Kalauz szorongós nőknek

Archiválva ebben a kategóriában: ‘Érzelmi zsarolás’

Egy kicsit enyhébb vizekre evezve most arról írnék néhány sort, hogy mennyire fontos a jó közérzet megteremtésében az, hogy legyen olyan tevékenység, amelyet szívesen, csak önmagadért végzel. És nemcsak az a fontos, hogy legyen ilyen, hanem az is, hogy merj rá időt áldozni a SAJÁT idődből!
Már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan kezeltem a környezetem (és a fejemben levő mumusok) visszahúzó erejét akkor, amikor táncolni jártam. Most másféle hobbikról lesz szó, és azokról a kifogásokról, amiket keresünk, hogy ne kelljen nekik hódolni, mert félünk a démonaink büntetésétől.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Folytatjuk a sorozat előző bejegyzéseiben megkezdett témát. Most egy kicsit belemászunk abba, hogyan lehet magadat megtanulni szeretni, hogy orvosolni tudd az érzelmi hiányt.

Hogy megengedjük magunknak azt, hogy saját magunkat szeressük, először nézzük meg ezt a kérdést globálisan, újra, emlékeztetőképpen. Mindannyian a Teremtő egyedi alkotásai vagyunk, egymással egyenrangúak, erősségekkel és gyengeségekkel. Mégpedig azért vagyunk ilyenek, hogy az erősségeinkből (a többlet energiákból) adjunk a többi embernek, a gyengeségeinket pedig próbáljuk meg fejleszteni (pótolni a hiányainkat). Ezt a pótlást elfogadhatjuk a többi embertől is, de elfogadhatnánk magunktól is. Mivel egyikünk a másikkal egyenrangú, és a Teremtő szemében egyaránt kedves, akkor nem mindegy, hogy kitől kinek áramlik a szeretet energiája? Nem az a lényeg, hogy áramoljon? Akár egy embernek önmaga felé is?

És mi a szeretet? Már egy példán keresztül érzékeltettem egy előző cikkben, de most megfogalmazom pontokban:

Olvasd tovább a bejegyzést »

Ha már annál a kérdésnél tartottunk, hogy egy baleset véletlen-e vagy sem, és hogy az elszenvedőjének lejárt-e az ideje, ezzel kapcsolatban egy érdekes, velem megtörtént eseményt fogok nektek elmesélni.

Úgy alakult az életünk a férjemmel, hogy elég távol lakunk a gyerekkori családjainktól, főleg a munkahelyünk miatt. Viszont időnként meg szoktuk őket látogatni, és régebben az ünnepeket is velük töltöttük. Mivel azonban nem tudunk kettészakadni, mindig választanunk kell, hogy kihez megyünk elsőként. Szívem szerint mindig a család egy bizonyos részét (nevezzük hepinek) választanám, mert ott sokkal jobban érzem magamat a bőrömben, a pozitív hozzáállásuk miatt. A másik rész (a depi) meglátogatása előtt mindig extra páncélzatot kellett magamra öltenem, mert ha nem teszem, leszedik rólam a keresztvizet is.

Olvasd tovább a bejegyzést »

Tegyük fel, hogy boldogan élsz a pároddal, jól érzitek magatokat együtt, ügyesen meg tudjátok oldani a közös feladataitokat, jól tudjátok működtetni a kapcsolatotokat.
Jön egy ember, akinek halvány alapokon nyugszik az önbecsülése, amit úgy kompenzál, hogy kizárólagos prófétának érzi magát a világban, és kijelenti a párkapcsolatodra, hogy “Nyugtával dicsérd a napot.” Holott fogalma sincs az egészről.

Mit teszel?

Olvasd tovább a bejegyzést »