herótom? Mindjárt elárulom. (Ha nem szeretnétek, hogy ilyeneket kielemezzek, akkor ne küldjétek el nekem őket… )

A bölcsesség:
Pénzért vehetsz házat, de otthont nem;
Pénzért vehetsz órát, de időt nem,
Pénzért vehetsz ágyat, de alvást nem;
Pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem,
Pénzzel megfizetheted az orvost, de nem az egészséget.
Pénzért vehetsz pozíciót, de tekintélyt nem;
Pénzért vehetsz vért, de életet nem.
Pénzért vehetsz sexet, de szerelmet nem.
(About Money: A pénzről)

Amiért számomra ez dühítő, mindjárt megfogalmazom. Először soronként…

Olvasd tovább a bejegyzést »

Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük az ilyen eseményeket “lerobbanásnak” hívja, szerintem nagyon találó elnevezés, maradjunk ennél. Úgy gondolom, hogy a történet megér egy misét (illetve egy blogbejegyzést). Mármint annak a bemutatása, hogy mi történik egy ilyen lerobbanáskor, mi az oka, és hogyan lehet elkerülni őket, csökkenteni a lerobbanások számát, súlyosságát és könnyíteni a belőlük való felépülést.

Már csak azért is, mert tegnap reggel én is úgy ébredtem, hogy tele volt az orrom, két zsebkendőt is el kellett használnom. Na szép – gondoltam magamban – én járok így, aki most foglaltam össze, hogy hogyan lehet a torkot és környékét egészségesen tartani… De hogy hű legyek önmagamhoz, elkezdtem kutatni a hirtelen jött náthám okát. Rájöttem! Az a sok minden volt igencsak frusztráló számomra, ami tegnapra be volt tervezve, be volt vállalva. Az ment rá az orromra.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nagyon szépen köszönöm a sok-sok megfejtést a szorongásgeneráló szavakra. Nagyon jókat írtatok, teljesen le voltam nyűgözve. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert a sok megfejtés egyrészt azt jelenti, hogy sokan küzdenek torokbántalmakkal, másrészt pedig azt, hogy keresik a megoldást.
Ugye itt az volt a feladat, hogy azt találjátok ki, amire én gondolok – azaz tulajdonképpen boszorkányságra, gondolatolvasásra kértelek Titeket. Ez nem volt szép tőlem… Nem mertem túl sok konkrétumot írni a szóról (pl. hogy a kényszerbetegség egyik kísérőjele), mert akkor túl könnyű lett volna megfejteni. Viszont így sokan sok irányú megfejtést adtatok, amiből sokat lehet tanulni, és egyébként is le voltam döbbenve, hogy már a legelső megfejtő kitalálta. Mert az a szó, amire én gondoltam, a “kell“ – és természetesen a szinonimái, pl. a “muszáj”. (Személyes véleményem a dologról az, hogy a többi szó talán nem annyira frusztráló. Fontos például, hogy kimondjuk, ha félünk valamitől, mert akkor enyhülhet a félelem, de ha folyton azt hangoztatjuk, hogy ezt kell, meg azt kell megcsinálni, akkor egy idő után becsavarodunk. )
A sok ragyogó megfejtésre való tekintettel azt találtam ki, hogy az első három helyesen tippelő e-mailben megkapja az e-bookot, a többiek közül pedig kisorsolok még két főt, akik ünnepi ajándékként szintén megkapják - mivel holnapután, június 3-án lesz a lélekápolás weboldal kettedik születésnapja.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egyszer, még gyerekkoromban volt egy film a tévében, ami egy életunt középkorú nőről szólt. Ez a nő sokféle testi-lelki problémával küzdött, többek között nagyon érzékeny volt a zajokra, fejfájást generáltak neki… Pechjére pedig pont egy játszótér mellett lakott, ahol az örökös gyereknyüzsgés megkeserítette az életét. Ezért mindent elkövetett, hogy a játszóteret bezárassa, és sikerült is neki. Azonban a megkövült csendben sem érezte jobban magát, nem gyógyult meg a bajaiból. Aztán az orvosa a következő receptet írta fel neki, mint gyógyulási javaslatot:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy mi történik akkor, ha egy alapban kommunikatív gyerek (értsd: ha te is ilyen voltál gyerekkorodban) nem tudja kimondani, amit gondol… ha a környezetében levő felnőttek nem tudják őt szelíden tanítani a “hogyan”-ra. Valószínűleg megtanulja, hogy nem biztonságos magát szóban kifejezni, és abbahagyja a beszédet, nehogy valami baja legyen. A kifejezetlen dolgok benne rekednek (milyen szép a magyar nyelvben a “bereked” kifejezés: benne reked a torkában a mondanivaló…) De, mivel a beszéd és az önkifejezés a gyerekben levő családi feszültségek kiadásának a feltétele lenne, a “benne rekedés” a torkában érzelmi blokkhoz vezet, ami miatt nagy eséllyel testileg is meg fog betegedni. Méghozzá a gyerek torokcsakrája (a toroknál lévő testi energiaközpont) blokkolódhat le, ami a torkánál levő szervek: a mandula, a torok, a hangszál, a nyelőcső és a pajzsmirigy körül jelentkező problémák formájában tör a felszínre. Például begyulladnak a mandulái, gombócot fog érezni a torkában, göbök és a ciszták keletkeznek neki, és hasonlók. Ezek a betegségek mind azt próbálják jelezni a beteg embernek, hogy valamit nem mond ki, mert fél kimondani vagy nem akarja kimondani. És sokszor nem is tudjuk, hogy mit nem mondunk ki, mert olyan régi és olyan mély az elfojtás…

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső.

Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima atomerőmű környékére, hogy segítsen a munkásoknak hűteni a reaktorokat…

Az adakozáson is töröm a fejemet.

És gondolkodok a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságain.

Mert bizony van min gondolkodni!

Olvasd tovább a bejegyzést »

Egy ismerősöm mesélte, hogy nemrég egyik este volt náluk egy érdekes eset a gyerekeivel, ami ide kívánkozik a blogra…
A 2 éves nagyobbik fia este valószínűleg látott valamit, egy szellemet a lakásban… A kisgyerek egyik pillanatról a másikra elkezdett sírni: bámult az ablak felé és üvöltött. Hívta az édesapját, látszott rajta, hogy fél. A szülőket is kirázta a hideg, ők is érezték, hogy van valaki a lakásban. A kisgyerek csak az apja mellett tudott elaludni, később, amikor már megnyugodott.

Ha valaki foglalkozott már kisgyerekekkel, akkor tudja, hogy a gyerekek egy részének, de némely érzékeny felnőttnek is nagyon jó a látása, hallása vagy egyéb érzékszerve, és ezáltal érzékelhetnek olyan dolgokat, amelyeket a többiek nem. Például szellemeket, testtel nem rendelkező lényeket, vagy egyszerűen csak más emberek negatív szándékait, energiavámpír megnyilvánulásait…

Nálunk a családban is volt hasonló eset, amit tudtunk orvosolni, elmesélem, hogyan.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrégiben esett meg velem, hogy hajnalban arra ébredtem fel mély álmomból, hogy egyáltalán nem tudom mozgatni a bal lábamat: mintha lebénult volna, teljesen el volt zsibbadva. Nagyon rossz érzés volt! Félálomban is ráeszméltem, hogy hogyan tudok magamon segíteni: például ÉFT-s kopogtatással. Miután végigcsináltam a szokásos kopogtatási köröket, először eszembe jutott, hogy mi indíthatta be az agysejtjeimet, hogy ilyen módon üzenjenek nekem valamit. Valószínűleg az, hogy nemrég az egyik kedves szomszédommal az ízületi fájdalmainak az okát találgattuk. Hamarosan fogok is arról írni, hogy az ízületi fájdalmakat mi minden okozhatja, és hogyan lehet őket enyhíteni… Most viszont azt írom meg, hogy nekem akkor hogyan múlt el a bénultság érzése.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Úgy döntöttem, hogy most néhány hétig mások tollaival (szerzeményeivel, műveivel) fogom ékesíteni a lélekápolás honlap blogját. Teszem ezt egyrészt azért, hogy legyen egy kis üdítő kikapcsolódás, másrészt mert nagyon sok olyan mű van, amiből hasznos szorongásoldó bölcsességeket lehet elsajátítani. Harmadrészt pedig elárulom, hogy készül a második könyvem (a címe és a témája egyelőre legyen titok), és az energiámat jelenleg a könyvírásra fordítom. Negyedrészt pedig változások várhatóak a lélekápolás honlap háza táján, amelynek szintén most dolgozom ki a részleteit, és amivel hamarosan jelentkezni fogok.

Az első olyan mű, amit feltétlenül ismerned lenne célszerű, és ami igencsak kapcsolódik az előző bejegyzéshez is, Bródy János dala, a Kockázatok és mellékhatások. Bródy János ezt egy súlyos betegségből való felépülést követően írta… Az alábbi videóban meghallgathatod (sajnos jobb videót, klipet nem találtam) és alatta egy link vezet a dalszöveghez.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ezt a hírt eddig csak a hírlevél feliratkozóknak küldtem el, de úgy érzem, hogy nagyon idekívánkozik a blogra, ezért közzéteszem…
A közelmúltban olvastam egy cikket Szendi Gábor honlapján, amit minden érintettnek jó lenne tudnia, mert nagyon megrázó volt számomra. Úgy gondolom, talán vannak benne túlzások, de a lényeg biztosan igaz. Merthogy tapasztaltam hasonlót a környezetemben! Dióhéjban arról szól a cikk, hogy egy fiatal lány életét és egészségét hogyan tették tönkre a találomra és lényegében szakszerűtlenül alkalmazott pszicho-gyógyszerekkel, és hogy a mellékhatások és az elvonási tünetek mennyire megkeserítik a lány életét a kezelés után is.
A cikket itt találod:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nem hiszem, hogy létezik olyan ember a földön, akinek ne lenne valamilyen hasznos vagy káros függősége. A függőség néhány típusa kimondottan az életünket szolgálja. Függünk a levegőtől, hiszen nélküle nem tudnánk élni. Függünk a víztől, hiszen nélküle szomjan halnánk. Függünk az ételtől, hiszen nélküle éhen halnánk. Függünk az otthonunktól, hiszen nélküle ki lennénk téve az időjárás viszontagságainak. És így tovább. A probléma ott szokott kezdődni, amikor valaki olyan dologtól vagy dolgoktól kezd el függeni, vagy olyan mértékű lesz a függőség ami nem az életben maradását szolgálja, hanem rombolja az egészségét. Ilyen esetben a függővé vált ember már nem tud mértéket tartani. Például túl sokat eszik. Vagy dohányzik. Vagy halálra dolgozza magát.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Olvastam a napokban egy lányról, aki kitartóan küzd az előbbre jutásért, de sajnos csöbörből vödörbe esik. Hogy a fiatal pár, akivel kiadáscsökkentés végett az albérletét megosztotta, pár hónap együttélés után eltűnt és üres lakást hagytak maguk után… És hogy ugyanezen lány jóhiszeműen bevállalt egy autóhitelt egy fiúval közösen, amit most neki kell fizetnie, sőt egy gyorshajtásért kiszabott büntetést is, mert a fiú eltűnt az autóval. A kiadásai fedezésére kénytelen volt néhány hónapra olyan munkát is elvállalni, ahol nem jelentették be… A túlóráért és az üzletvezetésért pedig kevesebbet keresett, mint korábban.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ma egy kérdésekkel foglalkozó weboldalon láttam egy érdekes párbeszédet. Valaki azt kérte a többiektől, hogy mondjanak minél durvább indokokat arra, hogy le tudja tenni a cigarettát. Jöttek is a jól megszokott ijesztgetések, amelyek többnyire a dohányzás árnyoldalával próbálták riogatni a kérdezőt: kínok között fog meghalni, megmutatták a rákos tüdő képét, és így tovább. És jöttek természetesen a leszokási módszerjavaslatok is, hogy hogyan undorítsa el magát a cigarettától: szívjon el egymás után X mennyiségű cigarettát, szopogasson helyette cukrot (de akkor ugye el fog hízni), erősen akarja a leszokást, gondoljon arra, hogy milyen sok pénzébe kerül, és így tovább.

De igazából senki sem tudott érdemleges javaslatot adni a leszokásra. Hogy miért nem?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ugye, te is ismered azt a tanmesét, amelyikben a nyuszika nem tudja otthon lenyírni a füvet, és elmegy a farkashoz a fűnyíróért… útközben pedig azon morfondírozik, hogy a farkas vajon kölcsönadja-e a fűnyírót vagy sem. Aztán a végén győz a pesszimizmus, és a nyuszika, amikor a farkas ajtót nyit, csak annyit mond neki, hogy: Tudod mit, farkas, b@szd meg a fűnyíródat! ?

Te elgondolkodtál már azon, hogy a nyuszika miért gondolta azt, hogy a farkas nem fogja neki kölcsönadni a fűnyírót? Induljunk ki abból, hogy a farkassal előtte még nem voltak negatív tapasztalatai… Vajon milyen előélete lehet nyuszikának, miket tanulhatott a szüleitől és a gyerekkori környezetétől önmagára és a többi élőlényre vonatkozóan? Miért érezte a világot sötétebbnek, mint amilyen az valójában?

Olvasd tovább a bejegyzést »