A depressziót már az óvodában is tanítják
Régebben már írtam arról - ide kattintva elérheted az írást, hogy a magyar kultúrában mennyire sok helyen jelenik meg a (talán ok nélküli) szomorúság, és hogy már az általános iskolában a depresszióra kondicionálnak minket a magyar irodalomban tanított művekkel. Egy kedves ismerősöm 
figyelemfelhívása révén azonban rá kellett döbbenjek, hogy nem mentem vissza elég messzire az időben ahhoz, hogy a szomorúság tanításának a forrását megtaláljam. Mert a depressziót bizony már az óvodában is tanítják!
(Megjegyzés: Ha ez a “A depressziót már itt meg itt is tanítják” sorozatot még a jövőben is folytatni fogom, az fog kiderülni, hogy már a magzatvízzel is ezt szívjuk magunkba…)
Hogy az óvodában pontosan hogyan tanítják a depressziót, ennek a szemléltetésére egy groteszk, de nagyon tanulságos történetet mesélt el nekem az említett ismerősöm.
Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
Anyuka mondja:
- Miért, miből gondolja?
- Égő csigát rajzolt. – mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga biga gyere ki, ég a házad ideki… Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. – így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,.. Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- … és mondja, kedves anyuka. Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek.
- Dehogynem. Ott van például, a Süss fel nap, fényes nap, … kertek alatt a ludaim megfagynak.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a katalinkával micsoda 
szado-mazót művelnek a törökök abban a bizonyos dalocskában…
Szerintem ennek nem muszáj így lennie! Gyűjtsünk ellenpéldákat!
Házi feladat neked: kérlek, írj a hozzászólásokba olyan pozitív és felemelő magyar óvodai mondókákat (hozzászólásonként egyet), amelyben nem csonkítanak, nem égetnek, nem fagyasztanak, nem lőnek le, nem kínoznak meg senkit.
Tehát, a mondókákban egy negatív szó sem szerepelhet, és még csak utalás sem lehet rájuk!
Nehéz lesz vajon? Próbáld meg, érdemes! Mert…
… nyerhetsz!
A mondókák beküldői ugyanis sorsoláson vesznek részt, és a kisorsolt nyertes megkapja a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című, az agresszió és a manipuláció kezeléséről szóló elektronikus könyvemet 3900 Ft értékben, amely hamarosan kereskedelmi forgalomba kerül!
Egy hozzászóló több mondókával is benevezhet, annyiszor kerül bele a neve a sorsolási kalapba, ahány egymástól és a többi hozzászólóétól különböző pozitív mondókát beír. Lehetnek saját költésű mondókák is, természetesen a szerzői jog megfelelő kezelésével!
Sorsolás: 2010. szeptember 9-én, azaz jövő csütörtökön 14:00-kor!
A sorsolásra benevezni, pozitív mondókát beírni a hozzászólásokba 2010. szeptember 8-adikán, azaz szerdán 24:00 óráig lehet.
Kedvcsinálónak, íme a nyeremény:
Kapcsolódó bejegyzések:
- A depressziót az iskolában is tanítják Ha van dolog, amiben igazán meg kellene reformálni a magyar oktatást, az bizony a magyar irodalom, és az irodalom keretében...
- Kérdések a “Hogyan dobj vissza kenyérrel?” című e-könyvhöz Kérdések a "Hogyan dobj vissza kenyérrel?" című könyvhöz...
- Democsokráciában élünk? Egy érdekes példa arra, hogyan áshatja alá tudatlanul és akaratlanul is az önbizalmunkat egy olyan ember, akinek a feladata (elvileg)...
- Abból főzni, amink van Abból főzzünk, amink van... De tudjuk-e egyáltalán, hogy mink van? Felmérjük néha, hogy milyen értékes alapanyagaink vannak? A gyerekneveléshez a...
Publikálva ebben: Depresszió, Érzelmi zsarolás, Fejben dől el, Játék | 
Címkék: agresszió az óvodában, agresszió okai, antidepresszáns, depresszió gyógyítása, depresszió kezelése, félelem harag, félelem harag agresszió, gyermek mondókák dalok, gyermekkori agresszió, gyermekkori depresszió, mondókák óvodásoknak, ovis mondókák, versikék
Loading ...
Íme egy mondóka, amit nekünk mindig fürdésnél mondogatott anyu: “Pelyhes kis libáról csurog a tó vize,
szaladjatok gyorsan, törölközőt ide!”
Férjem kedvenc mondókája:
“A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.
A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi. “
A hónapsoroló sem negatív
Mit szóltok ehhez?
“Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz,
olvad a jégcsap, csepereg a víz.”
Cini,cini, muzsika ,táncol a kis Zsuzsika,jobbra dűl,meg balra dűl,tücsök koma hegedül.
Egy,kettő három,négy te kis legény hová mégy? Nem megyek én messzire,csak a falu végére. 3. Gyerekek,gyerekek szeretik a perecet.Sósat,sósat,jó ropogósat.Aki vesz,annak lesz ,aki nem vesz éhes lesz.
4.Mese,mese mátka,pillangós madárka…… 5.Poros úton kocsi zörög,a kereke gyorsan pörög…..6.Szita,szita,sűrű szita…….7.Én kis kertet kerteltem…
Sziasztok!Szerintem ez nagyon aranyos:
Akinek a szeme kék,
Takarója a nagy ég.
Akinek a szeme zöld,
Puha ágyat vet a föld.
Akinek barna,
Eledele alma.
Akinek fekete,
Liliom a tenyere!
És még egy:
Íze van a sónak,
Értelme a szónak,
Hidege a hónak,
Tüze a jó lónak,
Feneke a tónak,
Jutalma a jónak.
Kedvenc ovis mondókánk:
Cini cini muzsika, táncolt a kis Zsuzsika, jobb dől, balra dől, tücsök koma hegedül.
Aranyos.
Sziasztok! Az én kislányom kedvence:
Aranykertben aranyfa,
Aranybaba alatta.
Aranyfelhő muzsikál,
Aranybaba szundikál.
Cini-cini kisbaba,
Édesanya csillaga.
Eszembe jutott még egy, a bölcsődében van kint a falon a gyerekek öltözőjében:
Egy, kettő, három, négy,
Te kis cipő hová mégy?
Kipp-kopp kopogok,
Bölcsődébe indulok.
Ezt a nagymamám énekelte mindig kicsi korunkban:
Cseng a kasza meg az ének,
Az aratók nem henyélnek.
Kasza alatt dől a kalász,
Lesz belőle fehér kalács.
Aranylik a napsugár,
Piroslik a rózsa már.
A pipacs is mint a láng,
A nyár jött el mihozzánk.
Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitnikék!
Kék ibolya, hóvirág,
Csupa öröm a világ!
Ereszkedik le a felhő,
hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
mégis szól a fülemüle.
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.
Töröm, töröm a mákot,
sütök neked kalácsot.
Icatolla, motolla,
neked adom Jancsika!
A kiscsibe nagy buksi
A tojásból most bújt ki
Bámulja a világot
Ő még ilyet nem látott
Rétes, rétes túrós rétes
kívül belül cukros édes
lángos, lángos forró lángos
kívül belül jó lekváros
Van egy nagyon kedves könyvünk: Laár Györgyi: Számolóka-móka. Tele van szójátékkal, a gyerekeim imádják. Mesélik is úton-útfélen az egész könyvet. Ebből idézek:
“Itt ülünk a vízen tízen.
Ritka pillanat ez, hiszen
máskor a sok pajkos gyerek
hol itt ugrál, hol ott brekeg.
Anyaszíve, mégis ragyog,
Béka-tűrő asszony vagyok.
Légypástétom, szúnyogíz,
sok adag kell, éppen tíz!”
Kortefa,kortefa, korosi kerepesi kortefa,
varosi gazda, gyongyosi tanc,
konnyu jaro kismennyecske dobszerda.
Hopp Juliska, hopp Mariska, hej gyere velem egy par tancra,
hej gyere velem egy par tancra,
igy kell jarni, ugy kell jarni, Sari Kati tudja, hogy kell jarni,
Sari Kati tudja, hogy kell jarni.
Tente baba, tente,
itt van már az este,
aludj baba, aludjál,
édesdeden álmodjál.
Hoc-hoc, katona,
Ketten ültek a lóra,
Szénát adunk a lónak,
abrakot a csikónak.
Szia!
Én egy átírt verziót szerettem meg:
Egy, kettő, három, négy.
Te, kis Réka hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a falu végére.
Egy másik: (közben lehet ökölbe szorított kézzel is követni a mondókát: kopogtatod a talpacskáját :>)
Kipi-kopi, kalapács,
így kalapál a kovács.
A kezdeményezés nagyon jó!
Szerintetek ez negatív?
Nyuszi, nyuszi nyulacskám,
ne félj tőlem nincs puskám,
van ám nekem egyeben,
zöld káposztalevelem.
Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
tele lett a hasa tőle!
Ziki-zaka-zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!
Nagyon tetszik a kezdeményezés!
Megy a gőzős, megy a gőzős Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra,
elöl ül a masiniszta,
ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Szék, szék, kicsi szék,
én is kicsi vagyok még.
Alattam a kicsi szék,
úgy iszom meg a kávét.
Weörös Sándor összes mondákáját/versét szintén felsorolhatnánk
Ess eső, ess,
holnap délig ess,
zab szaporodjék,
búza bokrosodjék,
az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza.
Az OKTÓBER jó gazda,
pincében van a bora.
Szüret után mókázik,
szomszédokkal komázik.
Ember, ember ,NOVEMBER,
hideg, barna medve,
sűrű ködöt pipálva,
kiül a hegyekbe.
Így lovagolnak a hölgyek
Az urak meg
Így döcögnek, úgy döcögnek
A huszárok elrepülnek…
Aludj, baba, aludjál,
nyuszika is alszik,
este van a faluba,
esti harang hallik.
Hová mész, te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber máliber,
Az erdőbe!
Minek mész te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber máliber,
vesszőcskéért!
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber máliber,
kertecskének!
Minek néked az a kis kert,
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber máliber,
virágoknak!
Minek néked az a virág,
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber máliber,
jó anyámnak!
Csatlakozom Akvamarin hozzászólásához. Weöres Sándor mondókái, versei , csodásak.
Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.
Azért kedves ez a két versszak a szívemnek, mert a gyerekekkel együtt nagy örömmel adjuk elő. S kedvükre mutatják a mozdulatokat.
Egy – ösvényt küld a hegy.
Kettő – nyerget küld a felhő.
Három – lendülsz fecskeszárnyon.
Négy – szelek útján mégy.
Öt – kaput nyit a köd.
Hat – bebocsát a nap.
Hét – fényből sző mesét.
Nyolc – visszalovagolsz.
Kilenc – ide sietsz.
Tíz – viszel engem is!
Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kis patak,
Ott lakik a víz alatt.
Vízből van a párnája,
Buborék a nadrágja,
Vízben fekszik, vízben kel,
Vízi nótát énekel.
Egy, kettõ, három, négy,
te kis leány, hova mégy?
Zöld erdõbe virágért.
Minek az a virág?
Szitát kötögetni.
Minek az a szita?
Tejet szûrögetni.
Minek az a tej?
Vajat köpülgetni.
Minek az a vaj?
Aranykocsit kenegetni.
Minek az az aranykocsi?
Márványkövet hordogatni.
Minek az a márványkõ?
Kis palotát építeni.
Minek az a kis palota?
Sok szép játszó gyermekeket belehelyezni!
vagy
Kerekecske, dombocska,
Hova szalad a nyulacska?
Ide szalad, itt megáll,
Itt egy körutat csinál,
Ide szalad, ide be a kis… ölébe.
Kerekecske dombocska,
Erre szalad a nyulacska.
Itt a nyoma, itt a nyoma,
Itt meg van a csiklandója.
na meg
Süti, süti pogácsát
Apjának, anyjának,
Kedves kisbogarának.