A mai napig sokszor kapok e-mailben olyan, munkával kapcsolatos “kompromittáló” képeket, mint amit itt is látsz a szöveg mellett. El szoktam gondolkodni rajta, hogy akik ezt küldözgetik, vagy csupán lefotóznak egy ilyen kompozíciót, vajon milyen viszonyban lehetnek a munkával?

Akár tízszer tovább tart… ugye ismered ezt az szárazelem reklámot? A médiában azt a példát látjuk, hogy az a jó, ha tízszer tovább tart, ha a nyuszi tízszer tovább mozog ugyanazzal az energiaforrással. Ezt az élet- és viselkedési sablont, ha fogékonyak vagyunk rá, magunkra is vesszük: úgy gondoljuk, hogy ha a szárazelem tízszer tovább tart, akkor nekünk is illik tízszer tovább tartani, jó sokat dolgozni, sokszor élvezet nélkül. Ekkor alakul ki a duralcellnyuszindróma, legalábbis én így nevezem a jelenséget. (Ezt néhány évtizeddel ezelőtt egyébként sztahanovizmusnak hívták, és a jelek szerint sokan még nem tudtak kijönni belőle…)

A lényege: nem hatékonyan és ésszel akarunk dolgozni, hanem sokat. Többet, mint amennyit az agyunk be tud fogadni. Meg akarunk felelni valamilyen külső vagy belső eszményképnek, minden áron. Ennek érdekében mindent bevetünk, méregerős kávét töltünk be a bendőnkbe naponta háromszor, és még annál is erősebb energiaitalokat tolunk le a torkunkon, hogy bírjuk a strapát, hogy tudjunk úgy pörögni, ahogy mi elvárjuk magunktól, vagy ahogy szerintünk a környezetünk elvárja tőlünk.

Sokszor már csak az ostor meg a gyeplő hiányzik a kezünkből…

Ha valaki nagyon-nagyon szeret dolgozni, és az ideje nagy részét végeláthatatlan munkával tölti, még a feltöltődés és a lazítás rovására is, akkor valószínűleg munkafüggőségben szenved. Ekkor a munka ugyanolyan pótcselekvés, mint a dohányzás, eltakar sok rossz érzést, szorongást, amit munka nélkül érezne. Azt, hogy zavarban van, ha nincs mit csinálnia. Vagy azt, hogy igazából nem szereti a családjával tölteni az idejét, mert nem érzi jól magát velük. Sőt. A sok munka elkendőzi azt a, gyerekkorból származó érzést is, hogy csak akkor értékes, ha sokat dolgozik. Mert egyébként haszontalan és semmirekellő, legalábbis ezt tanulta a szüleitől (akik valószínűleg szintén munkafüggők [voltak], és így önigazolták a saját problémájukat).

Tisztában vagyok vele, hogy súlyos dolog ezt így kijelenteni. De fontos róla beszélni, mert a munkafüggőség (és a mögötte levő stressz) előbb-utóbb átcsap az ellentétébe, betegségekhez, kiégéshez, kétoldali munka(hely)undorhoz, sőt, életutálathoz vezet. Ha ez megtörténik, akkor a delikvens  már a gondolattól is rosszul lesz, hogy dolgozni kell mennie.

Pláne foglalkozni kell vele, mert nekem az a tapasztalatom, hogy a kétoldali munkahelyundorban és munkafüggőségben szenvedő embert igazából nem a munkahely, de nem is a munka frusztrálja. Sokkal inkább az a kép, ami a fejében a munkával kapcsolatosan kialakult. Az a kép, amit arról hisz, hogy azt a munkát hogyan kell elvégezni (mert máshogy nem lehet). Pedig lehet, hogy nem is várják el tőle, hogy mindent megcsináljon és igásló legyen, de ő ettől függetlenül hajt, mert azt hiszi, hogy csak akkor fogják őt szeretni.

Orvoslási lehetőség: a következő linken találsz egy kopogtatós ÉFT gyakorlatot, amelyet mindig elvégezhetsz, ha úgy érzed, hogy hatalmába kerített a munkafüggőség, a munkakényszer. Ha ezt csinálod, és mellette még kikopogtatod magadból a közben feljött érzelmi okokat is, egyre türelmesebb leszel magadhoz, egyre jobban képes leszel kellemes időbeosztást csinálni magadnak, és olykor örömmel leülni hátsódra, a lógatni a lábadat és nézni ki a fejedből.
http://www.lelekapolas.hu/letoltesek/EFT_kopgyak_duracell.pdf

Ez az ÉFT gyakorlat, és még sok más, ütősebbek is szerves részei a Stresszoldó Munkahelytaláló-bevonzó Tréningnek is. Ha szeretnél még sok hasonló, hasznos gyakorlatot kapni, és sok más értékes információval gazdagodni, jelentkezz rá!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Így gyógyul az ínhüvelygyulladás Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően...
2. Segítség, nem tudok nemet mondani Újévi fogadalom gyanánt lehet, hogy sokan azt tűzték ki célul,...
3. Amikor nem megy az elengedés Engedd el - halljuk akkor, amikor egy olyan kocsi után...

Már többször megkaptam e-mailben egy, a pénzről szóló kínai bölcsességet, ami kissé fel szokott dühíteni (dolgozok rá ÉFT-vel… ). Legutóbb pár hete történt ilyen, amikor egy, az anyagi helyzet javítását segítő tanfolyamot népszerűsítettem a lélekápolás hírlevélben. Hogy mi ez a bölcsesség és miért van tőle kissé herótom? Mindjárt elárulom. (Ha nem szeretnétek, hogy ilyeneket kielemezzek, akkor ne küldjétek el nekem őket… )

A bölcsesség:
Pénzért vehetsz házat, de otthont nem;
Pénzért vehetsz órát, de időt nem,
Pénzért vehetsz ágyat, de alvást nem;
Pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem,
Pénzzel megfizetheted az orvost, de nem az egészséget.
Pénzért vehetsz pozíciót, de tekintélyt nem;
Pénzért vehetsz vért, de életet nem.
Pénzért vehetsz sexet, de szerelmet nem.
(About Money: A pénzről)

Amiért számomra ez dühítő, mindjárt megfogalmazom. Először soronként…

• Ha nincs pénzed, valószínűleg nehezebben lesz saját házad, nehezebben tudsz magadnak (és másoknak) meghitt és takaros otthont teremteni. Ha jó kapcsolataid vannak a barátaiddal vagy a családoddal, akkor családi kalákában építhettek egy takaros kis kuckót, vagy egy ideig lakhatsz náluk, de hosszú távon nem tudsz elég önálló lenni. Vagy lakhatsz a híd alatt, egy barlangban vagy építhetsz magadnak sárkunyhót… Merthogy az otthont bizony fent is kell tartani, mert hol ez romlik el rajta, hol az, és napjainkban a megjavításhoz is átalában szükséges a pénz.

• Ha nincs pénzed, nehezebben lesz órád, nehezebben fogod tudni megmondani a pontos időt… ha szeretnél részt venni a társadalom életében, akkor meg kell tanulnod a nap és a csillagok állása alapján megmondani az időt, ami lehet hogy tovább tart, mint egy óra árát megkeresni.

• Ha nincs pénzed, nehezebben lesz ágyad, és talán kényelmetlenebb lesz a kemény földön feküdni – bár egy ideig kétségtelenül jót fog tenni a gerincednek.

• Ha nincs pénzed, nehezebben lesz könyved, és, ha vágysz rá, az emberiség által eddig felhalmozott tudást meditációval a kollektív tudattalanból kell lehívnod, ami a jógiknak is embert próbáló feladat lehet.

• Ha nincs pénzed, nehezebben lesz egy egészséges önbizalommal bíró, de ettől még lelkiismeretes orvos-gyógyítód. Ilyenkor saját magadat kell kihúznod a saját kátyúidból, ami főleg nagyobb problémák esetén nem egyszerű (nekem elhiheted), mert egy kívülálló másképp látja a helyzetedet és képes megvilágítani általad nem látott, rád gyógyító hatással bíró szempontokat is.

• Ha nincs pénzed, akkor nehezebben lesz pozíciód saját magad előtt (mert gyerekkorodban nem tanítottak meg a pénzhez való egészséges hozzáállásra) és jóval nehezebben lesz bárki előtt is egészséges tekintélyed.

• Vér nélkül nincs emberi élet. Bár kétségtelenül az élet termeli a vért…

• A szex és a szerelem ideális esetben kéz a kézben jár, egyik sem képzelhető el a másik nélkül. Mivel az emberi test így működik, ott vannak a hormonok meg az idegvégződések a megfelelő helyeken. Szerintem.

És egy plusz: ha nincs pénzed, akkor manapság kiesel a többi emberrel való kapcsolattartásból. Lehet hogy neked remeteként is jó élni az erdőben, de…. ha elutasítod a pénz által képviselt energiát (ami lehet pozitív is), jóval nehezebb elismerned a többi ember munkáját és tudását, hozzájárulni ahhoz, hogy fenntartsa saját magát és etesse a gyerekeit. Jóval nehezebb kifejezned neki a szeretetedet és a megbecsülésedet. És ha a többi embernek nincs pénze, a te munkádat és tudásodat is nehezebb elismerniük.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a bölcsességet mire, mikor és hogyan használjuk. Ha olyan helyzetekben vesszük elő rendszeresen (a hangsúly a rendszerességen van) vigasztalásként és önáltatásként, amikor:

• anyagilag rosszul áll a szekerünk,

• a gyerekeinknek nincs mit enni adnunk,

• nem tudjuk befizetni a számlákat és/vagy a bankhitelt

• túlnyújtózkodtunk a takarónkon és szórjuk a pénzt,

• pótcselekvésekre költünk sokat (cigaretta, alkohol, elkerülhető gyógyszerek, játékszenvedély, stb.)

• örömtelen a munkahelyünk (de nem merünk lépni, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit akarunk csinálni helyette és hogyan)

• anyagilag és érzelmileg erősen erősen függünk valakitől, akir romboló hatással van ránk,

akkor az veszélyes az életünkre nézve. Ez a bölcsesség ugyanis az élet fontossági sorrendjéről szól, nem arról, hogyan mentsük fel magunkat rendszeresen a felnőtti felelősség alól, amibe a pénz érett, felelősségteljes, bűntudat és lelkiismeret nélküli laza kezelése, annak megtanulása is beletartozna.

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy nehéz helyzetekben valamibe kapaszkodni kell. Még ha az egy ilyen szalmaszál is. De ha rendszeresen ugyanabba a (pénzügyi) kátyúba esünk bele, ha stressz van a fejünkben a pénzzel kapcsolatban, akkor ott érdemes elgondolkodni, hogy valamit máshogy lenne érdemes csinálnunk. Egy szó mint száz, ha lehet, ne használjuk ezt a bölcsességet rendszeresen mentségként, kifogásként és ürügyként, és főleg ne küldjük el e-mailben olyan embereknek, akik igyekeznek a helyes egyensúlyt megtalálni a pénzzel kapcsolatban. Inkább küldd el neki ennek a blogbejegyzésnek a linkjét.

Ajánlott könyv: Rick Kahler – Brad Klontz – Ted Klontz: Gazdagságra hangolva - Hogyan írhatod újra rejtett pénzügyi forgatókönyveidet

Te mit gondolsz?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hogy ne az új függönyt kelljen megenni csipsszel 1 Napjainkban a szorongások egyik fő kiváltója a pénz! Lássuk hát,...
2. Gyógyítsd meg az életedet, meggyógyul a tested is – 1. rész Kaptam egy olvasói levelet, egy kiváló és nagyon fontos kérdéssel...
3. Gyógyítsd meg az életedet, meggyógyul a tested is – 2. rész Az előző bejegyzésben taglalt sok kifejtés után nézzük meg, hogyan...

Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet próbáit, besokallt és ágynak esett. Azaz, betegségbe menekült előlük. Egyikük az ilyen eseményeket “lerobbanásnak” hívja, szerintem nagyon találó elnevezés, maradjunk ennél. Úgy gondolom, hogy a történet megér egy misét (illetve egy blogbejegyzést). Mármint annak a bemutatása, hogy mi történik egy ilyen lerobbanáskor, mi az oka, és hogyan lehet elkerülni őket, csökkenteni a lerobbanások számát, súlyosságát és könnyíteni a belőlük való felépülést.

Már csak azért is, mert tegnap reggel én is úgy ébredtem, hogy tele volt az orrom, két zsebkendőt is el kellett használnom. Na szép – gondoltam magamban – én járok így, aki most foglaltam össze, hogy hogyan lehet a torkot és környékét egészségesen tartani… De hogy hű legyek önmagamhoz, elkezdtem kutatni a hirtelen jött náthám okát. Rájöttem! Az a sok minden volt igencsak frusztráló számomra, ami tegnapra be volt tervezve, be volt vállalva. Az ment rá az orromra.

Először is, délelőtt egy órán belül három dolgot vártam: az irodaszerest a megrendelt holmikkal, egy barátnőmet varrnivalókkal és az asztalost a rég megrendelt és hőn áhított új dolgozóasztallal, hogy kényelmesebben tudjak blogbejegyzéseket írogatni. És tudat alatt azon agyaltam, hogy mi lesz, ha ők egyszerre zúdulnak be hozzám, hogyan fogom őket menedzselni? Utána esedékes volt egy nem hagyományos bébiszitterkedés, hogy a szomszéd, olykor vadóc kisfiú délben átjön aludni hozzánk. Ebben pedig tudat alatt attól tartottam, hogy mi lesz, ha nem tudom őket a lányommal együtt fegyelmezni – mert bizony volt már ilyen, akármennyire is jól kezelem az energiától duzzadó gyerekeket (is). Azután pedig egy csoportos ÉFT kopogtatás volt esedékes, egy olyan helyen, ahol nagy és nem egyszerű feladatok vannak.
Szó ami szó, ennyi dologtól egyszerre besokalltam és jócskán átléptem a komfortzónámat. A testem pedig jelzett, hogy csináljak vele valamit.

Mi lett az eredmény?

• Egyrészt ÉFT-s kopogtatással rájöttem, hogy ezek a feladatok nem is olyan nehezek, mint hittem, csak valamiért nehéznek éreztem őket (és amint erre rájöttem, elmúlt a náthám). És azért éreztem nehéznek, mert kicsi koromban nekem is jól lerombolták az önbizalmamat a szüleim. Sokszor gyötörtek azzal, hogy “Te ehhez béna vagy.” meg hogy “Ugyan már, mit akarsz, te…”. Például a lagzimon azt suttogta a fülembe az egyik családtag (aki nem kevésbé félt a “lerobbanástól”), hogy “ne táncolj már annyit, mert összeesel”. Azaz, ne érezzem jól magam, ne örüljek, ne nyüzsögjek, mert az rosszra vezet. Brrr! Még szerencse, hogy elég jól be tudtam csukni a fülemet és nem lett semmi bajom. Ezekből még akadnak maradék félelmek, amiket ilyen helyzetekben jól ki lehet hozni és semlegesíteni, mert nem lehetnek okok arra, hogy ne zajlódjon körülöttem az élet.

• Másrészt a ténylegesen bekövetkezett események korántsem voltak olyan ijesztőek, mint előre számítottam rájuk. Már csak azért sem, mert előtte védelmet és segítséget kértem az angyaloktól, hogy kit mikor vezéreljenek ide, hogy lehetőleg egymás után jöjjenek, ne egyszerre, hogy mindenkivel tudjak foglalkozni… (Ehhez természetesen tudnom kellett, hogy mit is akarok pontosan.) Illetve hogy a most nem aktuális, nehéz dolgok maradjanak és halasztódjanak el, és az eddigieknél jobban tudjak rájuk nemet mondani. Ez most teljesen be is vált!

Neked milyen hasonló eseteid voltak eddig?

Jövő héten írok a szülőktől hozott önbizalomhiányra egy ÉFT gyakorlatot, tarts velem!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Érzelmi terhek a vállaidon Hátfájás... derékfájás... vállfájás... mit teszel, ha ilyenek kínoznak, akár hosszabb...
2. Derékban vállas, vállban derekas Már volt róla szó a blogban, hogy ha valakinek ízületi...
3. Egy gyógyulás története Tipikus példa arra, hogy milyen lelki blokkok, hitek miatt alakul...

Nagyon szépen köszönöm a sok-sok megfejtést a szorongásgeneráló szavakra. Nagyon jókat írtatok, teljesen le voltam nyűgözve. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert a sok megfejtés egyrészt azt jelenti, hogy sokan küzdenek torokbántalmakkal, másrészt pedig azt, hogy keresik a megoldást.
Ugye itt az volt a feladat, hogy azt találjátok ki, amire én gondolok – azaz tulajdonképpen boszorkányságra, gondolatolvasásra kértelek Titeket. Ez nem volt szép tőlem… Nem mertem túl sok konkrétumot írni a szóról (pl. hogy a kényszerbetegség egyik kísérőjele), mert akkor túl könnyű lett volna megfejteni. Viszont így sokan sok irányú megfejtést adtatok, amiből sokat lehet tanulni, és egyébként is le voltam döbbenve, hogy már a legelső megfejtő kitalálta. Mert az a szó, amire én gondoltam, a “kell“ – és természetesen a szinonimái, pl. a “muszáj”. (Személyes véleményem a dologról az, hogy a többi szó talán nem annyira frusztráló. Fontos például, hogy kimondjuk, ha félünk valamitől, mert akkor enyhülhet a félelem, de ha folyton azt hangoztatjuk, hogy ezt kell, meg azt kell megcsinálni, akkor egy idő után becsavarodunk. )
A sok ragyogó megfejtésre való tekintettel azt találtam ki, hogy az első három helyesen tippelő e-mailben megkapja az e-bookot, a többiek közül pedig kisorsolok még két főt, akik ünnepi ajándékként szintén megkapják - mivel holnapután, június 3-án lesz a lélekápolás weboldal kettedik születésnapja.

A sorsolást ebben a videóban nézhetitek meg:

Akik nem nyernek, azok se keseredjenek el, mert most egy hétig bevezető áron vásárolhatják meg a “Torokbántalmak holisztikus gyógyítása” című e-bookot kétféle formátumban: elektronikusan és színesen kinyomtatva, lespirálozva. Amellett, hogy a gyógyulásotok érdekében apait-anyait-nagymamait, az összes tudásomat és tapasztalatomat beleadtam a tartalmába; igyekeztem hozzá olyan ajándékokat is kitalálni, amelyek igazán gyógyító hatásúak. Az első 11 megrendelő ráadás ajándékot kap. Hogy mit? Itt megnézhetitek.
www.lelekapolas.hu/torokgyogy

És mostantól az lenne a feladat, hogy tudatosan figyeljétek a gondolataitokat és szavaitokat, hogy ha azon kapjátok magatokat, hogy túl sok szorongásgeneráló szót emlegettek (amiket a hozzászólásokban leírtatok), akkor keressétek meg valahogyan és söpörjétek ki magatokból (például kopogtassátok ki ÉFT-vel, mert ezt jól lehet) azt a rossz érzést, azt az energetikai akadályt, ami erre visz titeket…

Idéznék egy idevágó bölcsességet (egy kis saját szájíz szerinti módosítással):

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg érzéseidet (és fordítva)!
Ügyelj érzéseidre és gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
S ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!

Köszönöm szépen mindenkinek a játékot!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szorongásgeneráló szavak Az első három helyes tippelő megnyeri a "Torokbántalmak holisztikus gyógyítása"...
2. Mi az, amit félsz kimondani? 2. rész A minisorozat előző részében arról volt szó, hogy milyen szülői...
3. Mi az, amit félsz kimondani? 3. rész A torokproblémákból való gyógyulás elengedhetetlen feltétele, hogy gyakorold a gondolataid,...

Egyszer, még gyerekkoromban volt egy film a tévében, ami egy életunt középkorú nőről szólt. Ez a nő sokféle testi-lelki problémával küzdött, többek között nagyon érzékeny volt a zajokra, fejfájást generáltak neki… Pechjére pedig pont egy játszótér mellett lakott, ahol az örökös gyereknyüzsgés megkeserítette az életét. Ezért mindent elkövetett, hogy a játszóteret bezárassa, és sikerült is neki. Azonban a megkövült csendben sem érezte jobban magát, nem gyógyult meg a bajaiból. Aztán az orvosa a következő receptet írta fel neki, mint gyógyulási javaslatot:

Napi legalább egy óra ezekből:

Tavasz van!

• Napfény

• Friss levegő

• Séta

• Madárcsicsergés

• Lombsusogás

• Virágillat

• Színterápia virágokkal

• Vízpart

• Gyerekzsivaj

• és így tovább (ha tudsz még ilyeneket, szeretettel várom a hozzászólásokban).

Mert utána kékebb az ég, zöldebb a fű!

A nő, mivel nagyon kínlódott, megfogadta az orvos tanácsát. És hamarosan sokkal jobban lett. A játszótérre visszaengedték a gyerekeket… A történet végére még a játszóteret is átkeresztelték a nő nevére, így lett a neve (emlékeim szerint) Dóka tér.

——————-

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Ha nem bírod a természet gyógyszerreceptjét Az előző írásomban arról volt szó, hogy a természet milyen...
2. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...

Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy mi történik akkor, ha egy alapban kommunikatív gyerek (értsd: ha te is ilyen voltál gyerekkorodban) nem tudja kimondani, amit gondol… ha a környezetében levő felnőttek nem tudják őt szelíden tanítani a “hogyan”-ra. Valószínűleg megtanulja, hogy nem biztonságos magát szóban kifejezni, és abbahagyja a beszédet, nehogy valami baja legyen. A kifejezetlen dolgok benne rekednek (milyen szép a magyar nyelvben a “bereked” kifejezés: benne reked a torkában a mondanivaló…) De, mivel a beszéd és az önkifejezés a gyerekben levő családi feszültségek kiadásának a feltétele lenne, a “benne rekedés” a torkában érzelmi blokkhoz vezet, ami miatt nagy eséllyel testileg is meg fog betegedni. Méghozzá a gyerek torokcsakrája (a toroknál lévő testi energiaközpont) blokkolódhat le, ami a torkánál levő szervek: a mandula, a torok, a hangszál, a nyelőcső és a pajzsmirigy körül jelentkező problémák formájában tör a felszínre. Például begyulladnak a mandulái, gombócot fog érezni a torkában, göbök és a ciszták keletkeznek neki, és hasonlók. Ezek a betegségek mind azt próbálják jelezni a beteg embernek, hogy valamit nem mond ki, mert fél kimondani vagy nem akarja kimondani. És sokszor nem is tudjuk, hogy mit nem mondunk ki, mert olyan régi és olyan mély az elfojtás…

Nálam a gyerekkori beszédelfojtás eredménye az lett, hogy kicsi koromban kéthetente beteg voltam a torkommal, 6 éves koromban kioperálták mandulámat is… Az orvos szerint még épp időben, mert már foszlott szét a sok gyulladástól… A családi “genetikus” eredetű pajzsmirigy betegségeket pedig már 20 éves koromban elkezdték rajtam diagnosztizálni. Jártam pajzsmirigy ultrahangra, kicsi szurkálásra (TSH hormonszint ellenőrző vérvétel), és egyszer voltam nagy szúráson is. Ekkor érzéstelenítés nélkül egy tízcentis tűvel mintát vettek pajzsmirigyemben található félcentis göbből. (Nem is értettem, minek egy félcentis cuccból ekkora hűhót csinálni…) És természetesen “felvilágosítottak” arról, hogy mi vár rám: ez csak rosszabb lesz, gyógyszert kell szednem, járnom kell vizsgálatokra, és előbb-utóbb műtét vár rám.

Tolnay Erzsébet torokcsakra gyógyító mandalája

Mivel akkor már meg voltam fertőzve a spirituális gondolkodással, a tízcentis tű és az orvos negatív jóslata úgy kiverte nálam a biztosítékot, hogy azóta sem voltam hagyományos egészségügyi vizsgálaton a pajzsmirigyemmel. És ennek már több, mint tíz éve. Nem voltam hajlandó beletörődni és elfogadni, hogy az emberi élet abból áll, hogy orvostól orvosig caplatunk, össze-vissza szurkálnak és vagdosnak, és kínlódunk. Márpedig a nyugati orvoslásnál ez vár sok emberre… ha hagyja magát. Én nem érek rá! Amúgy sem szeretem, ha halálra rémítenek és elszívják az energiámat, mert az a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gyógyításnak.

Mivel az orvosokra a kíméletes és hatékony gyógyításban nem lehetett számítani, inkább elkezdtem a problémám hátterét kutatni. Kell hogy legyen más megoldás! Az a ciszta amúgy is az én szerves részem, az én sejtjeimből áll, mondani akar nekem valamit, és nem engedem, hogy bántsák!

(Még mindig) folytatása következik!

Ha vannak hasonló eset-történeteid, szeretettel várom a hozzászólásokba!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Mi az, amit félsz kimondani? 1. rész Az emberi toroknál levő szervek: a mandula, a nyelőcső és...
2. Mi az, amit félsz kimondani? 3. rész A torokproblémákból való gyógyulás elengedhetetlen feltétele, hogy gyakorold a gondolataid,...
3. Mi az, amit félsz kimondani? 4. rész Mivel (sajnos, ezek szerint nem volt elég figyelemfelkeltő a kérdés)...

Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső.

Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima atomerőmű környékére, hogy segítsen a munkásoknak hűteni a reaktorokat…

Az adakozáson is töröm a fejemet.

És gondolkodok a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságain.

Mert bizony van min gondolkodni!

Egyrészt most jól meghökkenhetünk, hogy a saját kis testi-lelki problémáikból mekkora ügyet szoktunk csinálni, mennyire tudunk panaszkodni. A mi apró-cseprő ügyeink most kispisták az ő hatalmas nehézségeik mellett. És ők milyen fegyelmezetten és összeszedetten dolgoznak a megoldáson. Van mit tanulni tőlük!

Másrészt viszont érdekes (ez most környezetvédelmi kitérő lesz), hogy Japán, a világviszonylatban is fejlett nagyhatalom, jobb híján atomenergiát használ az áramtermelés megoldására. Hogy a veszélyes geológiai törésvonalra ennyi atomerőművet építettek (igaz, egy bizonyos mértékig földrengés biztosat…). Pedig ha valakik, akkor ők aztán igazán tudtak volna fejleszteni valami más energiaforrást, ami biztonságosabb. Van egy csomó lehetőségük: az óceán hullámainak energiája, a geotermikus energia, és így tovább…

Ettől függetlenül teljes szívemből kívánom nekik, hogy sikerüljön úrrá lenniük ezen a szörnyűséges katasztrófán, enyhíteni a következményeket. És adakozni is fogok nekik.

Ha Te is szeretnél Japánnak segíteni, kérjünk együtt nekik angyali segítséget, hogy csituljon el a földmozgás alattuk… Küldjünk nekik pozitív energiát, erőt, ha úgy tetszik, imádkozzunk értük… Hogy legyenek jó ötleteik a sérült atomerőmű sugárzásának a csökkentésére! Ha pedig anyagi áldozatokat is hoznál értük, például a Vöröskeresztnél megteheted:

http://voroskereszt.hu/2011.-%C3%A9vi-h%C3%ADrek/magyar-voeroeskereszt-segelyakciot-hirdet-a-japanban-pusztito-foeldrenges-aldozatainak-megsegiteseert.html

Te mit gondolsz a Japánban történtekről?

Nincs kapcsolódó bejegyzés.

Egy ismerősöm mesélte, hogy nemrég egyik este volt náluk egy érdekes eset a gyerekeivel, ami ide kívánkozik a blogra…
A 2 éves nagyobbik fia este valószínűleg látott valamit, egy szellemet a lakásban… A kisgyerek egyik pillanatról a másikra elkezdett sírni: bámult az ablak felé és üvöltött. Hívta az édesapját, látszott rajta, hogy fél. A szülőket is kirázta a hideg, ők is érezték, hogy van valaki a lakásban. A kisgyerek csak az apja mellett tudott elaludni, később, amikor már megnyugodott.

Ha valaki foglalkozott már kisgyerekekkel, akkor tudja, hogy a gyerekek egy részének, de némely érzékeny felnőttnek is nagyon jó a látása, hallása vagy egyéb érzékszerve, és ezáltal érzékelhetnek olyan dolgokat, amelyeket a többiek nem. Például szellemeket, testtel nem rendelkező lényeket, vagy egyszerűen csak más emberek negatív szándékait, energiavámpír megnyilvánulásait…

Nálunk a családban is volt hasonló eset, amit tudtunk orvosolni, elmesélem, hogyan.

A lányom egyik unokatestvére is szokott félni éjszaka, és sokszor nem tudott elaludni. A nagymamája az ÉFT módszerrel kopogtatta őt a kis kezén, és azt is kitalálta neki, hogy képzeljen el egy hétfejű sárkányt maga mellé testőrnek, aki megvédi őt éjszaka is. Azóta sokkal nyugodtabb a lyányka.
Hasonló védelmi módszer, amit vallásos családokban alkalmaznak, hogy Jézust hívják őrzőként éjszakára, de ezt csak akkor javaslom, ha Jézust vagy Istent mint fogalmat előtte a gyermek fejében nem kapcsolták össze a bűntudattal. Mert, ha például szoktak olyat mondani a szülők gyermeknek, mint amit nekem is mondtak gyerekkoromban, hogy: “Ha nem leszel jó, majd megver az Isten”, akkor a gyerek nem a védelmezőt fogja látni Jézusban és az Istenben, hanem a fenyegetőt, akitől félni kell.

Visszatérve a szellem témára, természetesen az a leghatékonyabb, ha nagyon határozottan felszólítjuk őt a távozásra, de hogy ezt meg tudjuk tenni, el kell érnünk egy olyan érzelmi szintre, amikor már nem félünk tőle. Ezért szükséges a saját védelmünket megalkotnunk. (További részletek és hasonló, azonnali védelem ötletek a Hogyan dobj vissza kenyérrel? című könyvben – ezek a tippek is is szerepelnek benne).

További, a témához kapcsolódó írásom, ami a napokban jelent meg:

http://www.4xkismama.hu/lelekapolas/mit-tanultam-egy-husevo-viragtol/

És természetesen szeretettel várom a további tippjeidet a hozzászólásokba, hogy hogyan lehet eredményesen védekezni az ilyen félelmetes hatások ellen…

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egy kicsit a célokról A célokról azért fontos beszélni, mert az emberek 80%-a csak...
2. Látszik, hogy te nem nézel tévét… A TV valóban olyan rossz, mint ahogy beállítják, vagy lehet...
3. A lelki immunrendszerről Ha a lelki immunrendszered stabil, akkor sokkal kevésbé árthat neked...

Nemrégiben esett meg velem, hogy hajnalban arra ébredtem fel mély álmomból, hogy egyáltalán nem tudom mozgatni a bal lábamat: mintha lebénult volna, teljesen el volt zsibbadva. Nagyon rossz érzés volt! Félálomban is ráeszméltem, hogy hogyan tudok magamon segíteni: például ÉFT-s kopogtatással. Miután végigcsináltam a szokásos kopogtatási köröket, először eszembe jutott, hogy mi indíthatta be az agysejtjeimet, hogy ilyen módon üzenjenek nekem valamit. Valószínűleg az, hogy nemrég az egyik kedves szomszédommal az ízületi fájdalmainak az okát találgattuk. Hamarosan fogok is arról írni, hogy az ízületi fájdalmakat mi minden okozhatja, és hogyan lehet őket enyhíteni… Most viszont azt írom meg, hogy nekem akkor hogyan múlt el a bénultság érzése.

Az ÉFT-s kopogtatás során általános iskolás koromból jutott eszembe egy élmény. Testnevelés órán jártam, és éppen a Cooper-teszt nevű kínzást próbálta osztályozósan végrehajtani rajtunk a testnevelés tanár. Aki nem tudná, hogy mi az a Cooper-teszt, dióhéjban: állóképesség mérés; 12 percet kell futni, és azt osztályozzák, hogy a tanulók 12 perc alatt mekkora távolságot képesek lefutni. Mi derekasan róttuk is a köröket a futballpálya körül, és fenyegetőleg ott motoszkált a fejünkben, hogy ha nem vagyunk elég jók, akkor kettest fogunk kapni (ez volt a legrosszabb osztályzat, ha valaki megállás nélkül végigfutotta azt az időtartamot). Én akkor és ott éreztem, hogy gyenge az állóképességem, mivel nem túl sokat edzettünk előtte erre a nagy túrára… De mivel amúgy jó tanuló voltam, csipkedtem magamat, mert nem lelkesedtem a gondolatért, hogy a sok négyes-ötösöm mellett ott fog virítani a kettes az ellenőrzőmben és lerontja az átlagomat. Csipkedtem magamat, de közben pedig nagyon elgyengített ez az egész tortúra. Keményen tiltakoztak ellene a lábaim!

A kopogtatás során azonban megvilágosodott bennem, hogy mennyire nem nekem való sport a hosszútávú futás, mennyire ki nem állhattam, hogy mennyire halálra untatott. És hogy mekkora butaság volt a részemről csupán egy jegyért ekkora tortúrának kitenni a szívemet-tüdőmet-vesémet-lábaimat. Merthogy az a jegy az életben az égvilágon semmit sem számít.

Sokkal inkább számít az, hogy amit csinálunk, azt szeretettel tegyük. Hogy ha már futni kell, akkor azt tegyük úgy, hogy szeretni tudjuk. Találjunk örömet a futásban!

És ha már az általános iskolánál és a testnevelésnél tartunk, bízom benne, hogy előbb-utóbb nem fognak minden általános iskolás tanulót futásra kényszeríteni. Hanem, ha az állóképességüket szeretnék edzeni, akkor összeszednek pár mozgásformát, ami erre alkalmas. Például tánc, trambulinozás, túrázás, stb. Ezeket minden gyerek kipróbálhatja, és mindenki maga dönti el, hogy melyiket fogja űzni hosszabb távon.

Amikor eljutottam ezekhez a gondolatokhoz, meglepő módon megszűnt a bénulás a bal lábamban! Csak az volt a furcsa, hogy a következő 2-3 napon (valószínűleg a gyógyulás jeleként) olyan izomlázam volt mindkét vádlimban, mintha a valóságban is lefutottam volna a Cooper-tesztet.

Neked vannak hasonló élményeid?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Így gyógyul az ínhüvelygyulladás Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően...
2. Érzelmi terhek a vállaidon Hátfájás... derékfájás... vállfájás... mit teszel, ha ilyenek kínoznak, akár hosszabb...
3. Menetrendszerű menekülések Mostanában több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem bírta az élet...

Úgy döntöttem, hogy most néhány hétig mások tollaival (szerzeményeivel, műveivel) fogom ékesíteni a lélekápolás honlap blogját. Teszem ezt egyrészt azért, hogy legyen egy kis üdítő kikapcsolódás, másrészt mert nagyon sok olyan mű van, amiből hasznos szorongásoldó bölcsességeket lehet elsajátítani. Harmadrészt pedig elárulom, hogy készül a második könyvem (a címe és a témája egyelőre legyen titok), és az energiámat jelenleg a könyvírásra fordítom. Negyedrészt pedig változások várhatóak a lélekápolás honlap háza táján, amelynek szintén most dolgozom ki a részleteit, és amivel hamarosan jelentkezni fogok.

Az első olyan mű, amit feltétlenül ismerned lenne célszerű, és ami igencsak kapcsolódik az előző bejegyzéshez is, Bródy János dala, a Kockázatok és mellékhatások. Bródy János ezt egy súlyos betegségből való felépülést követően írta… Az alábbi videóban meghallgathatod (sajnos jobb videót, klipet nem találtam) és alatta egy link vezet a dalszöveghez.

A videó:

A dalszöveg linkje:

http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=13245

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Mit tehetnék érted A változatosság kedvéért egy újabb Bródy János-dal a lélekápolás repertoárjában......
2. Örömzene Egy jó példa arra, hogy hogyan lehet oldani a stresszt...