Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Életmód’

Nem is olyan régen beszélgettem néhány ismerősömmel arról, hogy mi a teendő egészségügyi vészhelyzetben, súlyos betegség esetén, merthogy az náluk villámcsapás szerűen szokott bekövetkezni. Nagyjából úgy, mint ahogy az amerikai kórházsorozatban bemutatják: kicsapódik a műtő ajtaja, berohannak a doktornak öltözött színészek egy hordágyon fekvő beteggel, aztán rohangálnak fel-le, mint a hangyaboly, és kapkodnak, hogy megmentsék az életét…

Természetesen arról is szó esett, hogy az ÉFT vészhelyzetben is segít-e.

Előrebocsátom, hogy az ÉFT viszonylag lassú módszer, nem olyan radikálisan gyorsan hat, mint például a műtétek (ezért az utóbbiaknak is megvan a maga helye). Az ÉFT-nek az a fő és leghálásabb szerepe, hogy ha folyamatosan kezeljük vele a megbetegítő érzelmeinket, folyamatosan tisztítjuk magunkat, akkor meg tudjuk előzni vele a nagyobb problémákat, vagy kevésbé súlyos állapotban, időben tudjuk elkapni, helyrehozni őket. De bizonyos betegségek esetén, például makacs köhögésnél (itt írtam róla) súlyos esetben is lehet vele hatékony elsősegélyt nyújtani, hatékonyabbat, mint bármi mással.

Mindenesetre elgondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy a súlyos problémák sok embernél villámcsapásszerűen jönnek (mint derült égből a jéghegy)?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Kaptam egy olvasói levelet, egy kiváló és nagyon fontos kérdéssel (hálás köszönetem érte Valinak), ebben a bejegyzésben erről lesz szó.
A kérdés pediglen így hangzott: “A pénz bevonzására, munkatalálásra is lehet kopogtatni? Nagy szükségem lenne rá, mert a hitelem miatt már nem jövök ki a jövedelmemből, és segítségem meg nincs.”

A válaszom röviden: igen, minden olyan egészségi vagy (látszatra!) nem egészségi problémára lehet kopogtatni ÉFT-vel, ami az életedben zavar Téged, amit nehéznek érzel, ami idegesít, nyugtalanít, nyomaszt és frusztrál. Mindenre, aminek a megoldása szükséges lenne ahhoz, hogy jobban érezd magadat a bőrödben, de mégsem megy könnyen a megoldás megtalálása.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az ÉFT terapeutai munkám során (de nem csak akkor), meglepően sokszor találkozok olyanokkal, akik visszatérő ínhüvelygyulladással küzdenek. Néhány embernek súlyos a betegsége, annyira, hogy gipszelni kell a kezüket. És sajnos hozzá nem értő orvosok tanácsai miatt a gipsz levétele után nem fokozatosan kezdik terhelni az ízületeket, nem járnak rehabilitációra például gyógytornászhoz, hanem egyik percről a másikra térnek vissza vele a mindennapi életbe, ami nagyon káros.
Nekem is voltak ilyen problémáim, szerencsére évekkel ezelőtt, azóta nincsenek. Ezzel a cikkel pedig azt szeretném elérni, hogy mindenki tartósan és természetesen gyógyuljon…

Merthogy mi is az oka az ínhüvelygyulladásnak?

Ezt talán mindenki tudja: a sok munka, a megerőltetett kezek. Nekem is akkor volt ilyen gondom, amikor sokat dolgoztam a kezeimmel, például:

• érettségi előtt sok jegyzeteléssel tanultam,
• a főiskolán 3 hónap alatt akartam megtanulni 10 ujjal gépelni,
• meszelés után sikáltam a fürdőszoba csempéjéről a ráfröccsent festéket,
• megszületett a gyerekem és emelgetnem kellett őt.

Milyen fizikai gyógymódok léteznek az ínhüvelygyulladásra, amik képesek enyhíteni a fájdalmat?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Nemrégiben esett meg velem, hogy hajnalban arra ébredtem fel mély álmomból, hogy egyáltalán nem tudom mozgatni a bal lábamat: mintha lebénult volna, teljesen el volt zsibbadva. Nagyon rossz érzés volt! Félálomban is ráeszméltem, hogy hogyan tudok magamon segíteni: például ÉFT-s kopogtatással. Miután végigcsináltam a szokásos kopogtatási köröket, először eszembe jutott, hogy mi indíthatta be az agysejtjeimet, hogy ilyen módon üzenjenek nekem valamit. Valószínűleg az, hogy nemrég az egyik kedves szomszédommal az ízületi fájdalmainak az okát találgattuk. Hamarosan fogok is arról írni, hogy az ízületi fájdalmakat mi minden okozhatja, és hogyan lehet őket enyhíteni… Most viszont azt írom meg, hogy nekem akkor hogyan múlt el a bénultság érzése.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Néhány héttel ezelőtt fodrásznál voltam. Ez az évente körülbelül kétszer bekövetkező olyan alkalmak egyike, amikor elmegyek egy kis kényeztetésre. Nekem bőven elég a fodrászból ennyi, mert én se nem festetem a tengernyi hajamat (kb. két kiló hajfesték már elég is lenne rá…), se nem daueroltatom, mindig csak vágatok a végéből, hogy ne húzza annyira a fejbőrömet.
Amiért még nem túlzottan szeretek fodrászhoz járni (valószínűleg nem is nőből vagyok) az az, amit most is megtapasztaltam. Ilyenkor mindenféle illatos kence kerül az ember hajára, összekeverednek az aromáik, és húzom magam után a parfümfelhőt, bármerre megyek. Én maximum fél óráig vagyok képes egy ilyen illatorgiát elviselni. Utána megfájdul tőle a fejem, és bármit megteszek, hogy levessem. Az én jól megszokott öko-bio gyógynövényes-illóolajos biobolti és egészséghálózati samponom után brutális támadást jelentenek a közérzetem ellen. Ezek után már többször megfogadtam, hogy viszem magammal a samponomat a fodrászhoz is, lesz ami lesz, még akkor is, ha kinevet miatta.

Hogy ez miért fontos?
Olvasd tovább a bejegyzést »

Az egyik előző bejegyzésemben szó volt arról, hogy az eszkimók mekkora fizikai aktivitásnak vannak kitéve a zord időjárási körülmények miatt. Ezért most kicsit a testmozgás fontosságáról írnék, mert bizony a fizikai aktivitás elengedhetetlen nemcsak a stresszhormonok ledolgozásához, hanem az ép lélekhez, az agysejtek jó vérellátásához is.

Viszont! Szoktad-e időnként azt érezni, hogy hú de jó lenne valamit mozogni, de a kiválasztott mozgásformától (amit a barátaid végeznek vagy éppen divatos) fáj minden porcikád? Megnyugtatlak, nem veled van baj, hanem a kiválasztott fizikai aktivitás jellegével. Mert nem mindegy, hogy mit választasz! Ugyanis vannak olyan tornák, amelyek neked valók, és vannak olyanok is, amik nem. Ha a tested üzenetére hallgatsz, könnyebben meglelheted ezeket, és én is szeretnék neked segíteni benne egy kicsit.

Szóval, azt szeretném most megvilágítani, hogy egyes nézetek szerint mitől függ az, hogy a mozgásforma, amit választasz magadnak, megfelel-e a tested részére, vagy sem.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Az előző előtti bejegyzésem az emberi agy normál működéséhez szükséges tápanyag hiányáról szólt (Mi köze a halak szálkájának a lelki nyűgökhöz?), az előző pedig azokra a testi-lelki hiányérzetekre és orvoslásukra hozott példát, amelyeket gyerekkorunk óta cipelünk magunkkal (Hiányállapotok orvoslása). Még mindig van mit mondanom a témáról, ezért tovább folytatom a megkezdett fonalat.

Mégpedig arról szeretném leírni a tapasztalataimat, hogy azok a népek (pl. japánok és eszkimók), akik a bő halfogyasztásukkal elég Omega 3 zsírsavhoz juttatják az agysejtjeiket, mi egyebeket tesznek még a saját testi-lelki egyensúlyukért. Hogy vajon milyen egyéb okok miatt olyan alacsony a lelki problémák előfordulása a köreikben. Mert bizony én nem lennék én, ha ezen nem gondolkodtam volna el…

Kezdeném a japánokkal. Kicsit távolabbról, közgazdász szemszögből közelítem meg a témát.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Most egy olyan témáról fogok írni, ami a karácsony közelében jobban aktuális, mint máskor, hiszen a karácsonyi ünnepek egyik tradicionális étele a halászlé. És talán nem tudod, hogy például a halászlében milyen hasznos anyagokat találhatsz, amik a lelki egyensúlyodhoz hozzájárulhatnak!

Az Interneten több helyen (Például ide kattintva) lehet olvasni arról, hogy az agy normális működéséhez szükség van az Omega 3 zsírsavakra. Ilyen Omega 3 zsírsavakat pedig főleg hidegvízi halak fogyasztásával lehet beszerezni. Az olyan népek (eszkimók, japánok), akik sok tengeri halat esznek, alig szenvednek lelki problémáktól, mert az agyuk gyerekkoruktól kezdve megkapja a számára szükséges Omega 3 zsírsav mennyiséget.

Igen, igen, de mi a helyzet a magyarokkal?

Olvasd tovább a bejegyzést »

Szoktál szorongani olyan kisebb-nagyobb balesetek miatt, amelyekben te elestél, megütötted magadat, netán nagyobb bajod is lett, és a többiek nemhogy nem segítettek rajtad, hanem még ki is gúnyoltak érte?

Az, hogy nem tudunk ügyesen esni, és esés során mindenféle bajunk lesz, a gyerekkorunk során alakul ki bennünk. Mert egy kicsi, úgymond “romlatlan” gyerek még úgy van összerakva, hogy ha esik, akkor összegömbölyödik, mint egy sündisznó, védi önmagát! És ha kell, akkor a lépcsőn is épségben legurul így. Feltéve, ha az anyja nem alakítja ki benne a lépcsőtől való félelmet! Mert ez a félelem leblokkolja az összegömbölyödő képességét. Ha nem hiszed, figyelj meg egy gyereket, akit még nem fertőztek meg a szülők félelmei, és egy olyat is, akit viszont már megfertőztek.

A teljes cikket ide kattintva olvashatod el.

Te hogyan “gyakorlod” az esést?

Azt hiszem, azt a korszakot éljük, amikor sokan minden(ki) másra hallgatunk, csak a testünk jelzéseire nem. Úgy viselkedünk a testtel, mintha az autónk lenne: egy tárgy. Ha meghibásodik, például betegség formájában, akkor bekapunk egy tablettát és probléma megoldva. Vagy, ha nagyobb a baj, elvisszük az orvoshoz és kivetetjük, kicseréltetjük a hibás alkatrészt. Ha pedig teljesen megbolondul (például elszaporodnak a selejtes sejtjeink, azaz rák keletkezik), akkor jól megijedünk és még drasztikusabb módszerekhez folyamodunk.

Nem tesszük fel a testünknek a kérdést, hogy “Kedves testem, mi a baj, mit akarsz nekem jelezni ezekkel a tünetekkel? Mit tehetnék érted, hogy újra jól tudj működni?”

Olvasd tovább a bejegyzést »

Bár alapvetően nem tartom magamat sorozatfüggőnek, az előzőekben már írtam egy filmsorozatról (A szívek szállodájáról), amely rabul ejtett, és amiből nagyon sokat tanultam. Most pedig fogok írni egy másikról, amely szintén odaszegezi a teljes családomat a zajláda elé, csak teljesen máshogy.

Az első sorozat nyugati készítésű, amerikai, és a legfőbb közvetített értéke a humor. A humor nagyon fontos, ha valaki a stresszét, a szorongásait szeretné csökkenteni.
A második a távoli keleten látta meg a napvilágot, és az általa elhozott érték a tudás és az emberi tartás. Ezek szintén fontosak, ha a lelki egyensúlyunkat meg szeretnénk őrizni.

Nem csigázom tovább a kedélyeket, elárulom, miről van szó.

Olvasd tovább a bejegyzést »