A cikket ezúttal a www. benso-iranytu.hu-n találod.

Arról mesélek benne, hogy mi az igazi oka annak, hogy az emberek jelentős része rossz munkahelyen sínylődik, vagy nem talál munkát. És mit tudnak azok az emberek, akiket mindig megtalál a munka, akik soha nincsenek (számukra testre szabott) munka nélkül. Kattints a linkre:

http://www.benso-iranytu.hu/2011/08/01/rossz-munkahely-jo-munkahely/

Stresszoldással egybekötött munkahelytaláló tréning készül! A részleteket itt találod:
http://www.lelekapolas.hu/programok/munkahelytalalo-bevonzo-trening/

Kapcsolódó bejegyzések:

1. 5 mumus, ami ott tart téged egy nem neked való munkahelyen Ebben a bejegyzésben olyan tudat alatti félelmekről rántom le a...
2. Gyógyítsd meg az életedet, meggyógyul a tested is – 2. rész Az előző bejegyzésben taglalt sok kifejtés után nézzük meg, hogyan...
3. Te tökéletes akarsz lenni, vagy inkább boldog? Mert ha nem tudsz anélkül élni, hogy ne lennél tökéletes,...

Kaptam egy nagyon fontos kérdéseket feltevő olvasói levelet az egyik előző blogbejegyzéshez, az “Energiavámpír szülők megszelídítése” címűhöz, köszönöm szépen. A kérdések így hangzottak az energiavámpír szülők vonatkozásában:

Hogyan jutottál el és hogyan oldottad meg gyakorlatban a HAGYJATOK BÉKÉN-t és az őszinte véleményed kimondását? Mit éreztél, miközben megmondtad végre a véleményedet, és láttad magaddal szemben az elnyomó, manipulatív szülődet? Hogyan kezdtél hozzá a mondathoz sokk nélkül? Hogyan győzted le a félelmedet, hogy ha elmondod végre!!!, ami a szíveden van, és pl. “elkezd újra inni”, az nem a te hibád lesz? Hogyan bírkóztál meg a “nem szeretnek “csak “elvárnak” érzéssel?

Vannak olyan szülők, akik a szokásosnál sokkal jobban lerabolják a gyerekeiket energetikailag, mint a többiek. Valószínűleg ilyenek a levélíró szülei is. Az ilyen szülők fejében az a lemez megy, hogy az összes nehézségükért a gyerekük a hibás. Azért is, ha elkezdenek inni (azaz, alkoholfüggők), azért is, ha világvége hangulatuk van, és természetesen annak is a gyerek az oka, ha kék az ég és zöld a fű. És így tovább. És mindig megtalálják azt a bibit a gyereken, mit okolhatnak… A legtöbb gyerek ezektől az övön aluli ütésektől (mert ezek azok) természetesen falnak megy, erős negatív érzelmeket él át, zaklatott lesz, szorong, amit nagyon nehezen lehet kibírni. És ha megpróbál a szüleivel szembenézni, vagy egy ÉFT gyakorlatot megcsinálni, még inkább nem bírja ki saját magát. Ezt nevezem én érzelmi mélyvíznek!

Véleményem szerint az érzelmi mélyvíz esetében az első és legfontosabb dolog a zaklatottság enyhítése, az elsősegély (itt is írtam erről). És hogy konkrétan hogyan lehet enyhíteni az energiavámpír szülők által előidézett zaklatottságot? Néhány pozitív példa.

• Meneküléssel. Egészen addig nem célszerű velük szembenézni és megmondani nekik a véleményünket, amíg nem vagyunk elég stabilak, mert újra megtalálják a fájdalmas gyenge pontunkat. Ekkor szerintem célszerű minél kevesebb időt tölteni velük! Számtalan olyan hely van, ahova lehet menekülni ilyenkor, ahol feltöltődhetünk: barátokhoz, könyvekhez, könyvtárba, iskolába, kirándulni, biciklizni, táncórára, és így tovább. Lehet azokat a könyveket is olvasni, amelyeket a könyvajánló oldalamon találsz meg, amiket ide gyűjtöttem, mindegyik segít kimászni a gödörből. És a menekülés egyik hasznos formája lehet az elköltözés, ha itt az ideje – én is éltem vele.

• Sírással. A sírás feszültséglevezető, bár sokan azt gondolják, hogy sírni valami csúnya dolog – de hogy megcáfoljam, olvasd el ezt.

• Energetikai és egyéb védelmekkel. Amikor közel kell menni energiavámpír emberekhez, fontos egy képzeletbeli védelmet alkotni magunknak. Például felölteni a sündisznójelmezt és betenni a füldugót. Elképzelhető, hogy csak a golyóálló mellény képe a mellkasunkon fog elég biztonságérzetet adni nekünk, ezt ki kell tapasztalni, mindenkinek más jön be. Teljes egészében erről szól a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvem, amit itt tudsz megrendelni >>>.

Hosszabb távon pedig kitartó és következetes érzelmi munkával, ha kell, csoport vagy terapeuta segítségével célszerű folytatni az érzelmi rendrakást. És ez hosszabb ideig is eltarthat! Nálam is van úgy, hogy egy téma túl nagy ahhoz, hogy megoldjam, és megyek a kollégáimhoz érzelmi-energetikai rendberakásra – mert egy külső szakértő szemlélő megláthat olyan szempontokat, amik fontosak a gyógyulásban.

És ha még eszedbe jut valami, akkor szeretettel várom a hozzászólásokban.

És egyvalamit jegyezz meg jól: a szüleid nehézségeiért nem te vagy a felelős, sokkal inkább az ő szüleik és saját maguk (ezt lehet kopogtatni is ÉFT-vel, mert akkor jobban megjegyzi az agyad az új álláspontot). A gyerekeid nehézségeiben már sokkal inkább lehetsz ludas, amíg kicsik, mert te akartad a megszületésüket és tőled függ az életük, de még ott is érvényesül a kettőn áll a vásár, azaz, a gyereked sokat tehet saját magáért. A felelős egyedül azért vagy, hogy a saját életedet helyrehozd, hogy kezdj valamit az energiavámpír szüleid viselkedésének romboló hatásaival. És a szülőknek a véleményünket csak akkor kell megmondani, ha durván beavatkoznak az életünkbe, és ekkor nem csak a véleményt célszerű megmondani, hanem más fizikai lépéseket sem árt megtenni.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Energiavámpír szülők megszelídítése Ha a szülők bántalmazzák a gyereküket, akkor stresszt okoznak neki....
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. A megfelelési kényszerről Nézzük meg, milyen félelem rejlik a megfelelési kényszer mögött, hogy...

Mostanában kicsit sok negatív téma volt a blogon, ideje bedobni valami inspirálót is.
A szorongásoldó Lélekápolás hírlevélsorozatban van egy olyan hírlevél, amelyik arról szól, hogy a pozitív céloknak milyen kellemes hatásuk van az életünkre. Arról, hogy akinek vannak saját pozitív, építő céljai, aki nem hagyta magából “kinevelni” a gyerekkori vágyait mindenféle indokokkal, aki mert kicsit szembemenni az árral, az sokkal jobban (nem feltétlenül könnyebben) elboldogul az életében, mint akinek nincsenek ilyen céljai. És erről azért fontos beszélni, mert ahogy látom, az emberek 80%-a csak vegetál, állati szinten sodródik az eseményekkel egész életében. És ettől van a szorongásuk: teljesen a külvilág változásaitól és szeszélyeitől függnek… és eszükbe sem jut, hogy célok alkotásával és munkával befolyásolni tudnák a külvilágot!

Lélekápolás kulisszatitok következik: amikor írok valamiről a blogon, többféle szempontot figyelembe veszek a témaválasztásnál. Az egyik ilyen szempont az, hogy mire keresnek az emberek az Interneten – van olyan felület, ahol meg lehet nézni, hogy hány ember ír be a Google-ba bizonyos keresőkifejezéseket, mert arra van kereslet, nekem azokkal a témákkal kell foglalkozni… És eléggé el szoktam gondolkozni azon, hogy lehet az, hogy a negatív állapotot, például betegséget kifejező kulcsszavakat (“félelem”, “szorongás”, “depresszió”, “pánikbetegség”, “betegség”, nem is írom tovább, mert nagyon mélyre visz a felsorolás) tízszer annyian keresik, mint a megoldáshoz vezető utakat (az előbbiek gyógyítása, oldása, kezelése, leküzdése, legyőzése, lelki okai, az egészség különféle szókapcsolatai és így tovább). És úgy látom, hogy aki a szorongásra keres, az nem fog az én honlapomon maradni, ahol megadom a lökéseket az egészséghez vezető úton… Mert ahogy látom, az emberek arra keresnek, ami a céljuk - tehát sokaknak az a célja, hogy betegek maradjanak! Nyilván, mert nem tudják, hogy milyen jó érzés egészségesnek lenni, hogy milyen jó dolog pozitív célként felállítani az egészséget, a bőséget és a boldogságot. Vagy mert azt hiszik, hogy a vegetálás a normális az életben, vagy éppen azt, hogy nem érdemes kitűzni célokat, mert jelenleg nincs hozzá eszközük és egyéb forrásuk, hogy elérjék azt.

Hogy ezt némiképp megváltoztassuk, maradjunk az utolsónál: hol van az eszköz a célok eléréséhez? Itt megint egy Lélekápolás kulisszatitok következik. Amikor a babázás mellett vágytam valami munkára, és különféle hatások miatt úgy döntöttem, hogy pszichológusféle leszek, mert ezt amúgy sem tudom nem csinálni, és mindig is sokan jöttek hozzám tanácsért, akkor nem nagyon volt “hivatalos” eszközöm a tevékenység végzéséhez. Tanultam előtte sok mindent, és voltak saját, bevált módszereim is (egyikről írtam a könyvemben), de valami még hiányzott. De erre a valamire csak három hónapot kellett várnom a Lélekápolás honlap elindításától számítva: mert akkor megérkezett az életembe az ÉFT, mint eszköz! Örök hálám érte Vonzó Verának, akinek még nem mondtam köszönetet, de most megteszem. És ugyanez volt akkor is, amikor a férjem céges számítógépét, amin sokat dolgoztam, visszavette a cég, és kétségbeestem, hogy hogyan fogok én most dolgozni? Ekkor az egyik angyali szomszédom “megdobott” egy régebbi számítógéppel, amit azóta is sikerrel használok, és amit ismét csak nem tudok eléggé megköszönni neki!

Tehát, ha határozottan kitűzöd a célt, az eléréséhez az eszköz, a hogyan már részletkérdés.

Még éppen aktuális, hogy egy kedves barátnőmnek, Vidi Ritának ma lehet utoljára jelentkezni a célkitűzés tanfolyamára. Itt vannak a részletek (jelezd neki, hogy tőlem jöttél, jelszó: lélekápolás!).
http://www.hosnok.hu/tanfolyam/

Te hogy állsz a célokkal?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Test-lélek-szellem, egy kicsit másképp Ebben a bejegyzésben kicsit rendhagyó módon elmegyünk a szellemvilág felé......
2. Hogyan reagálunk a válságra? Nem is olyan régen olvastam egy olyan kérdést egy honlapon,...
3. Az életkor, mint kifogás Ismersz olyanokat, akik a problémáik okaként a korukat jelölik meg?...

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy rengeteg embernek van rossz érzése a neveltetése miatt, mert a szülei nagyon tudatlanul és egészségtelen módon nevelték (illetve próbálták idomítani). A lélekápolás honlapon is volt már szó erről... Sok családban gyakori jelenség napjainkban is a gyerekek folyamatos lehúzása, szóbeli és/vagy fizikai megszégyenítése, bántalmazása, energia leszívása. Az ilyen energiavámpír szülők nincsenek tudatában annak, hogy a viselkedésükkel jócskán elősegítik azt, hogy a gyereküknek jókora önbizalomhiánya legyen, az élete zsákutcába fusson, és hogy kialakuljanak nála különféle betegségek… Merthogy stresszt okoznak a gyerekeiknek, és már vannak arra vonatkozóan kutatások, hogy a gyerekkori stressz eredménye felnőttkori betegség (többek között)! Hacsak a felnőtt gyerek nem jön rá erre, és nem szelídíti valahogy folyamatosan ezt a gyerekkori stresszét.

Mi most szelídíteni fogjuk azt a stresszt, amit a szüleink gyerekként a szóbeli megnyilvánulásaikkal okoztak nekünk, mégpedig egy ÉFT gyakorlattal. Mert a szüleink traumát okozó viselkedése a testünkben eltömte a meridiánokon az energia áramlását, de ezt az energiaáramlást újra lehet indítani, és ezáltal jobban leszünk.

Ebbe a gyakorlatba, hasonlóan az előzőhöz, általánosságok vannak belefoglalva, ötleteket szeretnék vele adni, és nem állítom, hogy ennyivel megoldhatók a problémáid. Előfordulhat, hogy néhány körrel csökken a rossz érzésed, de az is lehet, hogy sokkal többet kell kopogtatnod a javulásért. Az is valószínű, hogy a mondatok egyes emberekre nem érvényesek, ezért használd őket kreatív módon: ha valami nem illik rád, hagyd ki, és tegyél hozzá más szavakat, amelyek jobban lefedik az érzéseidet. Ha a kopogtatás alatt eszedbe jut egy gyerekkori rossz emlék ami kötődik a rossz érzéseidhez, azt jegyezd fel és dolgozz vele külön is, mondjuk filmtechnikával. Ha valami nem megy, jelentkezz ÉFT tanácsadásra.
Az ÉFT pontok helyéről itt találsz leírást.
(Ennek a gyakorlatnak az elvégzéséhez időre és egy nyugodt helyre van szükséged. Ha a szüleiddel olykor szóbeli -energetikai csatározásokba keveredsz, és azonnali önvédelem lenne jó, szeretettel ajánlom figyelmedbe a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című könyvet.)

Ráhangolódás:

• Annak ellenére, hogy a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem és bántottak, például azzal, hogy nem kapsz semmit, ha nem jól csináltad, és hogy te mindent elrontasz, és semmire nem vagy jó, és te ehhez béna vagy, és ugyan már mit akarsz, te, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan, ügyetlen, hülye, buta, szívtelen, önző, szemtelen, engedetlen vagy, feleselsz, mégis szeretem és elfogadom magamat.

• Annak ellenére, hogy félek hogy a szüleim megsértődnek és nem fognak velem szóba állni, és elveszítem őket, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén és ne gyötörjenek tovább az érzelmi zsarolásaikkal, mert a saját életemet akarom élni, mégis szeretem és elfogadom magamat.

Negatív sorozat:

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sok fájdalmas dolgot mondtak nekem
• SZM (szem mellett): azt mondták, nem kapok semmit ha elrontom
• SZA (szem alatt): azt mondták, mindent elrontok
• OA (orr alatt): azt mondták semmire nem vagyok jó
• AA (ajkak alatt):  azt mondták, béna vagyok hozzá
• KCSB (kulcscsont belső): azt mondták, mit akarok én
• KA (kar alatt): azt is mondták, hogy rossz, lusta, megbízhatatlan vagyok
• MA (mell alatt): és azt is, hogy ügyetlen, hülye, buta vagyok
• FEJ (fejtetőn): és azt is, hogy szívtelen, önző, szemtelen vagyok
• HU (hüvelykujj): azt is, hogy engedetlen vagyok és feleselek
• MU (mutatóujj): annyira fájt ez a sok igazságtalanság
• KU (középső ujj): félek hogy igazuk van
• GYU: (gyűrűsujj): porig rombolták az önbizalamamat
• KiU (kisujj): félek, hogy megsértődnek, ha visszabeszélek nekik
• Karate kézél: félek, hogy elveszítem őket, ha közlöm velük, amit gondolok
• GAMUT (kézhát): félek, hogy nem fognak velem szóba állni, ha megmondom nekik, hogy hagyjanak békén
• Csukló: félek, hogy nem fogják abbahagyni az érzelmi zsarolásokat
• FEJ (fejtetőn): mégis szeretem és elfogadom magamat.

Nagy levegő!
Az negatív sorozatot ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!

Pozitív sorozat:
Csak akkor kezdj bele, ha a rossz érzésed jelentősen csökkent.

• SZÖ (szemöldök): a szüleim sokat bántottak
• SZM (szem mellett): félek, hogy igazuk van abban, hogy milyen vagyok
• SZA (szem alatt): félek, hogy jobban ismernek engem, mint én magamat,
• OA (orr alatt): még mindig csengenek a fülemben a szavaik és sajog miattuk a lelkem
• AA (ajkak alatt): de lehet, hogy a sajgó lelkem jelez nekem valamit
• KCSB (kulcscsont belső): lehet, hogy azt jelzi, hogy itt valami nem stimmel
• KA (kar alatt): lehet, hogy amit kaptam tőlük, az nem szeretet volt, hanem irigység és versengés
• MA (mell alatt): lehet, hogy fogalmuk sem volt, hogyan kell gyereket nevelni
• FEJ (fejtetőn): lehet hogy csak azért csinálták így, mert ők is ezt látták otthon
• HU (hüvelykujj): lehet, hogy teljesen normális gyerek voltam, és ők voltak türelmetlenek és arrogánsak
• MU (mutatóujj): lehet, hogy nem velem vaj baj, hanem a tanításokkal
• KU (középső ujj): lehet, hogy csak megakadt a fejükben a lemez és feszültek voltak
• GYU: (gyűrűsujj): mi van akkor, ha nem is ismernek engem, csak rám vetítették a félelmeiket?
• KiU (kisujj): mi lenne, ha nem hinném el többet azokat, amiket mondanak nekem rólam?
• Karate kézél: mi lenne, ha azokra a témákra koncentrálnék, amikben jó vagyok?
• GAMUT (kézhát): azokat már úgyis hallottam tőlük, hogy szerintük miben nem vagyok jó…
• Csukló: mi lenne, ha rájuk hagynám a sértődésüket, és magamra figyelnék? majd megbékélnek…
• FEJ (fejtetőn): azt választom, hogy teljes értékű embernek érzem magamat, és megérdemlem, hogy legyen önbizalmam és hogy mások tisztelettel bánjanak velem

Nagy levegő!
A kört ismételd addig, amíg szükségesnek tartod!
Egészségedre!

A most készülő “Depi mama, hepi mama” című könyv erről a témáról fog szólni, és terveim szerint hasonló, segítő ÉFT gyakorlatok is lesznek benne.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Vigyázat, érzelmi mélyvíz! A szokásosnál "energiavámpírabb" szülők fejében az a lemez megy, hogy...
2. Viszlát kisebbségi komplexus! Már több hónapja adósa vagyok az egyik kedves levélírónak egy,...
3. A hernyó nem tud repülni Ha a hernyót megfeleltetjük egy kisgyereknek, aki sok képességnek még...

Legújabb blogbejegyzésem egy olvasói levél alapján született, köszönöm a levelet Neki. A levélben megfogalmazott probléma lényegében az egyedülléttől való félelem volt: a levélíró szülei meghaltak, és ő azóta fél egyedül; szédül, és azt kérdezte, hogy ő képes lehet-e (és ha igen, gyógyszer nélkül hogyan) legyőzni ezt a borzalmat, anélkül, hogy a sok frászolástól ne lenne semmilyen szervi baja.

A válaszom, igen, fel lehet oldani (ezt a kifejezést jobban szeretem használni a “legyőzni” helyett) az egyedülléttől való félelmet és a vele járó kellemetlen testi tüneteket önállóan, némi szaksegítséggel, gyógyszer nélkül, mindenkinek, több módon is.

Talán nincs is olyan ember, aki ne félne az egyedülléttől valamilyen szinten. Pláne ha valakinek biztonságot adó szülei voltak, akik elköltöztek néhány oktávval feljebb (mint ahogy az én egyik vér szerinti szülőmmel is megtörtént), akkor a szülői jelenlét és támogató energiák hiánya az általános biztonságérzet megingásával járhat. Ilyenkor természetes, ami a levélíró is említett: hogy félünk egyedül, mégpedig azért, mert sokszor a saját magunk társaságát sem tudjuk elviselni (ezt hívják negatív énképnek) és agyalunk naphosszat: vajon mit rontottunk el? Rengeteg félelmet keltő gondolat verhet tanyát a fejünkben, túl sokat gondolkozunk, és ezzel együtt sok az energiaáramlási elakadás a testünk energiarendszerében is.

A megoldás egyrészt az lehet, ha feldolgozzuk a haláleseteket – nekem azon a módon sikerült, amit a “Szeretteink halálának feldolgozása” meditációban is elmondtam. Valamint gondolat-, érzelem- és energiaelakadás nagytakarítás kellhet – hogy végre kezdjük el látni a fától az erdőt. Ekkor nem új gondolatokat kell a fejünkbe belevenni, hanem a meglevő “tumultust” szükséges csökkenteni, hogy a belső békéje helyreálljon. Erre a nagytakarításra kiváló módszer például az ÉFT.

Azonnali megkönnyebbülést hozhat a félelmeinkre az is, ha tudatosan irányítjuk a figyelmünket. Gondolhatunk például arra, hogy soha nem vagyunk egyedül – mint ahogy ez az igazság. Mindig vannak ugyanis körülöttünk fizikai testtel nem rendelkező segítő lények: őrangyalok, Isten, az Egyetemes Energia (a csí), és így tovább. Ha nem érzékeljük a jelenlétüket, el is képzelhetünk magunknak egy ilyen állandó támogatót.

Segíthet az egyedülléttől való félelmen az is, ha megtanulunk barátokat keresni magunknak – az ismerkedéshez véleményem szerint szükséges óvatosságról ebben a bejegyzésben és ebben a bejegyzésben írtam. A barátkeresés akadályai általában ugyanazok a megbolondító gondolatok szoktak lenni, amik magát a félelmet okozzák: talán azt hisszük, hogy értéktelenek vagyunk, és velünk úgysem barátkozna senki, és ezért meg sem próbáljuk. De ha észben tartod, hogy ezek csak rossz gondolatok, és megpróbálod a barátkozást, rá fogsz jönni, hogy sokan küzdenek a tieidhez hasonló démonokkal. Még én is!

Neked mi jutott eszedbe a fentiekről?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A (nyelv)tanulás, mint mumus Rengeteg ember számára ijesztő dolog a tanulás, a nyelvtanulás pedig...
2. 5 mumus, ami ott tart téged egy nem neked való munkahelyen Ebben a bejegyzésben olyan tudat alatti félelmekről rántom le a...
3. Szeretteink halálának feldolgozása 2. Ha nehezen dolgozod fel a hozzád közelállók halálát, valószínűleg üres...

Egyszer, még gyerekkoromban volt egy film a tévében, ami egy életunt középkorú nőről szólt. Ez a nő sokféle testi-lelki problémával küzdött, többek között nagyon érzékeny volt a zajokra, fejfájást generáltak neki… Pechjére pedig pont egy játszótér mellett lakott, ahol az örökös gyereknyüzsgés megkeserítette az életét. Ezért mindent elkövetett, hogy a játszóteret bezárassa, és sikerült is neki. Azonban a megkövült csendben sem érezte jobban magát, nem gyógyult meg a bajaiból. Aztán az orvosa a következő receptet írta fel neki, mint gyógyulási javaslatot:

Napi legalább egy óra ezekből:

Tavasz van!

• Napfény

• Friss levegő

• Séta

• Madárcsicsergés

• Lombsusogás

• Virágillat

• Színterápia virágokkal

• Vízpart

• Gyerekzsivaj

• és így tovább (ha tudsz még ilyeneket, szeretettel várom a hozzászólásokban).

Mert utána kékebb az ég, zöldebb a fű!

A nő, mivel nagyon kínlódott, megfogadta az orvos tanácsát. És hamarosan sokkal jobban lett. A játszótérre visszaengedték a gyerekeket… A történet végére még a játszóteret is átkeresztelték a nő nevére, így lett a neve (emlékeim szerint) Dóka tér.

——————-

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Ha nem bírod a természet gyógyszerreceptjét Az előző írásomban arról volt szó, hogy a természet milyen...
2. A hobbi az fontos Ha nincs hobbid, vagy nincs rájuk időd, ez a cikk...

Nézek ki az ablakon, és figyelem, ahogy odakint szakad az eső.

Szívesen elküldeném most ezt az esőt Japánba, a Fukusima atomerőmű környékére, hogy segítsen a munkásoknak hűteni a reaktorokat…

Az adakozáson is töröm a fejemet.

És gondolkodok a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságain.

Mert bizony van min gondolkodni!

Egyrészt most jól meghökkenhetünk, hogy a saját kis testi-lelki problémáikból mekkora ügyet szoktunk csinálni, mennyire tudunk panaszkodni. A mi apró-cseprő ügyeink most kispisták az ő hatalmas nehézségeik mellett. És ők milyen fegyelmezetten és összeszedetten dolgoznak a megoldáson. Van mit tanulni tőlük!

Másrészt viszont érdekes (ez most környezetvédelmi kitérő lesz), hogy Japán, a világviszonylatban is fejlett nagyhatalom, jobb híján atomenergiát használ az áramtermelés megoldására. Hogy a veszélyes geológiai törésvonalra ennyi atomerőművet építettek (igaz, egy bizonyos mértékig földrengés biztosat…). Pedig ha valakik, akkor ők aztán igazán tudtak volna fejleszteni valami más energiaforrást, ami biztonságosabb. Van egy csomó lehetőségük: az óceán hullámainak energiája, a geotermikus energia, és így tovább…

Ettől függetlenül teljes szívemből kívánom nekik, hogy sikerüljön úrrá lenniük ezen a szörnyűséges katasztrófán, enyhíteni a következményeket. És adakozni is fogok nekik.

Ha Te is szeretnél Japánnak segíteni, kérjünk együtt nekik angyali segítséget, hogy csituljon el a földmozgás alattuk… Küldjünk nekik pozitív energiát, erőt, ha úgy tetszik, imádkozzunk értük… Hogy legyenek jó ötleteik a sérült atomerőmű sugárzásának a csökkentésére! Ha pedig anyagi áldozatokat is hoznál értük, például a Vöröskeresztnél megteheted:

http://voroskereszt.hu/2011.-%C3%A9vi-h%C3%ADrek/magyar-voeroeskereszt-segelyakciot-hirdet-a-japanban-pusztito-foeldrenges-aldozatainak-megsegiteseert.html

Te mit gondolsz a Japánban történtekről?

Nincs kapcsolódó bejegyzés.

Ezt a hírt eddig csak a hírlevél feliratkozóknak küldtem el, de úgy érzem, hogy nagyon idekívánkozik a blogra, ezért közzéteszem…
A közelmúltban olvastam egy cikket Szendi Gábor honlapján, amit minden érintettnek jó lenne tudnia, mert nagyon megrázó volt számomra. Úgy gondolom, talán vannak benne túlzások, de a lényeg biztosan igaz. Merthogy tapasztaltam hasonlót a környezetemben! Dióhéjban arról szól a cikk, hogy egy fiatal lány életét és egészségét hogyan tették tönkre a találomra és lényegében szakszerűtlenül alkalmazott pszicho-gyógyszerekkel, és hogy a mellékhatások és az elvonási tünetek mennyire megkeserítik a lány életét a kezelés után is.
A cikket itt találod:

http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/kedvcsinalo-pszichiatriai-kezeleshez.htm

Még annyit fűznék hozzá, hogy “genetikai eredetű” depresszióról van szó a cikkben, ami véleményem szerint nem létezik. A depresszió oka az esetek nagy részében gyerekkori traumákban, szeretethiányban, a szülők életmódjában és a család energetikai problémáiban (az általam “családi átoknak” nevezett jelenségben) gyökerezik, ezt pedig sok módszerrel, de például energia pszichológiával – ÉFT-vel – jól lehet gyógyítani. A gyógyítást már az elvonási tüneteknél meg lehet kezdeni, lehet őket enyhíteni az ÉFT elsősegéllyel, vagy egyszerűen csak az ÉFT pontok kopogtatásával, mint ahogy bármilyen függőség (nikotin, alkohol, gyógyszer, társfüggőség, játékszenvedély, stb.) esetében megtehetjük. A megfelelően és kitartóan (!) alkalmazott ÉFT meghozza az eredményét.
Továbbá, hogy a gyógyulás folyamata még könnyebb legyen, a függőséget okozó vegyi anyagot (nikotin, alkohol, gyógyszer, stb.) pedig célszerű a szervezetből kitisztítani, fizikai tisztítókúrával, ezen belül elsőként megfelelő mennyiségű, gyógyszermaradvány mentes tiszta víz fogyasztásával.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Alapos ok a gyógyszerszedés ellen A gyógyszerek utóhatásai - amikre senki sem gondol...
2. Az egyedüllét, mint mumus Legújabb blogbejegyzésem egy olvasói levél alapján született. A levélben megfogalmazott...

Mostanában több olyan levelet is kaptam (köszönet értük), amelyben az írók arra panaszkodnak, hogy sokat sírnak, sírásrohamaik vannak, amelyeket nyilván nem tudnak visszatartani, de kiengedni sem, mert a környezetük elítéli őket ezért. Nosza, nem állhatom meg szó nélkül a témát, főleg hogy én is érintve voltam benne az utóbbi időkben.
Még ma is a szemem előtt lebeg egy mondat az emlékkönyvemből, amit gyerekkoromban még talán komolyan vettem… és amin ma már energia pszichológusként meg szoktam botránkozni.
Ez a mondat pedig a következő volt:

Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen az arcodon, ha vérzik is a szíved.

Miért is?

Szeretném rá felhívni a figyelmedet, hogy aki ilyet beleír egy emlékkönyvbe, valószínűleg beteg ember. Szinte biztosra veszem, hogy gyomorfekélye, magas vérnyomása, rákja, vagy egyéb problémája van/volt, vagy ezek egyszerre. De hogy sírógörcsei is szoktak lenni, azt is nagyon valószínűnek tartom. Ugyanis, aki visszatartja a sírását és bájmosolyog akkor, amikor pedig jólesne egy kicsit itatni az egereket, abban idővel fel fognak halmozódni a szomorú érzelmek és robbanásszerűen, sírógörcsök formájában, a lehető legrosszabbkor fognak előtörni…
Ha a Te életedben is voltak ilyen tanítások… Biztos, hogy egy azokra az emberre kellene hallgatni, akik ilyeneket mondtak? Biztos, hogy nem a testednek van igaza, amikor sírni szeretne? Miért is kellene kínunkban vigyorognunk? Csak azért, mert vannak olyanok, akik szeretnek betegek lenni, és ezért mindenki más is legyen beteg? Miért is kell megosztozni velük a testi-lelki kínjaikon? Nem őrültek ők egy kicsit?

Megosztok veled egy titkot: már majdnem 3 hete, hogy elment a 12 hetes magzatom. Spontán, hirtelen, minden előjel nélkül. Nem tudtam megakadályozni, még ÉFT-vel sem. És nagyon szomorú voltam miatta, sokat sírtam, gyászoltam. Összedőlt, elbizonytalanodott a szépen elgondolt jövőképem: például az, hogy jövő júniusban már két dajkálni való csemetém lesz. Ez pedig elég nagy változás egy ember életében.
Persze a környezetemből néhányan a tanult sémát mondogatták gondolkodás nélkül, hogy “Fel a fejjel!”, de ők számomra nem etalonok a testi-lelki egészség terén. Mert ilyenkor igenis gyászolni kell egy ideig. A sírás (nem a hiszti!) természetes öngyógyító folyamat, megtisztít, felszabadít, segít az agysejteknek alkalmazkodni az új helyzethez. Így azt is figyelmen kívül hagytam, hogy mások mit gondolnak rólam. Mindenhol sírtam, ahol jólesett – ultrahang közben, a kórházi váróteremben, az utcán… Könyörgöm, most vetéltem el, engedtessék már meg nekem egy kis szomorúság. Most senkinek a kedvéért sem fogok az asztalon táncolni, egyrészt mert semmi humorom sincs hozzá, másrészt, mert még a lakodalmamban sem csináltam ilyet. Aki pedig elvárja tőlem, azt minimum elküldöm melegebb éghajlatra. És ha megsértődik miatta, az legyen az ő problémája.
Eredmény? Mostanra sokkal jobban vagyok. A vetélés fizikai folyamatába pedig nem kellett művileg beavatkozni az orvosoknak, magától lement! És biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz nálunk kistestvér!

Tehát, ha egészséges szeretnél lenni testileg-lelkileg, a legjobb, amit tehetsz: engeded az érzéseidet kijönni és kizárod a külvilágot. Ha pedig egy síró embert látsz: nyújts neki oda egy zsebkendőt, és, ha éppen ráérsz, a válladat is, amin kisírhatja magát. Nincs szükség másra.

Ha szeretnéd Te is az eddigieknél természetesebben és jobban kezelni a szomorúságodat, a sírási késztetéseidet, kattints ide >>>

Kérlek írj még olyan egészségtelen bölcsességeket a hozzászólásokba, amelyek valószínűleg károsak, mégis sokan elhiszik és követendőnek tartják őket!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jaj csak nehogy szomorú légy A szomorúság bizonyos helyzetekben teljesen természetes állapot. A probléma ott...

Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e az árvíz- és a vörösiszap károsultakról, és ha igen, mit. Mi újat tudnék mondani egy olyan témáról, amiről már mindent elmondtak helyettem például a médiában: hogy ilyenkor fontos a lehetőségeinkhez mérten segíteni a honfitársainkon; és hogy – szintén a lehetőségeinkhez mérten – érdemes segíteni kideríteni a történtek okát, amelyek a katasztrófákhoz vezettek, és a saját életünkbe is beépíteni megelőző védelmi vonalakat (öngondoskodás). Hogy mi ne járjunk így, hogy többet másokkal se fordulhasson elő hasonló borzalom.

Aztán a végén addig gondolkoztam, hogy adta magát a lehetőség, hogy mi az a plusz, amiről írhatnék: a segítségnyújtás különleges módjairól. Mert lehet segíteni a károsultakat élelemmel, ruhákkal, tárgyadományokkal, lehet anyagi hozzájárulással. És lehet pozitív élményekkel is! A pozitív élmények az élet sója, nélkülük kevesebbek lennénk, mert erőt adnak és ellazítanak.

Biztos Te is emlékszel az életedből olyan ellazító eseményekre, amelyekre szívesen gondolsz vissza, amelyek valamennyire ellensúlyozzák például a túlzottan szigorú szüleid félelemkeltő viselkedését (ha a szüleid ilyenek voltak). Hogy a közelgő ünnepeknél maradjunk, Mikulásünnepélyekre. No, az Érdi Horgászegyesület a kolontári gyerekeknek és felnőtteknek éppen egy Mikulás napot készül tartani. A Mikulás nap részleteiről itt olvashatsz:
http://www.erdihorgasz.hu/

Ezt nagyon bájos és szívet melengető ötletnek tartom, és elárulom, hogy anyagilag is hozzájárultam. (És itt elárulok még egy titkot: az anyagi jólét egyik kulcsa az, ha - mértékkel – adakozol, de nem akárhogyan! Olyan helyre kell adnod a pénzedet, ahová szívesen, jó érzéssel adod, ahonnan értékes testi-lelki-szellemi táplálékot kapsz. Mert csak az ilyen pénz fog hozzád megsokszorozva visszatérni. Bűntudatból nem célszerű adakozni, mert ilyenkor a pénzhez a bűntudat érzése kapcsolódik, és ez fogod visszakapni a hozzád beáramló anyagiakkal együtt. Nem hiszed? Próbáld ki!)

Ha tudsz még ilyen különleges kezdeményezésekről, kérlek írd be a hozzászólásokba!

És még egy kis agysejt-beindító segítség, hogy tudj találni az életedben igazi, ellazító-gyógyító élményeket, és tudj meditálni rájuk gondolva:

• meghittre sikerült karácsonyok
• bálok
• nyári táborok
• kirándulások
• strandolások
• születésnapi ünnepségek
• egy jól elvégzett munka
• a vártnál nagyobb jutalmak a munkahelyen
• a gyereked egy kedves megnyilvánulása
• egy jó film
• stb.

Nincs kapcsolódó bejegyzés.